Véget érhet a Sassuolo tündérmeséje

Amikor 2013-ban – története során először – a Sassuolo feljutott az olasz első osztályba, a többség szkeptikusan fogadta az újoncot, biztos kiesőként aposztrofálta az ismeretlen csapatot. Ehhez képest a klub azóta is az élvonalban szerepel, több egymást követő évben a középmezőnyben végzett, egy hatodik helyezés után pedig az Európa-ligában is kipróbálhatta magát.

Sokáig csak alacsonyabb osztályokban szerepeltek

Az 1920-ban alapított csapat (amely 1974 óta működik jelenlegi felállásában) története során különböző alacsonyabb osztályú bajnokságokban szerepelt, általában országos szinten csak a negyedik-ötödik vonalban. A Modenától délre, a Ferrari révén híressé vált Maranello szomszédságában fekvő települést alig 40 000-en lakják.

Az együttes a 2007–2008-as idényben az edzői pályája elején álló Massimiliano Allegri irányításával megnyerte a Serie C1 A csoportját és feljutott a másodosztályba. A Sassuolo még a Serie B-ben is kiscsapatnak számított, ráadásul saját stadionja korszerűtlensége révén Modenában kellett játszania a hazai mérkőzéseit. Ennek ellenére rögtön versenyképes szezonokat hozott a másodosztályban előbb Andrea Mandorlini, majd Stefano Pioli irányításával. A második vonalban eltöltött egymást követő öt idényből csak egyszer rezgett a léc (16. helyezés 2010–2011-ben).

A korábbi harmadik és negyedik helyet követően a feltörekvő Eusebio Di Francesco vezetésével a Sassuolo a 2012–2013-as idényben a Hellas Veronát, a Livornót és az Empolit megelőzve a másodosztály bajnokaként jutott fel az élvonalba, és készülhetett az első Serie A-szezonjára.

Feljutásával a Sassuolo lett a Serie A történetének hetedik klasszikus értelemben vett kisvárosi klubja a Savoia (Torre Annunziata), az Empoli, a Legnano, a Pro Patria (Busto Arsizio), a Carpi és a Casale után.

Főszereplő fiatal edzők

A történelmi feljutást követően a Sassuolo átköltözött a tulajdonoscégről elnevezett Mapei Stadium – Città del Tricolore nevű létesítménybe Reggio Emiliába, amely eredetileg a korábbi első osztályú Reggiana otthona. Bár a Neroverdi sokáig veszélyeztetve volt, és sokan biztosra vették a kiesést, a végelszámolásnál sikerült megkaparintania a bennmaradást érő 17. helyezést. Di Francesco lelkes csapata mindvégig bátran küzdött, és bár beleszaladt néhány méretes zakóba, emlékezetes győzelmekből sem volt hiány. Az újonnan berobbanó Domenico Berardi közreműködésével az AC Milant, a Fiorentinát és a Sampdoriát is 4–3 arányban győzte le. (Az évek során a Sassuolo ikonjává vált szélső menet közben a Juventusszal is szerződésben állt, de mostanáig kizárólag a Neroverdit erősítette.)

Amíg a klub az első szezonban épphogy kiharcolta a bennmaradást, a következő felvonásban már stabil középcsapatként (12. hely) ért célba.

A Sassuolo a 2015–2016-os idényben története legjobb szezonját futotta, amikor Berardiék bravúros módon az Európa-liga-selejtezőt érő hatodik helyen zártak az AC Milan és a Lazio megelőzésével.

Ráadásul sikerrel vívták meg a selejtezőket, a svájci FC Luzern és a szerb Crvena Zvezda ellen egyaránt 4–1-es összesítéssel jutottak tovább. A csoportkörben azonban öt ponttal csak negyedikek lettek, ezzel a belga KRC Genk, az Athletic Bilbao és az SK Rapid Wien társaságából képtelenek voltak továbbjutni, de a Sassuolo első és eddigi egyetlen nemzetközi kupaszereplése így is pozitív kicsengésű volt.

A következő bajnoki idényt a 12. helyen zárták, majd Di Francesco 2017-es nyári távozása után Cristian Bucchival novemberig gyengélkedett az együttes, végül Giuseppe Iachini a 11. pozícióba kormányozta a csapatot. A következő szezontól megtalálták a hosszú távú megoldást a kispadon, az azóta már a Premier League-ben is elismert Roberto De Zerbi személyében, aki 2018 és 2021 között egy újabb 11. és két nyolcadik helyezéshez segítette az együttest.

Még ennél is értékesebb volt a Sassuolo látványos csapatjátéka, igazi arculatának kialakulása, melyek mind-mind a vezetőedző regnálásához köthetők. Miután De Zerbi tovább állt a Sahtar Donyeckhez, Alessio Dionisi ült le a kispadra, aki igyekezett elődje megkezdett munkáját folytatni, amely hosszú távon nem sikerült. A Sassuolo az előző két kiírásban egyre kevésbé tudott tényező lenni a Serie A-ban (11. és 14. hely), az aktuálisan futó idényben pedig még gyengébben teljesített, így a vezetőség a tréner leváltása mellett döntött február végén.

Látványos hullámvölgyek

A 2023–2024-es szezon kezdetén ugyan a Sassuolo elvesztette az első két meccsét az Atalanta és a címvédő Napoli ellen, de összességében nem volt rossz a rajtja. Berardiék szeptember végén négy nap különbséggel legyőzték a Juventust és az Intert – utóbbi mindeddig a listavezető milánóiak idénybeli egyetlen veresége. Ezt követően viszont egymás után hat meccset vívtak meg nyeretlenül, mígnem november 26-án egy őrült meccsen sikerült 4–3-ra legyőzni idegenben az Empolit.

Tulajdonképpen a Sassuolo egész szezonját egyfajta kettősség kíséri végig: egy-egy bravúrgyőzelem között negatív sorozatok futnak.

A toszkánok elleni kiharcolt győzelem sem adott kellő lökést a folytatásra, mivel a csapat a soron következő öt mérkőzésen csupán egyetlen pontot szerzett. A következő siker viszont az első januári összecsapáson ismét egy nívós skalp volt, hiszen Andrea Pinamonti korai góljával legyőzték a Fiorentinát. Azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy kilábaljon a csapat hullámvölgyből, és miután a rákövetkező hat meccsen csak egy döntetlent ért el, február végén menesztették Dionisit. Még mélyebb gödörbe süllyedtek, amikor Emiliano Bigica megbízott edzővel 6–1-es pofonba szaladtak bele a Napoli ellen.

A március 1-jén kinevezett Davide Ballardini eddig a Genoa „állandó” beugró edzője volt, korábban több alkalommal mentette meg a Grifonit a kieséstől, nyilvánvalóan a Sassuolónál sem várnak mást tőle. Miután Dionisivel az utolsó 12 mérkőzésből csak egyet nyert meg, a csapat kieső helyre csúszott vissza. Az újonnan beugrott trénerrel a Sassuolo elvesztette a Hellas Verona elleni alsóházi rangadót és kikapott az AS Romától, a kettő közt pedig legyőzte a Frosinonét – mindhárom meccs végeredménye 1–0 lett, amely jól reprezentálja az új edző stabil, minimalista fociját.

Ballardinitól biztonságra építő célfutballt láthatunk, a kísérletezésre nincs lehetőség, az új mesternek minél előbb eredményeket kell elérnie, hogy megmentse a szezont.

Valószínűleg az elérhető legjobb megoldást választották a feladatra, ha vele nem sikerül bennmaradni, akkor mással se lenne könnyebb. A Sassuolo jelenleg a Serie A rendkívül sűrű alsóházának alján, csak a messze leszakadt sereghajtó Salernitana előtt tanyázik. A 13. és a 19. hely között hét csapat öt ponton belül helyezkedik el, melyek közül az utolsó kettő az idény végén búcsúzik az első osztálytól.

A sérült vezérért is harcolniuk kell

Óriási érvágást jelentett a Sassuolo számára, hogy Berardi januárban hetekre kidőlt, ekkor kezdett látványosan lefelé csúszni a csapat, majd azon a meccsen, amelyiken végre visszatért, rögtön Achilles-ín-szakadást szenvedett, amely következtében véget ért a szezonja, az Európa-bajnokságon sem léphet pályára. A csapatnak a legtöbb váratlan húzásra képes, vezető játékosa nélkül kellene kiharcolnia a bennmaradást, ami nehéz feladatnak tűnik.

Berardi 2012 óta 398 mérkőzésen 149 gólt szerzett a Neroverdiben, és bár egy időben gyakran hírbe hozták őt nagyobb csapatokkal, mindeddig maradt a Sassuolónál. 

Szomorú lenne, ha éppen a sérülése alatt a csapat kiesne a Serie A-ból, mert akkor ez egy hosszú közös történet végét jelentené. A játékostársaknak az első osztályú tagság megőrzése mellett a vezéregyéniség megtartásáért is kell harcolniuk.

A 29 éves szélső mellett az elmúlt években Francesco Magnanelli több mint 500 meccsen pályára lépve lett klubrekorder, de karakteres játékosa a csapatnak Andrea Consigli kapus, azelőtt pedig Simone Missiroli, Federico Peluso, Francesco Acerbi vagy Paolo Cannavaro is emlékezetes éveket töltött a klubnál.

Az elmúlt bő évtizedben a Sassuolo nyomott hagyott a Serie A-ban, és bizonyította, hogy megfelelő támogatással és szakmai munkával jelentősebb múlt nélkül, alulról érkezve, sztárjátékosok nélkül is lehet eredményeket elérni. A csapatnak a hátralévő fordulókban azért kell harcolnia, hogy a mesebeli első osztályú történet a következő szezonban is folytatódjon.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt kép: Wallpaper Cabe