Véget ért a generációkat átívelő kapus csodálatos pályafutása

Buffon személyében egy korszak kiemelkedő sportolójától búcsúzunk, minden idők egyik legjobb kapusa, a „maga idejének” egyik utolsó mohikánja volt. Elköszönése után lassan végleg elfogynak azok az aktív játékosok, akik már a 20. században is a legmagasabb szinten játszottak.

A legendás olasz kapus 17 évesen debütált a profik közt egy AC Milan elleni bajnokin, melyen olyan akkori klasszisok léptek pályára, mint George Weah, Roberto Baggio vagy Hriszto Sztoicskov.

A kesztyűjét 45 évesen szögre akasztó Buffonról talán kevesen tudják, hogy a csapatain kívül számtalan másik együttessel szimpatizált. Elmondása alapján szülővárosa, a Carrarese csapata mellett a Genoa és a német Borussia Mönchengladbach állt a szívéhez a legközelebb a gyermekkorában. Később Giovanni Trapattoni iránti rajongása miatt szurkolt az Internek, de nem rejtette véka alá, hogy a Pescara, a Como, az Avellino és a Campobasso sem volt közömbös számára. Ráadásul a Carraresénél még a Commando Ultra Indian Tips nevű ultracsoportnak is a tagja volt, melynek rövidítését egy időben a kapuskesztyűjén is viselte.

„Ennyi volt, srácok! Mindent megadtatok nekem, én mindent megadtam nektek. Együtt értünk el mindent”

– jelentette be a visszavonulását.

Az olasz kapusfenomén igazi bravúrkapus volt, az évek során megszámlálhatatlan látványos védést mutatott be. Védjegyévé váltak azok a hárítások, amikor egy-egy közeli, biztos gólhelyzetnek tűnő próbálkozást hatástalanított. Azon lehet vitatkozni, hogy a sok remek mozdulat közül melyik volt a legnagyobb védése a 28 év alatt, de alighanem az egyik legfontosabbat a 2006-os vb-döntő hosszabbításában mutatta be, amikor Zinédine Zidane közeli fejesét tolta a léc fölé.

Fotó: Getty Images

A Juventus szurkolói számára nem lehetett kérdés, hogy bálványozzák, és bizonyára a legtöbb vetélytárs szimpatizánsa is maximálisan tiszteli őt.

Időnként előfordul, hogy ami a szívén volt, azt azonnal a szájára vette. A legemlékezetesebb kifakadása alkalmával a Juventus Real Madrid elleni, drámai körülmények közt elvesztett 2018-as BL-negyeddöntője után kelt ki Michael Oliver játékvezető ellen. A 3–0-ra elveszített első mérkőzés után a Juventus a visszavágón ledolgozta a hátrányát, 3–0-s vezetésnél azonban a ráadásban az angol játékvezető befújt egy tizenegyest a „királyiaknak”, amely után a hevesen reklamáló Buffont még ki is állította.

„Azok után, hogy előtte nem kaptunk meg egy egyértelmű tizenegyest, ilyen kétes szituációra nem lehet büntetőt adni a hosszabbításban. A csapat mindent kiadott magából, erre egy ember egyetlen sípszóval megfoszt minket az álmainktól. Amelyik ember ilyet tesz, annak egy szemeteskuka van a szíve helyén. Ha pedig valaki nem rendelkezik a megfelelő játékvezetői képességekkel, akkor ne a pályára sétáljon ki, hanem üljön fel a lelátóra a családjával.”

Akkor úgy tűnt, hogy a csalódott Buffonnak ez volt az utolsó európai kupameccse és nem nyerheti meg a Bajnokok Ligáját (a legközelebb 2003-ban állt hozzá, amikor tizenegyesekkel vesztették el a Milan elleni döntőt). Ezt követően viszont meghozta pályafutása legtöbbet vitatott döntését, és a 2018–2019-es idényre a Paris Saint-Germainhez igazolt. Mindez sok szurkolóban visszatetszést keltett, egyesek talán azóta is másként tekintenek rá, hiszen a BL-cím kétségbeesett hajszolása miatt 17 év után elhagyta a Juventust, melyhez aztán – a balul sikerült párizsi kaland után – újabb két évre visszatért. A BL-serleget azonban egész pályafutása alatt sem sikerült felemelnie.

„Amikor az ember hozzászokott a győzelemhez, a győzelem normális, megszokott dologgá válik. Ebben az értelemben a győzelmek kis hatást gyakorolnak az emberre, de a vereség okozta frusztráció megmarad. Mindenképpen meg kell próbálnom megbékélni ezekkel a dolgokkal, ellenkező esetben lehet, hogy soha nem fogok visszavonulni”

– fogalmazott a Juventushoz való visszatérése után 2020-ban, amikor már egyre többen találgatták a visszavonulását.

Egyelőre nem tudjuk, hogy Buffon mihez kezd a folytatásban. Nehéz lenne elképzelni, hogy ennyi év után egyik napról a másikra teljesen el tudjon szakadni a labdarúgástól. Az olasz sajtó szerint fel fogják ajánlani számára az olasz válogatott csapatvezetői posztját, melyet a tragikus sorsú, nemrég elhunyt Gianluca Vialli töltött be.

Ugyanakkor emlékezhetünk arra is, hogy Buffon néhány éve azt mondta, hogy ha visszavonul, be fogja fejezni a középiskola utolsó osztályát, mivel „a szülei már harminc éve nyaggatják vele”.

Számtalan feltörekvő olasz kapusban látták már meg az új Buffont, és világszerte sokakat hasonlítottak hozzá. Sőt, még a honi sajtó is írt a közelmúltban egy bizonyos baranyai Buffonról.

Fotó: Reuters

Visszavonulása kapcsán az elmúlt napokban megannyi korábbi csapattárs osztotta meg gondolatait. A számtalan érzelmes üzenet között talán a legjobban Claudio Marchisio szavai jellemzik Buffon egész társadalomra gyakorolt hatását:

„Enzo Ferrari azt mondta: »Adjatok egy gyereknek egy papírlapot, színes ceruzákat, majd kérjétek meg, hogy rajzoljon egy autót: biztosan piros lesz.« Ennek alapján mondjátok egy gyereknek, hogy rajzoljon egy kapust a focipályán, és biztosan Gianluigi Buffont fogja lerajzolni. ”

Mostantól számunkra sem marad más, mint a saját Buffonunk lerajzolása az emlékek felidézése és a régi felvételek visszatekintése mellett.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu

Kiemelt fotó: Parma Calcio 1913