Véget ért a generációkat átívelő kapus csodálatos pályafutása

A kapusposzt élő legendája, Gianluigi Buffon 28 éves aktív pályafutását zárta le visszavonulása bejelentésével. A 2006-os világbajnok kapus valamennyi szurkoló életében az állandóságot jelentette: a lakhelyek, a hobbik, a kapcsolatok, az iskolák, a munkahelyek változhattak, „Gigi” jelenléte azonban mindeddig állandó volt, hiszen 1995 óta kísérhettük nyomon pályafutását. Sok szurkoló bizonyára még nem is élt, amikor már a Parma kapuja előtt repkedett, sokakat gyermekkorára, fiatalságára, vagy életének bizonyos szakaszára emlékezteti a korszakokat átívelő kapus.

null


Buffon személyében egy korszak kiemelkedő sportolójától búcsúzunk, minden idők egyik legjobb kapusa, a „maga idejének” egyik utolsó mohikánja volt. Elköszönése után lassan végleg elfogynak azok az aktív játékosok, akik már a 20. században is a legmagasabb szinten játszottak.


A legendás olasz kapus 17 évesen debütált a profik közt egy AC Milan elleni bajnokin, melyen olyan akkori klasszisok léptek pályára, mint George Weah, Roberto Baggio vagy Hriszto Sztoicskov.


Buffon pályafutása során együtt játszott Enrico Chiesával, később pedig annak fia, Federico Chiesa is a csapattársa volt.


A kesztyűjét 45 évesen szögre akasztó Buffonról talán kevesen tudják, hogy a csapatain kívül számtalan másik együttessel szimpatizált. Elmondása alapján szülővárosa, a Carrarese csapata mellett a Genoa és a német Borussia Mönchengladbach állt a szívéhez a legközelebb a gyermekkorában. Később Giovanni Trapattoni iránti rajongása miatt szurkolt az Internek, de nem rejtette véka alá, hogy a Pescara, a Como, az Avellino és a Campobasso sem volt közömbös számára. Ráadásul a Carraresénél még a Commando Ultra Indian Tips nevű ultracsoportnak is a tagja volt, melynek rövidítését egy időben a kapuskesztyűjén is viselte.


Buffon 1151 mérkőzésen védett pályafutása során klub- és válogatottszinten együttvéve. 29 megnyert trófeája közül a legnemesebb alighanem a 2006-os világbajnoki cím volt.


„Ennyi volt, srácok! Mindent megadtatok nekem, én mindent megadtam nektek. Együtt értünk el mindent”


– jelentette be a visszavonulását.



Az olasz kapusfenomén igazi bravúrkapus volt, az évek során megszámlálhatatlan látványos védést mutatott be. Védjegyévé váltak azok a hárítások, amikor egy-egy közeli, biztos gólhelyzetnek tűnő próbálkozást hatástalanított. Azon lehet vitatkozni, hogy a sok remek mozdulat közül melyik volt a legnagyobb védése a 28 év alatt, de alighanem az egyik legfontosabbat a 2006-os vb-döntő hosszabbításában mutatta be, amikor Zinédine Zidane közeli fejesét tolta a léc fölé.


Buffon számtalan labdarúgó, sportoló, civil példaképe lehetett kitartásával, egyszerűségével, őszinteségével.


auto_altKép leírásFotó: Getty Images


A Juventus szurkolói számára nem lehetett kérdés, hogy bálványozzák, és bizonyára a legtöbb vetélytárs szimpatizánsa is maximálisan tiszteli őt.


Időnként előfordul, hogy ami a szívén volt, azt azonnal a szájára vette. A legemlékezetesebb kifakadása alkalmával a Juventus Real Madrid elleni, drámai körülmények közt elvesztett 2018-as BL-negyeddöntője után kelt ki Michael Oliver játékvezető ellen. A 3–0-ra elveszített első mérkőzés után a Juventus a visszavágón ledolgozta a hátrányát, 3–0-s vezetésnél azonban a ráadásban az angol játékvezető befújt egy tizenegyest a „királyiaknak”, amely után a hevesen reklamáló Buffont még ki is állította.


„Azok után, hogy előtte nem kaptunk meg egy egyértelmű tizenegyest, ilyen kétes szituációra nem lehet büntetőt adni a hosszabbításban. A csapat mindent kiadott magából, erre egy ember egyetlen sípszóval megfoszt minket az álmainktól. Amelyik ember ilyet tesz, annak egy szemeteskuka van a szíve helyén. Ha pedig valaki nem rendelkezik a megfelelő játékvezetői képességekkel, akkor ne a pályára sétáljon ki, hanem üljön fel a lelátóra a családjával.”


Akkor úgy tűnt, hogy a csalódott Buffonnak ez volt az utolsó európai kupameccse és nem nyerheti meg a Bajnokok Ligáját (a legközelebb 2003-ban állt hozzá, amikor tizenegyesekkel vesztették el a Milan elleni döntőt). Ezt követően viszont meghozta pályafutása legtöbbet vitatott döntését, és a 2018–2019-es idényre a Paris Saint-Germainhez igazolt. Mindez sok szurkolóban visszatetszést keltett, egyesek talán azóta is másként tekintenek rá, hiszen a BL-cím kétségbeesett hajszolása miatt 17 év után elhagyta a Juventust, melyhez aztán – a balul sikerült párizsi kaland után – újabb két évre visszatért. A BL-serleget azonban egész pályafutása alatt sem sikerült felemelnie.



„Amikor az ember hozzászokott a győzelemhez, a győzelem normális, megszokott dologgá válik. Ebben az értelemben a győzelmek kis hatást gyakorolnak az emberre, de a vereség okozta frusztráció megmarad. Mindenképpen meg kell próbálnom megbékélni ezekkel a dolgokkal, ellenkező esetben lehet, hogy soha nem fogok visszavonulni”


fogalmazott a Juventushoz való visszatérése után 2020-ban, amikor már egyre többen találgatták a visszavonulását.


Egyelőre nem tudjuk, hogy Buffon mihez kezd a folytatásban. Nehéz lenne elképzelni, hogy ennyi év után egyik napról a másikra teljesen el tudjon szakadni a labdarúgástól. Az olasz sajtó szerint fel fogják ajánlani számára az olasz válogatott csapatvezetői posztját, melyet a tragikus sorsú, nemrég elhunyt Gianluca Vialli töltött be.


Ugyanakkor emlékezhetünk arra is, hogy Buffon néhány éve azt mondta, hogy ha visszavonul, be fogja fejezni a középiskola utolsó osztályát, mivel „a szülei már harminc éve nyaggatják vele”.


Buffon az elmúlt évtizedekben az olasz és a világ labdarúgásában egyaránt a kapusposzt etalonja, viszonyítási alapja volt.


Számtalan feltörekvő olasz kapusban látták már meg az új Buffont, és világszerte sokakat hasonlítottak hozzá. Sőt, még a honi sajtó is írt a közelmúltban egy bizonyos baranyai Buffonról.


auto_altKép leírásFotó: Reuters


Visszavonulása kapcsán az elmúlt napokban megannyi korábbi csapattárs osztotta meg gondolatait. A számtalan érzelmes üzenet között talán a legjobban Claudio Marchisio szavai jellemzik Buffon egész társadalomra gyakorolt hatását:


„Enzo Ferrari azt mondta: »Adjatok egy gyereknek egy papírlapot, színes ceruzákat, majd kérjétek meg, hogy rajzoljon egy autót: biztosan piros lesz.« Ennek alapján mondjátok egy gyereknek, hogy rajzoljon egy kapust a focipályán, és biztosan Gianluigi Buffont fogja lerajzolni. ”


Mostantól számunkra sem marad más, mint a saját Buffonunk lerajzolása az emlékek felidézése és a régi felvételek visszatekintése mellett.


A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője. Amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu


Kiemelt fotó: Parma Calcio 1913