Véget értek az ezeregyéjszaka meséi, Franciaország megállította Marokkót
A katari világbajnokság második elődöntőjében érvényesült a papírforma, a címvédő és kétszeres győztes franciák lesznek az argentinok ellenfelei a fináléban. A Le Bleus a vártnál könnyebben múlta felül a torna végére elfáradó és sérülésekkel tizedelt marokkóiakat, akik az utolsó percig becsülettel küzdöttek, de ezúttal nem volt szerencséjük a befejezésekkel.
Az összecsapás előtt az volt a legfőbb kérdés az Atlasz oroszlánjainál, hogy ki lesz hadra fogható az alapemberek közül. Nos, az előzetes kezdőcsapatba minden fontosabb kulcsember helyet kapott, a kezdő sípszó előtt azonban Nayef Aguerd jelezte, hogy nem tudja vállalni a játékot. Érdekesség, hogy a vb-n ez már a második ilyen eset náluk, korábban ugyanis Belgium ellen a kapus, Yassine Bounou került ki a kezdő tizenegyből közvetlenül a mérkőzés előtt.
A másik oldalon Didier Deschamps is változtatni kényszerült. A megbetegedett Dayot Upamecano és Adrien Rabiot helyét Ibrahima Konaté és Youssouf Fofana foglalta el. Ebből is látszik, hogy a két szövetségi kapitány közül Deschamps-nak volt nagyobb a mozgástere. Marokkói oldalon Walid Regragui ezúttal változtatott együttese felállásán is, öt védővel küldte pályára tanítványait.
Hogy ezért, vagy a találkozó előtti csere miatt, de rögtön a negyedik percben előnyhöz jutott Franciaország. Egy rossz megelőző szerelést kihasználva Antoine Griezmann fordult le védőjéről, az általa középre tett labda némi kavarodást követően a túloldalon egyedül álló Théo Hernandezhez került, aki kihasználta a ziccert. A gól is jelezte, hogy Marokkó az első játékrész elején nem igazán találta meg korábbi játékát, egy Azzedine Ounahi-lövésen kívül veszélytelenek voltak Hugo Lloris kapujára, miközben Olivier Giroud növelhette volna a világbajnok előnyét, ám csak a kapufát találta el. Az afrikaiak gondjai a 19. percben fokozódtak, amikor Romain Saisst is le kellett cserélni sérülés miatt, de így legalább visszaálltak négy védőre.
A játékrész zárásaként egy szögletet követően még Jawad El Yamiq lőtt ollózva egy kapufát, de érezhető volt, hogy ennél több kell majd a folytatásban.
A második félidőt ennek szellemében is kezdték az észak-afrikaiak. Míg a franciák visszahúzódtak, addig Marokkó fokozta a nyomást főleg Hernandezen, többször is mögé tudtak kerülni, de igazán nagy helyzethez ez nem vezetett. A 70. percre el is fogyott a lendület, majd Kylian Mbappé klasszis villanása után a frissen beállt Randal Kolo Muani növelte kétgólosra a különbséget a csapatok között. A hajrában aztán többször is közel került Regragui együttese a becsületgólhoz, ám a fizikailag erős és gyors francia védőkkel szemben rendre alulmaradtak a küzdelemben.
Min dőlt el a meccs?
Alapvetően két oka lehet Franciaország döntőbe jutásának, és mindkettő inkább Marokkóhoz köthető. Az afrikaiak nagyjából eddig bírták a tornával járó terhelést, a kulcsembereik kidőltek vagy eleve sérüléssel játszottak, a keretük pedig nem olyan mély, hogy a Bundesliga góllövőlistájának második helyezettjét – Marcus Thuram – cserélhessék be, vagy a Liverpool középső védőjét – Konaté – állíthassák a kezdőcsapatba.
A másik okot abban látom, hogy változtattak a felállásukon, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy a mérkőzés elején még keressék a pontos helyüket, s eközben az ellenfél képes volt előnybe kerülni. De hiba lehetett az is, hogy túlságosan erőltették a támadásokat a francia védelem bal oldalán. Tény, hogy Hernandez védekezik a legrosszabbul a kékek hátsó négyeséből, mégis talán eredményesebb lehetett volna, ha jobban széthúzzák a hátvédsort, és Jules Koundét is bátrabban támadták volna. Amikor ugyanis megtették – egyszer Yahia Attiyat Allah, egyszer pedig Abde Ezzalzouli révén –, akkor abból nagyobb helyzet keletkezett. Deschamps játékosai így különösebben kiemelkedő egyéni teljesítmény nélkül is hozták a továbbjutást.
A mérkőzés legjobbja
Nálam Antoine Griezmann vitte el a pálmát, aki az eddigiekhez hasonlóan remekül osztogatott, a védekezésből is kivette a részét – a marokkóiak lábáról lopta el a labdát, szabadrúgást fejelt ki, volt, hogy szinte leghátsó emberként szerelt – a vezető találatban pedig oroszlánrésze volt, még ha nem is konkrétan gólpassz formájában. Rajta kívül Konatét emelném ki, aki remekül biztosított Hernandez mögött, nagy része van abban, hogy a Milan balhátvédje mögötti terület nem lett átjáróház. Azt sem tartanám kizártnak, ha most bejátszotta volna magát a kezdőcsapatba.
Hogyan tovább?
Marokkóra még egy nagyon fontos bronzmeccs vár, amivel megkoronázhatják az eddigi útjukat. Fontos lenne, hogy a csalódottságot hamar levetkőzzék, hiszen a horvátok ellen nem lennének esélytelenek a győzelemre. Van három napjuk felkészülni, és összedrótozni valahogy a sérültjeiket.
Eközben Franciaország sorozatban a második fináléjára készülhet. Nem lesz egyszerű dolguk, hiszen bármennyire is jól szerepeltek eddig, a formájuk mintha kicsit kezdene visszaesni, szemben a másik ágról finálés argentinokkal. A legégetőbb probléma a Hernandez körüli védekezés megoldása lehet, ha ezen úrrá tudnak lenni Deschamps-ék, meglehet az újabb siker számukra.
Kiemelt kép: financialexpress.com
Szerző
