Végig viszik! – Visszatekintő a Maláj Nagydíjra
Ritkán fordul elő, hogy a valenciai szezonzárón dőljön el a MotoGP világbajnoki címe. Az eddigi 18 valenciai szezonzáró közül mindössze négy döntött a bajnoki címről, a többi 14 alkalommal már úgy érkezett a mezőny az idény utolsó futamára, hogy a legfontosabb kérdés már eldőlt. A Maláj Nagydíjon ugyan megvolt Francesco Bagnaia első meccslabdája és mindent meg is tett azért, hogy ezt ki is használja, de Fabio Quartararo bajnokhoz méltó versenyzése nyitva hagyta a címvédés kapuját – még ha csak egy nagyon vékony résnyire is. Ilyen volt a Maláj Nagydíj!
A hétvége győztese: Francesco „Pecco” Bagnaia
Királykategóriás pályafutása legfontosabb versenyhétvégéjére készült Francesco Bagnaia, aki 14 pontos előnye birtokában akár már Sepangban megszerezhette volna a bajnoki címet, egy olyan pályán, ami a két hosszú egyenes miatt rettenetesen fekszik a Ducatinak. És nem is először fordult volna elő Bagnaiával, hogy Malajziában ünnepel világbajnoki címet, hiszen 2018-ban pontosan ugyanitt lett Moto2-es világbajnok.
Ezúttal azonban minden más volt. A Fabio Quartararóval szembeni 91 pontos hátrányából 14 pontos előnyt faragó Bagnaián úgy igazán először volt nagy nyomás, ami a hétvégéjére rányomta a bélyegét. Már a pénteki első szabadedzésen mindenkit meglepett azzal, hogy a közepes keverékű első-hátsó gumin teljesítette az egész edzést és szinte csak a versenygumi kiismerésére és versenyszimulációra használta fel az első gyakorlást, melynek végén nem jutott be a legjobb tíz közé. Amivel önmagában véve semmi gond nem lett volna. Csakhogy a délutáni Moto2-es második szabadedzésen olyannyira leszakadt az ég, hogy piros zászlóval meg is kellett szakítani az edzést. A kényszerszünet nagyjából egy óráig tartott, és habár miután elállt az eső és tisztult az ég, a pályán is egyre jobb körülmények uralkodtak, a MotoGP-s FP2-n is csak száradó pályán köröztek a versenyzők. Javítani senki nem tudott, Bagnaia sem, aki így eléggé izgulhatott, hogy a szombat délelőtti FP3-at száraz körülmények között rendezzék meg.
Habár a listavezető imáit meghallgatták az égiek, a Q2-es idő mégsem jött össze. Történt ugyanis hogy az edzés végi nagy hajrában az egyik gyors körén feltartotta a boxutcából kivezető körén, az ideális íven teljesen fogalmatlanul közlekedő Franco Morbidelli, majd nem sokkal később el is dobta a motorját. Eközben a többiek folyamatosan javítottak, köztük Morbidelli is, akivel a végelszámolásnál ezredre azonos kört futott a legjobb körében, de mivel az olasznak erősebb volt a második legjobb köre, ezért Morbidelli jutott tizedikként a Q2-be, Bagnaiának pedig már az időmérő edzés első szakaszában jelenése volt.
A Q1-ben pedig nem akármilyen névsor gyűlt össze, merthogy Bagnaián kívül Johann Zarco, Brad Binder, Marc Márquez és Jack Miller is joggal pályázott a két továbbjutó helyre. Az első akadályt viszont vette az olasz: a legjobb idővel, magabiztosan jutott tovább. Innentől kezdve akár azt is hihette volna mindenki, hogy akkor Bagnaia lendületből meg sem áll legalább az első rajtsorig. Ez mégis egészen másképp történt.
Pecco ugyanis ismét bukott: ezúttal a harmadik szektorban dobta el a motorját és került igazán nagy bajba, hiszen amikor elesett, akkor is csak a hatodik helyen állt. Eközben a többiek körről körre javultak, így a továbbiakban folyamatosan bukta a rajtpozíciókat, és végül csak a kilencedik rajtkockát szerezte meg az időmérőn.
Ahonnan viszont a vasárnapi futamon élete startját produkálta: az 1-es kanyar után már a második helyen állt és stabilan tartotta is ezt a pozíciót Jorge Martin mögött, akivel elmondása szerint nem is akarta tartani a tempót, mert inkább az abroncsai konzerválására törekedett.
Ennek ellenére a vezetést is átvette, igaz ehhez kellett Jorge Martín bukása – innentől pedig abszolút reális volt a bajnokavatás. Egyvalaki azonban nem akart ehhez asszisztálni: jövő évi csapattársa, Enea Bastianini, aki végig nyomás alatt tartotta honfitársát és tíz körrel a vége előtt meg is előzte őt.
Ezt követően felbolydult a teljes Ducati-garázs. Először a pitwallon Davide Tardozzi és Paolo Ciabatti hívtak össze egy vészhelyzeti kupaktanácsot, amihez később Luigi Dall’Igna is csatlakozott. Hogy konkrétan mi lehetett a téma, azt nem nehéz kitalálni… Pláne úgy, hogy egy körrel azután, hogy Bastianini megelőzte Bagnaiát, a pitboardon ezt az üzenetet olvashatta a Gresini Ducati versenyzője: BAGNAIA. Hogy ezt az üzenetet ugyanilyen formában a többi körben is megkapta-e Bastianini vagy kapott-e más információt a dashboardon, azt a futam közben még nem lehetett tudni. Maga Bastianini mondta el a futam után, hogy minden körben látta ezt a feliratot és tudta, hogy óvatosnak kell lennie, mert a Ducatinak nagyon fontos az egyéni világbajnoki cím, ugyanakkor megpróbált nyerni. Ám ez mégsem jött össze, hét körrel a vége előtt Bagnaia megelőzte őt és ez végül el is döntötte kettejük párharcát. A bajnoki címet viszont nem…
A hétvége hőse: Fabio Quartararo
Merthogy Quartararo megmutatta, hogy milyen egy igazi bajnok. A francia versenyhétvégéje egészen a negyedik szabadedzésig sokkal biztatóbb és kiegyensúlyozottabb volt, mint legfőbb riválisáé. Ám az FP4-en bukott és olyan szerencsétlenül ért földet, hogy a bal középsőujján egy kisebb törés keletkezett. És habár nagy erőkkel jegelte a sérült ujját a francia, a nem sokkal később kezdődő kvalifikáció az idény legrosszabbja volt Quartararótól: utolsó lett a Q2-ben, így a 12. helyről indulhatott vasárnap.
A futamon Bagnaiához hasonlóan kiváló rajtot vett, és ahogyan később fogalmazott, pályafutása egyik legjobb versenyét hozta. Az ötödik körben Marc Márquezt megelőzve már a negyedik helyen motorozott, Martín kiesésével pedig feljött a dobogó alsó fokára.
Ezt követte aztán a szezon legfontosabb pár köre, hiszen ha a hatalmas tempóval zárkózó Marco Bezzecchi megelőzi a franciát, akkor bajnokká teszi Bagnaiát. Hiába volt 0,2 másodperc is a különbség a futam egy pontján köztük, Bezzecchi nem tudott érdemben nyomást helyezni Quartararóra, aki metronómszerű versenyzésével előbb leszakította magáról a VR46-os vetélytársát, majd elkezdett zárkózni az élen egymást ütő két Ducatira. Ám a harmadik helynél több ebben a futamban nem volt.
De ezzel a versenyzéssel is életben tudta tartani bajnoki reményeit, bár tisztában van vele, hogy vajmi kevés esélye van a címvédésre, hiszen Bagnaiának elég a 14. helyen végeznie, akkor is biztosan ő a bajnok. De ami a legfontosabb: Valenciában dől el az idei világbajnoki cím!
A hétvége vesztese: Jorge Martín
Döbbenetes fölény az időmérőn, ahol több mint fél másodperccel volt jobb Quartararo 2019-es körrekordjánál. A futamon is remekül rajtolt és szépen ment el folyamatosan az üldözőktől, közel másfél másodperces előnyt kialakítva. Aztán pedig elesett. Ismét. Kritikus helyzetben.
A hétvége fekete báránya: Franco Morbidelli
Morbidelli szóba került már Bagnaiánál, de nemcsak nála húzta ki a gyufát az olasz, hanem Marc Márqueznél, akit ugyanabban a körben tartott fel. Nem sokkal korábban pedig csapattársát, Quartararót is feltartotta, szintén a gyors körén. Ezekért a maflaságokért egyébként dupla hosszú körös büntetést kapott a futamra, ahol viszont törlesztett Quartararóval szemben. Előbb elengedte a franciát, majd az első hosszú körös büntetésének letöltéséig nagyszerűen töltötte be a hátvéd szerepét és tartotta fel a Quartararo nyomába eredőket. A hétvége negatív csúcsa pedig az utolsó körben elkövetett idiótasága volt, amikor Aleix Espargaróba belement oldalról és így előzte meg végül a spanyolt. Az esetért három helyes büntetést kapott a futam végén.
A hétvége képe: Három királyok a pitwallon
Szerző
