Végre a legjobb arcát mutatja a világbajnok középpályás

Exequiel Alejandro Palacios 1998. október 5-én Tucumán tartomány Famailla nevű városában született. Mindössze kéthónapos volt, amikor családja Buenos Airesbe költözött, s ő maga már ott is nőtt fel. A River Plate akadémiájához csatlakozott, ahol aztán végigjárta a különböző korosztályokat, majd 17 évesen már debütált is a felnőtteknél. Azonban ami eddig egészen szenzációsnak és gyorsnak tűnt, a folytatásban úgy lett sokkal lassabb és nehézkesebb, mert 2020 januárjában Palacios úgy igazolt Németországba, hogy az öt év alatt nem érte el a 100 mérkőzést sem klubcsapatában, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt hosszabb kihagyása is sérülés miatt. Azt viszont mindenképp érdemes kiemelni, hogy 2018-ban és 2019-ben is alapembere volt az együttesnek a Libertadores-kupában, ahol előbb nyerni tudott a River Plate, majd döntőig jutott, s közben bezsebelte a dél-amerikai Szuperkupát is.

Amikor a Bayer Leverkusen 17 milliót fizetett érte, akkor a hetedik legdrágább vételnek számított a német klub történetében. Márpedig az, hogy 22 évesen, kevés mérkőzéssel a háta mögött, mindenféle európai tapasztalat nélkül ennyit fizettek érte, komoly kockázatnak tűnt.

„Az európai futball gyorsabb és erősebb, mint a dél-amerikai. Nehéz volt alkalmazkodnom a sérülések és a fizikai problémák miatt. Úgy gondolom, hogy végre sikerült eljutnom arra a szintre, hogy a játékommal is elégedett lehetek, de nem akarok ennyinél megállni, mert nagy álmaim vannak még a klubfutballban is.”

A megérkezése után finoman szólva sem sok vizet zavart a tavasz során, ugyanis három bajnoki, két Euróa-liga- és két Német Kupa-mérkőzés jutott számára. Az első teljes idénye sem lett sokkalta fényesebb, hiszen akkor mindössze 13 alkalommal lépett pályára. Sérülékeny játékosként jellemezték őt több helyen is, akiről azért egy-egy villanása elárulta, hogy hatalmas potenciál rejtőzik benne, de ez nem tud megmutatkozni a folyamatos játéklehetőség hiányában.

Ennek ellenére Lionel Scaloni behívta a 2021-es Copa América-keretbe. Noha inkább csak csereember volt Brazíliában, de a győzelemből kivette a részét, így egy komoly sikerrel a háta mögött remélhette a szebb folytatást. A 2021–22-es szezonban tudott végre először komolyabb játékidőt a pályán tölteni, és ekkor már valóban éreztette jelenlétét, pedig nem csak Gerardo Seoane „rohanós” stílusa, hanem egy részleges bokaszalag-szakadás és egy hátsérülés is hátráltatta. A svájci szakembernél nem voltak rosszak Palacios mutatói, de megközelítőleg sem tudott olyan nagy hatással lenni a leverkuseniek játékára, mint amit remélni lehetett tőle.

Ezután a válogatottban ismét komoly eseményen volt jelenése, hiszen a 2022-es Finalissima, vagyis a CONMEBOL–UEFA Bajnokok Kupája először került megrendezésre. Ugyan ezúttal is csak csereként lépett pályára, de ott volt a győztes csapatban. A sikeres nyár után a jelenlegi idénynek ismét egy éremmel a nyakában vághatott neki, készülve a világbajnokságra is. A helye csaknem biztos volt Scaloni keretében, talán egy sérülés szólhatott volna közbe, de a pocsék rajt és Xabi Alonso kinevezése neki egyértelműen a legszebb leverkuseni időszakát indította el. A világbajnokságon ott volt az argentin keretben, s bár újfent inkább csak kiegészítő ember volt, de amikor esélyt kapott, akkor teljesítette, amit kértek tőle. Harmadik alkalommal is azt mondhatta el magáról, hogy a kevés lehetőség ellenére újabb arannyal bővült a házi éremkollekció.

„Argentína képviselete a világbajnokságon épp az, amiről gyerekkorom óta álmodoztam. Hogy megnyertük, az leírhatatlan érzés, főleg, hogy a családom is ott volt a stadionban minden meccsen.”

Fotó: Marc Atkins/Getty Images

Amikor nála van a labda, akkor mélységi irányítóra hajazó passzai vannak a támadásépítés során. Sokat tesz hozzá a labdakihozatalokhoz, hogy akár a védelem vonalába is visszalép, s onnan oszt ki egy-egy átadást, amivel az ellenfél letámadásának első, s néha második vonalát is semmissé teszi. A dupla hatos posztról neki van több támadófeladata is, így a tizenhatos környékére is felér, ahol Xabi Alonso kinevezése óta ugrásszerűen megnőtt a kulcspasszainak a száma.

Labda nélkül kiváló helyezkedési képességivel kompenzálja, hogy nem különösebben gyors, de így is rengeteg futás jellemzi. Átlagosan 11,5 kilométert tesz meg 90 perc alatt, ami nagyban hozzájárul, hogy ligaszinten is elit labdaszerzővé lépett elő. Szignifikánsan emelkedett a párharcainak a száma, ráadásul ezzel együtt a hatékonysága is megnőtt, főleg a semleges harmadbeli védőpárharcok terén, ami jól mutatja a labdaszerzésben történt fejlődését.

Palacios fejlődése ebben a szezonban mindenképpen lenyűgöző, azonban még mindig van hova, mert Argentínában többször érkezett meg a boxon belülre is, valamint sokkal több progresszív labdacipelést jegyeztek fel esetében, amik a Bundesligában és a nemzetközi porondon sem jelentkeznek. Ez lehet a következő lépcsőfok számára, amivel elérné a legmagasabb szint környékét, ami pedig megelőlegezhetné számára a csapatváltást is.

Kiemelt kép: Marcio Machado/Eurasia Sport Images/Getty Images