A Manchester United és a meglepetés ereje – Szerzőink véleményei

A szezon elején sokan sokféleképpen temették már a Manchester Unitedet és Ole Gunnar Solskjaert, azonban az elmúlt időszakban rohamosan javuló tendenciát mutatott a csapat, sokan már a bajnoki cím lehetőségének sziluettjét is kirajzolódni látják a zavarosból. Mi a vörös ördögök titka, hogy tekinthetünk feltámadásukra, vajon ideiglenes fellángolásról van szó, vagy esetleg Solskjaer végre stabilizálni tudja a sokévnyi hektikusságot?


(X) Hány trófeát nyer idén a Manchester United? Kattints ide és nézd az oddsokat!


 

GALAMBOS DÁNIEL

Noha az angliai bukmékerek még mindig inkább a Manchester City vagy a Liverpool elsőségét prognosztizálják, ma már korántsem eretnek gondolat kijelenteni: bajnokesélyes a Manchester United. És tényleg az. Amit legalább annyira köszönhet saját fejlődésének, mint a körülmények szerencsés egybeesésének, de kit érdekel az utóbbi, ha májusban történetesen az Old Traffordon emelik magasba a bajnoki serleget? De hogyan juthattunk el egyáltalán addig, hogy az előző szezont a Klopp-csapat mögött 33 pontos hátrányban záró, a Cityt 15 pontos távolságból figyelő Unitedet egy lapon említhessük az elmúlt évek uralkodóival? Vegyük előbb a körülmények amúgy szerencsétlen, a Unitedre nézve mégis szerencsés alakulását. Ebben a rendhagyó idényben nincs ugye közönség (ami meglehet, a Liverpool két pontjába került a West Bromwich ellen); a járvány, illetve a sűrített menetrend okozta (?) sérülések rendesen tizedelik a klubokat, már most a Liverpoolból a fél védelem mellett az a Diogo Jota is hiányzik jó ideje, aki bámulatosan illeszkedett a csapatba, a City mindkét centerét, Sergio Agüerót és Gabriel Jesust is kénytelen nélkülözni a bajnokság nagy részében; jó néhány csapat pedig jelentősen megerősödött (Leicester, Aston Villa, Everton, West Ham) és vett el pontokat a nagyoktól, összehúzva a mezőnyt. Az élet kínálta eséllyel persze élni kell, a United pedig mindent megtesz azért, hogy megragadja a lehetőséget. Kellett hozzá elsősorban egy fantasztikusnak bizonyuló igazolás: Bruno Fernandes februári bemutatkozása óta 33 bajnoki mérkőzésen 33 gólban vállalt szerepet, valódi vezér, aki játékával, személyiségével egész egyszerűen jobb futballra sarkallja társait. Kellett aztán hozzá a még mindig nem eléggé elfogadott Ole Gunnar Solskjaer, akit mi más dicsérhetne jobban, mint hogy klasszis teljesítményt nyújtanak leírt vagy egész egyszerűen csak közepesnek ítélt játékosai (Scott McTominay, Fred Rodrigues, Luke Shaw, Paul Pogba). Mi ez, ha nem edzői érdem? Kellett még az is, hogy a minőségi kezdő tizenegy mögött megfelelő hátország legyen. Edinson Cavani, Alex Telles és az egyelőre kevés lehetőséget kapott Donny van de Beek szerződtetése nem csak a variációs lehetőségek biztonságot nyújtotta a vezetőedzőnek, hanem konkurenciát teremtett a keretben. És ugyancsak kellett, hogy a jelenlegi MU a Ferguson-éra erényeit csillogtatva rendre képes legyen megfordítani a meccseket, ahogy azt az idei tíz idegenbeli bajnokijából hétszer (!) megtette. Amúgy sem kapott még ki vendégként, hovatovább a szezon első felét lezáró Fulham elleni győzelemmel 13-ra növelte a veretlenségét. Azon sem érdemes már csodálkozni, hogy egyedüliként bír ilyen sorozattal az öt topliga csapatai közül. Lehet, azon sem fogunk, ha végül behúzza a bajnoki címet. Na jó, azon azért igen. 

 

Körkérdés 2020 foci elemzésELLENBRUCH ZSOLT

Ha felmerül egy beszélgetés során a Manchester United nagyszerű teljesítménye, akkor az emberek többsége azonnal a büntetőkkel kezd el érvelni, miközben ez csak egy szelete a kerek egész történetnek, s méghozzá valójában egész elhanyagolható része, csak „olyan jó ezzel dobálózni” egy vitában. A United november elsején még a 15. helyen állt és mindenki Solskjaer fejét követelte, most meg ott tartunk, hogy a csapat bajnokesélyes – mégis sokan nem hisznek benne. Az egyszerű szurkoló nem akar hinni a Unitedben, a kicsit szakmaibban gondolkodó pedig nem tud, mert látja a körülményeket, amik nagyon minimális eséllyel tarthatók fenn még egy fél szezonon át.  Én magam egyértelműen szkeptikus vagyok, mert nem tudom elhinni, hogy lehetséges egész szezonban állandósítani azt a formát, amit a „kiscsapatok” ellen nyújtanak. Ha végignézi az ember az eredményeiket, a Big6-klubok ellen nem tudtak még nyerni, a többiek közül viszont csak a szezon számukra első mérkőzésén a Crystal Palace ellen, valamint a legjobb hatba lassan már bérletet váltó Leicester City ellen buktak el, a másik tíz alkalommal zsebre tették a három pontot.  Hiányérzetemet fokozza, hogy rettenetesen egyoldalas a játékuk, mert támadásban nem igazán létezik a jobbszél náluk, a felmozgó szélsővédők közül is a baloldali az erősebb  csapatrész. A Manchester United túl kiszámítható ilyen téren, és miközben eddig ez még így is eredményes tudott lenni, előbb-utóbb a visszájára fordulhat. A modern fociban nem tudom elképzelni, hogy ne tudná ezt kihasználni egy jobban védekező ellenfél.  Az sem éppen biztató előjel, hogy finoman fogalmazva is „csapágyasra vannak hajtva” a legfontosabb játékosaik, ami egy ilyen koronavírus által besűrített idényben, nagyon sokba kerülhet. Harry Maguire egy percet sem hiányzott, de a Marcus Rashford – Bruno Fernandes páros is nagyon keveset pihenhetett eddig a bajnokságban. Közülük ketten is egyetlen sárga lapra vannak az eltiltástól, ami azonnal felboríthat mindent, mert egyiküknek sincs hasonló kvalitású alternatívája a keretben.  Maga a tény, hogy a Manchester United ilyen menetelésben van, igazán örömteli, mert kell a Premier League-be minél több jó teljesítményt nyújtó együttes, de sem a keretet, sem Solskjaert nem érzem elég jónak ahhoz, hogy végig tudják ezt vinni az aranyéremig. Bár, ha a Leicester Citynek sikerülhetett, akkor nekik miért ne? 

 

SZABADOS CSABA

2018 nyarán-őszén minden elromlott, és azóta sem lett jobb – innen tudjuk, hogy a hiba nem José Mourinho „készülékében” volt, illetve van. A Manchester United mérkőzéseit nézni az elmúlt két és fél évben egészen szórakoztató katasztrófaturizmus, a klub hívei, szurkolói számára viszont valóságos pokoljárás lehet, hiszen 2018 tavasza óta nem láthatták együttesüket döntőben, trófea közelében. Ne tévesszen meg minket a bajnokság jelenlegi állása, a 2020–2021-es bajnoki cím Pep Cityje, Kloppo ‘Poolja, és igen, Mou Spurse közt fog eldőlni. Ole Gunnar Solskjaer utoljára 2013-ban nyert trófeát, az év novemberében az oslói Ullevaal stadionban csapatával, a Moldéval 4-2-re legyőzte a Rosenborgot. Fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben a kudarcok okait, bűnbakjait keressük, szemünk jobban teszi, ha átsiklik a menedzseren és a játékosokon, akik természetesen minden erejüket, tehetségüket, tudásukat bevetik, és a klubvezetésre, a kényelmes bőrfotelekben terpeszkedőkre fókuszál. Ha pusztán a számokat nézzük, 2019-ben, és 2020-ban is rengeteget költöttek a csapatra, nehéz lenne azonban ezt tudatos, tervszerű, nyugodt, racionális és hatékony építkezésnek nevezni. Éppen ezért egy, csak egy legény lehet igazán fontos számunkra a belátható jövőben, ezért van, hogy a legérdekesebb tárgy most az Old Trafford környékén Bruno Fernandes mobiltelefonja: ha egy nap megcsörren a zsebében, és a hívószám alapján Londonból, Párizsból, Madridból, esetleg Milánóból keresik, habozás nélkül vegye fel, és csak annyit mondjon: yes, oui, sí!

 

PÉCSI ZALÁN

Elsőre nehéz (volt) hova tenni a United feltámadását. Egyrészt, szinte minden előjel nélkül kezdődött a nagy menetelés – az első hat fordulóban mutatott játék alapján négy pontnál aligha érdemeltek többet Ole Gunnar Solskjaerék. Másrészről viszont nem ez a manchesteriek első nagy szériája a norvég edzővel. A korábbi fellángolásoknál azonban valahogy mindig kilógott a lóláb: OGS végleges kinevezése előtt csapatszinten teljesítettek túl mindkét kapu előtt, a Project Restartot követően pedig a támadósor kulcsfigurái (Bruno Fernandes és Mason Greenwood) produkáltak már-már abszurd módon fenntarthatatlan számokat. Bár jelenlegi formát nem lehet nem elismerni, azt mindenképpen látni kell, hogy ezt a csapatot jelenleg komoly túlzás lenne bajnokesélyesként lefesteni. A mögöttes számok legalábbis ezt sugallják. Míg a támadószekció kétségkívül van annyira hatékony, hogy a BL-helyek környékén tartsa az együttest (meccsenként összehozott 1,38 npxG-je a hatodik helyre elég jelenleg), a hátsó sor mellett már nagyobbak a kérdőjelek. A StatsBomb várható számai alapján a United mindössze a liga 13. legjobb védelmével büszkélkedhet, ami a parádés idegenbeli mérleg ellenére többször is veszélybe sodorta a gárdát – hiába veretlen vendégként, a Brighton, a Newcastle, az Everton, a Southampton, a West Ham, a Sheffield és a Fulham otthonában is hátrányból volt kénytelenek fordítani, ami semmiképp nem tűnik egy idény végéig tartható tendenciának. Ez egyrészt megmagyarázza, hogy miért Marcus Rashfordéknak van a legtöbb egygólos sikerük a ligában (hét), és felnagyítja a jelentőségét, hogy a United tíz góljánál mindössze két csapat tudott többször betalálni a mérkőzések utolsó negyedórájában. Nehezen mérhető kvalitásról van szó, de a Manchester Unitedet nézve gyakran elkap az érzés, hogy a pályán lévők legnagyobb erénye a mentális erejükben lakozik – ritka az olyan mérkőzés, ami lefutottnak érződik, a hajrára rendre képesek hosszabb időszakokon át a kapu elé szegezni az ellenfelet. Mindent egybevetve erősen túlzónak és szenzációhajhásznak érzem a United bajnoki címét vizionáló szalagcímeket, de nem is gondolnám, hogy ez valós célkitűzés lenne az Old Traffordon. Ezzel együtt féltávnál Solskjaer csapata abszolút jó pozícióba került a Top4-es helyekért folytatott harcban, amit már önmagában is hatalmas előrelépés – csak érdemes a helyén kezelni.

 

Mit gondolsz, bajnok lesz idén a Manchester United?

Még több Premier League-cikket olvasnál? 

 

0 0 vote
Article Rating

Írj hozzászólást

0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x