Verseny nélkül meddig tartható fenn a hazai klubfutball rendszere?

Bátor és egyenes döntés volt a Magyar Labdarúgó Szövetségtől (MLSZ), hogy kiadta néhány héttel ezelőtt a Professzionális futballkörképét, melyben sportgazdasági és sportszakmai szempontok, adatok alapján elemezte, hogyan teljesítettek az OTP Bank Ligában szereplő klubok a 2021-es évben.

Egy korábbi cikkünkben már összefoglaltuk a 104 oldalas dokumentum legfontosabb megállapításait. A számokból kiderül, hogy a klubok megszilárdították anyagi helyzetüket, ám ehhez nagy szükségük van a kormányzati büdzséből és az állami cégektől származó forrásokra, illetve az MLSZ saját hatásköre alá vont, vagyoni értékű jogokból származó bevételekre. Így hiába a jól látható pénzbőség, és a térségben kiemelkedőnek mondható költségvetési stabilitás, a magyar klubok nem a piacról, a nézőkért versenyezve szerzik jövedelmük jelentős részét. Ez pedig azt mutatja, hogy a jelenlegi berendezkedés a politikai széljárás változásával szétmállhat, egyszerűen nem fenntartható.

A 24.hu Ziccer nevű sportos podcastjában is beszélgettek a Professzionális futballkörképről, és az egyik vendég, Dénes Ferenc sportközgazdász két fontos Orbán Viktor-idézetre hívta fel a figyelmet, amelynek tükrében új értelmezést nyer az élvonalbeli klubok működése. A miniszterelnöktől azt kérdezték idén nyáron a Puskás Akadémia honlapjára készült interjúban, hogy fel lehet-e adni azt az egyelőre nem teljesülő célt, miszerint a magyar klubok játékosainak többsége saját nevelésű fiatal legyen. Így felelt: „Ha ezt a célt föladjuk, akkor az egész futballt, magyar futballt nem érdemes csinálni. Mert a magyar futball nem a szórakoztatóipar része. A futball komolyabb dolog ennél. A futball az életünk, az az életünk része, az a magyar ember életének a része, az a nemzeti identitás része. Tehát mi nem szórakozni akarunk és tapsikolni a lelátón mindenfajta, messzi földről idefújt, ügyes játékosok játékán örvendezve, hanem mi a saját gyerekeinket akarjuk látni.”

A kormányfő nem először „mentette fel” a piacgazdasági működés szabályai alól a hazai profi csapatokat. A Puskás Akadémia honlapjának 2013-ban adott évértékelő interjújában (Futball, mint gulyásleves) kristálytisztán megfogalmazza, miért nem lehet profitorientáltan működtetni egy futballklubot.

„A foci a kultúra része, ezért speciális szabályok kellenek. Nem lett volna szabad gazdasági tevékenységgé minősíteni. […] úgy kell megoldani a problémát, hogy nem a munkavállalói jog felől kell közelíteni, hanem a klubhoz, mint kulturális jelenséghez kell viszonyulni. Ezért speciális, a kultúrára jellemző, a piactól és a gazdaságtól eltérő jogszabályokat kell alkalmazni. […] Az első dolog az, hogy el kell döntenie a klubtulajdonosnak, hogy gazdasági vállalkozást akar működtetni vagy futballklubot. A futballklub nem gazdasági vállalkozás. Aki nem így gondolja, félreérti a helyzetet. Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen. A futball olyan, mint a bográcsgulyás. Folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész. […] A focisták végső soron, a dolog filozófiáját tekintve, művészek. Ezért a futball és egy futballcsapat közelebb áll a kultúrához, mint társadalmi jelenséghez, semmint a gazdasági vállalkozásokhoz. Magyarországon a nyilvánosság előtt megszólaló pénzügyi elemzők ezt a különbséget nem ismerik föl. Félreértik a dolgot. Ők azt gondolják, hogy a futballnak nyereséget kell termelni. Ez teljes félreértése a futballnak, mint sportnak, és így a futballra épülő intézményrendszernek is.”

Ennek ellentmond, hogy a Deloitte évente kiadott kimutatása (Football Money League) szerint a 20 legvaskosabb büdzsével rendelkező klub például a 2021–2022-es idényben 9,2 milliárd euró bevételt termelt, 13 százalékkal többet, mint az azt megelőző előző szezonban (8,2 milliárd euró). Ezt a növekedést lehet akár arra is fogni, hogy a zárt kapus Covid-időszak iszonyatos visszaesése után könnyű volt kilőni. Visszamehetünk a koronavírus-járványt megelőző idényekig is: a 2017–2018-as szezonban a Deloitte elemzése hatszázalékos bevételnövekedést mért (6,8-ról 7,9 milliárd-ra emelkedett a 20 klub összesített jövedelme), míg 2018–2019-ben a 7,9 milliárdos tétel már 10,6 milliárd volt, ami közel 26 százalékos növekmény. A topligák bevétele 2012 és 2022 között csaknem megduplázódott (9,3 milliárd euróról 17,2 milliárdra nőtt). Természetesen a növekvő bevétel önmagában még nem biztosítja a focivállalkozások sikerességét jelentő profitot, ehhez az is kell, hogy a klubok kordában tartsák a kiadási tételeiket is.

A topbajnokságok, a Bajnokok Ligája gigantikus bevételei biztosítottak, hiszen itt találjuk az legmagasabb minőséget a pályán, ami a legtöbb nézőt vonzza élőben, és a tévén keresztül. A magyar első osztály más „ligában” játszik, amely esetében sokkal laposabb a grafikon, de a Deloitte a második, harmadik vonalba tartozó európai bajnokságok piaci kapitalizációjában is lassú fejlődést mért 2012-től a koronavírus-járvány kitöréséig. A 2012-es 0,5 milliárd eurós piac 2019-re 0,7 milliárdosra nőtt, ez közel 30 százalékos plusz. Vagyis Kelet-Európában sem lehetetlen küldetés egy futballvállalkozás nyereséges működtetése.

Közérdek vagy piaci működés

Ha valaki olvassa a magyar miniszterelnök közvetlen környezetében mozgó politikusok, tanácsadók interjúit, írásait, látja, hogy a kormányfőnek elemi befolyása van egy sor gazdasági, közéleti, kulturális döntésre, ha úgy tetszik, sok esetben az ő szava dönt. Orbán Viktor fenti interjúiból az következik, hogy a profi labdarúgás a kulturális szférába sorolható, ilyen formán a hazai futballrendszer átalakulásának folyamatában megjelenik a miniszterelnök által a labdarúgásról vallott világkép. Ez a futballfilozófia pedig minden erejével a versenyt írtja ki a magyar futball rendszeréből.

Ha úgy tetszik, közérdek a létezése, csakúgy, mint a nemzeti identitásképzés különböző területeinek, például az iskoláknak, amelyek hatékony működését állami forrásból kell(ene) megoldani.

Az MLSZ futballkörképének eredménye egyértelműen alátámasztja a kormányfő gondolatmenetét, a magyar állam óriási energiával, bő forrásokkal táplálja a magyar futball rendszerét.

(Forrás: Fradi.hu)

A 2010-től, a második Orbán-kormány regnálástól számítva a kormányzat a magyar költségvetésből hirdette meg a stadionrekonstrukciós programot, amely elvitathatatlan érdeme, hogy sokkal komfortosabb létesítményekben lehet szurkolni, mint korábban. Ez azonban nem bír elegendő vonzerővel: 2009-ben az MLSZ kimutatása szerint átlagosan 2800 néző látogatott egy NB I-es mérkőzést, míg a stadionépítéseket követően, 2021-ben 2772 fő. Az MLSZ a körképben 14 mintaországgal vetette össze a magyar adatokat, és a nézőszámokat tekintve a szerbeket, a szlovákokat és a szlovéneket előzzük meg.

A kormányfő futballfilozófiájának része volt az is, hogy a befizetendő tásasági adó csökkenthető legyen azzal, ha a cégek látvány-csapatsport egyesületeknek, kluboknak adják a taoösszeget. Vagyis a költségvetés adóbevételéből segítse az NB I-et (nem közvetlenül, hiszen tao nem költhető profi klub működtetésére, de az utánpótlásra igen, vagyis kiváltja a költést, közvetve pedig a profikat segíti).

Ezt toldja meg a klubok meccsközvetítésekből származó bevétele – a közpénzforrásból működő köztelevízió feneketlen büdzséből tudott ráígérni a kereskedelmi tévék ajánlatára, vagyis ez esetben is állami forrásban részesülnek a csapatok.

A klubok büdzséjének 14 százalékát teszik ki a kereskedelmi bevételek, ami nemzetközi összehasonlításban nagyon magas, csak a dán és svájci csapatok előzik meg ebben a magyarokat. Üdvös volna, ha piaci versenyből származna ez a jövedelem, de nem így van. A vagyoni értékű jogok értékesítéséért nem a csapatoknak kellett megdolgozniuk, az MLSZ saját hatáskörben adta el őket. Az MLSZ-elnök tulajdonában lévő OTP lett a bajnokság névadó szponzora, emellett a 12 élvonalbeli csapat a 100 százalékos állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt.-től is kap egy komoly összeget a szerencsejátékból származó jogokért.

Az egyéb működési bevételeket tekintve a szövetség által vizsgált országok közül csak Belgium és Svájc előz meg minket, évente átlagosan 720-738 millió forint jutott ezen a címen a csapatokhoz. Itt a „Kapott támogatások” címke alatt részben szintén állami vagy önkormányzati támogatásból növekednek a klubok.

A taóból, a köztelevíziós közvetítésekből, a szerencsejátékból, az egyéb működési bevételek címén járó összegekből gazdagodó egyletek olyan rendszerben találják magukat, amelyben egy csapatnak jó eséllyel semmilyen bántódása nem esik, ha nem szakad meg a piacról behozható bevételekért. Az orbáni logika alapján a klubok úgy is stabilizálni, sőt bővíteni tudják a költségvetésüket, hogy átlagosan nem kellett növelniük a jegybevételüket, a meccsnapi egyéb bevételeiket, a kereskedelmi vagy a futballisták eladásából származó jövedelmüket. Egy ideálisan működő futballklub számára ezek a bevételi pillérek termelnek profitot, és teremtik meg a fenntartható, önálló működést. Az MLSZ futballkörképe azt mutatja, hogy épp ezekben a pillérekben teljesítenek gyengén a hazai klubok.

Egyedül Görögország gyengébb nálunk ebben a mutatóban. Szintén rendkívül alacsony a merchandisingból származó átlagos bevétel, ami az összköltségvetés 1,2 százaléka. A kereskedelmi bevételekben ugyancsak gyenge a piaci versenyben szerzett jövedelem aránya.

A nemzetközi kupaszereplés után az UEFA-tól járó szolidaritási és jogdíjbevétel átlagosan a klubjaink költségvetésének tíz százalékát teszi ki, ebben a mutatóban csak a lengyelek szorultak mögénk. Itt csak akkor indulhatna fejlődés, és termelhetnénk több jövedelmet, ha a Ferencváros mellett mást csapataink is rendre valamelyik európai kupasorozat főtáblájára jutnának.

A magyar futballpiac mérete alapján kitörési pont lehetne a klubok számára a játékosértékesítésből befolyó összeg. A transzferek egyenlege a 14 ország közül Svájcban, Csehországban és Magyarországon volt negatív, nálunk kisebb átlagos összegért csak Szerbiában adtak el játékost. Itthon 1,2 millió eurós átlagos költésre jutott 699 000 euró bevétel. (Dénes Ferenc számításai szerint 2023-ban mindössze 735 000 euróért sikerült az élvonalból magyar játékost értékesíteni.)

Ez összefüggésben áll azzal, hogy kevés lehetőséget adunk a fiataloknak, akik így nem tudják „eladni” magukat: a régiós és a nagyobb nemzetközi mintás összevetésben az NB I utolsó a 21 év alatti játékperceket nézve.

(Forrás: mlsz.hu)

Egymásnak feszülő világképek

„Ez két olyan széttartó világkép, amelynek nem látom az áthidalhatóságát” – fogalmazott a Ziccerben tömören Dénes Ferenc, arra utalva, hogy ennyi „állami ingyenpénzzel” egyszerűen nincsenek rákényszerítve a hazai csapatok, hogy profi szolgáltatások révén ádáz versengést rendezzenek a fizető nézőkért, vagy azért, hogy erejükön felül küzdjenek a kereskedelmi jogokból, csecsebecsékből, illetve játékostranszferekből behozható maximális bevételekért. (Miközben az MLSZ 2011-es stratégiájának egyértelműen megfogalmazott célja „[…] egy olyan folyamat végrehajtása, amely az említett középtávon elvezet a sportág önfenntartó képességéhez, és az addig állandósuló forrásösszeg fenntarthatóságához – az állami forrásokra való rászorultság megszűnése mellett.”)

A nemzetközi trend egyértelműen mutatja, hogy ez lehetséges, hiszen a profi futballnak számtalan országban megkérdőjelezhetetlen a helye a versenypiacon, ahol kizárólag akkor lehet gazdasági és szakmai fejlődést elérni, ha a lehető legalacsonyabb fokú állami beavatkozás mellett a klub maga termeli meg a saját működéséhez, növekedéséhez szükséges profitot.

Kiemelt fotó: Puskás Akadémia Facebook