Versenyben maradtak a németek

Meccsritmus – Lassú bemelegedés, majd izgalmas hajrá

Luis Enrique komolyan nem módosította a kezdőjét, minek is tette volna, miután a spanyolok az első mérkőzésükön 7-0-ra elgázolták Costa Ricát. Egyedül a védelem jobb oldalán történt változtatás, César Azpilicueta helyére Daniel Carvajal került be a csapatba. Rodrit a védelem közepén hagyta a kapitány, ahonnan Costa Rica ellen kiválóan tudta szervezni a játékot, elöl pedig ezúttal is Marco Asensiónak szavazott bizalmat Enrique, aki sok elmozgással igyekezett zavarba hozni a német védőket és esetenként létszámfölényt, illetve passzopciót biztosítani a középpályán. Egyben maradt az ötfős barcelonai kontingens is. A középpályát ezúttal is a rutinos Sergio Busquets alkotta két fiatal csapattársával, Pedrivel és Gavival. Jordi Alba balhátvédként igyekezett felfutva támogatást nyújtani az előtte játszó Dani Olmónak, míg Ferran Torres a jobb oldalról rohamozhatott.

A németeknél már több kérdőjel is akadt. Hiába játszott a Nationalelf sok helyzeteket kialakítva Japán ellen, az ázsiaiak formációváltása és cseréi új színt hoztak a mérkőzésbe. A meglepő vereség után különösen kiélezettnek ígérkezett a spanyolok elleni csörte, hiszen egy vereség könnyen egy újabb szégyenteljes csoportkörös búcsút jelenthetett volna a 2018-s oroszországi világbajnokság után. A német sajtóban leginkább a helyzetkihasználás, illetve a japánok két góljánál jelentkező kapitális hibák jelentettek beszédtémát.

Leginkább a dortmundi védőpárost, Niklas Sülét és Nico Schlotterbecket vette elő a közvélemény. Hans-Dieter Flick utóbbit ki is rakta a kezdőcsapatból, helyére pedig Thilo Kehrert állította, aki így Sülétől átvette a jobbhátvéd posztját, míg Süle visszatérhetett eredeti pozíciójába, középre Antonio Rüdiger mellé. Elöl is történt változás, miután a Japán ellen csalódást keltő játékkal előrukkoló Kai Havertzet Leon Goretzka váltotta. Összeállt tehát a középpályán a Goretzka–Joshua Kimmich–Ilkay Gündogan trió, közülük pedig Gündogan játszott legföntebb, aki védekezésben Busquetset próbálta kivenni a játékból. Miután a támadósort Serge Gnabry, Jamal Musiala és hamis kilencesként Thomas Müller alkották, a kezdőben összesen hat Bayern-játékos kapott helyet. Leroy Sané térdsérülése után a mérkőzés elején még a kispadon foglalt helyet, de aztán neki is fontos szerepe akadt a mérkőzés végére.

A mérkőzés elején gyorsan kirajzolódott, hogy a spanyolok ezúttal sem adnak lejjebb a mérkőzés dominálásából. Az eredménykényszerben lévő németek leginkább védekezésre rendezkedtek be és gyors ellencsapásokból próbáltak előnyt kovácsolni. A kezdő sípszó után elég nyomasztónak tűnt a spanyol fölény, amit Dani Olmo életerős, a tizenhatos vonaláról leadott lövése is bizonyított. Manuel Neuer nagy védése kellett ahhoz, hogy ne kerüljenek gyorsan hátrányba a németek. Ezután nem sokkal a Nationalelf is jelentkezett, miután a középpályát egyérintős játékkal átjátszva Goretzka vezethette a labdát a védőkre, de aztán átadása lesen találta Gnabryt.

Az első 10-15 perc után enyhült a nyomás a német kapu előtt, többnyire a spanyolok gurigázását lehetett követni. Helyenként átforgatásokkal próbálták áttörni a masszív német falat, a két szélen Olmo és Ferran Torres húzták szét a védelmet, hűen a spanyol pozíciós játék egyik fő alapelvéhez. Elsősorban a bal oldalon akadtak esetenként ígéretes áttörések Olmo és – a belső védőkhöz támadásépítéskor többnyire közel maradó Carvajallal szemben felfutó – Jordi Alba kombinációi után. Egyszer-kétszer sikerült is zavarba hozni Kehrert, de őt középről Süle rendszeresen kisegítette. Egy-két átlövést leszámítva nem forgott veszélyben Neuer kapuja. A félidő derekán a németeknek is akadtak biztatóbb momentumai, a mérkőzés kezdeti szakaszához képest még szorosabbra fogták a csapatszerkezetet, ezzel pedig a félpályánál többször is sikerült labdát szerezni. Többször is megfigyelhető volt, hogy miután a német első sort átjátszották, Müllerék tulajdonképpen hátbatámadták a spanyolokat, viszont az így adódó labdaszerzésekkel nem sokat tudtak kezdeni. Többnyire azonnali labdavesztés következett, hiszen például a bal oldalon Raum se tudott felérni, akinek az erejét nagyrészt lekötötte a védekezés.

A szünet után viszont már egy élénkebb német válogatottat láthatott a közönség. Magasabb fokozatra kapcsolt a letámadás és sokszor már a spanyol kapusra, Unai Simónra is nyomást helyeztek Musialáék. Az 56. percben sikerült is labdát csenni, de nem sikerült kihasználni a lehetőséget ellentétben a spanyolokkal. A Ferran Torres helyére beálló Álvaro Morata szinte azonnal góllal jelentkezett: a 62. percben a kissé kinyíló németek ellen értékesítette Jordi Alba remek ütemű beadását. A németeknek tehát sürgősen újítaniuk kellett, Flick pedig a 70. percben egy hármas cserével reagált.

A támadóharmadba új erőként érkező Sané jelentősen lendíteni tudott a németek játékán. Többször is jól kombinált müncheni csapattársával, Musialával, aki egy ilyen összjáték után ziccerbe került, de Unai Simónba bombázta a labdát. A németek viszont nem adták lejjebb, ott tudtak maradni a mérkőzésbe talán kicsit belekényelmesedő spanyolok kapujánál, aminek meg is lett az eredménye. Musiala passzát a szintén csereként beálló, a Werder Bremenben remek szezont produkáló Niclas Füllkrug váltotta gólra. Az utolsó percekben még a győzelemért is rohamoztak a németek, viszont a hosszabbításban Sané lövés helyett inkább a cselezést választotta. Összességében igazságos a döntetlen, miután a hajrában a németek is megmutatták, hogy rejlik potenciál a támadójátékukban.

Magasles – Flick jól nyúlt bele a mérkőzésbe

Flick azt követően, hogy 2020-ban minden létező trófeát behúzott a Bayern Münchennel, természetesen sokak csodálatát kiváltotta. A kemény letámadást favorizáló játékfelfogása elnyerte a szakma és a közönség elismerését, emellett pedig emberi tulajdonságaival is leginkább pozitív színben tűnt fel. Tulajdonképpen alig-alig lehetett kifogásolnivalót találni a munkásságában. Talán egy valami volt, ami visszatérően előjött vele kapcsolatban, mégpedig az, hogy nem tud jól belenyúlni a mérkőzésekbe. Ezt a tézist erősítette a Japán elleni vereség is, amikor nem igazán tudott reagálni az ellenfél taktikai változtatásaira és a cserékkel is melléfogott. Elsősorban az amúgy jól játszó Gündogan lehozását rótták fel neki.

Ezúttal viszont ebben a tekintetben is pozitív színben tűnt fel. Hármas cseréjével lendületet tudott csempészni az addig erősen dadogó német támadógépezetbe. Sané személyében végre érkezett egy olyan játékos, aki meg tudta nyerni az egy az egy elleni szituációkat és így magára vonni a védőket. Jelenlétében Musiala erősségei is jobban érvényesültek, kettejük összjátéka többször is megbontotta a spanyol védekezést. A németeknek feljavult a széljátéka, miután addig a bal oldalon Raum a támadásban nem tündökölt, a másik oldalon pedig Gnabry a mérkőzés nagy részében ki volt véve a játékból.

Kollégájával ellentétben Luis Enrique inkább negatív színben tűnt fel a cseréket illetően. Az alapterv ezúttal is működött és a kissé lassabb első félidő után is inkább úgy tűnt, hogy a spanyolok tudnak majd újítani és megszerezni a vezetést. Ez be is jött, miután Enrique első cseréje még ült. Morata személyében bedobta a keretben lévő egyetlen igazi csatárát, és a gólnál érvényesültek is az erényei az addig ott szereplő Marco Asensióval szemben. A többi cserével viszont már inkább rontott a csapatán a kapitány, minőséget veszített a csapat és fokozatosan csúszott ki a kezéből a mérkőzés irányítása, amit a németek végül meg is büntettek.

Ami jó volt – Niclas Füllkrug játéka

Már klasszikus probléma a németeknél, hogy nincs klasszikus csatáruk, hát most akadt egy. Füllkrug remek őszének a jutalma egy válogatott meghívó volt, amivel eddig maradéktalanul él is. A vb-főpróbájának számító, Omán elleni mérkőzésen is az ő találata mentette meg a németeket a kínos döntetlentől, most pedig a gólja tulajdonképpen életben tartotta a továbbjutási esélyeket. Beállása után állandóan ott volt a spanyol védők között, Musiala gólpasszát pedig elementáris erővel, védhetetlenül vágta a kapuba, hűen egy igazi centerhez. Igazán felemelő történet az övé, miután jó egy éve még a német másodosztályban is csak csere volt a Werdernél, de aztán Ole Werner edző érkezése után megújult. Valósággal kivirágzott és a feljutás után az élvonalban is termeli a gólokat. Egy klasszikusan későn érő típusról beszélünk, aki 29 évesen jutott élete nagy lehetőségéhez, amivel eddig maximálisan élni is tudott.

Ami nem volt jó – A németek passzivitása

Nyilván borítékolható volt, hogy a spanyolok ellen nem feltétlenül a németek fognak dominálni, de azért annál mindenképpen több lehetőséggel kecsegtető támadójátékot várhatott a közönség, amit az első félidőben nyújtott Flick együttese. A védekezés felőrölte a csapat erejét és bár esetenként akadtak ígéretes labdaszerzések, ezeket túl könnyen szórakozták el a támadók. Musiala egy-két megmozdulásán kívül nem igazán akadt kreativitás, Gnabry például teljesen észrevehetetlen volt.

Kit kövessünk a továbbiakban

Bár ez a döntetlen a spanyoloknak sem ér még továbbjutást, azért Japán ellen az utolsó körben ők számítanak majd favoritnak – annak ellenére, hogy az ázsiaiak képesek a bravúrra. A németeknél már sokkal élesebb lehet az utolsó kör. A recept egyszerű és világos: le kell győzni, lehetőleg minél nagyobb gólkülönbséggel Costa Ricát. Ez a döntetlen arra jó volt, hogy a spanyolokat is arra késztesse, hogy véletlenül se lazsálják el a Japán elleni meccset. Egy nagyobb gólkülönbségű győzelemmel Németország számára már az is jó, hogy a másik meccsen döntetlen születik. Egy biztos, Costa Rica Japán elleni meglepetésgyőzelme nagyban megkönnyítette a németek helyzetét, ezzel pedig egyelőre úgy néz ki, hogy sikerült élni.

Kiemelt kép: Marvin Ibo Guengoer - GES Sportfoto/Getty Images