Veszprémi házidöntő és végül papírforma a Magyar Kupában

Idén a Magyar Kupa négyes döntőjét a győri Audi Arénában rendezték, ami elsőre meglepő választásnak tűnhet, hiszen évek óta Debrecen volt a kupadöntő helyszíne, illetve ott van az Európa-bajnokságra készült, azóta nem használt MVM Dome, ami szintén logikus választás lett volna. Teltház egyik napon sem volt a Győri ETO otthonában, ám a második meccsekre szombaton és vasárnap is szép számban jelentek meg a nézők.

Sokan kritizálták ezt, mondván, így vasárnapra már két kódoltan sima meccs maradt. Ez egyébként igaz, azonban a lebonyolítási rend abszolút védhető, mégpedig azért, mert egy kupasorozatról van szó, a kupák pedig a sportvilágban rendre arról szólnak, hogy a kisebb csapatok is esélyhez jussanak. Ezáltal pedig nagyobb sansz van arra, hogy bármelyik magyar együttes döntőbe jusson, míg ha a Veszprém és a Szeged alanyi jogon külön ágra kerülne, biztos lenne a finálé két résztvevője.

Ebben a részben kell még megemlítenünk a játékvezetők kérdését is. Persze nem olyan értelemben, mint ahogy a szurkolói fórumokon előkerül, hanem annak tekintetében, hogy be kell látni, a magyar csúcsrangadókra érdemes lenne külföldi játékvezetőket hozni. És természetesen nem az elfogultság miatt, hanem mert a magyar bajnokság egyéb találkozói nem készítenek fel arra a hőfokra, tempóra és színvonalra, ami egy Fradi–Győrön, Szeged–Veszprémen várja a bírókat. Az pedig senkinek sem jó, hogy minden egyes rangadó után vitatéma a játékvezetők ténykedése.

Kép: ORIGO

A pillanatnyilag jobb állapotban lévő csapat nyerte a rangadót

Az elmúlt években szinte teljesen kiegyenlítődött a Szeged és a Veszprém párharca. Míg korábban egyértelmű volt a két csapat közötti hierarchia, addig mára a Szeged felzárkózott, a legutóbbi négy bajnoki címből kettőt is a Kékek hoztak el.

Ennek ellenére a mostani meccs, a kupaelődöntő előtt akár egy kiütéses veszprémi győzelem sem tűnt elképzelhetetlennek, hiszen nem lehetett kérdés, hogy a két csapat közül melyik van jobb állapotban. A Veszprém eddig szép tavaszi szezont fut (bár nyilván a fő erőpróbák még hátra vannak), a BL-ben nagyon simán jutottak be a legjobb nyolc közé. Ezzel szemben a szegediek a némileg meglepő, Flensburg elleni nemzetközi kiesés után még egy Gyöngyös elleni bajnoki vereséget is összeszedtek, a szezon hátralévő részére elvesztették Bánhidi Bencét, és mindenhonnan olyan híreket lehetett hallani, hogy végleg megromlott a hangulat a klubnál.

Ilyen évadokra mondják gyakran, hogy már csak azt várják, hogy valahogy fussanak le az utolsó meccsek, kezdjünk új lapot. Ehhez képest igen meglepő volt a Szeged helytállása és teljesítménye, Juan Carlos Pastorék a legjobb tavaszi meccsüket produkálták, ez pedig majdnem elég volt a győzelemhez.

A védekezés nagyrészt jól is működött (kiegészülve az első félidőben nagyjából 40%-os hatékonysággal védő Mikler Rolanddal), elöl pedig voltak váratlan jó teljesítmények, kiváltképp Bodó Richárdé, aki a korábbi hónapokkal ellentétben ezúttal magabiztosan, nagy lövőkedvvel és hatékonysággal játszott.

Ezen a mérkőzésen az jött ki, hogy egy csapatnak ki kell használnia, ha az ellenfél rosszul játszik. Az első félidő végén a Szeged jóval nagyobb előnyre is szert tehetett volna, olyan mértékűre, ami nehéz helyzetbe hozza a Veszprémet. Ehhez képest hibákat követtek el, míg Momir Ilicsék kíméletlenül használták ki a Kékek gyenge periódusát. A fiatal szerb edző remekül cserélt, Vladimir Cupara és Petar Nenadics behozatala fordított a meccs menetén, ahogy a második félidőre a Veszprém védekezése is sokat javult.

Talán pont az a különbség jött ki, ami a két csapat jelenlegi állapota között van, de a Szeged ezzel a teljesítménnyel esélyt teremtett magának a bajnoki címre, míg a Veszprém megtette az első fontos lépést az idei szezonban. A két csapat következő meccsére pedig nem is kell sokat várni, hiszen az NB I-ben már hétvégén jön a következő rangadó.

Veszprém a Veszprém árnyékában

Kép: 24.hu

Végezetül ejtsünk néhány szót a Fejér-B.Á.L. Veszprémről, vagy ahogy a csapatot a szurkolói körökben emlegetik, a „kis Veszprémről”. A magyar kézilabdát számtalan vitás kérdés feszélyezi, abban azonban talán mindenki egyetért, hogy Éles József egyesülete rendkívül szimpatikus vállalkozás. Magyar játékosokra épülő, évek óta együtt játszó csapattal dolgoznak, akik közül többen nagy tehetségei a honi kézilabdának (gondolok itt főleg Fazekas Gergőre, aki a következő szezonban már a lengyel Plockban játszik majd, ahová már a „nagy Veszprémből” érkezik kölcsönbe). A tavalyi remek szereplés után várható volt némi visszaesés, így idén a bajnokságban még küzdeniük kell a bennmaradásért, és az is érezhető, hogy ebben a felállásban az együttes lehetőségei meglehetősen korlátozottak (nagyon kijön például a kezdőcsapat és a cseresor közti különbség), de ez a kupadöntő méltó megkoronázása egy tényleg minden ízében üdvözlendő projektnek.