Vezéráldozatokra volt szüksége a török tulajdonosnak a Hull Citynél
A Championship rájátszásáról épphogy lemaradó Hull City mögött álló török médiamogul, Acun Ilicali nagyratörő tervei besültek, nem jött össze az élvonalba jutás, így most a pénzügyi szabályozók elől menekülve „tisztogatnak” a veszteséges klubnál. Ennek lett az áldozata a csapattal sikeresen szerepelt edző, illetve jó néhány játékos is, akinek magas volt a fizetése. Ráadásul a klub várja az ajánlatokat a két legnagyobb értéket jelentő futballistáért, hogy meneküljön a csapdahelyzetből.
Kingston upon Hull városa az Északi-tengerbe ömlő Hull és Humber folyó torkolatánál épült fel, ahol az ország egyik legfontosabb tengeri kikötője is megtalálható. A helyi futballklub 120 éves történelemre tekint vissza, mégis csupán 2008-ban jutott fel először a legmagasabb osztályba a Hull City. Akkor épp úgy két idényre futotta az erejükből az élvonalban, mint a 2013-as szintlépést követően, míg a legutóbbi alkalommal mindössze egy idényen keresztül (2016-2017) voltak a Premier League tagjai. Azóta nagyon sok mindenen keresztül mentek, megfordultak a harmadosztályban is, a legfontosabb esemény a klub életében azonban a 2022. januári tulajdonosváltás volt. Ekkor a nagy ígéretek ellenére sokszor pénzügyi nehézségekbe ütköző Assem Allam eladta a klubot Acun Ilicalinak. A török médiamogul egy, a Championship alsóházában tanyázó, a kiesés ellen harcoló együttest kapott meg – szerény büdzsével.
Az új tulajdonos úgy gondolta, ideje ezen változtatni és elkezdett igazolásokra költeni, illetve olyan edzőt szerződtetett, aki alkalmas lehet az általa elképzelt csapat irányítására. Sota Arveladze ült le a kispadra, és még a téli átigazolási időszak utolsó napjaiban érkezett kölcsönbe Marcus Forss (ő 11 mérkőzést játszott, egy gólt és egy asszisztot regisztrált ezek után, tavasszal), Liam Walsh (3 mérkőzés) és Allahyar Sayyadmanesh (12 mérkőzés, 1 gól), valamint szerződtették Regan Slatert (16 mérkőzés). Négyük közül utóbbi volt az egyetlen, aki rövid időn belül megváltotta a helyét a kezdőcsapatban, és azóta is a klubhoz tartozik.
A „tigrisek” kiharcolták a bennmaradást, ám Ilicalinak ez még csak a kezdet volt, a nyáron jöhetett a nagy bevásárlás. Sayyadmanesh 4,5, Dogukan Sinik 4, míg Ozan Tufan 3 millió euróért cserébe érkezett, aztán ingyen szerezték meg Óscar Estupinán, Jean Michaël Seri, Cyrus Christie és Benjamin Tetteh játékjogát, ám az ő érkezésük is hozzájárult ahhoz, hogy a bértömeg látványosan megugorjon. Egy nyár alatt sikerült majdnem megtriplázni a bérköltséget, arról nem is beszélve, hogy a kiadások is elkezdtek elszállni az Utku Cenikli irányította FutureBall nevű játékos-ügynökség felé fizetendő összegek miatt. Ugyanis a javarészt török labdarúgókat képviselő cég intézte a klub céljainak eléréséhez megfelelőnek vélt futballisták érkezését, természetesen busás díj fejében.
Miután az eredmények nem jöttek a szezon nyitányán a grúz szakemberrel, tenni kellett valamit és az első igazán pozitív döntés a tulajdonosváltást követően Liam Rosenior kinevezése volt. Még csak 2022 novemberét írtuk, de a csapat egy újabb szezont kezdett gyatrán és az már látszott, hogy a PL-ről szőtt álom nem most fog valóra válni. Az össze-vissza igazolásokat követően a klubot korábban játékosként is szolgáló szakember azt kérte a tulajdonostól, hogy lehetőség szerint hadd legyen némileg nagyobb beleszólása a transzferekbe, vagyis egész pontosan a kiválasztásba. Erre azért is volt szükség, mert korábban az alelnökhöz, Tan Keslerhez tartozott ez a terület, ő pedig leginkább az ügynöki kapcsolatai révén intézte ezeket, nagyon kevés sikerrel. Rosenior vezetésével javultak az eredmények és összeszedettebbé vált az átigazolási politika, ám mivel a szerződésekről nem ő döntött, a kiadások tovább emelkedtek.
A 2023-2024-es szezonnak már azzal a nyomással futott neki a Hull City, hogy fel kell jutnia, különben baj lesz.
A vezetőedző igényei szerint kialakított csapat jól is szerepelt, ott volt a szűk elit mögötti élbolyban (az élvonalból érkezett három gárda, a Leicester City, a Leeds United és a Southampton kiemelkedett a bajnokság során, közéjük férkőzött be az Ipswich Town). Főleg a télen érkező új játékosoknak volt köszönhető, hogy az utolsó fordulóig harcban voltak a rájátszásért, azonban ez nem jött össze. Az, hogy csak a hetedik helyen végeztek, elindította azt a lavinát, amit az év elején publikált pénzügyi jelentésekből már világosan látni lehetett. A klub 21 millió fontos veszteséget termelt az előző gazdasági évben, amely az első teljes éve volt Ilicalinak tulajdonosként, ám hiába nőttek a bevételek 18%-kal (az új szponzori szerződéseknek, a jegyáremelésnek és a több eladott belépőnek köszönhetően), a kifizetések is jelentősen emelkedtek – a bérek például a költségvetés kiadási oldalának a 86 százalékát tették ki...
Márpedig a Championshipben érvényes gazdasági fenntarthatóságra vonatkozó szabályok előírják, hogy egy klub három egymást követő idényben nem lehet veszteséges. Mivel a feljutás nem jött össze, ennek a nyárnak úgy futott neki a klub, hogy el kell kezdeni csökkenteni a bértömeget, és jó eséllyel még értékesíteni is kellene legalább egy futballista játékjogát. Legutóbb 2022 nyarán zsebeltek be „vastagabb” összeget Keane Lewis-Potter játékjogáért (19 millió euró), az előtt pedig Jarrod Bowen játékjogának az áruba bocsátása jelentett kiemelkedően magas összeget (21,3 millió euró), 2020 januárjában. Azóta minimális volt a bevételük ezen a téren, most itt az idő, hogy Jacob Greaves (23) vagy épp Jaden Philogene (22) játékjogának átengedésével ismét nagy pénzt kasszírozzanak.
Az átalakulásnak azonban már volt egy vezéráldozata, méghozzá a még mindig csak 39 éves Rosenior személyében, akinek nem volt maradása azok után, hogy nem tudta megvalósítani a feljutást, ami valljuk, erősen túlzó elvárás volt az előző években látottak fényében.
„Ez volt a legnehezebb döntés, amelyet e csodálatos futballklub elnökeként meg kellett hoznom. Bármilyen nehéz körülmények között is élünk, a személyes érzelmeket félre kell tennem, és figyelnem kell arra, hogy mindig a klub hosszú távú jövőképe lebegjen a szemem előtt. Liammel az érkezése óta jó munkakapcsolatot ápoltunk, és kétségtelenül előreléptünk vele. Azonban az nyilvánvalóvá vált, hogy a jövőre vonatkozó elképzeléseink nem egyeznek, és úgy érzem, itt az ideje, hogy változtassunk. A filozófiánk egyértelmű, továbbra is előrevisszük ezt a klubot. Tudom, hogy ez a futballklub mire képes, és nem fogunk leállni az e felé vezető úton. Az elmúlt két évben keményen dolgoztunk a csapat fejlesztésén. Mostanra van több rendkívül tehetséges játékosunk, továbbra is folytatjuk a befektetéseket, illetve a játékosállományunk fejlesztését, hogy a klub és a szurkolók megkapják azt a sikert, amelyet megérdemelnek”
– írja az elnök a klub által kiadott hivatalos közleményben.
Bár a mondandója hangzatos, azért rengeteg kérdést felvet. Ha látja az elnök, hogy Roseniorral előre léptek, akkor miért volt szükséges meneszteni őt? Miközben el kell adni a legjobbjaikat és már el kellett engedniük a magas fizetésű játékosaikat, illetve esély sincs a kölcsönben lévők véglegesítésére, akkor kik is azok a „rendkívül tehetséges játékosok”?
A helyzet alighanem az, hogy Ilicalival szembejött a valóság, amikor elmagyarázták neki, hogy a klubot meg fogják büntetni, ha nem cselekszik azonnal. Így aztán az előző idényben elért jó eredménye után nagy valószínűleg nyártól – a meggyengült kerettel – egy halványabb évad következik. Talán a frissen kinevezett Tim Walter azt el tudja majd érni, hogy ne a kiesés elleni küzdelemben legyen érdekelt a Hull City, az viszont egészen biztos, nem vár könnyű feladat a 48 éves német szakemberre. Ugyanis még maga sem tudhatja, hogy pontosan kikkel is dolgozhat az előttünk álló szűk egy év során, azt viszont érezheti, hogy közel sem lesz olyan a játékosállomány, amellyel nagy álmokat lehet kergetni, pedig minden bizonnyal ezt várja majd el tőle a török tulajdonos.
Kiemelt fotó: Wallpaper Abyss
Szerző
