Vezethet-e számunkra út a legjobb négybe az Eb-n? – íme, márciusi interjúink!

Lucas

Az FTC egykori játékosa, Leandro unokaöccse 18 éves korában érkezett Debrecenbe, most 34 éves, és Kisvárdán játszik. Lucas Marcolini Dantas Bertucci, a kisvárdaiak középpályása elmondta nekünk, hogyan került Magyarországra, és hogy melyik a kedvenc csapata Brazíliában.

Amikor a bivalyerős Debrecenből a harmadosztályú Kisvárdába igazolt, teljesen más poszton próbálták ki.

„A Lokiban szélső vagy támadó középpályás poszton játszottam a négy–négy–kettes szerkezetben, csakhogy én sosem voltam különösebben gyors, inkább technikás, aki rendre jött befelé. Mindig is belül szerettem volna játszani. Eleinte Kisvárdán is a vonal mellett szerepeltettek, de jeleztem Révész Attilának, és maga is látta, belül jobb lennék. Úgyhogy beljebb toltak és hátrébb, a védők elé. Ott tudok szerintem a legjobban teljesíteni, hatos, esetleg nyolcas poszton. A váltással olyan képességekre leltem rá, amelyekről nem is gondoltam, hogy megvannak bennem, úgy mint az agresszivitás, a labdaszerzés.”

Beszélgettünk a brazil futballistával elhivatottságról, bánatról, örömről, és arról is, hogy mit jelent az életében a Kisvárda.

Kátai Tamás

A ThrowUsBack vintage sportruházati üzlet alapítójával, Kátai Tamással interjúztunk, aki a Kőbányai Darazsak kosárlabdázója volt. A sportág szeretete nála az általános iskolában kezdődött, az NBA-t pedig a 1998-as Chicago Bulls–Utah Jazz döntő óta imádja.

Hogy miért a mezeket kezdte el gyűjteni, s nem a sneakereket?

„Úgy gondolom, hogy a játékosok, a csapatok, sőt a liga maga a mezekben fejeződik ki a legjobban. A cipő egy szükséges sporteszköz, egy mez viszont sokkal több kapcsolódási pontot jelent számomra a játékossal vagy a klubbal. Nem véletlen, hogy az összes sportbár falán mezek lógnak és nem cipők.”

Ma a szenvedélye a megélhetése, a cége már futballmezeket is árul. Az interjúban megemlítette, hogyan kommunikál azokkal, akik hamis mezt árulnak, és beszélt a Youtube-csatornájáról is.

Kálnoki Kis Dávid

Kiesőjelölt lett-e a Honvéd a másodosztályban? Átérzi-e a csapat, hogy ennek immár a fele sem tréfa? Miben bízhatnak a klubjukat rajongásig szerető kispesti drukkerek? Mennyire nehéz megbirkózni az egyre súlyosabb nyomással, főként a keretben lévő sok fiatalnak? Kálnoki Kis Dávidot, a csapat hátvédjét kérdeztük.

Az utánpótlás-válogatott játékosokkal is csak vergődő Honvédban játszó futballista nemzetközi összevetést is hozott.

„Sok skandináv csapat, vagy épp a Salzburg a példa arra, hogy sikeres csapatok többségükben fiatal játékosokkal állnak fel, de sehol sem egy nyár alatt fordultak drasztikusan a fiatalok felé. Eltelt jó pár év, amíg kiforrott a projekt, amíg megtalálták a fiatal és rutinos játékosok egyensúlyát. Ettől még a felelősség a miénk, meg valamennyi játékosé, nem akarjuk elhessegetni, nekünk kell a kudarcokkal elszámolni.”

Kálnoki Kis sok egyéb mellett az NB II színvonaláról és stílusáról is megosztotta velünk a gondolatait, nem kertelt:

„a csapatok kilencven százaléka arra törekszik, hogy elrontsa a másik játékát, rengeteg a szabálytalanság, nincs folyamatos játék. A vereség elkerülése a cél, és nem a győzelem. (...) Máshogy is fújnak ebben az osztályban: míg az NB I-ben lerántásért mindjárt villan a sárga, itt a második-harmadik után sem mindig. Egy párharcban a rivális eltakarítani akar elsősorban, nem labdát szerezni. Amíg a fiataljaink dominálnak az utánpótlásban, itt azzal szembesülnek, hogy ledózerolják őket. Ennyi fejsérülést, mint ami a másodosztályban van, életemben nem láttam. Harc van, kevesebb futballal.”

Vancsa Zalán

Vancsa Zalán 2022 óta játszik a belga másodosztályú Lommelben, a City Football Group egyelőre itt fejleszti a 19 éves magyar szélsőt. A Büntetőnek arról mesélt, első idényében elhitette magával, hogy minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, ám tévedett, a keretből is kikerült, s ez arra késztette, hogy szembenézzen a hibáival.

„Végül arra jöttem rá, hogy semmit sem érek el azzal, ha másokat szidok, másra haragszom a saját teljesítményem miatt. Beláttam, hogy önkritika nélkül nem megyek semmire. Azt mondtam magamnak, meg kell mutatnom, mit tudok valójában. Ezzel párhuzamosan elkezdtem még keményebben edzeni, mert tisztában voltam vele, hogy fizikálisan még fejlődnöm kell. (...) Mentálisan sokat léptem előre azzal, hogy így tudtam reagálni.”

A jelenlegi szezonban csapata egyik legjobbja, holtversenyben vezeti a kanadai táblázatot a belga másodosztályban, és újra meghívott kapott Marco Rossitól. Az interjúban beavatott minket abba, milyen alakzatban, stílusban játszik a csapata, mi az ő feladata, és milyen edző az Arsenalnál Arsene Wenger mellett dolgozó Steve Bould.

A szélső nem titkolta, nyáron minden valószínűség szerint klubot vált, feljebb lép.

Schäfer András

Fogtechnikus édesapja másokkal közösen azért alapított futballklubot, hogy segítse a fia fejlődését. A családja a legnagyobb szurkolója. Schäfer Andrással, a válogatottba hosszú idő után visszatérő védekező középpályással beszélgettünk egy kiadósat.

Kitértünk arra, vajon 18 éves koráig miért nem kapott lehetőséget az utánpótlás-válogatottakban és arról is mesélt, hogy milyen iszonyatos erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy három lábtörés és összesen 11 hónapnyi kihagyás után újra pályára lépjen a Bundesligában.

Állítja, nem állt készen a Serie A-ra, amikor a Genoa átigazolta az MTK-tól, ám az olaszországi mellőzést mégsem élte meg tragédiaként. És egy különleges témáról is beszélgettünk vele, szerinte a magyar játékosok nem fordítanak elég időt a mentális felkészülésre.

„(...) bár sok futballista igénybe veszi a coach vagy a pszichológus segítségét, még mindig rengetegen nem tudnak róla, hogy létezik ez a lehetőség, vagy egyszerűen csak gáznak tartják. Én nem akkor kezdtem pszichológushoz járni, amikor kudarcélményem volt, hanem amikor nagy siker után voltam, a 2021-es Európa-bajnokságot követően. Nem szálltam el, de úgy éreztem, hogy most szükségem van valakire, aki segít abban, hogy még jobb legyek. A sikerek feldolgozása legalább olyan nehéz, mint a kudarcoké. Hány olyan játékost tudunk mondani, aki képes volt megugrani egy magas szintet, aztán ment a süllyesztőbe? Magyarországon kifejezetten le vagyunk maradva abban, hogy a játékosokat mentálisan is fejlesszük. Az MTK biztosan kivétel, a csapatnak van saját mentáltrénere, Hankovszky Dóra, én is vele dolgozom. A futballnak elengedhetetlenül fontos része a lelki felkészülés.”

Az Union Berlin is szóba került, és persze arról is szót ejtettünk, Marco Rossi versenyezteti-e majd őt a hatos poszton Callum Stylesszal.

Rudolf Gergely

A korábbi magyar válogatott labdarúgó, Rudolf Gergely ma távol van a sportágtól, legfeljebb barátokkal focizik, közgazdászként az építőipari cégével foglalkozik, ezzel keres pénzt. Bár több Serie A-s csapatban is játszott, gólt lőtt a Milannak, a Juventusnak, mégis azt mondja, akkor lehetett volna teljes a labdarúgó-pályája, ha a menedzsere nem a saját hasznát lesi. Úgy érzi, ő mindent megtett a karrierje érdekében, de itthon időnként olyan amatőr körülményeket talált, hogy külföldről kellett edzéstervet kérnie.

A hazai és az olasz taktikai felkészítés közötti különbség az ő olvasatában ég és föld volt.

„Én annyit nem fejlődtem sehol, mint Gian Piero Gasperininél a Genoában, pedig nem sokat dolgoztunk együtt. Az olaszok napi szinten beléd verik a taktikát. Hogy tökéletesen tudd, mi a feladatod védekezésben, hogy mikor, hova kell helyezkedned, azt igyekeznek elérni, hogy ez automatizmussá váljon. Ehhez persze idő kell. Itthon azt gondolták, a táblánál elmutogatnak valamit, és az elég, kint, ha taktikai edzés zajlott, egy órán át azt gyakoroltuk, ki hova áll, mi az adott helyzetben a dolga. Hogy tényleg automatizmus legyen.”

Beszélt nekünk a magyar válogatottról, a hazai és a külföldi fiatal játékosok közti szemléletbeli különbségről és a mindenkori edző szerepéről.

Kabát Péter

A pályafutása során a Göztepében és a Denizlisporban is megforduló Kabát Péterrel beszélgettünk a magyar–török felkészülési mérkőzés előtt, a korábbi csatár elmondta, még csak hasonló esettel sem találkozott, mint a közelmúltbeli Trabzonspor–Fenerbahce mérkőzésen, ahol a pályára berohanó szurkolók megtámadták a vendégcsapat játékosait.

Kabátnak annak idején egyedül a török konyha ízeit volt nehéz megszoknia, a többi dolog simán ment a beilleszkedés során, ez azonban annyira megviselte, hogy az első időszakban még kórházba is került a gyomorproblémái miatt.

Az egykori támadó visszaemlékezett arra a törökországi edzésére, amelyen 15 ezer szurkoló jelent meg, illetve az Olympique Marseille ajánlatára, amelynél türelmetlen volt, így nem jött össze az átigazolás.

Nem zavarja, hogy nem tudott betalálni válogatott mezben, örül, hogy egyáltalán magára húzhatta, a 2024-es Európa-bajnokságon pedig arra is lát esélyt, hogy a magyar csapat a legjobb négy közé jusson.