Világörökségi futballromantika

[su_note note_color="#2e8b57"]

A nyugat-spanyolországi Salamanca Kasztília és León második legnagyobb települése, s talán az ország legfontosabb egyetemi városa. Európa negyedik legrégebbi felsőoktatási intézményét 1218-ban alapították, mely főként a spanyol nyelv oktatásáról híres. Salamanca óvárosa 1988-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára, 2002-ben Európa Kulturális Városa címet kapta meg, valamint 2003 óta a húsvétot megelőző „salamancai szent hét” a nemzetközi turizmus középpontjába került. [/su_note]

A város kisebb megismerése azért is fontos a klub szempontjából, mert az 1923-ban alapított UD Salamanca poraiból főnixmadár módjára megszülető Unionistas de Salamanca CF azért is jöhetett létre, hisz az itt élő emberek az elanyagiasodott futballvilágban is többre tartották a labdarúgást, mint a pénzt. A kulturális értékek magasztos, már-már példamutató elismerése a futballra is érvényes, ahol a csapat egyfajta kötelék volt a város lakói közt, amit akkor sem hagytak szertefoszlani, mikor az egyesület megszűnt.

Az egykor szebb napokat is megélt klub – három részletben 12 év az élvonalban, Copa del Rey-elődöntő – 2013 nyarán a már évek óta tartó adóssághalmozás után (23 millió euró) csődöt jelentett és megszűnt. Két nappal azután, hogy nem sikerült a tárgyaláson egy hitelezővel megjelenni, a klub minden értékét árverésre bocsájtották – nagyon minimális sikerrel.

Azon év elején a helyi szurkolók megalapították a Plataforma de Aficionados Unionistas (PAU) névre hallgató csoportosulást, melynek célja volt a klub támogatása volt anyagiakban is. A szándékuk nem járt sikerrel, azonban a lelkesedésük nem hagyott alább és a nyár folyamán megalapították a saját amatőr csapatukat Unionistas de Salamanca CF néven. Hivatalosan nem volt semmilyen kapcsolatban sem a nem sokkal korábban megszűnt klubbal, de valójában az emberek számára ugyanaz volt. A PAU legaktívabb tagja Javier Tejedor Rodríguez később az újdonsült klub elnöki székét is megkapta. Az önkéntesekből álló csoport immár célja az volt, hogy már a 2013–14-es szezonban el tudjanak indulni a legalsó szinten, hogy „gyászidő” nélkül tudjanak továbblépni. A feladatok sokasága és az idő szűkössége nem őket segítette és bár elbuktak, de valójában ezzel nyertek is.

[su_note note_color="#2e8b57"]

Noha nem tudtak hivatalosan minden papírt elrendezni és kellő fedezetet megteremteni, az egy év halasztás megoldotta ezeket a problémáikat és sikerült felkészült állapotokat létrehozni, sőt még többet is.[/su_note]

A 2014 februárjában már rajtra kész csapat elindította a bíróságon az „ügyét”, hogy szeretnének hivatalosan is jogutóddá válni, amivel valóban megmenekülne az az identitás, amit számukra az egy évvel korábban megszűnt klub jelent. A spanyol szövetség által is nehezített körülmények közepette – valamint egy másik a jogokra igényt tartó szerveződés miatt – majdnem három esztendőbe telt, mire végbe ment a folyamat, de akkor már egy helyi vállalkozónak köszönhetően a stadiont is megszerezték (a Desarrollos Empresariales Deportivos SL társaság 1,05 millió euróért) és használatba tudták venni, így pedig elmondható, hogy ha hosszú idő alatt is, de teljes sikert arattak.

None

Az elmúlt hét év alatt a klub a pályán és azon kívül is komoly diadalokat ért el. A kezdeti néhány száz fős alapítók, mára odáig jutottak, hogy több mint 3000 fizető tag van, egyenként egy szavazattal és egyenlő beleszólással az egyesület mindennapi életébe. Az első elnök választásnál alelnöki tisztséget elfoglaló Miguel Angel Sandoval Herrero lett 2017-ben a klub új elnöki, mikor elődje, Javier Tejedor betegségre hivatkozva lemondott a posztról. Nem kis feladatot kapott az új vezető, mert minél magasabbra tör az együttes, annál inkább helyeződik teher az ő vállára is. Idén pedig már arról beszélhetünk, hogy a klubnak a másodosztályba való feljutás a ki nem mondott célja, ott pedig már profi szintre kell lépniük.  Sokan rosszul gondolkodnak erről, s ezt hangoztatta a mostani alelnök is, Roberto Pescador, aki erről beszélt egyik nyilatkozatában:

„Félreértés mindig volt és van is – az emberek azt gondolják, hogy ha a klubot szurkolók működtetik, akkor az amatőr módon működik, és ebből senki sem kereshet pénzt. Az, hogy rajongói tulajdonban vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem lehetünk profik.”

Persze ahhoz, hogy ezt valóban meg tudják valósítani, ahhoz komoly anyagi háttér kell, amit nem olyan egyszerű előteremteni, főleg nem a mostani körülmények közt, ahol ugye elesnek a meccsnapi bevételektől. A spanyol másodosztályban már minden a profizmusról szól. Komoly feltételei vannak, hogy egyáltalán elindulhasson egy klub, így az „unionistáknak” is meg kell ezeket teremteni. Ezek közül a legköltségesebb és legnehezebben kivitelezhető, az a stadionkérdés, de vírushelyzet ellenére befektettek az Estadio Municipal Reina Sofía felújításába, ami a hírek szerint júliusban el is készül és minden második vonalas igényt kielégítő lesz.

Ehhez persze áldozatot kellett hozniuk a tagoknak és a szezon kezdete óta már létezik a ‘Colabarador Pro’ tagsági fokozat, amely évi 240 euró befizetésért kapható meg, s az első körben a tagok több mint 30%-a ki is váltotta ezt. Ez a legdrágább lehetőség, amely magában foglalja a klubtagságot, a bérletet és a további adományozás lehetőségét. A klub iránti altruizmus most mutatkozik meg a leginkább, mikor a szurkolók a meccsekre sem mehetnek ki, mégis készek a maguk módján előrébb helyezni az egyesületet, mint önmagukat.

A szurkolói szemlélet kapcsán ismételten az alelnök egy gondolatát érdemes feleleveníteni, az előző szezonbéli Copa del Rey-mérkőzésük kapcsán, mikor a Real Madridot fogadhatták:

„Ha a Real Madrid vagy az FC Barcelona Spanyolországban bárhol, bármelyik városba megy játszani, akkor a rajongók megőrülnek és támogatásukat fejezik ki. Amikor a Madrid megszerezte az első gólt, csupán a maréknyi fővárosból érkező szurkoló hangja hallatszott. Amikor viszont mi szereztünk gólt, akkor az egész stadion, mind a közel ötezer ember ünnepelt. Ez különleges élmény volt.”

Viszont Salamanca a maga módján kellően nagy város ahhoz, hogy ne csak egy csapata legyen, viszont a pikantéria nagyon is adott, hiszen a másik oldalon mindent épp az ellenkező módon járnak be. Az egykoron a klub második csapatának számító Salamantino együttesét egy külföldi befektető által Salamanca CF néven keltették újra életre. Ezen együttes is jogutódnak vallja magát, még ha a bíróságon nem is jártak sikerrel, de a címerük a régi klubéra hajaz, akárcsak a mezük és a városi bíróságon azt már elérték, hogy ők is a Reina Sofía stadionban játszhassanak, még úgy is, hogy a fejújításba nem szálltak be anyagi segítséggel.

[su_note note_color="#2e8b57"]

A 2017/18-as szezonban együtt szerepeltek a negyedosztály nyolcadik csoportjában, a két összecsapás közül az Unionitas nyert mikor pályaválasztó volt, a visszavágón döntetlent játszottak a felek.[/su_note]

None

Noha a jelenleg az esélyek nem mellettük szólnak a feljutást illetően, sőt a harmadosztályból egy elég bonyolult úton lehet csak megszerezni a három feljutó hely egyikét, a terv mindenképp az a klub részéről, hogy szeretnének osztályt váltani. A kérdés viszont jogos és elkerülhetetlen, hogy összeegyeztethető-e a modern labdarúgás és a profi szint azzal, amit ez a klub képvisel? A választ talán egy olyan ember mondhatja el a legőszintébben, aki belülről látja a dolgokat:

[su_note note_color="#2e8b57"]

„Ha feljutunk a második osztályba, az hihetetlen lesz, egy igazi csoda, de akkor is ugyanazok maradunk, akik vagyunk.” – Pete Murphy, a brit klubtag. [/su_note]