Világraszóló sikert ért el 1967-ben a Vasas Dél-Amerikában

A piros-kék alakulat már az első találkozóján letette a névjegyét, ugyanis a házigazda ország legnépszerűbb csapata, a Colo-Colo ellen 20 000 néző előtt gólzáporos, 9:3-as győzelmet aratott. A Népszabadság 1967. február 5-i tudósítása szerint „a mérkőzés már az első 20 percben eldőlt, a magyar együttes szinte »lelépte« ellenfelét”. A Vasas – amelyben két olimpiai bajnok labdarúgó, Ihász Kálmán és Farkas János is játszott – debütálásának nagy volt a visszhangja a helyiek körében.

Nem volt meglepő tehát, hogy a Csordás Lajos által irányított csapat második fellépésére – amelyen a nemrég elhunyt Pelével felálló brazil Santos volt az ellenfél – a visszaemlékezések szerint már „csaknem megháromszorozódott a közönség”, és a torna további mérkőzésein általában több mint 70 000 néző előtt játszott a Vasas. A brazilok ellen 2:2-es döntetlent ért el az angyalföldi együttes, majd 3:1-re legyőzte az Universidad de Chilét. Az uruguayi Penarol elleni 3:3 azt jelentette, a magyar bajnok továbbra is veretlen maradt a tornán, majd az utolsó mérkőzésén, a chilei Universidad Católica ellen újra győzni tudott, méghozzá 3:0 arányban.

A torna gólkirálya is egy Vasas-játékos lett: a 7 találatot szerző Farkas János az ötgólos Pelét előzte meg a mesterlövészek listáján.

Nem csoda tehát, hogy az angyalföldieket nagy szeretet és tisztelet övezte Chilében.

„A nyitómeccs hatalmas sikere után a népszerűségünk az egekig ért, egyszerűen nem tudtunk úgy kilépni a szállodából, hogy valaki ne akart volna keblére ölelni bennünket, s minimum egy fotó erejéig összeállni velünk” – mesélte négy éve Fister Ferenc, a tornagyőztes csapat csatára.

A Vasas 1967-es csapata (Forrás: futballtortenet.blog.hu)

Nemcsak a helyiek, hanem az ellenfél csapatainak labdarúgói is szívesen időztek a Vasas-játékosokkal a mérkőzések után. Kenderesi István az Indexnek elmesélte, Peléékkel a „harmadik félidők” során is rendszeresen találkoztak.

„1967-ben a Hotel Emperadorban laktunk, minden este együtt söröztünk Pelével, Gilmarral, Eduval, Carlos Albertóval, a Santos világsztárjaival – mesélte az egykori kapus. – Ennyi idő távlatából visszagondolva hihetetlennek tűnik, de egyáltalán nem úgy néztünk rájuk, mint szupersztárokra, már csak azért sem, mert fél évvel korábban, az angliai világbajnokságon a magyar válogatott, benne Mészöly Kálmánnal és Farkas Jancsival, a Vasas két klasszisával 3:1-re megverte a brazilokat. [...] Mondom, teljesen természetes módon haverkodtunk velük, esténként ment a duma, a pincérek hozták a söröket, élveztük egymás társaságát, már amennyire meg tudtuk értetni magunkat a brazilokkal.”

Ami pedig a gyönyörű kupát illeti, a relikviát évtizedekig a Magyar Nemzeti Múzeumban őrizték, majd 2019-ben visszakerült az angyalföldi klub tulajdonába, és külön vitrint kapott a megújult Illovszky-stadionban. De még mielőtt odatették volna, Fister és Mészöly 52 év után újra megérinthette.

Kiemelt fotó: futballtortenet.blog.hu