Feltámadt a ZTE – elemzés a zalaiak visszatéréséről

A Zalaegerszeg egyértelműen az egyik nyertese az újraindítást követő időszaknak, hiszen Márton Gábor gárdája az utolsó előtti helyről indulva a középmezőny élére tornázta fel magát, ami tekintve, hogy garantált bent maradást jelent, óriási siker a Nyugat-magyarországi együttesnek. Éppen ezért nyújtunk most betekintést a játékukba. Garai Dániel elemzése.

Kitart a zalaiak jó formája? Kattints, regisztrálj és fogadj rájuk az Unibeten!

Érdekes jelenség tapasztalható a magyar bajnokságban: a Kelet-magyarországi klubok szignifikánsan rosszabbul teljesítenek, mint Nyugat-magyarországi ellenfeleik. Elég csak megemlíteni a Debrecen 4 vereséggel és 2 döntetlennel kezdődő visszatérés utáni mérlegét, vagy a DVTK hasonlóan pocsék sorozatát: 4 döntetlen 1 vereség és 1 győzelem. Az újraindítást követő első hat forduló után a Zalaegerszeg szárnyal:  négy győzelmet szereztek és két döntetlent játszottak, 14 megszerzett pontjukkal csak a bajnok Fradi tudott lépést tartani!

A táblázat pontosan ezt hivatott bemutatni, csak 5 forduló utáni állapotokkal. Ahogy látható a tabella első felében nyugati csapatok szerepelnek, élen a Zalaegerszeggel és Ferencvárossal, míg az „alsóházban” döntően keleti együttesek tanyáznak.

A zalaiak játékstíluát illetően elsősorban a formációkról érdemes beszélni:  főképp a 4-2-3-1-es szerkezet jellemző rájuk, de flexibilisnek bizonyulnak ezen a téren, mivel más taktikai felállásokat is gyakran használnak, például a 4-4-2-t. Ami a letámadás és a védekezés részét illeti, ilyenkor legtöbbször 4-4-2-t használnak. Az alábbi képen érdemes megfigyelni, hogy mennyire közel helyezkednek a védekező játékosok a Honvéd labdarúgóihoz annak érdekében, hogy szoros őrizet alatt tartsák őket.

Ugyanakkor előfordul, hogy némi módosítást eszközöl a szakmai stáb a csapat védekezésében. Erre volt példa a DVTK ellen nem régiben lejátszott mérkőzés, ahol 4-1-4-1-re módosult a szerkezetük, ami középen némileg több védelmet biztosított. Az egyik klasszikus gyengepontja/hátulütője a 4-4-2-es védekező alakzatnak, hogyha a támadók nem végeznek jó munkát védekezés során, akkor középen sebezhetővé válhat a csapat, méghozzá azzal, hogy az ellenfél létszámfölényes szituációt tud kialakítani a négyes lánc belső két embere ellen, ahogy például, a Honvéd tette az alábbi szituációban.

Szintén problematikusnak bizonyulnak a labdavesztések, ha veszélyes helyen adják át a labdát az ellenfélnek, könnyedén alakulnak ki meleg pillanatok a zalaegerszegiek kapuja előtt. Ilyenre volt példa a Honvéd ellen – nem is egy ízben – és a Paks ellen is ebből kaptak gólt.

A labdaeladások alakulhatnak technikai hibákból is, de előfordult, hogy rossz döntésekből is. A lenti szituációban a zalaegerszegi középpályás rosszul döntve felpasszolja a közvetlen társnak, nem mérve fel jól a helyzetet, hogy a sűrűjébe érkezik a passz, hiszen az ellenfélből hárman is közel tartózkodnak, ezért könnyű labdaszerzésből kontrázhat a Diósgyőr.

Eltekintve a formációktól, a labda ellen legtöbbször egy középső blokkot hoznak létre, így állván útját az ellenfél támadásainak. A letámadást nagyjából a félpálya környékén kezdik meg és dacára a kissé óvatos megközelítésnek, jellemző rájuk, hogy aktívan igyekeznek nyomás alá helyezni az ellenfelet, majd labdát szerezve gyorsan támadásba lendüljenek. Természetesen bizonyos pillanatokat használnak arra, hogy megkezdjék a letámadást, ilyen például a hátrapassz a belső védőknek.

A Zalaegerszegre jellemző középső védelmi blokk.

A labdakihozatal során jellemző a Zalaegerszegre, hogy szeretnek hátulról építkezni, ilyenkor kvázi klasszikusan a két belső védő viszonylag közel helyezkedik, a szélső hátvédek pedig feljebb tolódnak egy picit. A labdajáratásuk egyszerű, gyakran passzolnak ki a szélre, a hátvédnek. Innen a szélsővédők felpasszolják a támadóknak vagy átlós passzopcióként a belső középpályásnak, aki kifelé mozog, így a labdához közel nyújtván passzlehetőséget.

Szintén visszatérő játékelem, hogy a szélső befelé helyezkedik, így helyet nyit a felfutó szélső hátvédnek, miközben a két csatár készen áll arra, hogy beinduljon egy esetleges védelem mögé belőtt labdára.

Ugyanakkor ez a minta alkalmas egyszerű kényszerítőkre is, mint ahogy az a Paks ellen volt látható. A labdás itt nem tud közvetlenül a szélsőnek passzolni, mivel takarásban van, de egy passzal bejátssza a csatárnak, az ellenfél középpályás-vonala mögé, hogy ő továbbadja a közelben helyezkedő szélsőnek.

Ami viszont ritkább jelenség volt, hogy az ellenfél helyezkedését befolyásolva nyissanak passzsávot maguk számára. A lenti szituációban szépen látszik, ahogy a középpályás keresztbe mozgásával magával viszi az ellenfelet is, amivel szabaddá válik az út a csatár felé. Tudatos és gyakoribb használata e fegyvernek talán ésszerű lenne, hogy a védelmi blokkokat könnyebben bontsák fel és helyzeteket alakítsanak ki.

Márton Gábor támadásban is képes rugalmas lenni és alkalmazkodni az ellenfélhez, mert a DVTK ellen volt, hogy az alap 4-2-3-1 helyett, 3-4-3-as formációt használtak. A szárnyvédők révén szélesebben játszhattak, amivel az ellenfél vonalait is szélesebbre kényszerítették, így végül területet nyertek.

A két belső védő, Szépe és Katanec mellé Bobál csatlakozott, amivel létrejött a hátsó hármas, illetve létszámfölényt biztosított számukra a DVTK két támadója ellen, akik amúgy megnehezítették volna a labdajáratást. Bobál például szabadabban léphetett fel a labdával, ami további gondokat okozott. Az alábbi szituációban pontosan ez történik. A szárnyvédő magával viszi a DVTK szélsőjét, amivel terület nyílik a félterületben, de még fontosabb, hogy döntési kényszerbe kerül Adukor, mert választania kell, hogy az emberét őrzi vagy kilép a labdásra, azaz Bobálra.

A Zalaegerszeg játékát picit megismerve, továbbra is nehéz lenne egyértelműen megmondani, hogy minek tudható be a remek teljesítmény. Azonban, ha a statisztikára is fordítunk némi figyelmet, akkor juthatunk valamire, ugyanis szignifikáns javulás tapasztalható a Zete védelmi teljesítményében. A kényszerszünetet megelőző 6 mérkőzésen 9-szer találtak be az ellenfelek a kapujukba, ami 1,5 gól/meccs átlagot jelent. Ez az újraindítást követő 6 meccsen lecsökkent 4 gólra, ezért a 4 kapott gólnélküli mérkőzésüknek köszönhetően az átlaguk lement 0,6 gól/meccs értékre.

Ez alapján könnyen lehetne mondani, hogy össze lett rakva a védelmük, csakhogy érdemes számításba venni, hogy a liga átlag rúgott gólszám is csökkent 14,9%-kal a szünet előtti 6 fordulóhoz képest. Ugyanis azokon a meccseken 107 gól született – fordulóként átlag 17,8 -, addig a jelenleg lejátszott 6 teljes fordulót tekintve, mindössze 91 gólnál jár az NB1, azaz átlag 15,1 gól esett minden fordulóban. Ez jelentős különbség.

A Zalaegerszeg amellett, hogy kevesebb gólt kap, a támadójátékuk is erősödni látszik, mivel a góltermelésükben jelentős növekedés tapasztalható. Megint csak az eddigi 6 teljes fordulót tekintve, 15 találatnál járnak, ami 2,5 gól/meccs, miközben a szünet előtt csak 1,5 gól/meccs átlagot tudtak hozni.

Tehát a Zete egyszerre tudta csökkenteni a kapott gólok számát – bár ebben szerepet kap a többi csapat gólszegényebb teljesítménye – és növelni a rúgott góljaikat. Ez pedig biztosan jelzi, hogy valamit jól csinálnak Márton Gáborék, ami miatt jelentősen előreléptek a tabellán, és bár nagy a versengés a ZTE, a Diósgyőr és a Honvéd hármasa között, de már az hatalmas siker a számukra, hogy jövőre ismét az NB1-ben fognak szerepelni.

Tetszett? Oszd meg:

Kapcsolódó tartalmak

Kapcsolat