Retro elemzés: az isztambuli csoda

A kezdőcsapatok

Rafa Benítez csütörtökön ünnepelte hatvanadik születésnapját, így a nevéhez köthető egyik legemlékezetesebb európai kupadöntő rögvest a tévéképernyőre is került. Úgy gondoltuk tehát, hogy Merülés rovatunkban mi is visszatekintünk erre a mérkőzésre, mágnestáblán a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntő!

Az első félidei Milan-parádét, a második félidei csodás feltámadást és a drámai tizenegyespárbajt talán senkinek nem kell külön felidézni. először elevenítsük fel, hogyan nézett ki ekkoriban a két csapat, illetve hogyan jutottak el a 2004-2005-ös európai kiírás döntőjéig! A korábban a Juventust trenírozó Carlo Ancelotti 2001-ben ült le a milánóiak kispadjára. Bár nem kevesebb, mint nyolc évig tartó regnálása alatt a Milan mindössze egyszer nyerte meg az olaszországi pontvadászatot, európai porondon Ancelotti az évtized egyik legmeghatározóbb együttesét faragta a piros-feketékből. A szélsők híján lévő, de rengeteg tehetséges középpályást számláló keretre Ancelotti az ikonikus 4-4-2-es rombuszalakzatot szabta, így a pálya közepét uralva a Milan az akkor megszokottnál sokkal nagyobb hangsúlyt tudott fektetni a labda birtoklására, noha az olaszos kontrajáték sem állt távol az együttestől. A Rossoneri már nem először járt BL-döntőben Ancelotti edzősködése alatt, hiszen két évvel korábban 2003-ban-minden idők egyik legrosszabb fináléján -a Juventus ellenében tizenegyespárbajban győzött a gárda, 2005 tavaszán tehát a Milan három év alatt a második európai kupagyőzelemre tört. Az egyenes kieséses szakaszban a Manchester Unitedet egy szoros, az Intert egy sima párharcban győzték le, az elődöntőben pedig a PSV Eindhovent csak idegenben lőtt góllal tudták maguk alá gyűrni.

Rafa Benítez épp ennek a szezonnak az elején, 2004-ben érkezett a Liverpoolhoz. A játékoskarriertől fiatalon visszavonuló, és hamarjában edzőnek állt Benítez nevét ekkor kezdte igazán megismerni a futballvilág, hiszen az megelőző három évben nagy meglepetésre két spanyol bajnokságot és egy UEFA-kupát is nyert A Valencia trénereként, a Barcelona és a Real Madrid felségterületének tartott spanyol földön. Benítez elsősorban a zónavédekezésben és a fegyelmezett csapatjátékban hitt, a legnagyobb hatással Arrigo Sacchi, a Milan egykori kiváló edzője volt rá. A fentebb említett Ancelottinak nagy erőssége éppen a vezetői képességekben és a sztárokkal való bánásmódban rejlett, Beníteznek éppen ez okozott hiányosságot; Ancelotti a taktikát a legjobb játékosai egyéni képességeire szabva komfortos környezetet tudott teremteni, ám Benítez szinte kizárólag a stratégiában hitt, játékosai egyéniségét talán túlságosan is háttérbe szorítva. A csapatkapitány, a legendás Steven Gerrard egyenesen azt állította: ”Nem vagyok benne biztos, hogy mint ember, érdekeljük őt.” A Liverpool végül ötödik helyen végzett a bajnokságban, a Bajnokok Ligája döntőjébe pedig a Leverkusen és a Juventus kiverése után végül a Chelsea elleni meglehetősen defenzív, nagy taktikai csatát hozó elődöntőből jutott be, a gólnélküli odavágó után hazai pályán 1-0 arányú győzelmet aratva. az előzmények felidézése után most nézzük magát a mérkőzést!

A török földön, Isztambulban megrendezett döntőn 2005. május 25-én a Milan szinte a legerősebb csapatával állt fel: a kapus Dida előtt a négytagú védelmet a brazil világbajnok, támadó szellemű Cafú, a szinte átjátszhatatlan Nesta, a Uniteddal már BL-győztes holland, Jaap Stam és a klub legendája, Paolo Maldini alkotta. A pálya közepén négy fantasztikus középpályás futballozott rombusz alakzatban: a védelem előtt a mélységi irányító szerepkörét feltaláló Pirlo, a rombusz két oldalán pedig a kemény, nagy munkabírású Gattuso-Seedorf duó. A rombusz csúcsán pedig a zseniális brazil irányító Kaká kötötte össze a középpályát a Hernán Crespo és Andrij Sevcsenko alkotta kétszemélyes csatársorral.

A Liverpoolban a lengyel hálóőr, Jerzy Dudek előtt Steve Finnan, Jamie Carragher, a finn Sami Hyypiä és a szenegáli Djimi Traoré alkották a hátsó alakzatot, a középpálya közepén a szűrő Xabi Alonso mellett a mindenes klublegenda, Steven Gerrard játszott. A két szélen vonalszélsőként kapott szerepet a kétlábas Luis García és a ballábas norvég, John Arne Riise, a csatársorban pedig az ausztral Kewell valamivel hátrébb játszott, mint párja, az előző évi EB hősévé vált cseh, Milan Baros. Igaz, Kewellt sérülés miatt mindössze 23 perc elteltével a másik cseh Vladimir Smicer váltotta. A középpályára-bár előzetesen mindenki ezzel számolt-nem került kezdőbe a német VB-ezüstérmes, Dietmar Hamann.

A kezdőcsapatok

Mielőtt még a taktikai finomságokról akár egy szót is szólhatnánk, rögtön vezetést szerez a Milan: Pirlo ível be egy szabadrúgást a tizenhatos magasságából, Maldini megpattanó kapáslövése pedig a kapuban köt ki: 1-0, a legelső percben! Érdekesség, hogy a csapatjátékra fókuszáló Benítez ritka módon a pontrúgásoknál is zónavédekezést alkalmaz: A Liverpool 4-3-ban helyezkedik a saját tizenhatosán belül, ide érkezik a szabad emberként berobbanó Maldini.

Az első gól, Maldini mélységből érkezik a szabad területre.

Bár a korai gól miatt a Liverpoolnak sürgősebb a dolog, az első félidő mégis gyakorlatilag teljes egészében a piros-feketékről szólt: Ancelotti csapata a vezető gól után sem bunkerozott le, az ekkortájt még gyakran erősen egyénközpontú, oda-vissza-rohanós, szerkezetileg kaotikus meccsekhez képest a Milan meglepően sokat és türelmesen birtokolta a labdát. Bár a két kitűnő szélsőhátvéd közül Cafú ezúttal csak kevesebbet, Maldni pedig még annyit sem futhatott fel a vonalak mellett, a Pirlo-Gattuso-Seedorf hármas visszalépve, a pálya közepét kitűnően megszállva nyugodtan meg tudta tartani a labdát, a vonalak között lubickoló Kaká pedig szabadon osztogathatott kitűnően a Sevcsenko-Crespo duó felé. Ők egyébként a szélsőhátvédek felfutásainak híján gyakran mozogtak ki a szélek felé, illetve időnként még helyet is cseréltek egymással.

A Milan dominanciájához persze a Liverpool védekezése is kellett: Bár Benítez csapatában a védelem és a középpályássor is nagyon szűken, szinte egymás kezét fogva védekezett, a két csapatrész között azért Kakának némileg sok területet hagytak a Mersey-partiak. Ráadásul a 4-4-2/4-4-1-1-es rendszerükben Kewell és Baros alig-alig kapott feladatot a védekezésben, hátulról, a „vak oldalról” is csak igen ritkán abajgatták a Milan mélyen játszó középpályásait, akik így az angolok középső sorát könnyedén kicsalogatva, szinte zavartalanul játszhatták előre a labdát Kaká, majd a két csatár irányába.

Támad a Milan: A Liverpool első kettőse nem zár vissza a labda mögé, hátulról sem gyakorolnak nyomást, így Seedorfnak bőven van ideje a labdával. Az angolok középpályássora is vert helyzetben, Kaká pedig nagyon szabdon van. A szélre kimozgó Sevcsenko az üres területbe indul.

A Liverpool tehát csak keveset tudta birtokolni a labdát, s akkor sem túl hatékonyan: nagyon merev szinte sakktábla-szerű 4-4-2-ben birtokolták a labdát. A Milan eseti jellegű, szórványos letámadása is bőven elég volt arra, hogy a nem túl labdabiztos hátsó sor ívelésre kényszerüljön. A szűrő Xabi Alonso és a néha feljebb lépő Gerrard sem tudott túl sokat hozzátenni a letámadáshoz. Luis García és Riise nagyon konzervatívan, az oldalvonal mellé ragasztva játszottak ráadásul sokszor rossz testpozícióban, a kapunak háttal kapva a labdát. Finnan egyáltalán nem, Traoré csak néha csatlakozott a támadásokhoz. Kewell ugyan próbált néha a vonalak közé visszalépni, ám legtöbbször ezt nem túl jó ütemen tette. A Milan 4-4-2-es rombuszalakzata védekezésben éppen a pálya közepét és a mélységi passzokat védte a legjobban, forgatásokkal azonban sebezhető lett volna. A formációjuk természetes gyenge pontját azonban Benítezék nem tudták kihasználni, erejükből az első félidőben mindössze néhány kósza átlövésre és beadásra futotta.

Támad a Liverpool: Traoré és Riise egyvonalban, így a norvég csak a kapunak háttal tud labdát kapni, egy szélső számára ez nem túl ideális. Kewell Nesta nyakán, senki nem foglalja el a Milan két védővonala között a bal oldali félterületet. A labda közelében tehát a Milan egyértelmű létszámfölényben van.

A Liverpool támadásai gondjai itt még nem értek véget: szerkezetük nemcsak hogy nem volt elég veszélyes az olaszok kapujára, de a kontrákkal szemben is igen sebezhető volt. A csapat szétszakadt, túl nagy terület volt a leghátsó és a legelső emberek között, ráadásul az ekkoriban még nem igazán elterjedt, labdavesztés utáni visszatámadás is teljesen hiányzott a játékukból. A kontrák alkalmával így rengeteg terület jutott az életveszélyes Kaká-Crespo-Sevcsenko triónak, erre tökéletes példa a második gól.

Labdaszerzés után Cafú Pirlohoz passzol. A Liverpool lassan, sőt szinte egyáltalán nem reagál az elveszített labdára, ráadásul a támadás biztosítása sem megfelelő. A pálya közepe szinte egyáltalán nincs lezárva, Kaká szabadon kaphat labdát. A brazil klasszis lerázza Gerrardot, majd Crespoval megrugatja a harmadik gólt.

A szünetre tehát háromgólos előnnyel fordult a Milan, a második félidő ebben a helyzetben formalitásnak tűnt. A szünetben Benítez minden mindegy alapon 3-4-2-1-re állt át. Eredetileg Traoré helyére akarta behozni a német Didi Hamannt, de közben eszébe jutott, hogy sérülés miatt egy cserét már elhasznált, és a fizikoterapeuta is bejelentette: Finnan sem tudja végigjátszani a meccset. Így Benítez végül a zuhany alól hívta vissza Traorét, és Finnan helyére cserélte be a kezdőcsapatból meglepetésre kimaradt Hamannt.

A szünet után így Carragher és Hyypiä mellett Traoré játszott harmadik belső védőt, a frissen beállt Hamann Alonso mellé lépett a középpályára, a vonal mellett Smicer és Riise játszott, Gerrardból és Luís Garcíából pedig összekötő lett Milan Baros oldalán.

A Liverpool pedig megcsinálta a lehetetlent: tizenöt perc alatt kiegyenlítettek! 3-4-2-1-es felállásukban sokkal jobban el tudták foglalni a középső területeket, s bár a Milan formációját nem tudták teljes egészében széthúzni, hiszen a papíron jobbszélső Vladimir Smicer inkább befelé mozgott, azért a baloldalon egész ügyesen tudtak kombinálni a formációváltást követően. Az 54. percben Riise beadásából Gerrard fejelt a kapuba, két percre rá egy forgatás alkalmával Smicer középről lőtt megpattanó gólt, egyórányi játék után pedig Gerrard harcolt ki tizenegyest, amit Xabi Alonso a rossz lövés után kipattanóból váltott gólra. Új meccs kezdődött tehát, és még legalább fél óra volt hátra!

3-4-2-1-ben a Liverpool: a középső területek sokkal jobban elfoglalva a rombuszban védekező Milan ellen. Hamann és Alonso forgathatja a játékot, a középpályás rombusz keskenységét Smicer és Riise használhatja ki. Luis García és Gerrard a vonalak között helyezkedik.

A folytatásban is a Milan birtokolta többet a labdát, a Liverpool a történtek után-érthetően-óvatosan, mélyen játszott, 5-3-1-1-szerű, mély védekezésükön a Milan nem is nagyon talált fogást. Egy komoly változtatás azonban még hátravolt: néhány perccel a rendes játékidő letelte előtt Ancelotti a balhátvéd Serginhót cserélte be a középpályás Seedorf helyére, ezzel 3-4-1-2-re hangolva csapatát. A szélen ez frissességet adhatott volna a védekezésben egyre jobban kifáradó angolokkal szemben, ám már nem hozott komoly változást: a hosszabbításban mindkét csapat elfáradt, egyre széttagoltabb lett a mezőny, s nem meglepő módon, végül a tizenegyesek döntöttek.

A csapatok a hosszabbítás második félidejében

 

A többi már történelem: Serginho és Pirlo büntetőjét is kifogta Dudek, s ezután hiába egyenlített ki a Milan, Sevcsenko is borzalmasan elhibázza a negyedik tizenegyest. A Liverpool a modern korban először nyer Bajnokok Ligáját, profitálva a futballtörténelem egyik legfontosabb taktikai váltásából. Nem lehet megfeledkezni róla, hogy két évvel később a döntő párosítás megismétlődött: 2007-ben Filippo Inzaghi duplájának is köszönhetően a Milan 2-1-re nyert, visszavágva a Liverpoolnak a fájó vereségért.

Bár a futball tizenöt évvel ezelőtt taktikailag jóval kevésbé volt kifinomult, mint manapság, ez a mérkőzés talán üdítő kivétel volt: minden drámai fordulatnak jól magyarázható taktikai oka volt, ugyanakkor szerencséből és drámából sem volt hiány-minden volt tehát, ami egy döntőt izgalmassá tehet!

0 0 vote
Article Rating
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x