Visszatért egykori csapatához a 75 éves edzőfejedelem

Az évtizedek óta Olaszországban dolgozó Zdenek Zeman továbbra sem tud elszakadni a labdarúgástól, és ugyan az idő már óhatatlanul elhaladt a módszerei mellett, így a legjobbak között már aligha kaphat újra feladatot, de az alacsonyabb osztályokban továbbra is igényt tartanak a szolgálataira.

A Zemanlandia térhódítása

Az idén májusban már a 76. születésnapját ünneplő szakember az 1960-as évektől kezdődően rendszeresen megfordult Olaszországban, hiszen nagybátyja, Cestmír Vycpálek akkoriban a Palermo edzője volt, előszeretettel tett nála látogatásokat. Az egykori kiváló csehszlovák szélső azelőtt aktív játékosként is éveket töltött a szicíliai gárdánál, de megfordult a Juventus és a Parma alkalmazásában is – 1971 és 1974 között a torinóiakat is irányította.

Zeman az 1968-as prágai tavasz után végleg kiköltözött Szicíliába. Vycpálek közbenjárásával lett edző, eleinte helyi amatőr csapatokat irányított, majd a Palermo ifjúsági együttesét vette át. Miután kilenc éven át egyengette a Rosanero fiataljainak útját, a Licata élére nevezték ki, mellyel megszerezte az első edzői sikerét az 1985-ös negyedosztályú bajnoki cím formájában.

Ezt követően nevezte ki őt először a Foggia, amelynél pályafutása egyik meghatározó időszakát töltötte, azonban nem első nekifutásra. Zemant még az 1986–1987-es idény közben felmentették a munkavégzés alól. Legközelebb a másodosztályú Parmánál próbált szerencsét, de mindössze 12 mérkőzést kapott, majd a következő szezonra visszatért Szicíliába és a Messina edzője lehetett, ahol Salvatore Schillaci fejlődését segítette. 1989-ben némi meglepetésre rövid időn belül másodszor is lehetőséget adott neki a Foggia, Pasquale Casillo klubelnök akkor sokat kritizált döntése pedig helyesnek bizonyult.

A Satanelli újoncként a kilencedik helyen zárt, miközben a cseh mester támadószellemű stílusát széles körben megismerték. Az akkoriban a betonvédekezésről (catenaccio) ismert olasz futballban egyszer csak megjelent egy minden mezőnyjátékosával a támadás lehetőségét kereső újonc. Zeman a holland totális futball mintáját alapulva véve állította fel a mindenkori csapatát: a kapusától hosszú indításokat, a támadások támogatását várta; a két szélső védője ugyancsak a támadások fontos szereplője volt; a középpálya hármasától pontos együttműködést remélt védekezésben és támadásban; a két szélső támadójától pedig fáradhatatlan robotolásra számított a 90 perc során.

Az első Serie A-szezonjában a Foggia az olasz bajnokság mezőnyében a második legtöbb gólt szerezte és a második legtöbbet is kapta. Zeman a pugliai együttesben akkoriban olyan későbbi korszakos meghatározó játékosok számára adott lehetőséget, mint Giuseppe Signori, Francesco Baiano, Brian Roy, Igor Kolivanov, Igor Salimov, Roberto Rambaudi vagy Dan Petrescu. A Foggiát akkoriban a szakember nevéből képzett Zemanlandia elnevezéssel illették, amely aztán szállóigévé vált, bármerre is járt később a mester. Mindenhol jellemezte őt a támadó szellemű, közönség szórakoztatására irányuló játék. A cseh tréner azt vallotta, hogy csapata inkább veszítsen 5-4-re, minthogy gól nélküli döntetlennel szerezzen pontot.

Egymás után irányította a két római csapatot

Zeman 1994-ben a nagyobb kihívás reményében a Lazióhoz távozott, a Foggia pedig nélküle a következő szezonban kiesett az élvonalból. A római gárdával egy második és egy harmadik helyezést ért el. Ekkor volt lehetősége először egy minőségi játékoskeret irányítására, hiszen a korábban már a Foggiában megismert Signori mellett például José Chamot, Paul Gascoigne vagy Alen Boksic neve fémjelezte akkoriban a Laziót. Bár irányítása alatt nem teljesített rosszul a csapat, a remélt nagy eredmények elérésére képtelen voltak. Zeman igazán nagy húzásának sokan azt tartják ebből az időszakból, hogy állandó játéklehetőséget biztosított a feltörekvő fiatal Alessandro Nestának, aki később a világ legjobb hátvédjei közé tartozott.

1997 nyarán a városi rivális AS Roma edzője lett, ahol a fiatal Francesco Totti nagy kedvelőjeként egy negyedik és egy ötödik helyet ért el a csapattal, mígnem átadta a stafétát Fabio Capellónak, aki aztán bajnoki címig vezette a Giallorossit. A Roma ikonját annyira imádta, hogy amikor az öt legjobb olasz játékost kérdezték tőle, Zeman így felelt:

„Totti, Totti, Totti, Totti és Totti.”

Az idő tájt már egyértelműen megmutatkoztak Zeman rendszerének korlátjai. Hiába játszottak attraktívan, gólra törően csapatai, közben jelentősebb sikereket képtelenek voltak elérni.

Az újabb fővárosi menesztés után először próbálta ki magát egy másik országban, a török Fenerbahcét néhány hónapig vezette, csakúgy, mint aztán a Napolit 2000 őszén. Újból alacsonyabb osztályú csapatoknál vállalt munkát: két campaniai ellenlábas, a Salernitana és az Avellino edzője is volt a 2000-es évek elején. A 2004–2005-ös idényben a Lecce kispadján tűnt fel, és ismét tipikus Zeman-csapatot hozott létre Mirko Vucsinics vagy éppen Valerij Bozsinov gólerős játékának segítségével.

2006 tavaszán sikertelen időszakot töltött a másodosztályban a Bresciánál, majd újból a Leccét próbálta meg felrázni – sikertelenül. 2008-ban a Partizan Beograd kispadjára ült le, öt nyeretlen mérkőzés után azonban felállították.

Mivel egy egyedi stílusú edző volt, akit sokan nehéz esetnek tartottak, ha nem tudta meggyőzni módszereinek helyességéről és maga mellé állítani a játékosait, akkor általában hamar ajtót mutattak neki. Nem mindenhol tudtak azonosulni Zeman karakterével, ezért több helyen is akár 10-15 vagy még kevesebb meccs után megköszönték a munkáját. Ahol viszont megbarátkoztak a stílusával és élvezhette a bizalmat, ott – a saját korlátain belül – eredményes munkát végzett.

Forrás: Corriere dello Sport

A visszatérések útján

Legközelebb a Foggia nagy reményekkel nevezte ki őt a kispadjára, azonban vele sem tudták kiharcolni a hőn áhított feljutást a harmadosztályból. Pedig természetesen a Foggia 67-58-as gólkülönbsége a legtöbb szerzett és a legtöbb kapott találatot jelentette abban a szezonban, de csak a hatodik helyhez volt elengedő a 45 pont.

Az ezt követő szezonra a másodosztályú Pescara kispadjára ülhetett le, amely 42 mérkőzés alatt 90 gólt és 83 pontot szorgoskodva hódította el a bajnoki címet. Zeman támadófocijában elsőként élvezhettük a profik közt az akkor gólkirállyá avanzsáló Ciro Immobile, a Napolitól kölcsönzött Lorenzo Insigne, vagy éppen a helyi nevelésű Marco Verratti játékát, akik mindannyian lubickoltak a cseh szakember szisztémájának köszönhetően.

2012 nyarán nagy reményekkel tért vissza az AS Romához, viszont alaposan megosztotta a szurkolókat, miután a gárda több alapemberét kitette a keretből. Többek közt az akkor már világbajnok Daniele De Rossit sem foglalkoztatta. A „farkasok” 26 mérkőzésből 13-at nyertek meg vele, amikor február elején megköszönték a munkáját. Legközelebb két rövid és sikertelen időszakot töltött a Cagliari edzőjeként, majd a 2015–2016-os idényben a svájci Luganót irányította, melyet újoncként benntartott az első osztályban.

2017 tavaszán az akkor az első osztályban sereghajtó Pescara nevezte ki, és bár a kiesés elől ő sem tudta megmenteni az együttest, a régi szép időkből valami visszatért, amikor Zeman első meccsén 5-0-ra legyőzte a Genoát az addig hazai pályán nyeretlen csapata. Nagyjából egy évvel később bontották fel a szerződést.

Három év kihagyás után újra visszatért a Foggiához, a 2021–2022-es szezonban a harmadosztály hetedik helyére vezette a csapatot, majd a rájátszás harmadik fordulójáig jutott. Bár a szezon közben a következő idényre is meghosszabbították a szerződését, tavaly nyáron a felek mégis megszakították az együttműködést. Egészen mostanáig úgy tűnt, hogy Zeman a harmadik foggiai időszakkal keretbe foglalta életpályáját és befejezte edzői munkáját. Február végén azonban újra kinevezte őt egy másik egykori csapata, az ugyancsak a harmadosztály C csoportjában szereplő Pescara, melynél szintén harmadik nekifutásra próbálhat szerencsét.

Forrás: Getty Images

Zeman legjobb nyilatkozatai

Zeman a négy évtizede tartó edzői pályafutása során mindig követte az elveit, amely a nagyobb eredmények elmaradásában és olykor egy-egy korai menesztés formájában is visszaköszönt.

Játékosai közül Giuseppe Signori a Lazióval az 1995–1996-os első osztályú szezon legeredményesebb játékosa lett 23 találatával, míg Salvatore Schillaci (1988–1999, Messina, 23 gól), Francesco Baiano (1990–1991, Foggia, 22 gól) és Ciro Immobile (2011–2012, Pescara, 28 gól) egyaránt a Serie B-ben volt gólkirály irányítása alatt.

A szakember mindig azt vallotta, hogy sokkal fontosabb, hogy egy meccsen a közönséget kiszolgálják, minthogy éppen a csapata hányadik helyen is áll a bajnokságban:

„Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha egy csapat az utolsó helyen áll, ha mindezt úgy teszi, hogy méltósággal tudja vállalni a felelősséget a játéka minőségéért.”

Mindez természetesen nem azt jelentette, hogy valaha is megengedte volna, hogy játékosai feltartott kezekkel menjenek a pályára. Zeman mindenkitől megköveteli, hogy mindent adjon bele a pályán, mivel a játékosoknak ez a dolguk:

„Minden játékosomtól elvárom, hogy a tőle telhető legjobb teljesítményt nyújtsa. Ha nem nyerjük meg a meccset, azzal sincs semmi gond, megemlékszem vele, ha a srácok mindent kiadnak magukból.”

Úgy gondolja, hogy a stílus a kezdetektől fogva változatlan volt:

„Nem változott meg a stílusom az évek alatt. Mindig azt akarom, hogy a csapatom minden meccsen szórakoztassa a szurkolókat, és közelebb hozza őket a labdarúgáshoz. Bízom benne, hogy minél több szkeptikust sikerül meggyőzni a hozzáállásommal.”

Zeman ars poeticája így szólt:

„Néha a vesztesek többet tanítottak, mint a győztesek. Szeretem azt gondolni, hogy valami többet és valami mást adtam a futballnak, mint a többi edző.”

A régivágású tréner érthetően nem látja túl pozitívan napjaink labdarúgását és a növekvő üzleti befolyását:

„Rengeteget lehetne tenni a labdarúgás javításáért. Ehhez viszont olyan emberek kellenének, akik javítani szeretnének rajta és nem csak a saját hasznukat lesik. Nehezen tudok optimista maradni. Amikor a pénz mindennél fontosabb, a szórakoztatásnál és a szurkolóknál is, az bizony a vég kezdete. Az egyetlen dolog, amely reményt ad számomra, hogy még mindig 11 a 11 ellen van a pályán egy labdával. Egy focimeccsen tapasztalható érzelmek mindig reményt adnak, hogy legalább az adott 90 percre minden rendben van.”

A szerző a Serie C magyar oldal nevű blog szerkesztője, amennyiben az olasz alacsonyabb osztályú labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/seriecmagyar/

Kiemelt kép: SportMob