Visszavezette Európába egykori csapatát Teemu Tainio

A finn labdarúgás annak ellenére éli a legszebb éveit, hogy szögre akasztották a stoplist a legnagyobb játékosai. Hol vannak már a Jari Litmanen vagy Sami Hyypiä szintű játékosok, akik a Bajnokok Ligájában is maradandót alkottak? Ha nagy nevek nincsenek is, cserébe viszont a helyi labdarúgás is elkezdett fejlődni a korábbi önmagához képest, és ebben óriási szerepet játszanak azok az edzők, akik egykoron a topligákban futballozó szereplő játékosai voltak a nemzeti csapatnak, és az akkor felhalmozott tudást most már odahaza kamatoztatják a finn futball érdekében.

Ennek a vonulatnak az egyik jeles képviselője Teemu Tainio, aki 2019 óta irányítja az FC Haka csapatát, amely másfél évtized után próbálkozhat ismét a nemzetközi porondon megmutatni magát. A korábbi védekező középpályás 1979. november 27-én született Torinióban, Lappföld szívében. Gyerekként néha napi négy edzése is volt, mert bár imádta a focit, de ugyanígy kedvelte a jégkorongot, a kosárlabdát és a röplabdát is, ezeket a sportágakat a tinédzser évei elejéig egyaránt űzte.

Labdarúgó pályafutását a helyi kötődésű TP-47-ben kezdte meg, majd 1996-ban az FC Hakához igazolt. Csak egy szezont töltött itt, miközben a Manchester Unitednél is járt próbajátékon, végül az AJ Auxerre csapatához került. A franciák az utánpótlás-válogatott egyik mérkőzésén figyeltek fel az akkor már finn kupagyőztes játékosra, aki a becserélését követően néhány perc alatt mindent megváltoztatott a pályán. Burgundiában fokozatosan építették be, majd hamar közönség-kedvenccé vált. A csapat az ott töltött nyolc éve alatt két francia kupát nyert, és többször is megmutatta magát az európai kupaporondon.

Tainio 2006-ban igazolt Londonba, a Tottenham Hotspurhöz, ahol részese volt az utolsó Ligakupa-sikernek, majd három idényt követően jött a Sunderland, ahol már nem tudott igazán hozzátenni a játékhoz, így előbb a Birmingham City majd az AFC Ajax kölcsönjátékosa volt. 2011-ben a New York Red Bullshoz szerződött, végül az Egyesült Államokban eltöltött két szezon után visszatért Finnországba. A HJK-nál fejezte be pályafutását 2015-ben, de addig még aktív részese volt két aranyéremmel zárult bajnoki menetelésnek is.

Alig fél évvel azután, hogy visszavonult, máris a Spurs alkalmazásában állt játékos-megfigyelőként. Állítása szerint ez a munka nagyban formálta a szemléletét, mert megismerhette egy olyan szakterületet részleteit, amely vezetőedzőként is igen hasznos neki, hiszen így sokkal magabiztosabban ad esélyt a fiataloknak, ugyanis már pontosan tudja, mire figyeljen velük kapcsolatban. Másfél évet töltött a londoniak kötelékében, majd ezt követően Toni Koskela szolgálatába állt a HJK U19-es csapatánál, hogy az edzői pályára készülve a helyi berkekben a legjobbnak tartott szakembertől tanulhasson. A helsinki közeg ismerős volt számára, rábízták a játékosokkal való közvetlen kapcsolattartást és az edzések terén is sok feladatot kapott. Újfent olyan apróságokat leshetett el, amelyek a későbbi vezetőedzői felfogását, hozzáállását formálták, és nagyban meghatározták azt, hogy miként viszonyul a játékosokhoz. Egy esztendő után Keith Armstrong szakmai stábjához csatlakozott az akkoriban a másodosztályban szerénykedő FC Haka kispadján – ő volt akkor is a csapat edzője, amikor Tainio tinédzserként idekerült –, és az idősebb szakember mellett újabb tapasztalatokat szerzett. Azonban mivel a brit tréner a második szezonjában sem tudta a feljutást kivívni a csapattal, és jelentős előrelépés sem mutatkozott (2017-ben és 2018-ban egyaránt az ötödik helyen végeztek), így őt menesztették, és Tainio lépett előre, a 2019-es szezon előtt megkapta az első vezetőedzői megbízását.

„Ez az első állomás az edzői pályafutásomban. Versengő természetem van, ezért szeretnék minél messzebbre jutni, azonban nem sietek. Az az elsődleges, hogy feljussunk az élvonalba, mert a Haka a Veikkausliigához tartozik. Most csak ez számít, de a futballban pontosan azt kapod, amit abban a pillanatban megérdemelsz. Szóval ha elég jók leszünk, akkor a következő szezonban már a legjobbakkal versenghetünk, aztán lehet tovább álmodozni”

– nyilatkozta a bemutatása során.

Valkeakoski városában a 2019-es már a hetedik másodosztályú idény volt a legutolsó kiesést követően. Tainio egy agresszív letámadásra és kontrapresszingre épülő taktikát épített fel, ráadásul ezt megspékelte egy kontrollra törekvő labdás játékkal, és le is tarolták az Ykkönen mezőnyét. 27 bajnokiból 24 alkalommal nyertek, melyek során közel három gólt átlagoltak és bőven egy alatt engedtek csak az ellenfeleknek.

Az élvonalba jutás összejött, ott viszont gyorsan rá kellett ébrednie a rutintalan vezetőedzőnek, hogy az alkalmazkodás rendkívül fontos dolog, ha nem az ő irányítása alatt álló keret a legerősebb. Igencsak megszenvedtek újoncként a 2020-as szezonban, csak az utolsó hetekben biztosították a bennmaradást. Elkerülték az osztályozót is, így az új idényre már első osztályú rutinnal felvértezve készülhettek.

A 2021-es kiírás előtt átalakították a bajnoki küzdelmeket, amint a 12 csapat lejátszotta egymással a két kört, még egy kört mentek a felső- és az alsóházba sorolva. A Haka számára az alapszakasz nagyon minimális előrelépést hozott, de az alsóházban kiderült, hogy a hasonló képességű riválisokkal szemben képesek a másodosztályban megszokott domináns játékból felidézni elemeket, és így a megszerzett 8. hellyel sikerélménnyel zárták ezt a szezont.

Következett 2022 és a csapat kiugró idénye, amely megmutatta, hogy Tainio nagyobb dolgokat is elérhet a karrierje során. Az alapszakaszban 37 ponttal a negyedik pozícióban zártak, ami az előző évekhez képest szignifikáns javulás volt (22 és 24 pont). Ráadásul a felsőházban is hozták a két legfontosabb párharcot, mert legyőzték a mögöttük végző riválisokat, így a dobogó ugyan nem lett meg, de a nemzetközi porondért vívott play-offba bekerültek. Itt aztán a Vaasan Palloseura elleni 4–2-es összesítésű sikerrel kiharcolták az indulást a 2023-24-es Konferencia-liga selejtezőiben, ahol az első körben az ellenfelük az észak-ír Crusaders FC lesz.

„Hogy őszinte legyek, nemigen követtem az északír sorozatot, így egyelőre nincs sok információm az ellenfélről, de van is még némi időnk felkészülni belőlük. Utazás szempontjából kedvező ez a párosítás, emellett mindig jó brit csapatok ellen játszani, mert fizikális, gyors csapataik vannak, ami kihívás elé állít minket. Idehaza kezdünk, így jó eredményt akarunk elérni itthon, hogy jó alappal indulhassunk Észak-Írország felé. Mindkét csapatnak reális esélyei vannak a következő fordulóra, már csak azért is, hiszen nálunk Tuure Siira az egyetlen, akinek van tapasztalata a nemzetközi porondon. Így nagy élmény lesz ez a párharc a játékosoknak, hogy kipróbálhatják magukat ezen a színtéren is.”

A Haka legutóbb 2008-ban játszhatott európai kupamérkőzést, és soha nem tudott még a csoportkörig menni egyik sorozatban sem, ez most is valóságos szenzáció lenne. Ám azzal, hogy a csapat a liga egyik legalacsonyabb költségvetésével tizenöt év után visszatért a nemzetközi porondra, országos szinten is nagy meglepetést okozott.

Tainio egyre nagyobb hírnévnek örvend, a skandináv hírportálok szerint svéd csapatok már figyelemmel is kísérik a karrierjét. Ezen aligha segít a 2023-as teljesítményük, mert elég gyengén muzsikálnak a bajnokságban (12 mérkőzés után 15 megszerzett ponttal az utolsó előtt, 11. helyen állnak), de azok után, hogy alapemberek távoztak, ez valahol várható is volt. A klubnak és a feltörekvő edzőnek is jól jönne legalább egy megnyert párharc a nemzetközi színtéren, hogy a sikerélmény önbizalmat adjon, és szebb jövőt alapozzanak meg.

Kiemelt fotó: A. Réau/L'Équipe