Visszavonult a srác, akié a világ lehetett volna

„Spanyolos technika angol szívvel”

Ez a jellemzés nem akárkitől, hanem az Arsenal edzőlegendájától, Arsene Wengertől hangzott el 2011-ben, amikor az Ágyúsok szupertehetségéről, az akkor még tinédzser Jack Wilshere-ről kérdezték. A Londontól 51 kilométerre található Stevenage-ben született és a közeli Hitchinben felcseperedő játékos a Luton Townban kezdte el rúgni a bőrt.

Az Arsenal és úgy általában a nagy klubok játékos-feltérképezéssel kapcsolatos arcátlanságáról sokat elmond, hogy a Luton egyik meccsén tevékenykedő bíró ment oda a kicsi Jackhez és apjához egy mérkőzés után, hogy beajánlja őket a londoni csapathoz. Ha rajta múlt volna, már akkor a városi rivális West Ham Unitedbe megy, hogy kövesse idolja, a karizmatikus olasz Paolo Di Canio karrierjét.

Apja vízvezeték-szerelőként dolgozott, és Jack állítása szerint semmilyen nyomást nem helyezett rá, egészen az utolsó pillanatig, amikor begördült piros furgonjával az udvarra, és kiadta az ukázt: „fiam, most már el kell döntened, vagy maradsz a Lutonban vagy irány az Arsenal”. Wilshere döntött, a többi pedig, ahogy ilyenkor mondani szokták, már történelem. Sajnos nem olyan szép történelem, mint lehetett volna.

Az utánpótlás évei

Wilshere már 2005-ben, 13 évesen kimagaslott az Arsenal utánpótláscsapatából. Rá egy évre angol U16-os válogatott lett, ezzel párhuzamosan pedig megkapta az Arsenal U15-ös csapatának kapitányi szalagját is. A 2007-es Champions Youth Cup után Steve Bould edző berakta az U18-as csapat kezdőjébe, ahol 2-3 évvel idősebb játékosok mellett és ellen játszhatott. A 18 mérkőzésen 13 gólt lőtt, mindössze 15 évesen. Még abban az évben behívták az U17-es angol válogatottba, 2008 februárjában pedig már az Arsenal tartalékcsapatában játszott, és lehetősége nyílt az első csapattal is edzeni – a karrierje villámsebesen ívelt felfelé. Wenger figyelő szemei előtt sikerült hatalmas gólt szereznie a West Ham tartalékjai ellen, ahol gyakorlatilag eldőlt, hogy hamarosan a felnőtt keret tagja lehet. 2009-ben az U19-es és az U21-es angol válogatottba is behívták, ami egyértelműen jelezte, Anglia egyik legnagyobb tehetségéről beszélünk.

A 2008-2009-es első szezon

2008 őszére Wenger az első keret rendszeres tagjává tette Wilshere-t, ráadásul a nyári felkészülés is remekül sikerült neki. Minden adott volt, hogy már a szezon elején debütálhasson az első csapatban. A Blackburn Rovers elleni szeptember 13-i meccs 84. percében be is cserélte őt Wenger, amivel 16 évesen és 256 naposan minden idők legfiatalabb arsenalos debütánsává vált a bajnokságban (Cesc Fabregas fiatalabb korában mutatkozott be az első csapatban hivatalos meccsen, de ő a kupában). A Dinamo Kijev ellen a Bajnokok Ligájában is pályára lépett, sőt ő lett az újkori, BEK-et követő sorozat történetének első játékosa, aki a csoportkörben való pályára lépésének pillanatában még nem töltötte be a 17. életévét (azóta több játékos is „utánozta” már ezt a mutatványt).

2010-2013 – amikor egészséges, a Premier League egyik legjobb játékosa

A 2009-2010-es szezonra való felkészülést remekül kezdte Wilshere, de a kezdőcsapatbeli tagságot egyelőre nem sikerült kiharcolnia, elsősorban a posztján játszó játékosok minősége miatt. Wenger emiatt 2010 januárjában kölcsönadta őt a Bolton Wanderershez, ahol kezdőként léphetett pályára, és több gólt is szerzett. A Bolton megpróbálta a 2010-2011-es idényre is kölcsönkérni a jó teljesítményt nyújtó játékost, de Wenger jelezte, az új idényben már mindenképpen számítana rá. A 2010-2011-es szezonban az angol válogatottban is bemutatkozott, a háromoroszlánosok történetének 10. legfiatalabbjaként. Fabio Capello, a csapat edzője egyenesen Anglia jövőjének nevezte őt.

A boltoni időszak után lábai elé borult az angol liga (Fotó: Twitter / Jack Wilshere)

Wilshere 48 mérkőzésen lépett pályára első teljes felnőtt, masszívan sikeres szezonjában, amelynek legjobb meccsét a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében, az FC Barcelona elleni párharc első mérkőzésén hozta le. A Xavi, Andrés Iniesta és Sergio Busquets által fémjelzett, sokak szerint minden idők legjobb középpályás-sor ellen villogott Wilshere, a meccs legjobb játékosának tűnt, olyan szintű technikai képzettséget, sebességet és fizikai erőt mutatva, amire az egész futballvilág felfigyelt. A Barcelona végül 4–3-as összesítéssel jutott tovább, és meg is nyerte a sorozatot abban az évben.

Wilshere egészségügyi problémái sajnos egyre jelentősebbekké váltak a 2011-2012-es szezonra. A nyári, New York Red Bulls elleni felkészülési meccsen jött az első fáradásos törés a bokájában, ami végül több, mint egy évig elhúzódott, harcképtelenné téve őt. Wenger eleinte optimistán a januári, legkésőbb februári visszatérésről beszélt, de végül az akkor 20 éves középpályás teljes szezonja odalett, és ezáltal nem csak az olimpiáról, de az Európa-bajnokságról is lemaradt. Hihetetlen nehéz időszakon ment keresztül, egy idő után már nem is kérdezgették sem őt, sem pedig Wengert az újságírók arról, hogy mikor térhet vissza a pályára. Végül majdnem 17 hónap telt el, mire újra kezdőként lépett pályára, de a 20 éves Wilshere mintha ott folytatta volna, ahol abbahagyta, a Queens Park Rangers ellen a meccs emberének is őt választották.

A középpályás remek formába került, 2012 decemberében hat meccsen is pályára lépett, ráadásul több fiatal csapattársával egyetemben a szerződését is meghosszabbították. A remek forma a 2013-as év elején is folytatódott, az Arsenal pedig a bajnokság negyedik helyén végzett. Újra úgy tűnt, Wilshere beválthatja a benne rejlő hihetetlen potenciált.

2013-2016 – a sérülések lelassították, majd megállították a fejlődését

Wilshere több csapattárs sérülése miatt balszélsőként kezdte a 2013-2014-es szezont, két gólt is szerezve október végéig. A Bajnokok Ligájában ráadásul minden idők leggyorsabban gólt szerző angol játékosa lett, amikor a 29. másodpercben betalált az Olympique Marseille elleni meccsen. Az Arsenal újra a negyedik helyen végzett a bajnokságban, Wilshere azonban egy Dánia elleni barátságos meccsen megint lábcsontrepedést szenvedett el, ezúttal a liverpooli legenda, Daniel Agger belépője után. Az FA-kupa döntőjében azért pályára tudott lépni, ahol az Arsenal 2005 után nyert újra trófeát, de egyre nehezebb volt hinni abban, hogy Wilshere átlendülhet a holtponton, és végre folyamatosan játszhat. Sajnos okkal.

A bokaproblémák folytatódtak a következő idényre is, novemberben három hónapra esett ki egy újabb műtétet követően, és bár a West Bromwich Albion ellen megrúgta a szezon gólját, kezdett egyértelművé válni a helyzet, Jack Wilshere sajnos rendkívül sérülékeny játékos. A csapat a harmadik helyen végzett a bajnokságban abban a szezonban, de Wilshere mindössze 14 meccsen tudott pályára lépni. A következő szezon még rosszabbul sikerült. 2015 augusztusában megint csontrepedéssel bajlódott, amivel elméletileg csak pár hetet kellett volna kihagynia, de szeptemberben végül újra kés alá feküdt. A három hónapból tíz lett, a játékos csak 2016 áprilisában tudott visszatérni.

2016-2018 – Bournemouth, majd újra Arsenal

A következő szezonban kölcsönadták az AFC Bournemouth-nak, ahol egymás után kétszer is a hónap játékosának választották. Bár 29 meccsen is pályára tudott lépni, áprilisban, egy Harry Kane-nel szembeni összecsapás után újra berepedt a bal sípcsontja, amivel véget ért számára az idény. Wenger számolt vele a 2017-2018-as szezonra, így az Arsenal színeiben 2017 őszén pályára is lépett, 2016 augusztusa óta először. Aaron Ramsey sérülése miatt ráadásul decemberben már a bajnokságban is újra a kezdőcsapatban találta magát. Sorozatban hatszor is a kezdőcsapat tagja tudott lenni, de a teljesítménye már elmaradt a korábban mutatottól. A folyamatos sérülések nem tették lehetővé, hogy dolgozzon a játékán, így világossá vált, egy olyan csapatot kell találnia, ahol türelmesebbek tudnak lenni vele szemben. Az Arsenal sem marasztalta őt a szezon végén, így 2018 júniusában bejelentette, az idény végén lejáró szerződését nem hosszabbítja meg, és gyerekkori kedvenc csapatához, a West Ham Unitedhez igazol.

West Ham, majd megint Bornemouth, újabb sérülések, AGF

Bár nagy reményekkel érkezett a kalapácsosokhoz, Wilshere-nek itt is folytatnia kellett egyre kilátástalanabbnak tűnő küzdelmét a boka- és egyéb sérülésekkel szemben. Decemberben újabb műtét következett, amivel megint öt hónapra kidőlt. Két szezon alatt mindössze 19 bajnokin tudott pályára lépni, így a West Ham 2020 októberében felbontotta a szerződését. 2021 januárjában visszatért a Bournemouth-höz, de ott sem tudott egészséges maradni, így a szezon végén itt is kitették a keretből. 2022 februárjában aláírt a dán Aarhus GF-hez egyfajta utolsó próbálkozásként, de új csapatában mindössze 15 meccsen lépett pályára. A teste jelezte neki, ha szeretne aktív és fájdalommentes civil életet élni, mindössze 30 évesen fel kell hagynia a profi labdarúgással, így július 8-án bejelentette a visszavonulását.

Legutóbb a dán élvonalban láthattuk játszani, de ott sem sokszor. (Fotó: Getty Images)

19 évesen a csúcsra ért, ahonnan már nem volt feljebb

Wilshere-t sokan mindig egyfajta mitikus játékosként fogják látni, aki azon a bizonyos Barcelona elleni meccsen jelezte, itt van, megérkezett! Azon a 2011-es, február 16-án lejátszott Barcelona elleni meccsen olyan kontrollt, technikát, sebességet, keménységet, valamint anticipációs készséget tudott felmutatni, mindössze 19 évesen, a futballtörténelem talán legjobb középpályája ellen, ami miatt erre az egyébként remek karrierre mindig keserű szájízzel, hiányérzettel tekintünk majd vissza. Sajnos a teste nem engedte, hogy teljesen kibontakozzon, de az Arsenal-drukkerek valószínűleg soha nem fogják elfelejteni azt a játékost, akivé az ő álmaikban vált Jack Wilshere.

Kiemelt kép: Twitter / Jack Wilshere