Visszavonult Andre Iguodala, LeBron James egyik rémálma

Ha csak egy jelentettel akarjuk bemutatni a 198 centiméter magas Andre Iguodalát, akkor nem kell messzire visszamennünk az időben. A Golden State Warriors utolsó bajnoki címét jelentő győztes mérkőzésen a Boston Celtics ellen a veterán bedobó elsőként futott oda a labdával a bajnoki döntő MVP-jéhez, az addigra örömében már könnyező Steph Curryhez a TD Gardenben.

Az utóbbi szezonokban több sérüléssel is bajlódó veterán játékos a bajnoki címeket nyerő kaliforniai csapatnak, és az abból alakuló sporttörténeti jelentőségű dinasztiának az egyik legfontosabb pillére volt a 2010-es évek közepétől. Már az a tény, hogy egymást követő hat évben játszhatott az NBA döntőjében, miközben négy fináléban is LeBron Jamest kellett fognia, elképesztő.

Az idő vasfoga azonban később őt sem kímélte: a 2022–2023-as szezonban a veterán kosaras mindössze nyolc alkalommal lépett pályára a Warriorsban, a rájátszásban már nem is tudott játszani csuklósérülése miatt. A fiatalodó keretben már egyre inkább mentorként vette ki részét a csapatsikerekből, és nem csupán kosárlabdával kapcsolatos tanácsokkal látta el játékostársait.

Ellopták tőle a zsákolóbajnoki címet

Iguodala 2004-ben került a NBA-be, és első nyolc szezonját a Philadlephia 76ersnél töltötte, ahol 2012-ben az All Star-gálára is meghívták. Mindig is a sokoldalú játékáról volt híres, egy igazi all-around kosaras, aki támadó és (főleg) védőoldalon rengeteget tudott hozzátenni az adott csapata eredményességéhez. Pályafutása elején elképesztően atletikus volt, a hátvédekhez hasonlóan labdával az első lépése kirobbanóan dinamikussár érett a főiskolás évei után. A több mint kétméteres karfesztávja (ami egyébként megegyezett Kobe Bryantével) önmagában nem lett volna elég a sokoldalú védőmunkájához, a fiatal bedobó ütemérzéke és az átlagon felüli anticipációja is nagyban hozzájárult.

Felállt védekezés ellen Iguodala nem mindig brillírozott, és a labdakezelése miatt igazából soha nem számított jónak az egy az egy elleni játékban. Nem erőltette a leütés utáni tempókat (pull up) sem, de az átmenetekben a sebessége és az ereje miatt gyakran eljutott a gyűrűig, főleg a remek ritmusváltások után bemutatott crossovereinek köszönhetően.

Pályafutása elején a levegőben sem tűnt elveszettnek, alapvonali belépései után gyakran lehetett alley-oppokat adni neki, emellett remek tempóérzékkel zsákolt a meccseken a védők mellett, felett is. Sok szurkolónak még él az emlékezetében a 2006-os zsákolóverseny, ahol Nate Robinson ellen veszített.

Iguodala (egyik becenevén Iggy) olykor a csapattársa, Allen Iverson asszisztálásával elképesztő húzásokat mutatott be, de a szőrösszívű zsűrit ez nem győzte meg.

A New York Knicks 175 centiméteres irányítójának adták a díjat annak ellenére is, hogy Robinson elképesztően sokat próbálkozott: az egyik kísérleténél körülbelül 12-szer (!) kezdett bele az egyik zsákolásába.

Iggy remek passzkészsége és jó döntéshozatalai miatt állandó veszélyt jelentett egy jól összeállított csapatban, még ha pontszerző képessége olykor limitáltnak is tűnt egyes szituációkban. Kiválóan olvasta a játékot, és félelmetes módon nyúlt bele a passzsávokba, hogy később a szerzett labdákkal végig robogjon (coast to coast) a pályán a kontratámadások során.

A gyenge oldali kisegítő játékokban is nagy szerepet vállalt, dobásblokkolásban is gyakran kiemelkedett egyes szezonokban, mellette jól szedte a pattanókat is. Igazi csapatember, önzetlensége határtalan, nem az egója vezérelte, így az edzők álma volt.

Másrészről Iguodala nem volt túl hatékony kosárlabdázó, de a legtöbb csapatában (főleg az elképesztően ponterős Warriorsban) nem is volt arra kényszerülve, hogy a játékának ez az eleme legyen a legerősebb. A 2000-es évek végén majdnem négy triplakísérletet (3,7) átlagolt a Philadelphia 76ersben 31 százalék körüli hatékonysággal, és a csúcséveiben ez a szám majdnem eggyel (2,8) esett vissza a 2010-es évek közepére. Az utolsó philadelphiai szezonjában már a 40 százalékot is súrolta a triplamutatója, de jól inkább csak a catch and shoot szitukból dobott. A fájó emlékű 2015–2016-os szezonban Iggy a sarokból elengedett kísérleteinek 43 százalékát beszórta, ami a philadelphiai éveinek végét leszámítva a karrierjének második legjobb számait hozta.

Iggy dobótechnikája is megérdemel pár gondolatot. A veterán magas ívű dobásainál a dobómozdulat közben a könyöke magasabban volt a szeméhez képest, így a labda egy optimálisabb ívet leíró úton jutott el a gyűrűbe.

Így nagyobb esélye volt Iggynek arra, hogy ne pattanjon ki a labda a gyűrűből, és „tisztább” kosarakat tudott szerezni, még olyan áron is, hogy maga a dobás mozdulata lassabb volt. Iguodala a legtöbb kísérleténél a mutatóujjával engedte el a tempóit, miközben a középső és a gyűrűs ujja már nem is érintette a labdát. Ehhez az kellett, hogy a súlyeloszlás miatt a mutatóujja a labda középvonalán helyezkedjen el a dobás pillanatában.

A padról az MVP-címig

A Philadelphia 76ers csapatánál eltöltött nyolc esztendő után egyéves kitérőt tett a Denver Nuggetsnél. Ezt követően került Iguodala a Warriorsba, ahol hat szezonja alatt három bajnoki címet szerzett csapatával, ráadásul a 2015-ös döntő legjobbjának is őt választották.

Az átigazolása előtt a 2015-ös szabadügynökpiac legkeresettebb játékosai voltak a magas emberek mellett a kettes, hármas poszton játszó, védekezésben és tripladobásban jeleskedő kosarasok. Nem véletlenül szerepelt a Warriors keretében négy olyan játékos (Klay Thompson, Iguodala, Harrison Barnes, Justin Holiday) is, akik megfeleltek az említett kritériumnak.

Steve Kerrt 2014-ben nevezték ki a Golden State Warriors edzőjének. Ekkor Iguodala volt a kezdő a hármas poszton, és Barnes a padról jött be a meccseken. Kerr első nagy húzása az volt, hogy megkérte a bedobót, hogy Barnes helyett ő szálljon be a kispadról a kritikus pillanatokban. Iggy nem örült, de végül elfogadta edzője döntését, és ezzel a Warriors rotációs lehetőségei növekedtek: többféleképpen (magas emberrel vagy small-ball) tudott felállni, és ezeket a felállásokat adott meccsszituációtól függően gyakran változtatta. A szezon végén bajnoki cím lett a kaliforniai csapat jutalma, 1975 óta az első. A bajnoki döntő negyedik meccsén Iggy már a kezdőben találta magát, holott az egész alapszakaszban a padról érkezett a sokoldalú bedobó. A Warriors 2–1-es hátrányból fordított a Cleveland Cavaliers ellen, Iggy pedig MVP lett.

„Négy bajnokságot nyertünk, ez hihetetlen. Ezt csak néhány csapat (Bulls, Lakers, Celtics, Warriors) mondhatja el magáról a liga történetében. Hittünk egymásban, és ezért tudtunk így játszani”

– árulta el a Warriors egykori bedobója.

Azzal, hogy a bedobó a padról érkezett és a játékán is változtatott, Iguodala a franchise egyik alapkövévé és a Warriors-játékfilozófiájának egyik fontos képviselőjévé vált. A sokmozgáson és a labda megosztásán alapuló támadójátékot preferáló Golden State-nek pont egy ilyen játékosra volt szüksége, hogy induljon a történelmi menetelés. A 2017-es, immár Kevin Duranttel felálló szupercsapat Phoenix Suns elleni meccsén Kerr még azt is megengedte Iggynek, hogy felrajzoljon egy támadásvariációt az időkérés alatt. Ez is jól mutatta, hogy mennyire bíztak az edzői a kiváló játékosban.

Tavaly ősszel Kerr is kiemelte, hogy a veterán játékos mentorszerepe nagyon fontos a Warriors fiatal magjának fejlesztésében.

„Rengeteg fiatal van, akiknek szükségük van iránymutatásra egy olyan játékostól, mint Andre. Ő imádja ezt, és minden támadásvariációnknál hasznos tanácsokkal látja el őket”

– árulta el az edző.

A tavalyi előszezon egyik meccsén Japánban nem játszott, de ennek ellenére bőszen magyarázott Jonathan Kumingának az oldalvonal mellett.

Sőt. A veterán játékos azt is fontosnak tartja, hogy a profi karrierjük után is tippeket vagy akár befektetési tanácsokat adjon a fiatalabb csapattársainak. Iggy korábban már elvitte a csapat akkori centerét, Kevon Looney-t egy szoftverkonferenciára, ahol egész nap szemináriumokon és workshopokon vettek részt.

A Warriors fiatal dobóhátvédjét, Moses Moodyt egy Salesforce által szervezett konferenciára vitte el, ahol Iguodala és üzleti partnere előadást tartottak. Az arizonai egyetem egykori sztárja egy 200 millió dolláros kockázatitőke-alapot hozott létre üzleti partnerével, Rudy Cline-Thomasszal, de emellett olyan klubokat is anyagilag támogat, mint az egykoron szebb napokat megélt angol Leeds United, vagy az amerikai női profi fociligában szereplő Bay FC.

A tökéletes glue guy

Iguodala a nemzetközi világversenyeken is szép eredményeket tudhat maga mögött. A 2004-es NBA-draft kilencedik helyezettje az Egyesült Államok csapatával aranyérmet nyert a londoni olimpián, majd pedig világbajnok volt 2010-ben.

Az öt bajnoki cím és a 2015-ös döntő MVP-címe miatt felvetődik a kérdés, hogy Iguodala bekerülhet-e az NBA Hírességek Csarnokába. Az NBA-s körökben jól ismert amerikai szakíró, Bill Simmons a Chicago Bulls és a Los Angeles Lakers egykori irányítójához, az ötszörös bajnok Ron Harperhez és a Lakers korábbi egyeséhez, Derek Fisherhez hasonlította Iguodala csapatokra gyakorolt hatását. Ő tökéletesen ismeri a játék alapvető ismérveit, átlátja a játékszituációkat, érzi a csapaton belüli kémiát, javít a kohézión, és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy gárda bajnoki címet tudjon nyerni (glue guy).

Ha a számokat nézzük, Iguodala a döntőkben 9,5 pontot, 4,2 lepattanót, 3,3 gólpasszt, és 1,0 labdalopást átlagolt. Az alapszakaszokat és a rájátszásokat nézve 6823 lepattanót, 5765 gólpasszt, 1982 labdalopást, és 721 blokkot szerzett. Kobe Bryant, Clyde Drexler, Kevin Garnett, LeBron James, Michael Jordan, Karl Malone és Scottie Pippen hozott hasonló számokat az említett kategóriákban. Másrészről Iggy csupán egyetlen All Star-gálán szerepelt, kétszer választották a liga legjobban védekező ötösébe, és egyetlen All NBA-csapatba sem tudott bekerülni. Bár a pontszerzés az egyik legnagyobb gyengesége a játékának, a 2007–2008-as szezonban majdnem 19,9 pontot dobott meccsenként, és ő volt a csapata legjobb pontszerzője a rájátszásban. Négy szezonon át 2006-tól 2010-ig 18,5 pontot átlagolt, és hat szezonban adott legalább öt gólpasszt meccsenként. Emellett tíz idényen át legalább 1,5 labdaszerzést is produkált.

Iguodala nem produkált elképesztő számokat, de mégis húzóembere volt a legtöbb csapatának. Megbújni az árnyékban, elvégezni a piszkos munkát, miközben állandóan élesnek lenni, és készen állni megoldani egy bizonyos szituációt, amely eldöntheti a meccset. Nem görcsösen kereste a lehetőséget, hogy hőssé váljon, hanem élni próbált egy eséllyel egy adott pillanatban. Ezek is ugyanúgy a nagy játékosok (kevésbé látványos) kvalitásai közé tartoznak, mint a dominancia egyes játékelemekben.

A Golden State Warriors tulajdonosa, Joe Lacob nemrégiben nyilatkozta, hogy Iguodala hatalmas szerepet játszott a négy bajnoki címet nyert Warriorsban, ezért örökké emlékezni fognak arra, amivel hozzájárult a franchise sikeréhez a pályán és azon kívül is. Lacob szerint nagyon várják már, hogy valamikor a jövőben felvonhassák a Chase Center plafonjára Iguodala 9-es mezszámát. Ha Hall of Fame-tag nem is lesz belőle, ez már pont elég arra, hogy Andre Iguodala beírja nevét az NBA nagykönyvébe.

Kiemelt kép: Pinterest