Vitray: 90 + 3 tanítvány

„Vitray iskolateremtő volt. Oly módon határozza meg legalább három televíziós generáció gondolkodását, műfajokhoz való hozzáállását, ami példaértékű”

– dicsérte a legendás televíziós személyiséget Friderikusz Sándor saját podcastjében, amelynek apropóján, ha nem is három generáció, de három különböző korosztály igen jeles képviselője meséli el alább, mit jelent számára a honi televíziózás ikonikus alakja.

„Nekem ő maga a televíziózás” – kezd bele Baumstark Tibor, a Spíler TV Premier League-közvetítéseinek házigazdája. – „Bár sok, a tévézést ugyancsak magas szinten művelő riporteren nőttem fel, nem tudok még egy olyan személyt említeni, aki akkora hatással lett volna a televíziózásra, mint Tamás. Tapasztalatom szerint a legfőbb erénye, erőssége, hogy mindig a korszellemnek megfelelően gondolkodott arról, a tv-nézőnek épp mire van szüksége. Egyrészt ösztönösen érezte, másrészt pedig volt egyfajta helyzeti előnye a szakmát autodidakta mód megtanuló kollégáival szemben, elvégre ő egész fiatalon megfigyelhette, hogyan működik ez nyugaton.”

„Sokan tévesen húzzák rá, hogy képtelen volt haladni a korral. Amikor én tulajdonképpen már a visszavonulása után rendszeresen konzultáltam vele, azt tapasztaltam, tökéletesen tisztában van a nemzetközi trendekkel. Hogy milyen legyen egy pályaszéli interjú, egy stand up vagy egy stúdióbeszélgetés.”

Vitray Tamás újságíró, főszerkesztő, riporter. A felvétel az MTV épületében készült.

„Nem hiszem, hogy mást jelentene ő nekem, mint bármely más magyar állampolgárnak: Vitray Tamás neve hallatán mindjárt beugranak a felejthetetlen közvetítései, mind közül elsőként Egerszegi Krisztina olimpiai aranyérmének a kommentálása. Én azt tizenhárom évesen, egy végtelenül fogékony korban hatalmas lelkesedéssel hallgattam” – merül el a legendás közvetítésekben Egri Viktor, aki a Magyar Televízióban és a Digi Sporton is együtt dolgozhatott a Kossuth-díjas mesterrel. „Főnököm volt a Telelsportnál, és hogy ebben a minőségében milyenek a vele kapcsolatos élményeim, azt nyilván befolyásolja, mi történt velem abban az időszakban. Nos, nem panaszkodhatom: 2004-ben rám bízta a női kézilabda-válogatott mérkőzéseit.”

„És hogy milyen ember: a 2002-es futball-világbajnokságra Knézy Jenő, Hajdú B. István, Faragó Richard és Matuz Krisztián mellett jómagam utazhattam, a sajtó pedig elég sokat csámcsogott azon, miért nincs ott Vitray, aki inkább közvetíthetne helyettem. Akkor épp nem ő volt a főnök a Telesportnál, nem sokkal később viszont az lett, de soha nem éreztette velem, hogy bántaná, amiért engem jelöltek a világbajnokságra, nem akart velem soha elbánni.”

„Sőt! Amikor egy publicisztikában megtámadtak vélt rasszista megjegyzés miatt – természetesen nem tettem ilyet, mindig is távol állt tőlem az efféle cselekedet –, Vitray összehozott egy beszélgetést az irodájában a szerző Krausz Tamással, tisztázandó a félreértéseket. Mindig is igyekezett a csapata tagjait megvédeni. Tudott persze roppant kritikus is lenni, máskor váratlanul hízelgő véleménnyel rukkolt elő. Az idősebbektől hallottak alapján akár tarthattunk is volna tőle, de csak apróbb konfliktusaink adódtak, ami azért az én személyiségemből is fakadhatott. Arra emlékszem, hogy volt egy nagyobb összeütközésünk, de hogy mi volt a tárgya, arra nem, levelet is írt mindenesetre, hogy nagyon tehetségesnek tart, és hogy nem lenne jó, ha egy ilyen ostobaság miatt félrecsúszna a karrierem. Nyilván az történt, ami általában, hogy elmondtam valamiről a véleményem, amiről nem kellett volna, vagy nem úgy…”

Hogy Vitray Tamás milyen remek műsorvezető és riporter, az az MTV archívumában fellelhető mintegy 4000 műsorából kiderül – az Ötszemközttől és a Csak ülök és mesélektől a Teleferén át a sportközvetítésekig megannyi emlékezetes pillanat raktározódott el ott –, de hogy milyen ember, azt leginkább csak a vele együtt dolgozók tudhatják.

Vitray Tamás a Magyar Rádió 6-os stúdiójában, a megyék közötti kulturális vetélkedő felvételén, 1966-ban (forrás: Fortepan / Szalay Zoltán)

„Skorpió ő is, én is, egyikünk sem könnyű ember” – vallja meg Faragó Richard. – „Makacs vagyok, nem mindenben hallgattam rá, de ő olyankor sem kért számon, tudomásul vette.”

„Elfogadta, hogy esetenként más utat járok, ebből a szempontból megengedő főnök volt. A véleményét viszont mindig elmondta, sokszor kőkeményen, de az észrevételeit sosem ukáznak szánta, inkább csak tanácsnak, megpróbált terelgetni minket, mi pedig a többségét természetesen megfogadtuk. Egyszerre volt a mentorom és a főnököm. És nem csak annyit tett, hogy odavett minket a televízióba, hanem folyamatosan foglalkozott velünk.”

„Előfordult, hogy csoportosan néztünk végig riportokat és kommentálásokat, különös figyelmet fordítva arra, mit lehetne másként, jobban csinálni, de négyszemközt is elemeztük a közvetítéseket. Sosem tolta ránk erőszakosan a véleményét, inkább rávezetett bennünket arra, milyen irányba menjünk el. Mindig elmondta, nincs egy igaz vélemény, ez egy szubjektív műfaj. Elárulta, ő hogyan csinálná, mi pedig eldönthettük, követjük-e. Neki köszönhető amúgy, hogy anno megfertőződtem a focival. Az 1974-es futball-vb az első emlékem, akkor fogalmazódott meg bennem, milyen jó lenne, ha felnőttként én is hivatásszerűen beszélgethetnék a futballról. Hajdú B. Pistivel tőle kaptuk meg erre az esélyt, az persze rajtunk múlt, élünk-e vele. Díjazta, hogy rengeteget vagyunk bent a szerkesztőségben, hogy annyira szorgalmasak vagyunk. Az NB I helyett előbb BL-t közvetítettünk, nem akarta ugyanis, hogy bántsanak minket, tudta jól, mivel jár, ha egy Újpest–Fradin olyat mondunk, ami sokaknak nem tetszik. A Bajnokok Ligája után a magyar válogatott mérkőzéseit is kommentálhattuk, az ő döntése alapján utazhattam el az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra. Ha ő nincs, aligha büszkélkedhetek ilyen tévés pályafutással.”

Egri Viktorra legalább annyira hatottak a rádiós műsorvezetők, mint a tévés kommentátorok, de a Vitray Tamással való első találkozás mégiscsak maradandó élmény.

„A Riporter kerestetikben versenyeztem, és a parlament fűtési rendszeréről kellett anyagot készítenem. Vitray Tamás lett volna hivatva a riportomat méltatni, az azt hiszem, elmaradt… De nagyon nem is szidta. Akkor találkoztunk személyesen először. A versenyzői pályám amúgy nem bizonyult hosszú életűnek, Gyárfás Tamás felajánlotta ugyanis, hogy dolgozzak a Nap TV-ben, így kiszálltam a viadalból. A Telesport után a Digi Sporton, a Kibicek című műsorban dolgozhattam még együtt Tamással, az a mai podcastek mintaadó műsorának számított.”

Munka közben (forrás: Fortepan)

Ugyanott vált mester és tanítványa viszonyból bensőségessé Baumstark Tibor és a legendás televíziós kapcsolata.

„Pedig a híre jócskán megelőzte, de egyetlen olyan esetet sem tudok felidézni, amikor csalódnom kellett volna benne. Bármikor is beszélgetek vele, ő támogat, rendre azt érzem olyankor, a tudását átadni kívánó emberrel társalgok. Azután, hogy távoztunk a Digiből, az első stúdiós spíleres megjelenéseim egyike után felhívott, és elmondta, milyen büszke rám, hogy ebben a műfajban ezt így kell csinálni.”

„Sokat köszönhetek neki, emlékszem, amikor Párizsból közvetítettem a cselgáncs-vébét, háromnegyed órát beszélgettünk naponta, elmondta, mi volt a jó és mi a rossz, arra kért, legyek magyarázóbb, beavatóbb, mert mégiscsak egy kevéssé közismert sportágat kommentálok.”

„Hiányzik is már a kritikája, mostanában túl sokat dicsért… Nem volt ez persze mindig így, de amikor a Digiben a négyszemközti konzultációkon elemeztük a munkáimat, akkor sem megdönthetetlen igazságként tálalta a véleményét, inkább rávezetett arra, mit, hogyan kellett volna. Megpróbáltam megtanulni tőle, hogyan lehet valamit a legfrappánsabban, a legkifejezőbb módon, legelegánsabban megfogalmazni. Tudatosítani magamban a kifejezésmód fontosságát.”

Helyben is volnánk. Elvégre talán a legfontosabb kérdés: mi Vitray Tamás leglényegesebb tanítása? Valamivel patetikusabban megfogalmazva, az öröksége.

„Nagyon sok van” – véli Faragó Richard. – „Hogy egy vitában nem mindig az nyer, aki felülkerekedik. Nem veszi ki magát jól, ha földbe döngölöd a vitapartnert, az a nézőben visszatetszést kelt. Egy másik fontos elve a „hallgattassék meg a másik fél is”, hogy ne egyoldalú véleményt fogalmazzunk meg. A futballközvetítések kapcsán pedig az az útravaló, hogy próbáljunk meg kommentátorként is a néző fejével gondolkodni. Legyen véleményünk, de ne erőltessük azt rá a tévé előtt ülőre. Nem halljuk ugyan a másik oldalt, mégis próbáljuk azt az érzést kelteni, hogy együtt nézzük a meccset. Ma is eszembe jut a közvetítések közben, hogy ő mit mondana, ennyire nagy hatással volt Vitray Tamás a karrieremre.”

„A hangsúlyok fontosságát feltétlenül tőle tanultam meg” – mondja Baumstark Tibor. – „Amíg nem hívta fel rájuk a figyelmem, nem éreztem annyira lényegesnek. Egy költőnek, egy írónak valóban rendkívüli mélységében kell ismernie a nyelvet, gondoltam, de egy televíziós újságírónak? Pedig igen.”

„És meggyőzött még valami felől: hogy riporterként a képpel sosem tudok konkurálni. Az az elsődleges, amit a néző lát. Én azt a hangommal legfeljebb támogatni tudom. És ha a kettő, a kép és a hang nincs harmóniában, az egész szétesik.”

„Szerintem az ő tudásának a legjava kevésbé tanulható” – hangsúlyozza Egri Viktor. – „Ilyen például, ahogy a nyelvet használja, a magyar nyelv ismeretének valami elképesztően magas szintje. Eközben végtelenül higgadt és intelligens ember, s bár azt gondolhatnánk, nem biztos, hogy a mai világban minden egyes tulajdonsága a sportriporteri pálya felé terelné, éppen ezen képességeinek hála bármely pályát választva különleges karriert futhatna be.”

Ennél is különlegesebbet?!

Kiemelt kép: színház.online