Waltner nem bírta el, Bognár a saját örökségét viheti tovább

Először is, szögezzük le, hogy Waltner Róbert nehéz feladatot vállalt, amikor nyáron leült a paksi kispadra. Hiába az egyik legmegfontoltabb, legnyugodtabb, legcsaládiasabb környezet fogadja az atomvárosba tévedő játékost és edzőt, írott és íratlan szabályok egész sorának kell megfelelni ott is. A bognári örökség ráadásul olyannyira beleívódott a magyar focival foglalkozó közvéleménybe, hogy az szinte árgus szemekkel figyelte és kéjesen várta az utód által kezdeményezett új, visszafogottabb stílus bukását. Pedig a történet szépen indult: négy mérkőzés után két győzelemmel és két döntetlennel álltak a dobogón Szabó Jánosék, az újonnan szerződtetett Varga Barnabás rugdosta a gólokat, úgy tűnt, sima lesz az átmenet és a Paks zökkenőmentesen vészeli át a kispadon történt váltást.

A Böde-affér

Sajtóinformációk és szurkolói pletykák szerint a tapasztalt Böde Dániel már az előző nyáron is a visszavonulás gondolatával kacérkodott, ám a nyáron kinevezett új edzővel való egyeztetés után arra jutott, hogy még egy idényt vállal a paksi közönség egyik kedvence.

Ehhez képest Böde a szezon elején kevés, majd semennyi játéklehetőséget nem kapott, legalábbis a két meccsen összekapart 33 játékperc sokkal kevesebb volt, mint amennyit előzetesen elfogadhatónak tartott volna. A hatodik fordulóban már nem is volt a Kecskemétre utazó meccskeret tagja, majd az a döntés született, hogy a 36 éves játékos az NB III-as kerethez kerül. Nem csak az öltöző egyik hangos emberét veszítette el ezzel Waltner, de a szurkolók szemében is ellenszenvessé vált a helyi ikon mellőzésével.

Böde Dániel személyében olyan játékost veszített el Waltner, akit maga mellé kellett volna állítania (Forrás: nso.hu)

A páratlan sérüléshullám

A 45 éves edző egyébként sem volt könnyű helyzetben a szezon során, mert kevésszer küldhette pályára az általa ideálisnak vélt együttest. Sérülések miatt többnyire három-négy, de olykor hat-hét emberét is nélkülöznie kellett, ezt pedig az övénél jobb csapatok is megsínylették volna. Tamás Olivér, Kovács Nikolasz és Szabó János hiánya többnyire azzal a kellemetlen mellékhatással járt, hogy a csapatnak nem volt ballábas, vagy a bal oldalon bevethető védőjátékosa, de Lenzsér Bence vagy éppen a robbanékony szélső, Nagy Richárd is növelhette volna a variációs lehetőségeket, ha nem kerül hosszabb időre a partvonalon kívülre.

A kíméletlen sorsolás

Persze, lehet mondani, hogy a bajnokság során mindenki találkozik mindenkivel méghozzá három alkalommal, ezért előbb vagy utóbb mindenki belefut a legjobbakba is, ám vannak az életben szériák, amiknek a kimenetele nagyban befolyásolhatja az önbizalmat, az öltözői hangulatot, a morált, a közös munkába vetett hitet. Ezért is volt kirívóan szerencsétlen helyzetben a Paks, amely 2023 elején előbb egy hét alatt megmérkőzött a három dobogóssal (Kisvárdán 2-2, odahaza az FTC ellen 1-2, szintén otthon a Kecskemét ellen 0-0), valamint szembejött a legjobb formában lévő együttes, a Debrecen idegenben, ahol még a hosszabbításra is előnnyel ment a gárda, mégis kikapott (1-2).

A számok tükrében

Waltner mérlege végül összességében meglehetősen kellemetlen: 19 bajnoki mérkőzésen irányíthatta a Paksot az élvonalban, ezekből hatot megnyert, öt végződött döntetlenre és nyolcszor kellett gratulálnia az ellenfélnek. Ez 1,21-es pontátlagot jelent, ami a bennmaradáshoz talán elegendő volna, de nem éri meg kockáztatni.

Korábban Zalaegerszegen 32 mérkőzésen 1,44-es, Kaposváron pedig 0,42-es pontátlagot tudott felmutatni, bár igaz, hogy az a Rákóczi, amit ő vitt vissza az első osztályba, minden idők egyik legszerényebb képességű élvonalbeli csapata volt.

Waltner paksi szerepvállalásának egyik fontos hozadéka, hogy a csapat még áll a Magyar Kupában, bár az alsóbb osztályú Pécs–Balatonfüred–Monor trió ellen végig esélyesebbek is voltak a zöld-fehérek.

Waltner Róbert végül 19 élvonalbeli meccsen irányította a Paksot (Fotó: teol.hu)

Bognár György visszatérése

Aligha számíthat bárki is nagy meglepetésre Bognár visszatérésével, ő is elmondta székfoglalójában, hogy ahhoz a stílushoz és ahhoz a játékfelfogáshoz kívánja visszavezetni az együttest, amelyet korábban is alkalmazott a klubnál. Igaz, a játékoskeret azóta változott, de sok játékos maradt a Waltner előtti időkből, így csak az újakat kell integrálni egy elvileg ismert rendszerbe.

Természetesen Bödét azonnal visszahelyezték az első csapat keretébe és 25 percet már kapott is a Mezőkövesd elleni vesztes (0-2) mérkőzésen, de máris látszottak a régi-új szisztéma nyomai az együttes játékán.

Emellett nagyon sok beadás érkezett a kapu elé, főleg miután hátrányba került, ugyanakkor visszaköszöntek a korábbi hibák is: például az, hogy a csapat rettenetesen hosszú volt, olykor 40-50 méter is volt a védősor és a támadósor között, valamint a védelem gyors mozgásokkal, egy-egyezésekkel könnyedén sebezhető. A Mezőkövesd az összeszokottságának és az átlagosnál valamivel jobb kapusteljesítményének köszönhetően vitte el a pontokat Paksról, azonban a következő hetekben ideje lesz pontokat gyűjtenie a csapatnak, ha nem akar izzasztó végjátékot a szezonhajrára.

Bognár György ismét a paksi sikerekért dolgozik (Forrás: 24.hu)

Hétvégén a Puskás Akadémiához látogatnak a paksiak, velük hagyományosan nagy meccseket vívnak az utóbbi időben, de aztán a Zalaegerszeg, a Fehérvár a Vasas és a Honvéd lesz az ellenfelük, és látva ezen együttesek kiábrándító formáját, minden feltétel adottnak tűnik a győzelmek megszerzéséhez.

A Magyar Kupáról már volt szó, február végén a Vasas vendégeként folytatja a szereplést a csapat a negyeddöntőben és ha nyer, akkor már csak egy lépésre lesz a finálétól. Ismerve, hogy legutóbb a döntőben 3-0-ra kapott ki a Paks az FTC-től, és hogy a fővárosiak idén már búcsúztak a sorozattól, biztosak lehetünk benne, hogy Bognár is úgy tekint erre a lehetőségre, mint egy befejezetlen ügyre, amivel tartozik önmagának és talán a paksi szerepvállalásának is egy kicsit.

Kiemelt kép: Tumbász Hédi