Wenger a Premier League hatalmáról, Haalandról és a futballoktatás fontosságáról

Az Arsenal legendás edzője, Arsene Wenger nem véletlenül lett a FIFA futballfejlesztési osztályának vezetője. Tapasztalt szakember, akinek határozott és erős kontúrokkal megrajzolt elképzelése van arról a futballvilágról, amelyben élünk. Még ha olykor élesen is fogalmaz, intelligens és a globális futballt kontextusban szemlélő emberről van szó. A francia sportvezető az Independentnek adott interjújában hosszan fejtegette nézeteit, véleményét a futball jelenlegi működési mechanizmusáról, a sportágban jelen lévő – szinte végtelen mennyiségű – tőkéről, és arról, mire lenne érdemes a figyelmet fordítani.

A probléma ugyanakkor az, hogy nem mindenhol állnak rendelkezésre ugyanazok a feltételek. „Mindig arra gondolok, hogy van egy kislány vagy egy kisfiú, akinek van álma, tehetsége, de nincs lehetősége” – mondja Wenger. Kettősségre hívja fel a figyelmet: míg Európában minden feltétel, eszközrendszer rendelkezésre áll, addig vannak bőven olyan országok, ahol nincs vagy hiányos a futballoktatás. És ezekben az országokban egy kisfiú vagy egy kislány, akinek van álma, tehetsége, nem tud kiteljesedni. A diagnózis mellett javaslata is van a francia szakembernek: a legjobbak számára ingyenesen hozzáférhető, fejlesztési központokat hoznak létre, majd ezekből kiindulva, alulról építkező struktúrákat alakítanak ki.

Hiány a futballoktatásban, avagy vissza a grundra?

A feltáró munka során 205 ország futballját elemezték, kiderült: a világ felében deficit van a futballoktatás területén – ideértve a tehetségek azonosítását, az edzői programot, az edzői munkát és a versenyrendszer minőségét, illetve az első csapatba való integrációt. „Ha nem jutsz megfelelő oktatáshoz, akkor nincs esélyed, így természetesen az volt a célom, hogy ezen változtassak” – világított rá a legfontosabb céljára Wenger.

Fontos tudni, hogy a gazdag, nyugat-európai országok (Franciaország, Spanyolország, Németország, Anglia) lényegében iparosították a tehetséggyártást. Az iparosított tehetséggyártás azonban magával hozza – Wenger szerint – azt, hogy eltűntek a grundok, miközben gyakorlatilag folyamatos önismétlés történik.

„Maga a játék a jó edző. Miért? Mert ha a parkban játszom, akkor döntéseket kell hoznom. Ha elég eszes vagyok ahhoz, hogy elgondolkodjak, valami miért nem úgy történt, ahogy szerettem volna, és helyes a helyzetértékelésem, akkor legközelebb, amikor ugyanabban a szituációba kerülök, már megfelelően cselekszem. Ezt egy kicsit elvesztettük. Ma már talán egy kicsit túl vagyunk edzve, és egy kicsit elveszítjük azt a szabadságot, azt a kreativitást, azt az egyéni – a grundokon történő – személyre szabott edzést, amilyen korábban volt”

– mutat rá a miértekre Wenger.

Egyúttal úgy véli, a homogenizáltabb akadémiai rendszer legnagyobb hiányossága a gólszerzéssel kapcsolatos. Ugyanis ez, a homogenizáltabb akadémiai rendszer a csatárok, a klasszikus értelemben vett középcsatárok számának csökkenéséhez vezetett. A modern akadémiák hermetikusan zárt jellege miatt a játékosokat nem ugyanúgy „nevelik a harcra”.

(Forrás: TN.cz)

De mit jelent a „harcra nevelés”? A francia szakember megfigyelése, hogy azért nehéz egyes posztokra ma játékost találni, mert a fejlődés és az edzőképzés minősége elnyomta a természetes küzdeni tudást a pozíciós játék uralta világban. Nagyobb hangsúlyt kaptak a passzok, az edzői munka minősége. Továbbá ott vannak a megváltozott körülmények: korábban a pályák nem voltak megfelelők, így a labdát fel kellett ívelni a csatárnak, amiért a támadónak meg kellett küzdenie. Ez a küzdeni tudás azonban a passzolás jelentőségével kevésbé fejlődik.

„Ha kimegyünk a parkba játszani, akkor gólokat kell lőni, hogy meccset nyerjünk. Akkor pedig harcolni kell” – jegyzi meg Wenger, aki rámutat, hogy mivel manapság már a specifikusabb passzjátékba ment át a világ futballja, a csatárral szemben már nem akkora elvárás a gólszerzés, mint korábban.

„Jürgen Klinsmann érdekeset mondott erről a témáról a világbajnokságon. Csak egyvalamivel foglalkozott, hogy gólt kell szereznie. De szerinte a csatárok ma a saját játékukat az alapján ítélik meg, hogyan kombinálnak más játékosokkal. Miközben saját játékát csak az alapján ítélte meg, gólt lőtt-e vagy sem”

– idézi fel a beszélgetést Wenger.

Haaland: hagyományos értékek modern köntösben

A sportvezető szerint a Manchester City játékosa, Erling Haaland a régi, klasszikus mód új arcát mutathatja meg. Mert történjen bármi, a futball a nap végén arról szól, aki a gólpasszt adja, és arról, aki a gólt szerzi. Még akkor is, ha manapság sokkal több a jól passzoló, mint támadást hatékonyan befejező játékos. „Ezeket a tulajdonságokat kell fejleszteni. (...) Befejezés nyomás alatt, hogy a felelősséget a vállukra vegyék, hogy mindennap a gólszerzésre összpontosítsanak. (...) Haaland számomra a klasszikus értelembe vett csatár. Olyan, aki készen áll a harcra, olyan, aki csak a gólszerzésre koncentrál – ilyen még Olivier Giroud, Zlatan Ibrahimovic és Karim Benzema. Őket is a harcra nevelték, arra, hogy befejezzék a támadásokat” – mondja Wenger. Egyúttal felveti, hogy talán csatárképzésre specializálódott iskolákat kellene létrehozni, klubon belül, vagy konkrétabb munkát kell végezni. „Azt hiszem, közel jár már ennek a megvalósulása” – teszi hozzá.

És ha már szóba kerültek a támadók, akkor az Arsenal egykori szakvezetője kitért az átigazolási piac megváltozott dinamikájára. Arra, hogy napjainkban a klubok a nagy pénzt nem a már befutott sztárokra, hanem a tinédzserekre költik – különösen a minőséginek tartott középpályásokra, támadókra. Az „olcsón veszünk” felfogás azonban felsrófolja a fiatal labdarúgók árát. Miközben a probléma az, hogy valójában csak később derül ki, az eurómilliókért vásárolt fiatal játékos képes-e megbirkózni a nyomással. A megnövekedett átigazolási összegek pedig magasabb béreket hoznak magukkal.

A Premier League uralma

„Mi a tendencia a legmagasabb szinten? A klubok arra ösztönzik a játékosokat, hogy töltsék ki a szerződésüket, azért, hogy képesek legyenek megadni nekik a kívánt fizetésüket. Úgy tűnik, hogy a Szaúd-Arábiával való verseny még ezt is fokozni fogja, így összességében azt mondom, az eddigieknél nagyobb lesz a küzdelem a fiatal játékosokért. De termel-e a világ elég jó játékost? Azt gondolom, nem, és azt is gondolom, hogy az árak a vevő személyétől függnek. A vevő személye határozza meg az árat” – véli Wenger.

Olyan sok pénz koncentrálódik Nyugat-Európában – különösen a Premier League-ben –, hogy ez még nagyobb érdeklődést generál a világ többi részén. Sok ország azonban nem rendelkezik hasonló erőforrásokkal, ami azt jelenti, hogy nem tudják maximalizálni a tehetségeikben rejlő lehetőségeket. A kimagasló játékosaikat gyorsan felvásárolják, ami viszont csökkenti a hazai színvonalat, valamint a futballkultúrába befektethető pénzt – ez a folyamat ugyanakkor tovább erősíti a Premier League-t. Ez, a világviszonylatban kevés klub körül létrejövő pénzkoncentráció – legalábbis Wenger véleménye szerint – felfújt piacot hoz létre.

„Ha van egy kínai játékosom a Premier League-ben, akkor ez azt jelenti, hogy egész Kína a Premier League-et fogja nézni. Ez még inkább megerősíti a felsőbbrendűséget. Azt szeretném elérni, hogy például Angolában is kerüljenek ki a képzésből olyan játékosok, akik elég jók ahhoz, hogy a saját bajnokságukban is minőséget hozzanak, vagyis a játékosnak legyen választási lehetősége, és akkor helyben is lesz minőség. Ezért mondom, hogy a futballoktatás jelenleg meglévő deficitje világszerte árt a bajnokságok és a válogatottak minőségének” – világít rá a kettősségre, hiányokra Wenger.

(Forrás: VOI)

Ugyanitt említi, hogy egyes országokban hiányzik a futballkultúra, míg máshol átvették a hatalmat a magánakadémiák, így egy szerény anyagi háttérrel rendelkező gyermek nem tudja megfizetni, hogy bekerüljön a színvonalas futballiskolába. „Ez pontosan a fordítottja annak, amit csinálni szeretnék. Nem számít, hogy gazdag vagy szegény vagy-e, ha jó vagy, akkor bekerülsz. Az akadémiáink legyenek ingyenesek, nyitottak a tehetségek előtt. Minden országban alkalmazkodni kell a lehetőségekhez, körülményekhez, és megoldást találni” – jegyzi meg Wenger.

Kicsi és túlteljesítő országok

Ezen a ponton Wenger „felteszi” magának azt a kérdést, hogy mitől olyan jó a horvát, az uruguayi vagy épp holland futball, majd válaszol is rá. Mint mondja, ezek az országok rájöttek, miként fordítsák országuk kis méretét előnyükre. Könnyebben össze tudják hozni az ország legjobbjait, és élvezhetik a multiplikátor (sokszorozó) hatás előnyeit.

„Negyven évvel ezelőtt készítettem egy tanulmányt Hollandiának, és rájöttem, miért akarom a legjobbakat a legjobbakkal egy csoportba rakni. Mert egymás ellen játszanak, egymást ösztönzik. Ez magyarázza az olyan ország sikerét, mint Hollandia, Horvátország, Uruguay. Jó a futballoktatásuk és jók a tehetségeik megtalálásában. Horvátország a legutóbbi két világbajnokságon a legjobb négy közé jutott, ez azt jelenti, hogy a siker csak a futballoktatás és a szervezés minőségére korlátozódik”

– véli Wenger.

A szakember úgy látja, egy fiú vagy a lány csak az álmát akarja beteljesíteni. Mi teremtjük meg ezt az álmot. De jelenleg nincs meg a képességünk arra, hogy ezt az álmot be is teljesítsük. A cél azonban az, éljen bárhol is az a gyerek a világon, legyen meg a lehetőségre arra, hogy az álma valóra váljon.

Kiemelt fotó: Football365