Wilbur Henrytől napjainkig, avagy így váltak egyre nehezebbé az NFL-játékosok

Az NFL története 1920-ban kezdődött el, ám ekkoriban még teljesen máshogy nézett ki az amerikai futball, talán rá sem ismernénk a sportágra, ha nem tudnánk, mit nézünk. A teljesen más szabályok mellett a játékosok testfelépítése sem hasonlított a jelenlegire, mert bár az átlagembernél ekkor is nagyobbnak és izmosabbnak számítottak, egyáltalán nem volt ennyire feltűnő a különbség. Ennek oka, hogy ekkor még nagy részük munka mellett űzte a sportot, így nem fért bele az extrém testalkat, ráadásul a liga ekkori szabályai nem engedték az állandó cseréket. Emiatt a legtöbb játékos egyaránt pályára lépett a támadósorban és a védelemben is, akár különböző pozíciókban is, szóval pihenésre nem sok lehetőségük volt.

Természetesen már az 1920-as években is a falemberek számítottak a legnagyobbnak, de nem voltak gigászi méretűek. Az átlagos támadófalember magassága és súlya nagyjából megegyezett napjaink átlagos elkapóméreteivel: a 180 centiméteres magasság mellé 95 kilogrammos testsúly társult. A korszak egyik legdominánsabb támadófalemberének számító Wilbur „Pete” Henry például 111 kilogrammot nyomott, ezzel pedig kimagaslott a mezőnyből, míg napjainkban maximum linebackerként jöhetne számításba.

Balra: Wilbur „Pete” Henry (180 cm, 111 kg), kora egyik legnagyobb játékosa, jobbra: Ryan Ramczyk (198 cm, 141 kg), egy átlagos méretű tackle napjainkban (Források: Pro Football Hall of Fame; AP Photo)

A második világháború megváltoztatta a játékot

Az első igazán nagy változást a második világháború hozta el. Mivel a fiatal, jó erőben lévő férfiak nagy részére a hadseregben számítottak, jelentősen megcsappantak a liga lehetőségei, a gyengébb erőnlétű játékosok megjelenése pedig a színvonal visszaeséséhez vezetett.

A döntés azért is volt népszerű, mert így az edzők sokkal kreatívabbá válhattak. Elkezdtek egyes játékosokat külön nekik kitalált szerepkörben használni, és nagyfokú specializáció indult el. Megjelentek az egyre nagyobb falemberek, a szélvészgyors, de alulméretezett elkapók, valamint a rúgóknak és a puntereknek egyre ritkábban kellett a támadósorban vagy a védelemben is játszaniuk. Ezzel párhuzamosan nőttek a keretek is: amíg 1920-ban 16 játékost lehetett nevezni, addig a 60-as években ez a szám már 40 volt.

Az 1978-as szabálymódosítások

Bár a cserék megjelenése egyértelműen kulcsszerepet játszott a falemberek növekedésében, önmagában nem lett volna elég hozzá. Jól jelzi ezt, hogy az 1980-as évekig csak fokozatosan növekedett a két fal átlagsúlya, utána viszont robbanásszerű növekedés következett.

Különböző posztok átlagsúlyának változása az évek során (Forrás: galacticfootballleague.com)

A magyarázatot ezúttal is egy szabálymódosítás szolgáltatja. 1978-ban ugyanis az NFL két új szabályt fogadott el, amelyek bár más-más módon, de örökre megváltoztatták a sportágat, még akkor is, ha elsőre nem tűnnek túlzottan radikálisnak. A változtatásokra azért volt szükség, mert a csapatok túlzottan a futójátékra támaszkodtak, ami miatt jelentősen lecsökkent a mérkőzéseken a valódi játékidő. Az 1970-es évek végére például egy meccsen nagyjából hat perc volt a tiszta játékidő, ami hosszú távon az NFL népszerűségének csökkenéséhez vezetett volna. Ezt akadályozta meg a liga akkori komisszárja, Pete Rozelle azzal, hogy elfogadott két olyan szabálymódosítást, amelyek előtérbe helyezték a passzjátékot. Az egyik a defensive backeket korlátozta, 1978-tól kezdve a korábbi 10 yard helyett már csak 5 yardon belül akadályozhatják az elkapót. Igaz, hogy ez a változtatás is lényeges, hiszen ez vezetett a futók elértéktelenedéséhez, de a támadófalak méretének növekedéséhez nincs köze.

Nem úgy, mint a másik módosításnak, amely szintén a passzjátékot hivatott segíteni. 1978-ig a támadófalemberek nem blokkolhatták a védőket kinyújtott karral, emiatt előnyben voltak a kisebb, mozgékonyabb játékosok. A szabályváltozás azonban a nagyobb, erősebb falembereket segítette, ezzel megnőtt rájuk az igény, amit remekül mutat be a 135 kilogrammnál nehezebb játékosok számának alakulása az NFL-ben.

A grafikonon világosan látszik, hogy ahogy az arány elérte a 20%-ot nagyobb változás nem következett be, minimális növekedés volt megfigyelhető, de leginkább stagnált a 135 kilogrammos játékosok száma. 2020-ban azonban egy hirtelen ugrás történt a mennyiségekben, ám az arányok nem változtak. Ennek az az oka, hogy a koronavírus-járványra reagálva a liga megnövelte a keretek méretét, ezzel párhuzamosan pedig nőtt a falemberek száma is.

Egészségügyi kockázatok

A növekedés persze önmagában nem magyarázható egy szabályváltozással, mert hiába nőtt volna meg az igény a nagyobb falemberekre, ha nem érkeznek ilyen játékosok a ligába. A tömegnövelők megjelenésén és a folyamatosan fejlődő edzésmódszerek mellett ekkoriban az NFL-ben soha nem látott mértékben voltak jelen a teljesítményfokozó szerek.

Persze akadtak kivételek is, amit már Steve Coursontól tudunk. A Pittsburgh Steelers Super Bowl-győztes támadófalembere bevallotta, hogy ő is használta ezeket a szereket, ami később szívbetegségekhez vezetett. Courson ugyanakkor azt is elárulta, hogy voltak olyan csapat- és poszttársai, akik egész karrierjüket teljesítményfokozók alkalmazása nélkül játszották le.

De nemcsak a tiltott szerek okoznak egészségügyi problémákat a nagyobb és nehezebb játékosok esetében. Az elmúlt harminc évben a támadófalak tagjainak átlagosan 5-7%-kal nőtt meg a testzsírszázaléka, ez pedig rövid és hosszú távon egyaránt hordoz veszélyeket. Ezek a veszélyek leginkább szív- és érrendszeri betegségek formájában jelennek meg, mint például a magas vérnyomás vagy a nagyobb esély a szívinfarktusra, de gyakoriak az alvási nehézségek is.

Nem véletlen, hogy egyre gyakoribb látvány, hogy visszavonult falemberek néhány hónap alatt felismerhetetlenségig lefogynak. Így tett például a Cleveland Browns legendája Joe Thomas, legutóbb pedig Russell Okung számolt be extrém fogyásról, és arról, hogy mennyivel jobban érzi magát mióta megszabadult az extra súlytól.

Bár Okung példája rendkívül extrém, és az orvosok azt tanácsolják, senki ne kezdjen olyan diétába, mint ő, de azzal nehéz lenne vitába szállni, hogy hasonló veszélyekkel jár az is, ha a játékosok visszavonulásuk után is megőrzik a versenysúlyukat.

Kiemelt fotó: Getty Images