Wirtz a vártnál ugyan kicsit később, de egyre inkább kezd magára találni

Vajon mi változhatott? Amikor már elkezdték volna temetni a méregdrágán igazolt Florian Wirtzet, hogy soha nem fogja megszokni a Premier League tempóját, sebességét, fizikalitását, egészséges erőszakosságát, ő elég rendes kis góltermelésbe és asszisztkiosztásba fogott: az utóbbi 15 fellépésén 11 gólban vállalt közvetlen szerepet (hatot maga szerzett, ötöt előkészített). Ha tovább szűkítjük a kört, a legutóbbi kilenc meccsén vágott hatot.

Ez azért jelentős fordulat a szezon elején látott teljesítményéhez képest, amikor nem találta a ritmust, nem igazán érezte a csapattársakat, nem tudott veszélyesen futballozni, nem jöttek be kulcsszituációkban az átadásai. Szóval mi történhetett? Hogyan sikerült megtalálnia a helyét a csapatban, egyre inkább megidéznie leverkuseni önmagát, maga mellé állítani az Anfield közönségét?

190 napot kellett várni az első liverpooli góljára

A Liverpool FC honlapjának válaszolva elég egyszerű magyarázattal szolgált: „Pusztán csak élvezem a futballt. Túl egyszerűnek tűnhet, de ez az igazság. Ha győzelmekhez segíthetem hozzá a csapatot, az boldogsággal tölt el. Az persze még jobb, ha a saját góljaimat ünnepelhetem meg. De mindig is jól éreztem magam az Anfielden. Élvezem, ha ebben a stadionban, a saját szurkolóink előtt futballozhatok. Akkor még könnyebb persze kapcsolódni a drukkerekhez, ha ők azt látják, gólokat rúgsz, a csapat egy igen fontos szereplőjévé válsz.”

(Forrás: liveerpoolfc.com)

Azzá lett. Ezért jött persze. Hogy még jobbá tegye a Liverpoolt. Utóbbira egyelőre várni kell, de aligha csak az ő sara, hogy Arne Slot csapata nagyon nem találja előző szezonbeli formáját. A saját reszortját – gólokkal és gólpasszokkal segíteni a támadójátékot – kezdi elég szépen elvégezni. 190 nap után illő volt már persze. Annyi kellett neki ahhoz, hogy az első liverpooli gólját megszerezze.

Magamban mindig azt mondogattam: Az nem lehet, hogy elfelejtettél futballozni

Leverkusenben nem várt ennyit. 17 évesen és 15 naposan a klubtörténet legfiatalabb játékosaként mutatkozott be az első csapatban egy Werder Bremen elleni találkozón (2020 májusában), 19 nap elteltével pedig máris betalált, amivel a Bundesliga történetének legfiatalabb gólszerzőjévé vált.

Ezzel szemben az első liverpooli hetek, sőt hónapok az útkeresés jegyében teltek, ő meg az egyre vadabb kritikák kereszttűzébe került.

„Nagyon izgatott voltam, amikor megérkeztem az Anfieldre, a teljesítményemmel be akartam rúgni az ajtót – vallott a kezdeti időszakáról a minap a BBC-nek adott interjújában. – Sajnos nem úgy alakult. Fontos volt azonban, hogy fejben és lélekben erős maradjak, hogy higgyek magamban, abban, hogy eljön a pillanat, amikor minden összeáll, és elkezdem a valós tudásomat nyújtani. Magamban mindig azt mondogattam: »Olyan jól játszottál Németországban, az nem lehet, hogy elfelejtettél futballozni. Azért annyira mégsem más itt a játék.« Nem volt könnyű rendre kellő önbizalommal pályára lépni, de szerintem jól kezeltem a helyzetet, és sokat segítettek a körülöttem lévők, a családom és a barátaim.”

(Forrás: liverpoolfc.com)

Az elmondottokra rímel Wirtz egy korábbi leverkuseni edzőjének, Gerardo Seoanénak egy 2021 szeptemberi sajtótájékoztatón tett leírása: „Ami mindenki mástól megkülönbözteti, az az, hogy annyira tisztán, higgadtan képes gondolkodni és dönteni a támadóharmadban. Acélból vannak az idegei. Lefényképezi magában az adott szituációt, ezért is képes helyesen dönteni.”

Van azért még valami, amiben jócskán kiemelkedik a mezőnyből: az első érintése. Bámulatosan tudja átvenni a labdát, úgy, hogy azzal máris helyzeti előnyt szerez. A mai futballban márpedig ez az egyik legfontosabb erény. Sokat segített annak kifejlődésében, hogy kisgyerekkorától a labda bűvöletében élt.

Neki mindig abban a csapatban kellett lennie, amelyikben kevesebben vannak

Édesapja klubjában kezdte el rúgni a labdát, az SV Grün-Weiss Brauweilerben. Nem túlzás a birtokos személyjel, Wirtz papa úgy gondoskodik a kisegyesületről, mintha csak a sajátja lenne. „Ő ott a mindenes, az elnök, az edző, a pályagondnok egy személyben – mondta Florian ugyancsak a BBC-nek nyilatkozva. – Sokszor ő maga festi fel a meccsek előtt a vonalakat. Értelemszerűen ebben a klubban kezdtem el focizni, ő volt az első edzőm. Sokkal keményebben bánt velem, mint másokkal, de be kell látnom, nagyban segítette ez a fejlődésemet.”

Hogy ritka tehetség, az hamar kiderült, és ha a környékbeli srácokkal vagy az iskolában focizott, neki mindig abban a csapatban kellett lennie, amelyikben kevesebben vannak, csak hogy valamiképp kiegyenlítődjenek az esélyek. A nagy klubok is felfigyeltek rá, és már hétéves korában versengett érte az 1. FC Köln, valamint a Bayer Leverkusen. Szíve szerint maradt volna pulheimi kiscsapatában, a barátai közt, szülei azonban tudták, a fejlődése érdekében tovább kell állnia. Egy olyan klubba, ahol jobbak az edzők, jobbak a játékostársak, jobbak a körülmények. Az 1. FC Köln győzte meg a Wirtz családot, Florian kilenc és fél évig játszott aztán a piros-fehéreknél.

15 évesen már Bundesliga-szinten játszott

Semmilyen szempontból nem számított átlagos gyereknek: késő tizenéves koráig nem volt mobiltelefonja, se PlayStatione vagy bármilyen videójátéka, de mindig volt a lábánál egy labda, és a nappaliban is azt rúgta az ugyancsak profi labdarúgóvá váló, német utánpótlás-válogatottságig jutó nővérével, Julianéval. Egy egészen más világban élt.

(Forrás: premierleague.com)

Florian U17-es edzője, Martin Heck idézte fel a The Athleticben a történetet, hogy amikor elújságolta játékosának, a Sport Bild megjósolva a jövő német válogatottját őt is betette a 2028-as Nationalelfbe, Wirtz ártatlanul visszakérdezett: de mi az a Bild? Szintén elég nagy publicitást kapott Köln környékén a 2019 decemberében, egy Wuppertaler SV elleni mérkőzésen szerzett félpályás gólja. 16 volt akkor, Heck szerint már egy évvel fiatalabban, 15 évesen felnőttek módjára futballozott.

„Úgy játszott, mint egy Bundesliga-profi. Nem csak a technikai képességei emelték messze az átlag fölé, hanem a gondolkodása is. Mint valami sakkozó, fejben lejátszotta a partit. Tudta, mi fog történni két-három lépéssel később. Olyan dolgokat művelt, amit nem látni más 15 évestől. Ezzel együtt, ha arra kell felelnem, hogy mi a legkülönlegesebb Florianban, az az ambiciózussága. A versenyszelleme. Hogy mindig győzni akar. És mindent meg is akar tenni érte. Egy példa. Sérülésből jött vissza az egyik télen, én hetekkel a tervezett visszatérése előtt világosan elmagyaráztam, az első meccsén, a Bochum ellen 50 percet kap majd. »Ok, semmi gond, mester, a lényeg, hogy újra a pályán legyek«, felelte. Tudtam persze, mi fog történni, ha egyszer a pályán lesz, úgyhogy a mérkőzés hetében minden nap elismételtem neki: Flo, 50 perc. Elmondtam hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön. Eljött aztán a meccs, mindenki tudta, hogy kevéssel a szünet után lehívom. Jeleztem is: Florian, csere. Ő pedig, mint akit derült égből villámcsapásként ér a hír, elkezdett szentségelni, csapkodta a levegőt, rugdosta a füvet, láthatóan senkit nem gyűlölt nálam jobban abban a percben. Öt napig hozzám sem szólt. A csapattársai persze csak röhögtek, mert tudták, hogy ez lesz, és magamban valahol én is csak mosolyogtam” – emlékezett vissza Heck.

Azóta másképp csal mosolyt edzői és drukkerei arcára – valahára a Liverpool szurkolóiéra is. És ha végképp magára talál, az sem elképzelhetetlen, hogy egyszer egy újabb Florian kerül fel az aranylabdások listájára.

Borítókép: liverpoolfc.com