World Chase Tag – Már a fogócska is sport?!

A fogócska játékot valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Gyerekként órákat lehetett eltölteni kergetőzéssel a játszótéren, sokaknak pedig a mai napig a legfényesebb fiatalkori pillanatokat idézi a fogócska.

Az ókori görögök idejében az ostrakinda nevű fajtája terjedt el a fiatal fiúk körében. A játékot két egymás ellen küzdő csapat játszotta úgy, hogy feldobtak egy követ vagy kagylót, melynek egyik oldala fehér, a másik fekete színű volt. A feldobó játékos csapata „nappalt” vagy „éjszakát” kiáltott, és aszerint, hogy a világos vagy sötét oldalára esett a feldobott tárgy, az egyik csapat tagjai elkezdték üldözni a másik csapat játékosait, onnantól pedig egy jól megszokott fogócska következett. A játék eredetéről már a Kr. e. 4. századból is került elő forrás, korának ismert női költője, Erinna egyik versében lányok csoportja kergetőzött a fogócskára emlékeztető szabályok alapján.

Az európai kontinensen kívül Indiában vált még igazán népszerűvé a kergetőzés ezen módja, ott többféle variáció is megtalálható különböző szabályokkal, de ugyanazzal az alapelképzeléssel. Ezek gyakran az indiai történelem kulcsmomentumait örökítik meg, a bengáli gollachut nevű játék alapjául például az Indus völgyéből szökni próbáló rabszolgák története szolgált. Az ázsiai országban a legismertebb fogócskafajták a kabaddi és a kho-kho, amelyek olyan szintű popularitásnak és elismertségnek örvendenek a félszigeten, hogy saját nemzeti bajnokságuk is van professzionális csapatokkal és hatalmas szurkolótáborokkal.

Ezen versenyek hírneve viszont nem érte el a világ többi részét, így az európai és az amerikai szórakoztatóipari piacon a versenyszerű kergetőzés egészen nagyjából tíz évvel ezelőttig hiánytermék volt. 2012-ben aztán Christian Devaux fejéből pattant ki a forradalmi ötlet, miszerint szabályok közé kéne zárni a fogócskát, és egy komoly világbajnokságot indítani belőle. Így született meg a World Chase Tag, az első hivatalos, professzionális fogócska-bajnokság.

(Forrás: Dallas Observer)

Az új sportág megszervezésébe Christian testvére, Damien is bekapcsolódott, együtt elkezdték kitalálni és kidolgozni annak a módját, hogyan tehetnék érdekessé ezt a mindenki által ismert és szeretett mozgásformát. Céljukat egyértelműen sikerült elérniük, hiszen a World Chase Taget már az Egyesült Államokban és Angliában is több neves tévécsatorna is műsorára tűzi, míg a szövetség hivatalos YouTube-csatornája több mint egymillió feliratkozóval rendelkezik, élő közvetítéseiket és teljes visszajátszásaikat milliók szokták figyelemmel követni.

A sport szabályainak megalkotásához különleges módszert választott a testvérpár. A WCT megalapításának ötlete alapból onnan származott, hogy Christian sokat fogócskázott gyermekeivel házuk hátsó kertjében. Hogy képes legyen visszanézni egy otthoni fogócska-meccset és kielemezni, miként tudná beépíteni az elemeit a szabálykönyvbe, Christian felvett egy sisakot, amelyre apró fejkamerát szerelt. Ezen videókból rájött, hogy a legnagyobb izgalmakat játék közben nem is a szimpla kergetőzés és a gyorsaság, hanem az elkapást megnehezítő tereptárgyak biztosítják. Az eleinte üres játékteret megtöltötték különlegesen felépített akadályokkal, amelyek adott esetben megkönnyíthetik az üldözött dolgát, és látványosabbá tehetik az összecsapást.

Ezek az angolról lefordított elnevezések elsőre viccesnek hangozhatnak, de tökéletesen tükrözik a tereptárgyak kinézetét. Sokféle szabály alapján játszák a sportot, de maradjunk csak a hivatalos WCT-bajnokságokon használtaknál. Két, maximum hat játékosból álló csapat küzd egymás ellen, egy mérkőzés 16 menetből áll. Egyszerre a két csapat egy-egy játékosa tartózkodik a pályán: a fogó és a menekülő. A fogónak 20 másodperce van, hogy a rajtterületről indulva megfogja (szigorúan a kezével, rúgni nem szabad) a pályán menekülő üldözöttet. Ha sikerrel jár, senki nem kap pontot, és felcserélődnek a szerepek, a nyertes üldözőből lesz a menekülő, és a másik csapat új embert küld pályára, hogy elkapja őt. Ha letelt a 20 másodperc, és nem sikerült megfognia ellenfelét, a menekülő nyer, ezzel egy pontot szerezve csapatának. A győztes menekülő a pályán marad a következő menetben is, akkor egy másik ellenfél játékos próbálja elkapni. Ha a 16 menet után döntetlenre állnak a csapatok, a hirtelen halál során döntik el a mérkőzés kimenetelét: két 20 másodperces menetet játszanak, egyszer az egyik brigád sportolója üldöz, aztán cserélnek. Az nyer, akinek a menekülő játékosa több ideig bírja anélkül, hogy elkapnák. Ha ezután sincs győztes (tehát például mindkét menekülő kibírta 20 másodpercig elkapás nélkül), akkor addig folytatják, amíg el nem döntik a meccs kimenetelét.

(Forrás: CNN)

Mint minden sportnak, a WCT-nek is megvannak a maga szakkifejezései. Az egyik legfontosabb az Evasion Quality (EQ), amelyet legjobban kitérési minőségnek lehetne fordítani, a magyar szurkolók azonban csak menekvésszorzónak hívják. Minden akadály segíti a menekülő játékost azzal, hogy búvóhelyet biztosít az üldözővel szemben. A pálya minden része eltérő kitérési minőséggel rendelkezik, a legjobb EQ-ja például azon területeknek van, amelyek a sarokban vannak, elzárva a pálya belső részétől egy akadállyal. A védekező játékosok igyekeznek megtalálni ezeket a helyeket. Pinch point a neve azon pontoknak a pályán, ahol sarokba szorul a menekülő fél, kevés opció áll rendelkezésére ahhoz, hogy kikerülje támadóját, míg idlingnek nevezik azt a taktikát, amikor a menekülő játékos „befészkeli” magát egy magas EQ-számú helyre, így vesztegeti az üldöző idejét. A kevesebb, mint öt másodpercig tartó üldözés neve spike, a tailing pedig az a technika, amikor az üldöző folyamatosan követi ugyanazon az útvonalon a menekülőt, így rengeteg időt veszít, kevés lehetősége akad támadni.

Az akadályok beépítésével kialakult a sport elitjének összetétele is, a pálya felépítése ugyanis elsősorban a profi parkour-versenyzőknek feküdt a legjobban. Nem meglepő tehát, hogy a legjobb WCT-játékosok mind ezen utcai sportot űzők csoportjából kerülnek ki, akik nem csupán gyorsak, de kitűnően mozognak és ugrálnak a tereptárgyak között, alatt, felett és azokon át. Elsősorban férfiak körében terjedt el a játék, de nemrégiben már nőknek is rendeztek világbajnokságot, ami rögtön nagy siker lett, mivel a lányok meccsein több pontszerzés született a lassúbb tempónak köszönhetően. A legnevesebb és legsikeresebb csapatok a játék eredetéből fakadóan amerikai és brit alakulatok, de ahogy egyre népszerűbbé vált a sport, úgy kezdett el több csapat beszivárogni az internacionális porondra egyéb országokból is. Ma már például Csehország, Olaszország, Franciaország és Japán is működtet profi csapatokat, akik nemzetközi versenyeken vesznek részt.

Ahogy az alkotó Devaux fivérek egy interjúban fogalmaztak:

„Úgy vagy vele, hogy ez nevetséges, de mégis nagyon tetszik. Butaságnak tűnik, de nem tudod abbahagyni a nézését.”

És ezért lett ilyen népszerű ilyen rövid idő alatt a World Chase Tag.

Kiemelt fotó: BBC