Zalaegerszeg, MTK, Diósgyőr – ki tud még előrébb lépni?
A hétvégén kezdődik az OTP Bank Liga 2024-2025-ös idénye, így négyrészes felvezetőben tekintjük át a 12 résztvevő csapatot. Az második részben a Zalaegerszegnél, az MTK Budapestnél és a Diósgyőrnél lezajlott nyári eseményeket tekintjük át.
Zalaegerszegi TE
A legutóbbi kiírás kilencedik helyén záró zalaiak tizenhárom pontot vertek a 11. helyen búcsúzó Kisvárdára, ami annak fényében nagy szó, hogy a bajnokság februári újraindulásakor még bőven a búcsú által fenyegetett csapatok között lehetett őket számon tartani. Márton Gábor azonban pályafutása során másodszor is jól dolgozik a városban, és ha nem is reménytelen, de nagyon nehéz helyzetből vitte fel a csapatot a középmezőny azon részébe, ahonnét már nem kellett a hajrában hátrafelé tekintgetni. A szurkolók szeretik a csapatot, a Zalaegerszeget időnként kimondottan jó nézni, látványos, kombinatív játékot próbálnak játszani, de ha nagyobb tudású ellenféllel néznek farkasszemet, képesek a kapujuk elé visszahúzódva várni az ellenfél hibáit, hogy azokat gyors kontrákkal büntessék. Tavasszal ráadásul volt egy bombaformát mutató csatáruk a horvát Antonio Mance személyében, ő azonban nem volt érdekelt a további magyarországi tartózkodásban és a katari Umm-Szalalhoz igazolt, inkább anyagi, mintsem szakmai szempontokat szem előtt tartva.
Az ő pótlása kulcskérdés lehet, de nem áll már az új szezonban rendelkezésre Gruber Zsombor sem, akit a Ferencvárostól kértek és kaptak kölcsön nemrég, most már azonban a Népligetben szeretne az új tréner, Pascal Jansen kegyeibe férkőzni. Yohan Croizet, a színesen játszó francia irányító ezen a nyáron kétszer tette meg a Zalaegerszeg–Újpest távolságot – legalábbis képletesen. Májusban, a kölcsönszerződése lejárta után visszatért a fővárosba, egy kicsit készült, készülgetett a lilákkal, ahol az elkötelezettség, az odaadás hiánya miatt inkább szerződést bontottak vele. A ZTE még aznap bejelentette, hogy szabadon igazolható játékosként sikerült újra lecsapni rá, így kulcsember lehet ismét, már ha ő is ezt akarja. Ahogy az megszokott, nagy volt a jövés-menés a klubházban és az öltözőben, például megszerezte a klub az egyik legígéretesebb NB II-es fiatalt, Dénes Csanád Vilmost, aki a harmadosztályba aláhulló Siófokban nyújtott olyan teljesítményt, ami több csapat érdeklődését is felkeltette. Bencéket is igazolt a klub, rögtön hármat is, igaz Kiss és Várkonyi kölcsönjáték után maradt itt, Gundel-Takács viszont több évnyi másodosztályú szolgálat után ezúttal kezdőkapusi pozícióra számíthat – Dombó Dávid, illetve Gyurján Márton végleges és Senkó Zsombor időleges távozása után. Utóbbi ahhoz a Nafta Lendavához került kölcsönbe, amelynek ugyanúgy Végh Gábor a főnöke, mint a Zetének, ugyanakkor immár a szlovén élvonalban állhat rajthoz, ami a kooperációt is magasabb szintre emelheti. Nincs már a korábbi évek alapemberei közül Bedi Bence és Meshack Ubochioma sem, mindketten elhagyták a zalai megyeszékhelyet, utóbbit talán tudja pótolni a Puskás Akadémiától kölcsönvett szélső, Bakti Balázs.
A nyári felkészülés során viszonylag kevés sikerélmény érte a csapatot, amely – még egyszer hangsúlyozzuk – alaposan formálódik. A MÁV Előre elleni 7–0 jó bemelegítés volt, aztán a lendvaiak elleni 3–3-as döntetlenen kívül csupa vereség tarkítja az eredménysort horvát (Varteks Varasdin, Lokomotiva Zagreb, Sibenik) és szlovén (NK Bistrica) ellenfelekkel szemben. Ettől még a pénteki, MTK elleni hazai nyitány hozhat pontokat Sajbán Mátééknak.
Nehéz egyelőre okosat mondani a Zalaegerszegről, akiknél általában mozgalmasan telik a nyári átigazolási időszak, ráadásul annak még koránt sincs vége. Augusztus végéig még ugyanúgy lehetnek távozók és érkezők is, utóbbira lenne talán nagyobb szükség, mert ez a keret egyelőre kissé vékonynak tűnik. A vezetés, a szakmai stáb és a szurkolók is nyugodtabb idényt szeretnének, mint a legutóbbi, de így a rajt előtt nehéz felsorolni túl sok csapatot, amelyet egy képzelt erősorrendben a kék-fehérek elé tennénk. Ugyanakkor Márton Gábor személye garanciát jelenthet arra, hogy támadó felfogású csapat lesz az idei Zete is és főleg hazai környezetben bárkire veszélyesek lehetnek. Amennyiben így lesz, hamar biztosíthatja a bennmaradását a csapat és megpróbálhat felsőházi helyezést elcsípni.
Húzóember lehet az új szezonban Mim Gergely, aki sok-sok NB II-es meccs után végre tartósan megvetette lábát az élvonalban az utóbbi időben. Egerszegen jó helyen van, ki tudja használni a gyorsaságát, az ügyességét és a kreativitását, akár a széleken, akár befelé húzódva életveszélyes helyzeteket tud teremteni. Különösen a kontráknál lehet elemében, nagyon aggódhat az a védelem, amelyre lendületből tud labdát vezetni. Meglepő lenne, ha nem érne el kétszámjegyű gól+gólpassz mutatót a szezon végére.
MTK Budapest
Az előző szezon újonca meggyőző teljesítményt nyújtva zárta a nyolcadik helyen a pontvadászatot, ráadásul azzal az örömteli adalékkal, hogy nagyrészt magyar játékosokra támaszkodik. Bognár István, Németh Krisztián és főleg Kata Mihály játékát öröm volt nézni, ugyanakkor ez a felsorolás arra is rámutat, hogy a rutinnak és a fiatalságnak is megvan a helye az öltözőben. Horváth Dávid személyében ráadásul továbbra is a legfiatalabb élvonalbeli edző ül majd a kispadon, akinek a munkájára egyébként nem lehet panasz. Már korábban beugróként is bizonyított, majd feljuttatta a csapatot és első nekifutásra biztosan benn is tartotta. A háttér láthatóan rendben van mostanában a Hungária körúton, így lehet a szakmára koncentrálni. A nyár egyik legnagyobb feladata kétségtelenül a védekezés javítása volt, ugyanis a 2023-2024-es idényben csak az Újpest (67) és az utolsó helyezett Mezőkövesd (63) kapott több gólt, mint a budapesti kék-fehér alakulat (62).
Jelentős játékosmozgás nem volt, érkezett a Mezőkövesd korábbi védője, a marcona Ilia Beriasvili, aki több éve itt volt már velünk, köztünk, így csak új csapatba kell beilleszkednie, a bajnokságot remekül ismeri. Rajta kívül sikerült egy gólkirályt szerződtetniük, Robert Polievka személyében, aki az előző szezonban 27 meccsen 13 gólt és 8 gólpasszt jegyzett a Besztercebánya csapatában, Szlovákiában. Az ő megszerzése nagy fegyvertény, kérdés, mire megy a Németh Krisztiánnal vívandó harcban, ami a kezdőcsapatba való bekerülésért zajlik. Olyan távozója nem volt a csapatnak, akiért akár már télen könnycseppet ejtenének a drukkerek, viszont érdeklődve figyelhetik, hogy a roppant tehetséges Kovács Mátyás miként teljesít a székesfehérvári kölcsönjátéka során.
Az MTK talán mindenkinél több felkészülési meccsen szerepelt, igaz, sokszor osztott kerettel, mindenesetre a nyolc meccs meglehetősen kiugró szám a többi élvonalbeli csapatéhoz képest. Kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a szlovén élvonalbeli ND Primorje ellen, akiket 5–1-re sikerült legyőzni, de az ukrán Zorja Luhanszk és a szerb Csukaricski elleni 1–1-es döntetlen miatt sincs okuk szégyenkezni. Játszottak NB II-es csapatokkal is, vegyes eredményekkel, míg a főpróbát a Komárom elleni 0–0 jelentette.
Az MTK visszatalált arra az útra, ami a sikeresebb időkben is jellemezte: magyarok, fiatalok és a klubhoz kötődő játékosok alkotják az öltöző jelentős részét, akik meglehetősen egységesnek is tűnnek. Korábban előfordult, hogy az élvonalba történő feljutás után telepakolták az együttest légiósokkal, akikkel visszazuhantak az NB II-be, ráadásul a többségük szinte semmilyen nyomot nem hagyott az emlékezetünkben. Az előző évad csapata azonban szimpatikus volt a külső szemlélőnek is és az akkor kiharcolt középcsapat szerepnek jó eséllyel idén is meg tudnak felelni. Szembeötlő volt, hogy az erősebb fizikumú, párharcokat kereső csapatokkal szemben, mint a Ferencváros vagy a Puskás Akadémia, mennyire nincs válaszuk, ez több súlyos vereséget is eredményezett, ám az ott elszenvedett pofonokat más riválisokkal szemben szépen korrigálták.
Az ősszel is sokat várhatunk az irányító Bognár Istvántól, aki akár az előkészítésben, akár a gólszerzésben nagy hasznára lesz a csapatnak. Pakson is számolatlanul szórta az asszisztokat, kulcspasszokat, de érződik rajta, hogy ő igazán otthon az MTK-nál van. Mindig benne van a játékában egy-egy váratlan megoldás, ráadásul a technikai tudása kifogástalan, ha sikerül őt megjátszani a labdával, rossz dolog már nem nagyon történhet. A pontrúgásai is mindig gólveszélyt jelentenek, ebben az idényben is a házi kanadai ponttáblázat élére várjuk. Ugyanakkor sem ő, sem Németh Krisztián nem lesz már fiatalabb, és muszáj lenne az eredményesség terén másoknak is felnőniük hozzájuk. Ha így lesz, a csapatot idén sem érinti meg a kiesés szele.
Diósgyőri VTK
Az előző idény másik újonca kifejezetten hullámzó szezont zárt és meglehetősen viharos előjelekkel várja az új idényt is. A holtidény leginkább a korábbi vezetőedzővel, Kuznyecov Szergejjel folytatott, majd sokkal inkább elfajult vitától volt hangos. A DVTK-t korábban élvonalba vezető tréner ugyanis a FIFA-nál perelte be korábbi munkaadóját a pénzügyi jellegű követelései miatt, ám a klub szerint elhallgatta a magyar állampolgárságát és azt, hogy magyar edzőként kötött szerződést a miskolciakkal, így pedig az ügy máris nem a nemzetközi, hanem a magyar szövetség hatáskörébe tartozik. Ez a részlet azért különösen fontos, mert a nemzetközi szervezet átmenetileg kizárta az átigazolásokból a Diósgyőrt, igaz, ezt közben feloldották. Az ügy kellemetlen, rosszul fest, ráadásul akadályoz(hat)ta a szezonkezdetre való fókuszálást és a csapatépítést is, amely egyébként azért így is halad a maga módján.
Technikai akadálya már nincs annak, hogy a kiszemelt, vagy már régóta az első csapattal készülő labdarúgók játszhassanak a csapatban, de sokat mondó, hogy a hetek óta náluk készülő bosnyák válogatott balhátvéd, Sinisa Sanicanin hiába lépett pályára felkészülési mérkőzéseken, nem írta, nem írhatta alá a papírjait. Márpedig az ő átigazolása kulcskérdés lenne, mert a tavaly legtöbbet foglalkoztatott játékos, Bitok Stephen épp a balbekk posztjáról távozna, legalábbis a klub jó pénzért értékesíteni a játékjogát, de egyelőre ez az ügy sem mozdul. A másik ilyen játékos, aki régóta ott van a csapattal, de még nem írhatott alá, az a marokkói-spanyol Mohammed Rarszalla, akit még a Slovan Bratislavából ismer Vladimir Radenkovics. A vezetőedző egyébként nem meglepő módon szerb és montenegrói játékosokat is hozott, hozatott ezen a nyáron, a védő Uros Drezgics és a csatár Marko Rakonjac a felkészülés során jó formát mutatott, de mindketten nagyon keveset játszottak az utóbb egy évben. Távozott a brazil Pernambuco, aki csinált szép dolgokat az egyéves magyarországi tartózkodása során, ám a labdát inkább csak örökölni lehetett tőle. Rajta kívül a német másodosztályba távozó Szabó Leventét sem tudta megtartani az együttes, igaz, ő eddig is csak kölcsönben volt a csapaté. Huszár Marcell az ETO FC Győrtől, Varga Zétény pedig a Ferencvárostól érkezett kölcsönbe, nekik a fiatalpercek biztosításában is lehet szerepük, amellett, hogy segíteniük kell a csapat támadójátékát.
A Diósgyőr a szomszédvár, az NB II-es feljutást csak osztályozón elbukó Putnok ellen kezdte meg a felkészülési mérkőzéseinek sorát egy 5–0-s győzelemmel, majd két hajrábeli Edomwonyi-góllal legyőzte a román élvonalban szereplő Universitatea Cluj-t, valamint kikapott az ugyanott másodosztályú Csíkszeredától (0–1) és a Bundesliga 2-es Fortuna Düsseldorftól (0–4). A bajnoki főpróbán 3–1-re tudtak győzni a szlovákiai Nagymihály ellen, így várják a Paks elleni hazai rajtot.
Sok alapembere megmaradt a tavalyi együttesnek, Szatmári Csaba, Gera Dániel, Holdampf Gergő, Rudi Pozeg Vancas és Bright Edomwonyi valószínűleg a hétvégén is a kezdőcsapat tagja lesz. Radenkovics több fiatalt is kipróbált az elmúlt hetekben, olyanokat is, akik tavasszal már bemutatkozhattak az NB I-ben, ha lesz rá mód, az ősszel is megkapják a lehetőséget. A 4–3–3-as alapfelállás mellett igyekeztek elsajátítani egy 3–5–2-es és egy 4–4–2-es hadrendet is a piros-fehérek, azonban nagy kérdés, hogy ez mennyire lesz hatékony, mert a védelem továbbra is ingatagnak tűnik. Ahogyan mindig, úgy idén is a hazai pálya lesz a csapat legnagyobb erőssége, Miskolcon senki nem mehet majd biztosra, de az előrelépéshez idegenben is meggyőző teljesítményre lesz szükség. A hetedik hely idén is meglehet, a felsőházhoz bravúr kellene.
Jurek Gáborra már a 2023-2024-es szezonban is érdemes volt odafigyelni, mostantól pedig még inkább az érdeklődés középpontjában lesz. Helyi, borsodi srácként, a DVTK akadémiájának egykori növendékeként erre a szezonra megkapta a 10-es mezt, ami további önbizalmat kölcsönözhet neki. Korábban sokat küszködött sérüléssel, ami nehezítette számára, hogy felvegye az élvonal ritmusát, azonban tavasszal gólokat lőtt, gólpasszokat adott, ráadásul nem akármilyeneket. A teljesítményére Szélesi Zoltán, az U21-es válogatott szövetségi edzője is felfigyelt. Ha egészséges marad, az új idényben is húzóembere lesz a Diósgyőrnek.
Szerző
