Zavaros a jelen, de fényes a jövő a Chelsea-nél?

Érdemes is volna kettéválasztani a jövőt, illetve a tulajdonos- és edzőváltás nehézségeit nyögő jelent. Az előbbit nagyon tudatosan, kockáról kockára igyekszik építgetni Todd Boehly és a Clearlake Capital, ahhoz azonban, hogy a drukkerek teljes mellszélességgel kiálljanak a koncepcióváltás mellett, nem ártana őket meggyőzni afelől, a megfelelő személyekkel tervezik végrehajtani.

Mellette szól a svédországi Östersundban művelt csoda – a negyedosztályú klubot vitte fel az élvonalba, majd az Európa-liga legjobb 32 együttese közé –, valamint a Brightonban megalkotott futball, amivel méltán nyűgözte le a Premier League lelkes követőit. Ám az elmúlt hónapok Stamford Bridge-beli eredménysora – hogy október 19. óta egy bajnokit nyert meg (az újonc Bournemouth ellen otthon), miközben négyszer vereséget szenvedett, legutóbb az FA-kupában pedig csúnya zakóba szaladt bele Manchesterben – olyannyira kétségeket ébresztett a drukkerekben, hogy az Etihadba kiruccanók Thomas Tuchelt éltették (Roman Abramovics mellett…).

„Sosem dolgozott ezen a szinten, bő neki ez a kabát.”

„Nem tudja, hogyan kell nagy egójú sztárfutballistákkal bánni, kiscsapat való neki.”

„Túlzottan is jófiú ahhoz, hogy kezelni tudja egy nagycsapat öltözőjét.”

„Nincs még olyan nimbusza edzőként, ami miatt elfogadnák a klasszisok.”

Csak úgy sorjáznak a Pottert érő kritikák, a kétkedők azonban azt felejtik el, hogy négy hónapja irányítja mindössze azt a csapatot (mínusz a világbajnokság hat hete), amelyik már székfoglalója előtt lejtmenetbe került. A türelem, mint olyan, a futballban manapság ritka kincs, mégis arra buzdítaná a Chelsea-ért rajongókat Josep Guardiola. „Azt üzenném Todd Boehlynek, hogy adjon neki időt. Tudom, hogy a nagy kluboknál mennyire fontos az eredményesség, mégis, ha szabad kérni, hagyják őt dolgozni – védte meg az FA-kupa-meccs után kollégáját a katalán tréner. – A második félidő már hasonlított arra, amit megvalósítani tervez.

Amit a Brightonban teremtett, az bámulatos, de az első szezon az edzők esetében a türelemről szól.

Időre van szükségünk. Nekem mindjárt az első barcelonai szezonomban ott volt Messi, csak miatta nem kellett még egy idény a sikerekhez.”

Fotó: Sebastian Widmann/Getty Images

Guardiola védőbeszédéhez csatlakozott Alan Shearer is, de ha a Todd Boehly vezette igazgatótanács valóban elkötelezett amellett, hogy Potter a megfelelő ember az új Chelsea felépítésére, menesztése nincs napirenden. Abramovics lehet, már kirúgta volna, de azt az érát egy egészen más klubpolitika jellemezte. A kétes körülmények közt fontmilliárdossá váló, gazdagságát jórészt az orosz államnak köszönhető oligarchának a pénz nem számított, így saját zsebből, játszva finanszírozhatta a költségvetésben tátongó lyukakat (majd 20 év alatt másfél milliárd fontnyi kölcsönt folyosítva a klubnak), és lehetett elnéző az olyan melléfogásokkal szemben, mint az Andrij Sevcsenkóért (31 millió), Fernando Torresért (50 millió), Álvaro Moratáért (60 millió), Danny Drinkwaterért (35 millió), Michy Batshuayiért (33 millió), Tiémoué Bakayokóért (40 millió), Davide Zappacostáért (25 millió), Kepa Arrizabalagáért (72 millió), Timo Wernerért (48 millió) vagy Romelu Lukakuért (97 millió), leszurkolt, mondhatni az ablakon kidobott több százmillió font.

Mármost egy hasonló baklövést hamar Boehlyék is elkövettek: Marc Cucurella jó, de nem 60 milliós játékos –, ám alighanem úgy vannak vele, azt, hogy velük tárgyalva túlárazza játékosát a vaskos amerikai bukszát sejtő eladó, eleinte lenyelik.

Fotó: Severin Aichbauer/SEPA.Media /Getty Images

Hanem azt, hogy hosszú távon is gazdaságosan és eredményesen működő klubot igyekeznek építeni, mély szakmaisággal, nehéz volna tőlük elvitatni. Ennek szellemében szerződtették legalábbis Lipcséből technikai igazgatónak a Red Bull filozófiáját magába szívó Christopher Vivellt, a Manchester City akadémiáján a játékoskiválasztást irányító, onnan a Southampton felnőttcsapatához csábított Joe Shieldset, vagy a Brightonban kiváló munkát végző, ugyancsak a kiválasztásért felelős Paul Winstanley-t. Az amerikaiakra jellemző agyelszívás tehát megindult – és miért ne tennének így, ha megtehetik –, amelyet mindjárt követtek is a pompás jövőt célzó átigazolások: még a nyáron Chelsea-játékos lett az U19-es Eb-győztes Carney Chukwuemeka, a szintén 19 esztendős Omari Hutchinson, az Intert elhagyó Cesare Casadei, a 18 éves amerikai kapus Gabriel Slonina, majd a télen a Moldétól elköszönt David Datro Fofana, a monacói Benoit Badiashile, valamint a 18 éves brazil középpályás, Andrey Santos. Fofana ügynöke nyilatkozta azt egy norvég lapnak:

„A földkerekség legnagyobb tehetségeit próbálják összeszedni, és nagyon világos terv mentén sikeressé tenni aztán őket.”

Mármost a mondat első fele olybá tűnik, igaz, de hogy valóban sikerül-e őket zökkenőmentesen integrálni a rendszerbe, megadni nekik a lehetőséget arra, hogy világklasszisokká érjenek, más kérdés. Mert épp a Potter fejét követelő tömeg a jó példa arra, a Chelsea-nél nincs átmeneti idő, vagy legalábbis nehezen fogadja el az ezerfejű az eredménytelenséget. És ha buzdítaná is arra a Potter mellett kiálló kisebbség az edzőt, hogy bátran paterolja ki a keretből az érte vagy a klubért küzdeni képtelen Aubameyangokat, vajh meddig tartana a 19-20 éves labdarúgókkal szembeni türelem?

„Nekünk most az a kihívás, mit tegyünk a szupertehetségeinkkel. Kikölcsönözhetjük őket, úgy azonban másra bízzuk a fejlődésüket. Pedig az lenne a célunk, hogy fejlődjenek, hogy aztán a Chelsea-t gyarapítsák tudásukkal. Szerintem ezt úgy lehetne megvalósítani, ha találnánk egy másik klubot egy kompetitív európai ligában, Portugáliában vagy Belgiumban például, ahol a 18, 19, 20 éves fiataljaink megfelelő módon fejlődhetnének.” Boehly a mintának tekinthető Red Bull-istállóra utalt, elvégre a Lipcsének amolyan farmcsapata a Salzburg. Egy hasonló konstelláció alighanem a kedvére való volna, ahhoz azonban partnert kell találni. Portugáliában (Portimonense, Estoril) és Franciaországban (FC Sochaux) már keresgélt is a Chelsea, de mindig nehéz egy független klubban elérni, hogy pontosan úgy működjön, ahogy azt a nagy testvér gondolná, nem ártana ehhez ott is tulajdonosnak lenni. Ugyanis, ha a fiatalok nem látják maguk előtt az Édenbe vezető ösvényt, aligha szívesen választják a Chelsea-t. Ha világos az útvonal, sokkal inkább. Boehly és a Clearlake persze nem csak szakmai, pénzügyi szempontokat fontolgatva is a fiatalok mellett tette le a garast: korai szerződtetésükkel tízmilliókat spórolhat a klub, sőt, kedvező értékesítés esetén még annyit nyerhet.

Fotó: Vincent Mignott/DeFodi Images via Getty Images

A klubkoncepció ezen része tehát kevéssé ellentmondásos. Az égetőbb kihívás, hogy miként legyen a jelenben is sikeres. Guardiola és Jürgen Klopp kapott némi időt a saját képére formálni együttesét, ha a brit edzőgeneráció egyik legtehetségesebbjének gondolt Potter is megkapja, meglehet, él vele. Ahhoz azonban nem ártana mielőbb redukálni a sérültlistát – Reece James-szel, Ben Chilwellel, N’Golo Kantéval, Raheem Sterlinggel, Wesley Fofanával nyilván másképp festene ez a Chelsea –, nemkülönben pedig találni egy valódi gólvágót.

Mert ha ez a két kritérium adott, a Potter-mágia talán a Stamford Bridge-en is elkezdhet működni.