ZTE, DVSC: Az igazi középmezőny

Ha a szezon előtt azt mondják a zalaegerszegi klubvezetőknek, hogy a csapat a nyolcadik helyen fogja zárni a bajnokságot, alighanem gondolkodás nélkül aláírták volna, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a tavasz folyamán sosem volt valódi fenyegetettség a kiesés tekintetében. Pedig nem így indult: még a szezon elején Sallói István sportigazgató távozott, hogy a jobb lehetőségekkel bíró Fehérvárnál töltsön be hasonló pozíciót, az általa hagyott hiátust pedig csak a szezon végére sikerült úgy-ahogy betömni, a korábbi válogatott védő, Dragóner Attila érkezésével.

A két esemény között lement a bajnokság, a ZTE pedig – néhány vitatható vezetői döntés ellenére – szépen helyt állt. Az őszi szezonban elért ötödik hely csalóka volt, mert a keret és a játéktudás alapján semmiképp sem sorolhattuk volna előzetesen a mezőny felsőházába az együttest, de helyenként szép és eredményes focit játszva teljesen megérdemelten teleltek ennyire előkelő helyen. A Paks elleni tavaszi szezonnyitón aztán 3-2-re alulmaradtak, és bár nyertek az MTK vendégeként, a Fradi elleni 3-1-es vereség bizonyos értelemben már rámutatott arra, hogy valami nincs rendben a zalai megyeszékhelyen. A mérkőzés másnapján ugyanis a másodosztályú Vasashoz szerződött az a Zimonyi Dávid, aki az előző nap még kezdő volt, és a vezetőedző, valamint a tulajdonos elmondása korántsem állt szinkronban az esettel kapcsolatban. A korábbi lipóti támadó nélkül azonban páratlan szárnyalásba kezdett az együttes: hét veretlen mérkőzés (három győzelem, négy döntetlen) ráadásul hatszor kapott gól nélkül.

Koszta Márk házi gólkirályként, de érzékeny pillanatban távozott (Forrás: origo.hu)

Azt gondolnánk, hogy szépen összeállt a csapat, minden adott volt a minőségi munkához, ám az edző és a tulajdonos közötti újabb nézetkülönbség immár szakításhoz vezetett. Koszta Márkot, a csapat házi gólkirályát ugyanis idény közben eladta a klub, méghozzá a dél-koreai Ulsan Hyundainak, ez pedig végképp betette a kaput Waltner Róbertnél, aki ezután nem sokkal lemondott.

A fiatal szakember csalódottsága és lépése érthető volt, a csapat bennmaradása nem forgott veszélyben, ugyanakkor szakmailag méltatlan helyzetbe került azzal, hogy sorra adták el a támadókat. Waltner lemondásának ugyanakkor volt még egy fontos üzenete: nem kapaszkodott tíz körömmel a kispadhoz, ami lássuk be, a 12 csapatos élvonalban kuriózum.

A bajnokság végéig Molnár Balázs, akadémiai vezető vette át a csapatot, aki az utolsó két meccsen még tudta építeni a fentebb említett remek szériát, utána viszont nem tudta megállítani a zuhanást, és sorozatban hatszor volt kénytelen gratulálni az ellenfélnek.

A bajnokság utolsó szakaszában némileg az volt az ember érzése, hogy a futballisták a bennmaradás kiharcolásával lezártnak tekintették a szezont, és bár voltak jó meccseik, nem küzdöttek olyan eltökéltséggel, mint korábban. Ma már tudjuk, hogy Ricardo Moniz személyében új szakember veszi át a csapat irányítását a következő szezonban és egy dolog biztos: lesz dolga bőven.

Az idény legjobbja

Demjén Patrik végig hozott egy, az átlagosnál kicsit erősebb teljesítményt a csapat kapujában, néhány elkerülhető gólt ugyan kapott, de nincs kapus, aki hibátlanul teljesít végig egy szezont. A tavaszi 643 percen át tartó góltalansága önmagáért beszél, miként az is, hogy hét tizenegyesből négyet kivédett. Nem válogatott szintű kapus, ezzel együtt idővel kerettag lehet, mindenképp jót tesz neki, hogy 24 évesen meghatározó játékos az élvonalban, ez pedig szintén nem a véletlen műve.

A csúcspont

A tavaszi hétmeccses veretlenség nagyszerű szakasza volt az idénynek, akkortájt a ZTE igazán versenyben volt az álomszerűnek tűnő negyedik helyért is. A végére persze nagyjából a helyére került az együttes, ugyanakkor az az időszak megmutatta, hogy van potenciál a nem túl magas átlagéletkorú keretben. Ha a háttérben nem feszül ekkora ellentét a tulajdonos és a vezetőedző között, lehetséges, hogy jobb helyezést ér el a csapat, de ez az, amit már sosem tudunk meg.

Demjén Patrik csapata legjobbja volt, időnként bravúrosan röpködött a zalai kapu előtt (Forrás: blikk.hu)

A mélypont

Az utolsó hat elveszített mérkőzésen nagyon lehangoló volt a gárda teljesítménye. Sokszor úgy tűnt, hogy a zalaiak kollektív módon elveszítették a motivációjukat, lelkesedésüket a labdarúgás iránt, ezzel pedig sokszor okoztak csalódást az egyébként nagyon lelkes közönségüknek. Azt lehet mondani, hogy lerombolták azt, amit előtte hónapokon át építgettek, ha van csapat, amelyiknek jót tesz a nyári szünet, az egyértelműen a Zalaegerszeg.

Mi vár most a ZTE-re?

Nyilván lesz változás a keretben, mert a védelem átjáróház, még akkor is, ha az észak-macedón Nikola Szerafimov időnként egész jól teljesített belül, nem volt olyan társa ebben az idényben, akivel hatékony falat alkothatott volna tartósan, ráadásul, hírlik, több csapat is szívesen szerződtetné. A középpályán is várhatók változások, ugyanakkor Tajti Mátyás néha már úgy futballozik, mint ahogyan évekkel ezelőtt várták tőle, befejező csatára pedig nincs a csapatnak, veszélyes szélsője is csak egy, a nigériai Meshack Ubochioma személyében. Mivel Ricardo Moniz személyében új edző érkezik, utóbbi kardinális kérdés lesz, hiszen aligha változtat a tőle megszokott 4-3-3-as szerkezeten, amiből, mint jeleztük, sem a hátsó négyes, sem az első hármas nem áll rendelkezésre. Nagy kérdés, hogy a büdzsé mit enged meg, az uruguayi Joaquín Ardaiz érkezését rebesgetik a sajtóban, aki a svájci másodosztály újdonsült gólkirálya. Legalább három védő és három támadó szerződtetése szükséges lenne, és bár Végh Gábor tulajdonos az első ötbe várja a csapatot, egyelőre nem látszik, mire alapozza ezt a felettébb optimista várakozást.

Ricardo Moniz (középen) második magyarországi kalandjára készül (Forrás: ztefc.hu)

Az egyik legcsapongóbb teljesítményt mindenképp a DVSC nyújtotta az OTP Bank Ligában. A debreceniek újoncként megkapaszkodtak ugyan a legmagasabb osztályban, de a játékuk sokszor nem volt összhangban az elért eredményekkel. Az őszi kilencedik helyhez képest úgy sikerült a hetediken zárni, hogy sokkal jobbak nem lettek, de megszerezték azokat a pontokat, amelyeket fontos volt megszerezniük és tulajdonképpen ez is egyfajta erény.

Pedig jól indult a tavasz, az első öt bajnokijából hármat megnyert a csapat, egy döntetlen mellett, de ezeken a meccseken is kevés helyzetet alakított ki, inkább a szervezett védekezésen volt a hangsúly. Joan Carrillo edző – aki ősszel vette át a csapatot – láthatóan összerakta a hátsó alakzatot, amely sokkal kevesebb egyéni hibát követett el, mint az idény első felében. Persze magas minőségről így is nehéz beszélni, mert a játékosok képességei végesek, de a rendelkezésre álló anyagból sikerült közel a legtöbbet kihozni.

Az ötmeccses első etapot egy olyan második követte, amelyben egy győzelmet tudott aratni az együttes – igaz, azt nagy meglepetésre Pakson – és így nem tudott tartósan elszakadni a kiesőzóna közeléből. A 28. fordulóban a Gyirmót elleni hazai, 3-1-es siker nagyjából előrevetítette, hogy a bennmaradással nem lesz gond, de azt nem állíthatnánk, hogy a csapat sok új rajongót szerzett magának a szezon során. A hajrában aztán kétszer is nagyon sima, háromgólos vereséget szenvedett a Loki, egyszer a Fehérvár, egyszer pedig az MTK ellen, de ezek a találkozók már nem voltak élet-halál súlyúak, ezért talán a koncentráció sem volt az igazi. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy újonccsapatról van szó, a bennmaradás elfogadható eredmény, de ha azt, hogy ez mégiscsak a DVSC, akkor az elmúlt 20 évben alaposan elkényeztetett szurkolókban talán joggal van hiányérzet.

Dzsudzsák Balázs (labdával) húzóember volt, Ferenczi János már kevésbé (Forrás: nb1.hu)

Az idény legjobbja

Baráth Péter. A fiatal középpályás idén valósággal berobbant a Lokiba és az élvonalba is, nem csoda, hogy az U21-es mellett már a felnőttválogatottnál is szóba került. Jobbára csendes, szürke volt a játéka, akár az egész csapatáé, mégis nélkülözhetetlen fogaskerék volt az ellenfél támadásainak megállításában. Amikor kicsit előrébb játszhatott, több támadófeladatot kapva, kiélhette a kreativitását is, úgy tűnt, a csatárok mögött még hasznosabb. Könnyen lehet, hogy nem marad sokáig Magyarországon és a fejlődése érdekében nem is baj, ha megméretteti magát egy erősebb bajnokságban.

A csúcspont

Vannak nagy meccsek, emlékezetes fordítások, olyanok, amelyek egy csapat életében évtizedenként egyszer, maximum kétszer fordulnak elő. Az őszi, Honvéd elleni mérkőzés pont ilyen volt: a félidei 1-3-as hátrány után négyszer is gólt ünnepelhetett a Nagyerdei Stadion közönsége, és végül össznépi fiesztába fordult az 5-3-as siker. Kellett hozzá egy túlzottan magabiztos ellenfél is, ez igaz, de a DVSC játékosainak elszántsága nélkül ez önmagában nem lett volna elegendő a bravúrhoz. Ha van meccs, amire jó emlékezni, akkor alighanem ez az.

A mélypont

Szintén egy hazai 90 perc, de ezúttal olyan, amin csődöt mondott az addig jó teljesítményt nyújtó együttes. Ahogyan azt összefoglalónk második részében már említettük, a harmadik tavaszi játéknapon a Mezőkövesd 4-1-es vereséget mért a Debrecenre. A csapat baloldali védekezése itt, és később az Újpest ellen is bizonyította, hogy nem élvonalbeli színvonalú, ezt pedig kőkeményen megbüntette az ellenfél. Az volt leginkább megdöbbentő, hogy legalább három teljesen egyforma gólt engedélyezett a Kövesdnek a Loki és mégsem volt ellenszer az első és a második után sem. A közönség rég nem érzett csalódottsággal telve hagyta el a mérkőzés után a stadiont.

Baráth Péter (középen) nem csak az ünneplésben járt élen ebben a szezonban (Forrás: dehir.hu)

Mi vár a DVSC-re?

Sok a kérdőjel, hiszen rengeteg játékos szerződése lejár a nyáron, a debreceni sajtóorgánumok szerint Tomás Kosicky, Poór Patrik, Korhut Mihály, Varga József, Dzsudzsák Balázs, Soltész Dominik, Pintér Ádám és Tischler Patrik sem rendelkezik még érvényes szerződéssel a következő idényre, Ugrai Roland és Marko Nikolics viszont már távozott is. Carrillo ugyanakkor marad és nyilván a távozók függvényében kell erősíteni, de ha maradna a jelenlegi kerete, akkor is égető szüksége lenne egy, vagy két szélső védőre, valamint egy gólerős támadóra. Nagy kérdés, mi lesz Dzsudzsákkal, aki ősszel még rugdosta a gólokat, de tavasszal ő is visszaesett, a pontrúgásai, valamint a személyisége miatt azonban nehezen pótolható veszteség lenne a távozása.

A fentebb belengetett hiánnyal némileg összefüggően két igazolást már bejelentettek a hajdúságiak: Ante Erceg 32 éves horvát támadó, de az elmúlt két idényben 33 találkozón csak öt gólig jutott az eszéki NK Osijekben, míg a Szutjeszka Niksics csapatától egy 24 éves védőt sikerült igazolni Meldin Dreskovics személyében. Utóbbi pályafutása legalább felfelé ívelő szakaszban van, ugyanis épp ez év tavaszán debütált Montenegró válogatottjában. Abban biztosak lehetünk, hogy lesz még változás a keretben, de nagy segítség lehet a bevételi oldalon, ha Baráth Pétert sikerül értékesíteni, úgy hallani, érte egy millió euró körüli összeget szeretne kapni a DVSC. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a DVSC jövőre előreléphet, de mivel most még nem képesek felvenni a versenyt a topcsapatokkal, ha sikerül megtartaniuk az idei hetedik helyet, lehet, hogy nem lesznek szomorúak sem a vezetők, sem a szurkolók.