11 gólra van a tróntól, de ehhez legutóbb három szezon kellett Will Griggnek

A Premier League 1992-es megalapítása után több mint egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az English Football League is egy modernebb szemléletmódra váltson, és átalakítsa a korábbi rendszerét. Ekkor lett az EFL legmagasabb osztálya a Championship, és ekkor lett Second Divisionből League One, valamint a Third Divisionből League Two. A legmagasabban jegyzett osztály alatti három szint számít még hivatalosan professzionális bajnokságnak, ahol 2004 óta alkalmazzák a 24 csapatos formátumot a két automatikus feljutóval, a négycsapatos rájátszással és a három kiesővel, és ez állandóságot hozott a szigetországi futballpiramis e szintjére.

A modernkori rekordokat is innentől számítják, így a mindenkori összetett gólkirályok versenyét is. Az angol harmadosztályban ezt a listát jelen pillanatban Ian Henderson vezeti 122 találattal, őt követi Paddy Madden 112 góllal. Mindkét játékos jelenleg a negyedosztály küzdelmeiben érdekelt – előbbi a Rochdale AFC, utóbbi a Stockport County FC csapatában szerepel –, így aligha fog idén változni a nevük mellett álló szám, azonban a képzeletbeli dobogó alsó fokán Will Grigg áll 111 góllal, akinek az MK Dons színeiben megvan az esélye akár arra is, hogy az élre álljon.

William Donald Grigg a West Midlandsbeli Solihullban született 1991. július 3-án, egy lelkes Aston Villa-szurkolói családban. A Solihull Schoolban tanult, majd hétévesen szerződtette Birmingham City, ami egyfajta tőrdöfés volt az apja szívébe. Fokozatosan tudott felfelé lépkedni a ranglétrán, még úgy is, hogy sosem volt igazán kiemelkedő a korosztályában. 15 évesen lábtörést szenvedett, majd tíz hónappal a sérülés után a klub megvonta az ösztöndíját, így 2007-ben a távozás mellett döntött.

Ez volt az első nagy pofon, amit Grigg kapott a labdarúgás részéről, de a benne dúló harc, miszerint már csak azért is megmutatja, hogy mire képes, arra ösztökélte, hogy térjen vissza szülővárosába és ott folytassa tanulmányait, mellette pedig a futballban is próbálkozhasson. Miközben felvételt nyert a Solihull College of Technology tanulói közé, a Solihull Moors utánpótlásában pallérozódott tovább, de nagy ambíciója okán egy sporttanfolyamon keresztül szerződést kötött a Midland Alliance bajnoksággal (ez egy Birmingham környéki liga, a kilencedik osztály), ahol esélyt kapott arra, hogy az ott szereplő amatőr csapatok egyikénél a tanulmányai folytatása idejéig ösztöndíjat kapva játszhasson. Több próbajátékon is részt vett, ám a Stratford Town csapatánál Micky Moore pontosan tudta, hogy mire számíthat tőle, ugyanis az edzősködés mellett a futballfejlesztési rendszerért is ő felelős volt a főiskolán.

Kék mezben a padon ülő hármasból a középső Grigg, a Stratford Town ifjonca (Forrás: Stratford Herald)

„Úgy tűnik, a tizenhat éves Will Grigg nagy jövő előtt áll, mivel kiállta a futball e szintjének szigorát. Korát meghazudtoló játéka imponáló volt a hazai szurkolók számára is, mert mikor Moore menedzser a második félidő felénél lecserélte őt, fergeteges elismerést kapott a kilátogató közönségtől.”

A következő hónapokban tovább írta meseszerű történetét a tinédzser, akinek gólok és gólpasszok kísérték az útját, pedig a visszatérő játékosok miatt egyszer sem volt kezdő, mégis rendre tudott villantani valamit. Egy újabb idézet Clewes kommentálásából szépen visszaadja az ifjonc tetteinek értékét.

„A győzelem már eldőlt, amikor Micky Moore lecserélte a keményen dolgozó Rawlingsot, és beküldte a 16 éves Will Grigget, aki ismét mindenkit lenyűgözött a lelkesedésével és az arra való hajlandóságával, hogy az edzői utasításoknak megfelelően letámadja az ellenfelet. A Town növelni tudta az előnyét, amikor May és Grigg játszottak össze. Gyakorlatilag az első érintésével gólt szerezhetett volt az ifjú támadó, de továbbpasszolt a még nagyobb helyzetben lévő May felé, így lehetőséget adott neki, hogy megszerezze a mesterhármasát.”

A tinédzser remeklése felkeltette a környékbeli profi csapatok érdeklődését is, amelyek közül a Birmingham City szerette volna leginkább visszaédesgetni, de ő – az édesapját ezzel rendkívül büszkévé téve – elküldte őket, mondván kétszer nem árulhatja el a családját. Végül az akkor harmadosztályú Walsall ajánlatát fogadta el, így folytathatta a tanulmányait a szülővárosában. 2008 decemberében már bemutatkozott a felnőttek közt egy-két percre, de abban a szezonban ez volt az egyetlen tétmérkőzése. A 2009-10-es idényben sem kapott esélyt, bár húsz alkalommal is a keretbe volt nevezve, s közben folyamatosan szerepelt az U23-as együttesben. Az áttörés ezután jött, a következő kiírásban már 28 alkalommal pályára lépett, és négy gólt tett a közösbe. Ekkor került be először Észak-Írország utánpótlás-válogatottjába is, amelyre a nagyapja révén volt jogosultsága.

Szép éveket töltött el a Walsallnál, ami válogatott szinten is előrelépést hozott neki (Forrás: SkySports)

A következő két szezonban egyre inkább alapember lett, de a feljutásról nem ábrándozó klub keretei kezdtek szűkek lenni neki, így 2013 nyarán a Brentfordhoz igazolt. A sérülések és a válogatott kötelezettségei miatt Uwe Rösler egyre hátrébb sorolta őt a rangsorban, s ez Mark Warburton kinevezésével sem nagyon változott. Miközben a csapat feljutott a másodosztályba, Grigg érezte, hogy nem szabad maradnia, így felkereste azt az embert, aki egy évvel azelőtt nagyon meg akarta őt szerezni. Karl Robinson, a Milton Keynes Dons edzője valami olyat látott benne, amit mások nem igazán, s ezt már a bemutatásakor el is mondta.

„Ő az, akit szerettem volna már egy évvel ezelőtt is megszerezni. Amikor ellenünk játszott a Walsall színeiben, akkor engem teljesen meggyőzött, hogy kiemelkedő tehetség. Ezen a szinten ő egy potenciális gólkirály-jelölt, egy észak-ír válogatott, ami már önmagában elismerésre méltó dolog.”

Robinson tudott valamit, mert 20 gólt szerzett Grigg ezek után a 2014-2015-ös szezonban, és a nyáron a Wigan Athletic jelentős összeget fizetett azért, hogy náluk folytassa. Minden pompásan indult, 25 gól az első szezonban, amivel gólkirály lett hősünk, és e mellé a bajnoki címet is megszerezték. Ő tűnt a legnagyobb királynak a városban, amin még a másodosztályból való azonnali kiesés sem rontott igazán, mert az ő találatával ejtették ki az FA-kupában a Manchester Cityt. Három és fél szezon, két bajnoki cím a League One-ban, 150 mérkőzés, melyeken 65 találatot és 14 gólpasszt ért el. Ez volt a mérlege, mielőtt a második Championship-idény felénél a harmadik vonalból feljutni vágyó Sunderland AFC-nek el nem adták a játékjogát, miután ő panaszkodott a helyzetére.

"Délután tudatták velem, hogy mindent megtettek, de nem fog menni a távozás. Szóval este 9.30 volt. Pizsamában voltam a párommal. Lefektettem a gyerekeket, és ültem a tévét nézni, amikor felhívtak, hogy minél hamarabb menjen Wiganbe, van egy óránk az üzlet megkötésére. Nagyon szerettem a Sunderlandet – egy hatalmas klub, és részese akartam lenni a felemelkedésnek. De nagyon szerettem a Wigannél töltött időt is, és utólag visszagondolva valószínűleg nem kellett volna távoznom akkor.”

Bajnok lett, gólkirály és háromszor választották a hónap játékosának (Forrás: EFL)

Itt valami megtört a karrierjében, mert a Fekete macskáknál már nem tudta régi önmagát idézni. Talán a hárommillió fontos átigazolási díj – ami máig a harmadosztály legmagasabb transzferösszege – tett rá a túl nagy terhet, vagy valami más, de 2019 januárjától már egy egészen már Grigg van jelen a futballpályákon.

Az a félszezon még négy, a következő teljes idény viszont már csak egy bajnoki találatot hozott számára – bár az EFL Trophy megnyeréséből egy góllal ő is kivette a részét –, és ezek után már az új helyét kellett keresnie. Az MK Dons dobott neki mentőövet, ahol nyolc találatával úgy tűnt, hogy életet lehelhet a karrierjébe. Majd jött egy újabb kölcsönjáték, ezúttal a Rotherham Unitednél, egy újabb EFL Trophy-siker, de igazán itt sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a feljutó gárda nem élt az opciós jogával. Idén nyáron pedig lejárt a sunderlandi szerződése, és harmadik alkalommal is visszatért az Milton Keynes Dons kötelékébe, hátha legalább annyira jól fog menni neki, mint legutóbb.

Ahogy említettük, mindössze 11 találatra van Ian Henderson rekordjától, de mióta 2019 januárjában visszatért a harmadosztályba, összesen 15 gólig jutott el, ami nem azt mutatja, hogy képes lesz ennek a megdöntésére. Ráadásul a csapata három vereséggel indította a szezont, miután az előző idényben a play-off fináléjában buktak el, ez sem növeli az esélyeit erre. Viszont Grigg még csak 31 éves, szóval lehet reménye a csúcsdöntésre.