50 évesen debütált az Európa-kupában egy intenzív osztályos nővér

Néhány éve még a negyven-negyvenöt év körüli élsportolók tündöklésére figyelhetett fel a világ, ma ott tartunk, hogy ötven fölötti játékosok, versenyzők veszik fel a harcot a tizen- és huszonévesekkel. Igaz ez az alacsonyabb osztályú hazai futballra is, Taliándörögdön a megye kettes U19-es csapatban játszanak 50 fölötti túlkoros sportemberek. De igaz ez az élsport csúcsának közelében is, csupán az idei hírek alapján elég Jaromír Jágrra, Kaszai Noriakira vagy Miura Kazujosira gondolnunk.

Jágr, az olimpiai bajnok cseh NHL-legenda néhány hete jelentette be, hogy 51 évesen is vállalja a szezont szülővárosa, Kladno profi csapatában – amelynek egyébként a tulajdonosa és az elnöke is. Kaszai Noriaki, aki negyven fölött nyerte meg a második olimpiai ezüstérmét síugrásban, több mint egy évtizeddel később is megcélozza a téli olimpiát, ha már a példaképe, Miura Kazujosi 56 esztendősen kellett a portugál labdarúgás másodosztályába.

Intenzíven

Ők valamennyien évtizedek óta ismert alakjai a nemzetközi sportéletnek, Vaida Repeckiene története azonban közöttük is unikum. A litván kézilabdázónő 50 esztendősen lépett pályára először európai kupameccsen: a Zalgiris Kaunas belgiumi fellépésén, a KTSV Eupen ellen mutatkozott be az európai szövetség, az EHF harmadik számú sorozatában, az Európa-kupában. A Zalgiris 36–27-re alulmaradt, de a lenyűgöző egyéniségre felfigyelt a kontinentális szövetség honlapja.

Repeckiene szokatlanul idegesnek érezte magát a premier előtt, pedig a stresszhez hozzászokhatott a munkája során, bár teljesen eltérő környezetben. Az amatőr játékos nővérként az egyik kórház intenzív osztályán dolgozik, ami fizikailag és érzelmileg is rendkívüli megterhelés, de az életfilozófiája szerint akarattal minden megoldható.

„Életeket menteni és gólt lőni, ezek az én adrenalin-forrásaim. Mindkét helyen hasonló érzelmeket élek át. Leírhatatlanul jó érzés részt venni egy ember életének a megmentésében, ekkor érted meg, milyen fontos, nélkülözhetetlen és felelősségteljes hivatás a gyógyítás. A pályán egy gól lövése, egy szép akció, egy jó védekezés elégedettséggel tölt el, de csak fokozza bennem a harci kedvet. Pozitív élményeket élhetek át itt is, ott is, amelyek tovább motiválnak”

– meséli.

Ügyelet után

Tízévesen szeretett bele a kézilabdába, aztán huszonegy évesen abbahagyta tíz évre. De hiányzott neki a játék, így megkereste a helyi csapat szakvezetőjét, és edzésbe állt. Eddigi pályafutása nagy részében szűkebb otthona, a Siauliai mezét viselte, néhány éve aztán jött a kosárkultúrájáról világhírű Zalgiris.

„Ha egy huszonnégy órás ügyeletet kell végigdolgoznom, utána alszom egy picit, ilyenkor most is a helyi csapattal edzem – folytatja. – A kézilabdázás közben lábra kapok, és szárnyalni kezdek. A meccsek előtti napokon csatlakozom néhány társammal a Zalgiris keretéhez. Olyan is előfordult, hogy huszonnégy órás ügyeletet követően még aznap játszanom kellett kialvatlanul. Máskor meccsre menet elalszom a buszon, és a kezdésre már harcra kész vagyok. Nem is nehéz, hiszen elfelejtkezem a fáradtságról és hatalmas örömérzet tölt el.”

Forrás: eurohandball.com

Keresztszalag-szakadás után

Negyvenhat évesen súlyos sérülésből tért vissza, miután elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, és műteni kellett. Azt hitte, itt a pályafutása vége, de visszanyerte a motivációját és az erejét. Nála jobban talán senki nem érdemelte meg, hogy újabb csodák részese lehessen a küzdőtéren.

„Soha nem lőttem meccsen büntetőt, de amikor pár éve a bajnokságban kiharcoltam egyet az utolsó percben, megkértem az edzőmet, hadd próbáljam meg. Belőttem negyvennyolc évesen az első hetesemet”

– mondja tovább az inspiráló történetét.

A lányát, a barátját és az egyik csapattársát tartja a legnagyobb támogatójának, nélkülük nem tartana itt. Úgy látja:

„A fiatalabb generációknak meg kell érteniük, hogy türelemmel és kemény munkával mindent el lehet érni, akkor is, ha valaki nem egy született tehetség. Ahogy mondják: »per aspera ad astra«, vagyis »göröngyös úton a csillagokig«.

Az út ebben a sorozatban egyelőre véget ért számukra, bár a Zalgiris két góllal győzött hazai pályán az Eupen ellen (Repeckiene a visszavágón nem kapott lehetőséget), a belgák mentek tovább.

Kiemelt fotó: eurohandball.com