A 27 éves kora után Németországban kiteljesedett lengyel kapus most a hazájában is megmutatja a képességeit

A 36 éves lengyel kapus, Rafal Gikiewicz a rosszul sikerült törökországi kaland után februárban a Widzew Lódz együtteséhez igazolt, és az Ekstraklasában gyorsan bizonyította, hogy nem felejtett el védeni. A klub remek üzletet kötött, mert a rutinos kapuvédő könnyedén beilleszkedett és a munkabírása, a pozitív hozzáállása gyorsan átragadt a keret fiataljaira is. A korábbi Bundesliga-kapus körül ennek ellenére – a szókimondó stílusa miatt – most sincs minden rendben, de azt tudja, hogy még néhány évig örömmel szerepelne a hazája élvonalában.

„Most úgy érzem, két-három évig még tudok ilyen magas szinten játszani. Persze ez attól függ majd, hogy számít-e még rám valaki akkor is. De ha Arkadiusz Malarz vagy Artur Boruc még negyvenéves kora körül is védhetett a Legiában, én miért ne játszhatnék, ha tudom, hogy úgy viselkedek, mint egy korábbi Bundesliga-játékos? Az biztos, hogy a helyezkedésemmel, a játékolvasási készségemmel, a tapasztalatommal és a még mindig jó reflexeimmel meg tudom állni a helyem egy jó Ekstraklasa-klubnál”

– mondta az előző szezon vége felé Gikiewicz.

A kapus története Olsztyn városában kezdődött, ahol a sportszerető családba másodikként nem egy, hanem rögtön két gyermek érkezett – Rafalnak van egy ikertestvére, Lukasz, aki szintén kapus. A kis Rafal saját bevallása szerint megőrült a sportért, aminek köszönhetően kipróbálta a terepfutást, a floorballt, a röplabdát, a kosárlabdát és természetesen a labdarúgás sem maradhatott el. Végül az utóbbinál kötött ki. Játszott a Warmia Olsztyn, a Stomil Olsztyn és a Tempo 25 Olsztyn színeiben is, mikor hol viselték el jobban a nagy száját. A tanulás nem nagyon tudta lekötni a figyelmét, ám a tanárok jól kezelték ezt, elfogadták, hogy a sportban nyújtott kiemelkedő teljesítménye miatt nem mindig jut teljes figyelem az iskolára.

A középiskolás éveiben a család támogatása segítette hozzá ahhoz, hogy ne kallódjon el, ekkortájt már a DKS Dobre Miasto csapatánál futballozott és hol a szülei, hol a bátyja vitte őt suliba és edzésekre. 17 évesen profi szerződést kapott, nagyon jól ment neki a védés az alacsonyabb osztályokban, fokozatosan lépdelt egyre feljebb. Aztán azonban rá kellett döbbennie, hogy az élvonalban a rutint sokkal többre értékelik, mint a fiatal tehetséget. Amikor szerződtette a Jagiellonia Bialystok, akkor a 41 esztendős Piotr Lech kapta meg az első számú kapus szerepkörét, majd a Slask Wroclawnál a 33 éves Marián Kelemen volt rendre előtte, még úgy is, hogy a szlovák azért elég sokat hibázott. Gikiewicz 27 éves koráig mindössze 43 élvonalbeli mérkőzésen védett Lengyelországban.

A kapus a pályafutása során adott nyilatkozataiban sokszor megemlítette, hogy ezek az évek nagyon megerősítették mentálisan. Megtanulta, hogy csak akkor lesz esélye az életben, ha bizonyítja mindenkinek, hogy több van benne, mint ahogyan azt mások esetlegesen elkönyvelték. Hogy mit tanult meg a kapus ebben az időszakban, arra jó példa a feleségével való kapcsolatának kezdeti alakulása.

„A nejem két évvel idősebb nálam, és a megismerkedésünkkor azt mondta: »Öcsi, akarsz velem randizni?«. És meg azt mondtam: »Legalább egy kávét megihatnánk«. Megadta a napot és az időpontot, és nekem még valahogy el kellett jutnom Olsztynból Bialystokba. Képzeld el, haver, 220 kilométert vezettem egy kávéért, el tudod ezt képzelni? De aki nem kockáztat, az nem is nyer. Én őrült voltam, kockáztattam, és ma már van egy szuper feleségem. Senki sem adott nekem semmit ingyen az életemben.”

(Forrás: weszlo.com)

És bizony a hölgy alapjaiban határozta meg Gikiewicz jövőjét. Aniának is nagy szerepe volt abban, hogy 2014-ben elhagyta Sziléziát, méghozzá elég viharos körülmények közepette. Áttette a székhelyét Németországba, ahol beindult a karrierje, méghozzá rendkívül gyorsan. A másodosztályú Eintracht Braunschweig színeiben két év alatt mindössze két mérkőzést hagyott ki, és egészen káprázatos mutatói voltak. Ezért is figyelt fel rá az élvonalban szereplő SC Freiburg, ahová nagy örömmel írt alá, de mint később kiderült, ez rossz döntés volt. Két idény alatt mindössze négy mérkőzés jutott neki, viszont Alexander Schwolownak és a fiatalabb kapusoknak is nagyon sokat segített. Megmutatta, hogy igazi csapatjátékos, aki az elemzések során és az edzéseken is megosztotta a tapasztalatait a többiekkel, hogy fejlődjön az együttes.

„A többieket is megfertőzöm a személyiségemmel és azzal, hogy sokat követelek magamtól. Bármelyik klubnak előnyére válhat, ha az öltözőben vagyok. Ezt nem saját magamról mondom, ez a korábbi játékostársaim és az edzőim véleménye rólam. Törökországban volt néhány srác, akik az edzőteremben végezték a programomat. Másoknak az öltözőben a kérdésükre válaszolva megmutattam, milyen tápanyagokat küldenek nekem Frankfurtból. Amit Kevin Trapp szed, azt szedem én is. Befektetek magamba, költök például nem is kevés pénzt táplálék-kiegészítőkre. Amikor a fiatalok ezt látják, először nem hiszik el, aztán elkezdenek követni engem. Augsburgban is így volt. Reuter igazgató azt mondta a srácoknak: »Máris hazamentek? Nézzétek, mit csinál ez a nagypapa edzés után«. Ebben rejlik a hosszú élet sikere, vigyáznod kell magadra. 36 éves vagyok, és jobban érzem magam, mint néhány évvel ezelőtt.”

Gikiewicznek Freiburgból a fővárosba vezetett az útja, hogy hozzájáruljon az Union Berlin történelmi feljutásához. A másodosztályba visszatérve épp olyan szenzációs volt, mintha nem is maradt volna ki az életéből a két Freiburgban eltöltött év. A berlinieknél tizenöt alkalommal zárt kapott gól nélkül, majd aztán az élvonalban is megállta a helyét. Első alkalommal ismerhette meg a nevét a szélesebb közvélemény, hiszen ő volt Urs Fischer legénységének az egyik legjobban teljesítő újonca. Ezt követően viszont nem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélte, mert hiába volt az elsők között a klubnál, akik 2020 márciusban azt mondták, hogy lemondanak a fizetésük egy részéről, miután a koronavírus-járvány érzékenyen érintette a klubok gazdálkodását. Aztán amikor a nyáron új szerződést ajánlottak neki, akkor az Union vezetése úgy gondolta, hogy a másodosztályban kialkudott összeg jó lesz a lengyel kapusnak, ő azonban ezt nem fogadta el, és Augsburgba költözött.

Bajorországban minden a tervek szerint alakult. Bár ismét egy kiesés ellen menekülő csapatban kellett helytállnia, ez nem okozott számára gondot. Olyannyira nem, hogy a 2020-2021-es szezonban még Robert Lewandowski rekorddöntési kísérletét is igyekezett „tönkretenni”, ami miatt több kritika is érte Lengyelországban. Az utolsó forduló előtt a csatár 40 találattal vezette a góllövőlistát, mindössze egy gól kellett neki ahhoz, hogy megdöntse Gerd Müllernek az 1971-1972-es szezonban elért negyvenes csúcsát. Gikiewicz azonban sokáig kifogott rajta. A támadó több próbálkozását is bravúrral védte a honfitárs kapus, sokáig úgy tűnt, hogy nem lesz meg a 41. gól. Azonban az 90. percben a csatár egy kipattanó labdát mégiscsak be tudott kotorni, és megdöntötte Müller rekordját. A kapus komolyan készült a meccsre, ezt az alábbi, Lewandowskinak készített mez is bizonyítja, aztán persze végül nem harag, hanem egy közös kép lett a végeredménye kettejük külön csatájának.

(Forrás: weszlo.com)

Arról aztán sokáig kevesen tudtak, hogy az itt mutatott teljesítménye miatt a Bayern München tett lépéseket azért, hogy szerződtesse a kapust. Majd két évvel ezután, 2023 márciusában Roman Kolton újságíró idézte fel, hogy mi történt pontosan.

„Véletlenül fültanúja voltam annak, hogy Hasan Salihamidzic, a Bayern sportigazgatója Artur Wichniarekkel, Gikiewicz ügynökével a kapusról beszélget. Végül aztán nem lett semmi a dologból, de az érdeklődés valós volt. A Bayern egy megbízható második számú kapust keresett Manuel Neuer mögé”

– mondta Kolton egy, a Youtube-on publikált beszélgetésben.

„Augsburgban jól felépítettem magam, hosszú ideig tartottam a frontot náluk a kapuban és sikeresen küzdöttünk a bennmaradásért. Persze, emlékszem arra az esetre is, amikor Salihamidzic beszélgetett Wichniarekkel és Koltonnal arról, hogy lennék-e a Bayern München második számú kapusa. Ha tíz évvel ezelőtt azt mondtad volna valakinek, hogy Gikiewicz ajánlatot kaphat a Bayerntől, mindenki kiröhögött volna”

– mondta a kapus a bajor sztárcsapat érdeklődéséről egy interjúban.

Gikiewicz azonban nem akart a cserepadon ülni, ezért ezt a lehetőséget udvariasan megköszönte. Mindezek viszont lehetővé tették számára, hogy egy jobb szerződést harcoljon ki magának Augsburgban, és ez össze is jött neki. A következő, azaz a 2021-2022-es szezonban az összes Bundesliga-meccsen ő védett (ekkoriban a válogatottnál is szóba került a neve, ám végül soha nem szerepelt a nemzeti tizenegyben), aztán a következő idényben viszont már a 34 helyett csak 23 meccsen állhatott a kapuban, két időszakot is sérülés miatt kellett kihagynia (érdekesség, az egyik alkalommal épp egy Bayern München elleni meccsen sérült meg).

Mivel nem játszott 25 bajnokit a szezonban, a szerződése nem hosszabbodott meg automatikusan, ráadásul a klub a sokszoros utánpótlás-válogatott Finn Dahmen átigazolásával kacérkodott (tavaly nyáron aztán érkezett is a német), azaz egyértelművé vált a lengyel számára, hogy már nem feltétlenül benne gondolkodnak első számú kapusként.

2023 nyarán így el is fogadták a vezetők a távozási szándékát, ő pedig aláírt a török Ankaragücünek. Mint kiderült, ez rossz döntés volt. Az első négy mérkőzés után megsérült és a felépülése után már csak egy bajnokit kapott, a kispadra szorult a fővárosi együttesben. Ő pedig ezúttal már, a korára való tekintettel nem akart türelemmel lenni, így télen – a Süper Ligben uralkodó kaotikus viszonyokra hivatkozva – felbontotta a szerződését és hazatért Lengyelországba.

A Widzew Lódz vezetősége fél plusz egyéves szerződést kínált neki, és az opciót már öt mérkőzés után aktiválta a csapat. Látszott az, hogy a Németországban eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, Gikiewicz továbbra is magas szinten védett. Ezzel együtt az sem változott, hogy kimondja azt, amit gondol, hangot ad annak, ha valamivel nem ért egyet, érintse ez akár a fiatalok játéklehetőségét elősegítő szabályozást vagy a Widzew korábbi csapatkapitányának a klubot negatív színben feltüntető nyilatkozatát. És szakmai kérdésekben is szívesen elmondja a véleményét, egy interjúban például a kapusok egyre nehezedő helyzetéről beszélt.

„Az a véleményem, hogy manapság a legnehezebb poszt a pályán a kapusé. Az elmúlt évek során a szabályok egyre nehezebbé tették a munkánkat. Kevesebb védelmet kapsz, amikor a beadásokhoz indulsz ki a kapudból, nem ugorhatsz el idő előtt a gólvonalról a tizenegyesrúgásoknál, nem érhetsz a keresztléchez a tizenegyesek előtt és többé már nem zavarhatod meg a rúgót, mert sárga lapot kapsz. Ezzel szemben a lövő játékos minden következmény nélkül megcsinálhatja a hülye mozdulatait, még meg is változtathatja a labdára futás ütemét. Ha csak nagyon nem baltázza el, akkor nincs esélyed. Csak azt mondogatják folyamatosan, hogy a legvégéig nem mozdulhatsz el.”

A véleményével nehéz lenne vitatkozni, hiszen ott van mögötte a topligás tapasztalat, és épp ezért kapott más lehetőséget is a megmutatkozásra, a Lengyelországban a Bundesliga és a Német Kupa mérkőzésit közvetítő Viaplay felkérte szakértőnek. Az Európa-bajnokság alatt pedig a Kanal Sportowy kérte fel, hogy elemezzen számukra néhány összecsapást, ez szintén nem esett nehezére.

Könnyen a médiában találhatja magát tehát a kapus a jövőben, ám ő még nem akar visszavonulni, csak akkor megy a tévébe, ha ez belefér az idejébe és összeegyeztethető a profi futballistaként elvégzendő feladataival. Elsődlegesen arra koncentrál, hogy minél sikeresebb legyen Lódzban, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a helyi Widzew lesz a pályafutása utolsó állomáshelye.

Kiemelt fotó: Widzew Lódz