A Bayern és a Manchester United is hívja az ausztrál tehetségeket
Korosztályonként hat-hétezer igazolt játékos futballozik versenyszerűen az ausztrál futballakadémiai rendszerben. A játékosok zöme a metropoliszokban összpontosul, bentlakásos intézmény nincs, az akadémiák magántőkéből tartják fenn magukat, de előfordul, hogy az állam is beszáll pénzzel. A részletekről Ganczer Gábort, az ausztrál válogatott korábbi elemzőjét kérdeztük, aki évekig a queenslandi szövetség általános igazgatója volt. Mint mondja, 13 éves korig tabella sincs, a szövetség meccsre küldött megfigyelői sokszor az eredményt sem tudják, mert kizárólag az egyéni képességekre figyelnek. A világklasszis sporttudományi háttér is közrejátszik, hogy az ausztrál válogatott tavaly U20-as Ázsia-bajnok lett, és hogy ma a Bayern München és a Manchester United akadémiáira is eljutnak az ausztrál tehetségek.
Az utóbbi években több ausztrál tehetség is bekerült az angol Championshipbe, van, aki közülük a Bayern München akadémiáját is megjárta. Ritkán esik szó róla, hogy az ausztrál első osztály, a Major League Soccer mintájára teljesen üzleti alapon működő, kieséstől-feljutástól mentesen zajló A-League hátországában milyen munka zajlik. Honnan érkeznek a fiatal ausztráliai játékosok, milyen módszertan alapján képzik őket, és mekkora apanázsból dolgoznak a helyi akadémiák? Egyáltalán hogyan nyert története során először U20-as Ázsia-bajnokságot Ausztrália?
Egy olyan embert kerestünk, hogy válaszoljon a kérdéseinkre, aki 16 éve dolgozik az ausztrál futballban. Ganczer Gábor edzett alacsonyabb osztályú csapatot, általános igazgatója volt a Queensland-i Futball Szövetségnek, még az ausztrál felnőtt válogatottnál is dolgozott elemző-scoutként.
„Ez egy fejlődő futballközeg. Mivel sokféle náció él itt, nem találni olyan nemzeti alapú futballkultúrát, futballfelfogást, mint az európai országokban vagy Dél-Amerikában. Ausztráliában 2006-ban indult újra a profiliga, sokáig csak felnőtt csapatokkal és tartalékcsapatokkal, nem volt komoly korosztályos képzés. 8-10 évvel ezelőtt kezdődött az akadémiai rendszer megalkotása” – mondja a szakember, aki a queenslandi szövetségben, illetve tanácsadóként a New South Wales-i szövetségnél testközelből látta az építkezést. Ez a két legnagyobb számú igazolt játékossal rendelkező állam.
Amikor elkezdték tégláról téglára felépíteni az utánpótlásképzést, meg kellett teremteni a lehetőséget, hogy az edzők egyáltalán megszerezhessék a B, A vagy a pro licenszet, és befektethessék a megszerzett tudást. A kluboknak az akadémiák elindulásának első három-négy évében meg kellett tanítani, hogyan tervezzenek stratégiát az akadémiákon, milyen képzési módszertannal dolgozzanak.
Szerkesztőségből a pályára
Az 1990-es évek elejétől Ganczer Gábor bő 10 éven át sportújságíróként, majd a kajak-kenu szövetség, a magyar futballválogatott sajtófőnökeként, illetve az FTC kommunikációs vezetőjeként is dolgozott. 2009-től az ausztrál harmadosztályú Coolum FC vezetőedzője lett, 2010-ben telepedett le a kontinensen, Brisbane-ben él a családjával. 2016 óta pro licences edző. Brisbane-ben a Western Pride FC másodosztályú csapat szakmai igazgatója volt, és dolgozott az ausztrál felnőtt válogatott elemző-scoutjaként is. 8 év után tavaly távozott a queenslandi szövetségtől, ahol általános igazgató és szakmai vezető volt, illetve a női szakág technikai igazgatója. 2025 májusa óta saját tanácsadó cégében, az xG Strategies-ben tevékenykedik, mellette külsősként továbbra is munkatársa a queenslandi és NSW-i szövetségnek. A következő hónapban az Ausztráliában megrendezendő női Ázsia-bajnokságon dolgozik a Matildas elemzőjeként, az ő feladata az ellenfelek megfigyelése. Hogy a gyep szagát se felejtse el, egy magán középiskolai csapat vezetőedzője.
Holland hatás
Ahogy a szakember utalt rá, Ausztráliában az utánpótlásképzés felépítésekor nem támaszkodhattak olyan kulturális örökségre, mint amit például Magyarországnak a Duna-menti iskola és annak hatása jelent. Be kellett hozni a tudást, ami Hollandiából érkezett a 2010-es évek elején. Az Utrecht és a De Graafschap korábbi technikai igazgatója, az U21-es holland válogatott szövetségi kapitánya, Han Berger lett az ausztrál szövetség technikai igazgatója öt éven át. Később a Sydney FC-nél is dolgozott. Létrehozott egy nemzeti képzési tervet, ennek a hatása a 8-13 évesek képzésében ma is érezhető, ami a módszertant és az edzőképzést illeti.
A kicsiknél tehát egy korábban sikeresnek bizonyuló futballfilozófia alapján zajlott a munka, idővel azonban a 14 év feletti korosztályoknál inkább a játékrendszer-alapú képzés honosodott meg, ami Ganczer Gábor szerint félreértelmezett út, ám könnyen javítható.
„Az eredeti fejlesztési tervet az elmúlt években nem újította meg a szövetség, ezért módszertani értelemben kissé elavult a képzés. Emiatt írták elő a nemzeti utánpótlásfejlesztési stratégia felülvizsgálatát, ami tavaly lezárult. Ennek lehet majd a következménye egy megújuló képzési terv.”
Hat-hétezres merítés korosztályonként
Ha egész Ausztráliát nézzük, a négyszintű utánpótlásképzésben Ganczer Gábor elmondása alapján korosztályonként nagyjából 6-7 ezer igazolt játékos futballozik versenyszerűen, akadémiák alkotta bajnokságban. Közülük kerülhetnek ki olyanok, akikből egyszer válogatott is lehet. Rajtuk kívül ott vannak a magániskolai klubok, az amatőr vagy félamatőr klubokban játszó gyerekek. Az összehasonlítás végett: Nagy Sándor, az MTK preakadémiájának vezetője korosztályonként ötezerre becsülte a Büntetőnek az igazolt magyar fiú labdarúgók számát korosztályonként, míg a horvátokét 12 ezerre, a portugálokét 40 ezerre.
Az akadémiai minőségellenőrzési rendszer kialakításában Queenslandben és New South Walesben Ganczer Gábor is aktívan részt vett vezetőként. Az európai legjobb gyakorlatot vették alapul, de nem ők határozták meg a kluboktól elvárt kötelezettségeket, kritériumokat, a klubok maguk alkottak stratégiát, identitást, és ennek a megalapozottságát, sikerességét vizsgálta a szövetség. Támogattak és visszacsatoltak, nem pedig elvártak vagy hiányosság esetén büntettek. 8 klub érte el az akadémiai aranyfokozatot, alatta három szinten sorakoznak a klubok.
Metropoliszokra építve
A játékosmegfigyelést és a versenyeztetést Ausztráliában megnehezítik a földrajzi adottságok. A 12 csapatos elsőosztályban, az A-League-ben két új-zélandi klub is játszik, a Wellington és az Auckland FC. Ugyan a felnőtt csapatok anyagilag megengedhetik maguknak, hogy hetente több ezer kilométert utazzanak országon belül és kívül, az akadémiáknak erre nincs lehetősége. Emiatt az A-League-csapatok utánpótláscsapatai, csakúgy, mint az alacsonyabb ligák korosztályos csapatai az egyes államok metropoliszainak szervezett versenyrendszerben játszanak. Az aranyfokozatú akadémiák és néhány ezüst fokozatú klub alkotja a legmagasabb szintű akadémiai ligát, hiszen a kiemelt besorolásukat legfőképp a minősítésük biztosítja az akadémia számára, nem az egyes korosztályok összesített bajnoki rangsora. Mivel az ausztrál lakosság komoly hányada metropoliszokban él, így egy-egy nagyvárosban és környékén rengeteg csapat összpontosul.
Brisbane-ben, ahol Ganczer Gábor él, illetve a város vonzáskörzetében mintegy 2,5 millió ember lakik, így a helyi klubok scoutjai potenciálisan több százezer gyerek közül válogathatnak helyben.
„Az állami futballszövetségek három-négy korosztályban szerveznek válogatottakat a fiúknál és a lányoknál – az A-League-klubok és másod- harmadosztályú klubok játékosaiból. Ők a lokális versenyrendszerben versenyeznek, és évente egyszer rendeznek egy egyhetes tornát, ahol ezek az állami válogatottak játszhatnak egymás ellen. Ezen kívül van még pár államok közötti kisebb torna az akadémiák számára, de ritkábban” – mondja Ganczer Gábor.
Hozzáfűzi: azzal is számolni kell, hogy Ausztráliában a rögbi, az ausztrál futball, a kosárlabda, a krikett – illetve a lányoknál a netball – szintén igen népszerű, sok fiatal ezeket a sportokat választja. Az ausztrál futballt követik ugyan a legtöbben nézőként, de ma már a foci vonzza a legtöbb gyereket.
13 éves korig tabella sincs
Ausztráliában nem létezik bentlakásos akadémia. Elsősorban azért, mert lokálisan játszanak a csapatok, nincs szükség rá, hogy elszakítsák a gyerekeket a családjuktól. A bentlakásos rendszer a magániskolák sajátja, amerikai mintára nekik is van futballprogramjuk. Akár egy A-League akadémiáról, akár egy magánsuli centrumáról van szó, a legkiemelkedőbb játékosok kaphatnak díjmentesen szállást, illetve költségtérítést.
Az aranyfokozatú akadémiákon heti négy edzés van és egy mérkőzés. 13 éves korig nem számítanak az eredmények, nincs bajnoki tabella.
Ki fizeti?
Elérkeztünk egy fontos kérdéshez: mekkora anyagi támogatásból működnek az akadémiák, és honnan érkezik a pénz? Ahogy Ganczer Gábor fogalmaz, az ausztráliai akadémiák büdzséje a kanyarban sincs ahhoz képest, amit az európai topbajnokságok csapatainál látunk, de ahhoz képest is igen alacsony, amivel a magyarországi akadémiák gazdálkodhatnak.
Egy képzési központ háromféle modellben jut pénzhez. Vagy a tulajdonosok adnak saját tőkét, vagy a klub egyéb piaci bevételeiből jut pénz az utánpótlásra.
Az A-League klubok harmadánál viszont a tulajdonos és az állami futballszövetség közösen állja a költségeket. Ilyen például az Adalaide United vagy a Perth Glory akadémiája.
A másodosztályú (Championship-) és harmadosztályú (NPL-) klubok a legtöbb esetben – szintén amerikai mintára – user-pay alapon gyűjtik a pénzt az utánpótlásra. Vagyis a szülők fizetik az igen borsos tagdíjat. Ez ausztrál dollárról átszámolva évi 600-800 ezer forintot is jelenthet. Ha egy nagyobb akadémia felfedezi a fiatalt, akkor a klub fizet helyette mindent.
Tudományos háttér – közpénzből
Hogy melyik az ausztrál utánpótlásképzés egyik fő kitörési pontja? Ganczer Gábor szerint egyértelműen a tudományos háttér. „A sporttudományi szakemberek képzése itt világszínvonalú.
A legtöbb Tour de France-csapatban, a legtöbb amerikai major sportág háttércsapatában biztosan találunk ausztrál vagy Ausztráliában tanult elemzőt, dietetikust, alvásszakértőt, fizioterapeutát, sportorvost vagy más sporttudományos szakembert.
Mivel a sporttudománynak magas a presztízse az országban, kiemelkedő az állami támogatás is, és nagyon magas minőségű a képzés. Canberrában működik a Nemzeti Sportintézet (AIS), amelynek államonként vannak alközpontjai, mint a Queensland Academy of Sport Brisbane-ben. A szervezetet adófizetői pénzből finanszírozzák, erre a célra sokat áldoznak a közös kasszából. A különböző sportágak válogatott sportolói ingyen igénybe vehetik a szolgáltatásait, így az utánpótláskorú futballisták is. Onnantól, hogy kiemelik őket, alanyi jogon dolgozhatnak erőnléti edzővel, sportpszichológussal, fizioterapeutával, sportorvossal, táplálkozási tanácsadóval.”
Nem az számít, melyik a legjobb csapat
A nagy számok törvénye alapján New South Wales csapatai kitűnnek az akadémiai képzőközpontok közül, hiszen Sydney-ben és környékén öt nagy A-League-klub (Macarthur FC, Sydney FC, Newcastle Jets, Central Coast Mariners, Western Sydney Wanderers) is működik a sok kicsi mellett. Ganczer Gábor hangsúlyozza, az ausztrál filozófia alapján az utánpótlás szintjén nem azt érdemes nézni, melyik a legjobb csapat.
„Az a fontos, hogy az egyéni képességeket nézve mennyire jók a játékosok, mekkora potenciállal rendelkeznek, mennyire ügyesek, mennyire erősek mentálisan. Amikor mi, szövetségi alkalmazottak elmegyünk a korosztályos mérkőzésekre, sokszor az eredményt sem tudjuk, mert kizárólag az egyéni képességekre figyelünk.”
A szakember úgy látja, az akadémiák mostani fejlődési szakaszában sikernek számít, ha bekerülnek akadémisták az A-League-be. Példának hozza Lucas Herringtont, aki 17 évesen a Brisbane Roar alapembere lett középső védőként, és jelenleg az MLS-ben szereplő Colorado Rapids játékosa. James Overy 18 éves, más utat járt be. A perthi akadémiáról került a Manchester Unitedhez, ő most U20-as válogatott.
Nestory Irankunda karrierje is nagyon érdekes. Ganczer jelzi, a dél-ausztráliai klubok kifejezetten ügyesen integrálják az afrikai származású játékosokat, és Irankunda ennek a mintapéldája.
Burundi menekültként Tanzániában született egy menekülttáborban. Már 15 évesen A-League meccset játszott az Adelaide Unitedben, a videón látható első gólt ennyi idős korában ragasztja a hálóba szabadrúgásból.
Hasonló sorsú Mohamed Toure, aki Guineából jött, és szintén fiatalon lett az Adelaide játékosa. Később átigazolta a topligás Reims, majd a Paris FC-ben játszott, most pedig a Championshipben szereplő Norwich futballistája. Az Adelaide megy tovább ezen az úton, most van Zimbabwéból és Nigériából is játékosa, az új Irankundákat próbálja képezni. Az A-League-ben ugyan rutinos kezdőcsapattal szokott játszani, ám a kispadon csupa akadémista ül, mindenképp szeretnék beépíteni őket a felnőttek közé.
A lány akadémisták között is sorjáznak a tehetségek, közülük évi három-négy játékos kerül a legmagasabb szintre, és hárman már válogatottak (a női válogatottak beceneve: Matildas) azok közül, akik az elmúlt tíz évben kerültek az akadémiai körforgásba.
Ganczer Gábor hangsúlyozza, amikor elindult az akadémiai rendszer kialakítása, tízéves projektben gondolkoztak. Most nagyjából a 7. évben járnak, és vizsgálják, mennyire hatékony a módszertan, milyen eredménnyel dolgoznak a klubok, hány játékost adtak az A-League-be. „Úgy látom, jó úton haladunk” – mondja. Ezt igazolja, hogy az ausztrál U20-as válogatott a története során először megnyerte tavaly az Ázsia-bajnokságot. 2010-ben volt először döntőben, de akkor kikapott. 2025-ben a szaúdiakat verte büntetőkkel. Az említett akadémisták, Toure és Herrington ott voltak a kezdőben a döntőben. Abból a csapatból egyre több nevet kereshetünk hamarosan a felnőtt válogatottban is.
Borítókép: Ganczer Gábor
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
