A bergamói mestermunka tőkeerősítést kap – vélemény

Az elmúlt évek során sok szurkoló kezdett el őszinte szimpátiával tekinteni az Atalanta Bergamasca Calcióra. A fekete-kék bergamói csapat játékstílusa és a futballromantikát az életünkbe csempésző teljesítménye magával ragadta a rajongókat, egyfajta másodlagos kedvenccé tudott válni a kiscsapat, amely fokozatosan vette fel a harcot a nagyokkal mind Olaszországban, mind a nemzetközi porondon. Gian Piero Gasperini 2016-os kinevezése óta a három bajnoki bronzérem mellett egy negyedik helyet szerzett a klub, amivel összesen négyszer is kivívta, hogy a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen. A „La Dea” háromszor jutott el a Bajnokok Ligája főtáblájára, sőt az előző két alkalommal a tavaszt is megélte. A rengeteg gól, az eszeveszett tempó, a látványos megmozdulásokkal tarkított játékuk nagyon könnyen rabolta el a semleges szurkolók szívét, és olykor már csak a Dávid szerep miatt is nekik kezdtek el drukkolni többen a labdarúgás Góliátjai ellenében. A változás szele azonban Bergamóba is megérkezett.

ÉRTÉKES PORTÉKA

Amióta Antonio Percassi második alkalommal is betölti az elnöki pozíciót, azóta gazdasági szempontból több befektető érdeklődését is felkeltette a bergamói klub. A 2010-es visszatérés a legutolsó kiesés időszaka volt, mikor a válság elérte a csapatot. Instabil anyagi helyzet, kilátástalannak tűnő háttér és persze az olasz klubokra jellemző tartozások, illetve kétes ügyletek az átigazolási piacon. A Serie B megnyerése és az azonnali visszajutás kötelező feladat volt, azonban az együttes a 2011-ben kirobbant olasz fogadási botrány következtében a 2011–2012-es szezonban hat-, míg a rá következő idényben kétpontos levonással kezdhette meg az élvonal küzdelmeit. A körülmények tehát aligha tűntek ideálisnak, azonban az elnök tisztában volt vele, hogy mire vállalkozott.

None

Miközben a külső szemlélő csak a negatívumokat látta, addig Antonio Percassi tudta, hogy egy aranybánya a bergamói klub, csak épp az elődök képtelenek voltak kiaknázni azt.

A klub akadémiai rendszere kifogástalanul működött már a kilencvenes évek óta.  Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1991 és 2014 között 17 országos bajnoki címet nyertek a különböző korosztályos csapatai. 2014-ben a CIES Football Observatory Olaszországban a legjobb, míg Európában a nyolcadik helyre rangsorolta az Atalanta utánpótlását. A klub a legtöbb környékbeli együttessel szoros együttműködésben áll, így az ott pallérozódó tehetségekre a bergamóiak tudnak először lecsapni. Ez az elmúlt évek során az első csapat keretén is visszaköszönt, amelyben elég sok olasz, azon belül is lombard játékost találhattunk.

A klubnál Fermo Favini szerepe megkerülhetetlen, őt még első mandátuma alatt csábította Bergamóba Percassi. Azóta ő koordinálja az utánpótlást, valamint a külföldi tehetséges felkutatásában is főszerepet tölt be. Hogy ez mennyire jól működik, arról országszerte lehetne példákat felhozni, hiszen nem csak az Atalanta keretében, hanem a Serie A topcsapataiban is több általuk kinevelt vagy felfedezett játékos szerepel, arról nem beszélve, hogy az utóbbi években már a többi topliga klubjai is szívesen vásárolnak a bergamóiaktól.

https://twitter.com/luckiasport/status/1452998151703572498

Az egyre magasabb szintre emelt stabil háttér Gasperini kinevezésével már a pályán elért eredményekben is megmutatkozott. A remek teljesítmény és az évről évre profitot termelő egyesület pedig olyan vonzó célponttá vált, amire az Olaszországot egyre inkább ellepő külföldi befektetők is szemet vetettek.

A LEGJOBB VEVŐ?

Az elmúlt években az észak-amerikai tőke elárasztotta az olasz labdarúgást. Az első 2014-ben a kanadai Joey Saputo volt, aki a Bologna FC 99,93%-t vette meg. Utána az AC Milan (2018), majd az ACF Fiorentina (2019) következett, hogy aztán a koronavírus időszakában újabb hat klubnál érkezzen meg az amerikai befektető. Az Atalanta már a tizedik a sorban. Azonban a többi egyesülettel szemben Bergamóban az előzetes információk alapján azt sejthetjük, hogy minden a megszokott módon folytatódhat, ami egyedi eset lenne.

A vevő a Stephen Pagliuca nevével fémjelzett konzorcium, amely a Percassi által birtokolt 86%-nak az 55%-át vásárolta meg 500 millió euró ellenében. Ezzel az amerikai befektetőcsoport lett a klub többségi tulajdonosa. Az NBA-ben szereplő Boston Celtics társtulajdonosa a bergamói egyesületben társelnök lett, azonban az elnöki pozíció továbbra is Percassié. A hírek és az első közlemények szerint a vezetőségben történt változások ellenére a sportszakmai irányvonalak változatlanok maradnak, ami megnyugtató a szurkolók számára.

„Azért érkezünk, hogy segítsünk az Atalantát mint márkát a megerősítésében, diverzifikálni és növelni a bevételeinket, hogy a csapat versenyképesebb legyen Olaszországban és nemzetközi szinten” – mondta Pagliuca a bejelentéskor.

Az eddigi észak-amerikai befektetések után az adott klub átalakulása jól látható volt. Hol kisebb, hol nagyobb sikereket értek el – feljutás, adósságrendezés, komolyabb költés az átigazolási piacon –, de amíg egyes helyeken a profitorientáltság a fő irányelv, addig máshol egyelőre kétséges, hogy az új út mennyire viszi előre a csapatot, illetve mennyire lesz ablakon kidobott pénz a tulaj befektetése.

Ezzel szemben Bergamóban úgy tűnik, hogy minden maradhat a régiben, csupán komolyabb tőke áll majd rendelkezésre, illetve a pályán kívül, például a marketing területén várható komoly változás.

https://twitter.com/Football_BM/status/1495763459216224262

A klub Antonio Percassi irányítása alatt is nyereséges volt, de ezt leginkább annak köszönhette, hogy remekül dolgozott az átigazolási piacon. Az olcsó vételek és közepesen drága, olykor komolyabb bevétel generáló értékesítések sokáig alapot adtak ehhez, de az utóbbi időben már a közepes mértékű vételek és extra eladások is előfordulnak, amivel tovább nőhet a transzferpiac pozitív mutatója. Ha emellé fel tudnak zárkózni még jobb szponzori szerződésekkel, illetve az amerikaiak tudásának köszönhetően a marketingben is fejlődnének, akkor azzal a klub is egy magasabb polcra kerülhetne. Ha nem kellene minden évben legalább egy, de inkább két vagy három meghatározó játékost eladnia, akkor versenyképesebb együttes állhatna össze. Akkor talán túl tudná lépni a csapat az árnyékát és a dobogó alsó fokáról valóban célba vehetné a Scudettót.