A BL kapujában a „vér és arany” bányászcsapat

Hosszú visszatérés

A BL-ben korábban kétszer szerepelt már a klub, először története egyetlen bajnoki aranyérmének megszerzése után, amikor a védelmet olyan játékosok irányították, mint Guillaume Warmuz kapus, az egész pályafutása során és edzőként a mai napig a klub alkalmazásában álló Éric Sikora, a klub vezetőedzőjeként szintén megforduló Jean-Guy Wallemme és a későbbi Barcelona-játékos Frédéric Dehu. Az akciókat a cseh Eb-ezüstérmes, Vladimír Smicer vezette, a gólokat pedig Tony Vairelles és a szerb Anto Drobnjak szállították. Az 1998-99-es szezonban a BL-csoportkörben az Arsenalt és a Panathinaikoszt is megelőzték, de akkor még csak a csoportgyőztes lépett tovább a negyeddöntőkbe, a kvartett első helyén pedig a Dinamo Kijev végzett.

Legutóbbi BL-szereplésekor a későbbi győztes Milant is legyőzte a Lens a Bollaert-ben 2002-ben (Forrás: rclens.fr)

Azóta jelentős válságokat élt meg az egyesület és többször megjárta a másodosztályt is, legutóbb pedig a koronavírus-járvány miatt idő előtt berekesztett szezonban jutott fel a Ligue 1-be 2020-ban. A két másodosztályú meccset leszámítva csak az amatőrcsapatnál edzősködő Franck Haise alaposan meglepte a francia élvonalat már az első két szezonjában is, miután 49 évesen az élvonalban mutatkozott be egy profi csapat kispadján, ám a bajnoki hajrára mindkétszer visszacsúszott csapatával a hetedik helyre, és lemaradt a nemzetközi szereplés lehetőségéről.

Ez most már biztosan összejön és bár a Marseille sorsolása könnyebbnek tűnik a hátralévő négy fordulóban, ha sikerül megtartani a Lens-nak a kétpontos előnyét a Reims és az Ajaccio elleni hazai, valamint a Lorient és az Auxerre elleni idegenbeli meccseken, akkor 21 év után újra a Bajnokok Ligája főtábláján szerepel jövőre. Persze még a Ligue 1 harmadik helyezettje is játszhat a legrosszabb esetben is a play-offban a BL csoportköréért, ha pedig az Európa-ligát idén olyan klub nyeri, mely hazája bajnokságában is kivívja a BL-főtáblás szereplést, akkor az El-címvédő kvótája is a francia bronzérmesre száll selejtező nélkül is. Ez idén megtörténhet még a Juventusszal, illetve papíron akár a Romával vagy a Leverkusennel is, bár utóbbiak hazai négybe kerülésére pici már az esély.

Különösen a legutóbbi feljutáskor eszközölt szükséges befektetéseket és engedte magasabbra a fizetési keretet, de akkor is a pénzügyi fair play által meghúzott kereteken belül maradt. Ráadásul az első osztályú bevételek és különösképpen a minden korábbinál többszörösére növelt szponzori támogatások végül olyannyira ellensúlyozták ezeket a kiadásokat, hogy labdarúgóklub esetében oly ritka pozitív mérleggel zárt az egyesület.

A hatalmas költekezéseket kerülő üzleti stratégiával és fantasztikus szurkolótáborával magáról kifejezetten vonzó képet mutató együttes támogatóinak a köre is megugrott. A legutóbbi feljutás óta mezszállítóként működő Puma és a 2016 óta mezszponzor Auchan mellé beszállt már a sárga-piros színkombinációval könnyen azonosuló McDonald’s és a Franciaországban kifejezetten nagy névnek számító Veolia és Winamax is, ez pedig az előző szezonban csaknem 10 millió eurót hozott a konyhára. Az épp megelőzött Marseille 55 milliós szponzori bevételeihez képest ez persze aprópénznek számít, nem is beszélve a Paris Saint-Germainről és a világ legtehetősebb klubjainak támogatottságáról.

Ugyanakkor az észak-francia kisváros életében ez is nagy előrelépést jelent, amit tetézhet a Bajnokok Ligája-szerepléssel együtt járó marketingérték-növekedés és persze az UEFA-tól várható pénzdíjak is, melyek a nagy északi vetélytárs Lille-nek tavaly például 67 millió eurós bevételt jelentettek, ami bizony nagyjából megduplázná a Lens amúgy szerényebb büdzséjét.

Új és régi főszereplők

Abból a szempontból kifejezetten meglepő a Lens idei remeklése, hogy a múlt nyáron minden korábbinál nagyobb kiárusítást tartott a klub és pénzzé tett a fontos játékosokat. Egy évvel korábban még a tehetséges hátvéd, Loic Badé 18 milliós „elpasszolása” jelentette az eladási rekordot, 2022 nyarán viszont a mali válogatott Cheick Doucouré játékjogáért már 22,6 millió eurót tett le az asztalra a Crystal Palace. Ezzel egyidőben távozott az ifjú kameruni válogatott középhátvéd, Christopher Wooh is 9 millió euró ellenében a Rennes-hez, Jonathan Clauss 7,5 millióért a Marseille-hez, a szintén kameruni támadó, Ignatus Ganago pedig 4,4 millióért a Nantes-hoz, ráadásul utóbbin kívül a támadósorban a korábban a PSG-től kölcsönkapott Arnaud Kalimuendo szolgálataira sem számíthatott már a csapat.

Az egyik legjobb húzás például a kapus posztra szerződtetett Brice Samba átigazolása volt, még akkor is, ha kapushoz képest igen borsos, 5 millió euró volt a vételára. A lassan kiöregedő és inkább csak közepesnek mondható Jean-Louis Leca helyett Samba a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzést hozta le a Ligue 1 jelenlegi kiírásában, és 29 évesen még jó néhány jó szezon lehet még a karrierjében. A kapujára ebben a szezonban érkező 30,4 gólt ígérő lövésveszélyesség (Post-shot xG) ellenére csak 26 gólt kapott, 92 védése pedig azt is jelenti, hogy 79,5%-os védési hatékonysága a második legjobb a franciaországi mezőnyben. Ráadásul igen jól él együtt a játékkal, hiszen a viszonylag magas védővonal mögé tett hosszú indítások elől sokszor ment a tizenhatoson kívül (eddig 41-szer, ami a harmadik a ligában), és a passzok számában is a második a Ligue 1 kapusai között. Nem véletlen tehát, hogy még a francia válogatott keretébe is bekerült, bár tavaly a Nottingham Forest feljutását még szülőhazájának, a Kongói Köztársaságnak a zászlajával ünnepelte, ám az afrikai szövetség hívására évek óta nemet mondott.

A háromtagú védelem tagjainak meglehetősen különös a szerepük a Lens taktikájában, hiszen sokszor viszonylag magasra tolva helyezkednek a pályán, hogy fellépjenek az akciók támogatására vagy a passzaikkal közvetlenül indítsák el azokat. Így aztán a labdával előre haladásban a három alapember egyaránt a bajnokság ranglistájának első ötje között található, és ez középhátvédként egészen rendkívül a nemzetközi mezőnyben is. A bal oldalon gyakran valóságos szélsőhátvédként felfutó, 23 évesen már három éve alapembernek számító argentin Facundo Medina nem csak ezt a rangsort vezeti, hanem a támadóharmadba juttatott passzok tekintetében is a legjobbak között van (223-mal a negyedik). Jobb oldali társa, Jonathan Gradit még 2019-ben érkezett a klubhoz alig 400 ezer euróért, hogy aztán a feljutásban is segédkezzen és mára a csapat egyik legrutinosabb tagja legyen. A legértékesebb védővé pedig a jó pénzért értékesített Badé helyét tavaly átvevő Kevin Danso nőtte ki magát, hiszen amellett, hogy középső középhátvédként is rengeteg meglódulással támogatja az akciókat, még a liga második legtöbb lövésének a leblokkolásával (34), rengeteg felszabadítással (119, a 9. a ligában) és rendkívül meggyőző fejpárbaj-hatékonysággal (71,6%) csillogtatja védekező erényeit is. A 24 éves osztrák válogatott hátvéd megbízhatóságáról az is jól árulkodik, hogy a bajnokság eddigi 34 fordulójából még egyetlen egy percet sem hagyott ki, miközben meccsenkénti átlagban csak egy szabálytalanságot követ el és csak hét sárga lapot kapott eddig.

Az amolyan szárnyvédőként működő szélsők rendkívül fontos szerepet töltenek be az akciók során, hiszen akár a gyors támadásoknál, akár a betömörülő ellenfelek ellen a középhátvédek említett felfutásaival itt alakít ki sok helyzetet a Lens. Clauss nyári távoztával Przemyslaw Frankowski visszatérhetett a számára megszokott jobb szélre, a bal oldali teendőket pedig a mali válogatott Massadio Haidara és a kolumbiai válogatott Deiver Machado nagyjából felesben felváltva oldják meg, így ide nem is kellett pótlást igazolnia a Lens-nak. Olyannyira nem, hogy a lengyel szélső idén is a legtöbb kulcspasszt osztja ki a csapatban, a tizenhatoson belülre juttatott pontos beadások tekintetében pedig a második legjobb az egész ligában.

A középpályán hatosként a távozó Doucouré helyét a ghánai Salis Abdul Samed vette át, aki megbízhatóan zár vissza és agilisan ténykedik ugyan a labdakihozatalokban is, de olyan aktívan nem támogatja az akciókat, mint a megelőző években a mali ifjonc, és az olykor helyette pályára lépő, szintén újonnan érkezett kameruni Junior Onana is a rombolásban jeleskedik inkább. Így aztán a csapatkapitány, az elefántcsontparti válogatott, de a nemzeti csapatban szereplést (a hírek szerint épp klubja nyomására) szinte mindig lemondó Seko Fofana idén is a legfontosabb kapocs a támadások felé, ahogy minden szezonban a feljutás óta, amikor a még klubrekordnak számító 8,5 millió euróért átigazolták az Udinesétől. Ebben a szezonban is 5 gólnál tart már, ami könnyen lehetne több is, hiszen a Marseille ellen már a hatodik kapufáját lőtte idén. Ugyanakkor csak Messi és Mbappé vitte fel nála többször a labdát a támadóharmadba a Ligue 1-ben és meccsenkénti 2,93-as átlaga ezen a területen egész pályafutása legmagasabb statisztikája. Mindeközben labdavesztéseinek a száma kevesebb, mint korábban, még úgy is, hogy a csapatban övé a legtöbb cselezés, amivel egyébként a ligában is a legjobbak között van.

A legtöbb változatosság a támadósor szerkezetében figyelhető meg, melyet mindig az ellenfelekhez igazít Haise. A 22 éves portugál David Costa hivatott a bal szélről megbontani az ellenfelek védelmét és az előkészítésekben jeleskedik inkább, akárcsak a nem túl jól sikerült németországi kitérő után a Ligue 1-be visszatérő és a pontrúgások egy részét veszélyesen elvégző Angelo Fulgini. Ugyanakkor az ékként beszálló algériai Wesley Said már 5 gólos, a Strasbourg-ból januárban érkezett Adrien Thomasson 3 gólpassza mellett 3-szor talált a hálóba, akárcsak a Nizzából kölcsönkapott, sérüléseit végre maga mögött tudó Alexis Claude-Maurice, és utóbbi kettő ráadásul a mezőnymunkából is alaposan kiveszi a részét.

A két legfontosabb támadó azonban sokkal stabilabb pont a csapatban a többieknél. A még 2019-ben a másodosztályba érkezett Florian Sotoca lassan emblematikus tagjává válik a csapatnak. A felküldött progresszív átadások leggyakoribb célpontja ő, hiszen 266 ilyen labdával a ligában is épp csak lemarad a dobogóról, majd ezeket jól is játssza tovább akár a szélek felé, akár a tizenhatos irányába. Összesen 19 gól előkészítésében vállalt szerepet az utolsó két mozdulat között (Goal creating action), amivel harmadik a Ligue 1-ben Mbappéval holtversenyben. Ezek közül 6 gólja mellé idén már karriercsúcsot jelentő 8 konkrét gólpassz járult, de a 23,3 xG-lánc mutatója is a legmagasabb a Lens-ban, vagyis a csapat által teremtett veszélyeknek (60,8 xG) több mint a harmadához hozzájárult az akciók felépítése során.

A teljes Ligue 1-szezon legnagyobb durranása azonban az új klubrekordot jelentő 9,8 millió euróért nyáron igazolt belga Lois Openda. Második nevelőegyesületében, az FC Bruges-ben nem tudta megvetni a lábát annak ellenére sem, hogy a 2019-es Dinamo Kijev elleni BL-selejtezőn 9 percre beszállva egy góllal és egy gólpasszal segítette továbbjutáshoz a csapatát. Így aztán Hollandiába került kölcsönbe a Vitesse Arnhemhez, ahol két szezon alatt 28 bajnoki gólt termelt és a Konferencia-ligában is 3 góllal járult hozzá a holland kiscsapat számára fényes sikernek számító nyolcaddöntőbe jutáshoz. A belga korosztályos válogatottakban ontotta már a gólokat, aztán amikor a felnőttek között is bemutatkozott júniusban a lengyelek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen, a neki jutó öt perc alatt rögtön egy góllal bizonyított, azóta pedig csereként szinte mindig beszáll a nemzeti csapat meccseibe. Így hát nem csoda, hogy a Lens is a zsebébe nyúlt az akkor 22 éves reménységért és valóban tökéletesen feledteti is Kalimuendo és Ganago hiányát. A Lens színeiben eddig egyetlen egyszer, az 1993-94-es szezonban szerzett Roger Boli több gólt, mint Openda most, hiszen négy fordulóval a vége előtt már 19 gólnál jár, és csak egy találatra van a klub örökrekordjától. A robbanékonysága és technikája mellett ráadásul a pontosságát és a higgadtságát is jól mutatja, hogy 16,2 xG-nyi veszélyességű helyzetből ért el ennyi találatot a belga ifjonc, mivel pedig büntetőket nem rúg, így az akciógólok tekintetében csak Kylian Mbappé jobb nála a francia bajnokság jelenlegi kiírásában.

A Lens szezonbeli legfontosabb játékosai (Forrás: rclens.fr)

Elnyűhetetlen stratégia

Franck Haise taktikájának jellegzetességeire már tavaly is felhívtuk a figyelmet, és azóta voltaképpen nem sokat változtak az alapelvek. A kompaktság mellett a helyes időzítésnek van rendkívül nagy szerepe mind az akciókban, mind a letámadásban. A csapat ugyanis nem gyakorol kimagasló mértékben nyomást az ellenfelekre (10,03-as ppda-mutatójuk a szezonban is csak a 7. a ligában), hanem jól választják meg annak a pillanatait, hogy minél hatékonyabban lepjék meg a védőket és csaphassanak le a legkisebb hibákra is a támadóharmadban. A támadásoknál pedig ugyan a fő veszélyteremtő zónát a szélek jelentik, de annak is jól választják meg a pillanatát, hogy ne játsszák ki oda túl korán a labdákat.

A saját védőharmadban alig birtokolja a csapat a labdát, hogy elkerülje a kritikus labdavesztéseket, hanem a három rétegesen helyezkedő középhátvéd és a négy, szintén több sávban helyezkedő középpályás révén meglehetősen gyorsan juttatják el azt a középső harmadba. Kockázatosabb hosszú labdákat, tért ölelő oldalváltásokat keveset használnak az akciók során, a szélsők ritkán indulnak meg direktben a vonal mellett, elhanyagolható a cseleik száma is, hogy mindezzel minimalizálják a labdavesztés kockázatát. Ehelyett a visszalépő támadók és a fellépő Fofana révén középen gyorsan vezetett támadásokkal nyitnak gyakran teret a széleknek, hogy a megfelelő pillanatban kijátsszák oda a labdát, ahonnan aztán jól találják meg a középen kialakítható veszélyt. Ezzel a stratégiával meccsenként 3 labdát juttatnak pontosan a büntetőterületre, ami a legmagasabb ilyen statisztika a francia bajnokságban. Így annak ellenére, hogy a labdabirtoklása sem kiemelkedő a gárdának (55,6%), mégis a 4. legtöbb xG-nyi veszélyességű lövőhelyzetet alakítják ki a meccseiken.

Mindezt ráadásul úgy éri el a csapat, hogy veszélyes ütközésekbe alig mennek bele a játékosok, a csapat 14,6 meccsenkénti szerelési kísérlete messze a legkevesebb a francia mezőnyben és a megelőző labdaszerzésekben is csak a 18. a gárda, felszabadításokban pedig a 19. Ehelyett az ellenfelek erényeinek megfelelően más-más rendszert alkalmazva a kockázatos belépők számát minimalizálva szűkítik előttük a területeket és kényszerítik őket hibára. A domináns csapatokkal szemben egy sűrű 5–4–1-es védekezésbe rendeződnek, ahol a szárnyvédők csatlakoznak a belső védők triójának vonalához, a két szélső támadó pedig a védekező fázisok során egészen mélyen visszahúzódik a félterületek sávjában, így a felpasszolt labdákat szűk vertikális vonalakban zárják el. A mélyebben helyezkedő ellenfelekkel szemben ugyanakkor a labdavesztések esetén már a visszarendeződés előtti 3–4–2–1-es formációban is gyakrabban igyekeznek a passzsávokat lezárva a szélekre szorítani és ott horizontálisan is elszeparálni a labdás játékost.

Ezt a taktikát olyannyira tökéletesítette Franck Haise az évek során, hogy míg az elmúlt két élvonalbeli szezonban egyaránt 11 lövést engedélyezett meccsenként a Lens védelme az ellenfeleknek, idén már csak 8,7-et, ezek veszélyessége pedig folyamatosan csökkent 1,23, majd 1,12 xG-ről az idénybeli, rekordot jelentő 1,08-ra és a francia bajnokság legjobb védelmévé érve 14 találkozót hoztak le kapott gól nélkül.

A bányászhagyományok jelentősége

Mindehhez hozzátehetjük, hogy a Lens hazai mérlege még lenyűgözőbb az idei szezonban, hiszen a 15-1-1-es mérlegüknek és a saját stadionban szerzett 46 pontjuknak a közelébe sem ér senki a francia bajnokságban. Az ebben a rangsorban második Rennes is 7 ponttal marad el mögöttük, de nemzetközi összevetésben sem nagyon van párja a lens-i katlannak, hiszen csak a Manchester City vára félelmetesebb (16-1-1-es mérleg, 49 pont). Az is igaz, hogy az egyetlen hazai döntetlen kicsit keserű emlék a hazai szurkolóknak, talán még a Nice elleni vereségnél is keserűbb, hiszen a gyűlölt északi vetélytárs, a Lille fogadását sikerült nehézkesen lehozni egy ponttal.

Nem teljesen véletlen persze a Lens parádés hazai mérlege, hiszen a 2016-os Eb-rendezésre felújított és 41 ezresre bővített Stade Bollaert-Delelis lelátóit idén 91%-ban meg is töltik a szurkolók, ami Franciaországban ritkaságszámba megy és a 37 617-es átlagos nézőszám még növekedhet is valamelyest a hátralévő két hazai mérkőzésen. Amióta ugyanis Oughourlian átvette a klub irányítását, mindig ragaszkodott a relatíve alacsony jegyárakhoz, ezzel megőrizve a tradíciókat és a népszerűen romantikus szurkolóbarát imázst, így pedig már a másodosztályban is több francia élvonalbeli alakulatot megszégyenítő, 26 ezer feletti átlagnézőszámot értek el.

A Lens szurkolói a Marseille elleni meccsen már bekészítették az útlevelüket az európai porondra (Forrás: lensois.com)

Márpedig a bányász kötődés nem csak az 1906-os alapításkor játszott fontos szerepet az RC Lens életében, hanem a második világháború alatt is, amikor a három részre szakadt bajnokság harmadik, ún. tiltott zónájában úgy nyerhetett két regionális bajnokságot a csapat, hogy bányász státuszú játékosait nem vitték a frontra harcolni, hiszen a hadiipar számára is létfontosságú feladatot láttak el a tárnákban. A klub első színösszeállítása, az idegenbeli mezen máig gyakran megidézett zöld és fekete a futballpálya gyepe mellett a szén feketéjére utalt. Ezt csak 1923-ban váltotta a máig használt piros-sárga színkombináció, amiről a gárda megkapta a Les Sang et Or (Vér és Arany) becenevet is, ugyanakkor a klubcímerben mindig is megmaradt a bányászlámpa motívuma. Ebben a szezonban a bányászok védőszentje, Szent Barbara napjára különleges mezt is készített a Puma, mely arany-fekete színezése mellett a klub 1955-ös logóját viselte, ahol a bányászlámpa tölti ki a címer nagy részét. Ebben az egyszer használatos mezben le is győzte a csapat a Paris Saint-Germaint, az ünneplés során pedig még a vezetőedző is beszállt a győztes meccsek után a játékosok és a szurkolók által közösen énekelt dalba, mely a kongói fimbu egy helyi módosulása, az On les a chicotés (szabad fordításban: „Elfenekeltük őket”).

A környékbeli bányák a hatvanas években bezártak, a mára alig 31 ezer lakosú városka agglomerációja azonban most is félmillió főt tesz ki, akik az ország egyik leglelkesebb szurkolótáborát alkotják. A szénbányák porfelhőjéből kinövő egyesület pedig most már nem csak egyszerűen a nemzetközi porondra való visszatérésről álmodik, hanem a legelőkelőbb színpadnak, a Bajnokok Ligájának a ragyogásáról.

Kiemelt kép: leparisen.fr