A Borussia Dortmund és az RB Leipzig lesznek a Bayern legnagyobb ellenfelei

Nem várt nehézségeket okozott az előző szezon végén a Bayern Münchennek a német bajnoki cím elhódítása, amiben nyilvánvalóan jelentős szerepet játszott a klubnál tavasszal uralkodó nyugtalan légkör. Az Edin Terzic által irányított Borussia Dortmund ezt kihasználva nagy versenyfutásra késztette a bajorokat. A sárga-feketék tavasszal kilencpontos hátrányt tudtak ledolgozni, és bár végül drámai körülmények között a végén nem jártak sikerrel, újra izgalmat csempésztek a német bajnoki versenyfutásba. Könnyen versenybe szállhatott volna a Marco Rose edzette RB Leipzig is, de végül a Domenico Tedesco menesztését magával hozó gyenge szezonrajt túl nagy árat követelt ebből a szempontból. A lipcseieknek így végül „csak” az országos kupa (DFB-Pokal) megvédése maradt.

RB Leipzig: Visszatérés a régi irányvonalhoz

A legnagyobb átalakulások kétségtelenül az RB Leipzig keretében történtek, ahonnan kulcsemberek távoztak. Mindegyik csapatrészben pótlásokat kellett eszközölnie a Max Eberl sportvezető és Rouven Schröder sportigazgató által vezetett stábnak.

A támadósorból Christopher Nkunku távozása már tél óta érett. Végül júniusban vált hivatalossá, hogy az utóbbi években első számú gólvágóvá előlépett francia légiós 60 millió euró ellenében a Chelsea-hez igazol. Mögüle Szoboszlai Dominik távozása volt a következő nagy hír. A magyar válogatott kiválóságának Liverpoolba szerződése egyúttal gyorsan megdöntötte az Nkunku eladásakor felállított transzferrekordot a klubon belül: Szoboszlai 70 millió euró ellenében lett a Liverpool játékosa. A középpályáról Konrad Laimer távozása már lassan egy éve volt központi beszédtéma, végül az osztrák ingyen lett a Bayern München játékosa. Aztán augusztusban érkezett a következő nagy átigazolási hír. Josko Gvardiol Nkunkun és Szoboszlain is túltett abból a szempontból, hogy 100 millió eurót fizetett érte a Manchester City.

Ezen átigazolási összegek tehát arra engedhettek volna következtetni, hogy a lipcseiek kész, illetve már befutott játékosokat fognak igazolni. Bár kétségtelenül viszonylag sok pénzt áldoztak az érkezőkre elsősorban inkább fiatal, 24 év alatti, gyors játékosokat hoztak a klubhoz Eberlék. Ebből a szempontból tehát egy visszatérés érzékelhető a korábbi, Ralf Rangnick által képviselt filozófiához. A Leipzignél most már nem először kell nagy átalakulást levezényelni. 2021 nyarán nem csak a kulcsjátékosok, hanem Julian Nagelsmann edző és Markus Krösche sportigazgató távozása is megoldandó problémát jelentett.

A lipcseiek akkor Jesse Marsch vezetésével próbáltak visszatérni a korábbi alapokhoz, de ez végül kudarcba fulladt. Domenico Tedescóra volt szükség, hogy amolyan kívülről érkező beugróként tüzet oltson. A mostani belga szövetségi kapitányról viszont aztán nyilvánvalóvá vált, hogy csak ideiglenes megoldás. Tavaly szeptemberben Marco Rose érkezésével stabilizálódott a csapat, és védte meg végül a Német Kupát. Rose korábban évekig dolgozott a salzburgi Red Bull akadémián. Az U19-es csapattal 2017-ben megnyerte a Youth League-et, míg a salzburgi nagycsapattal 2018-ban az Európa-liga elődöntőjéig jutott. Rose tehát, ha úgy tetszik, a rendszeren belülről érkezett, még ha közben Németországban a Borussia Mönchengladbachnál és a Borussia Dortmundnál is dolgozott.

A 46 éves szakvezető is előszeretettel látja vissza a pályán a gyors támadásba való átmeneteket, de mellette a pozíciós játék elemeit is tartalmazza a játékfilozófiája. Ezzel egy jóval kiegyensúlyozottabb felfogást képvisel, mint például a Lipcsében kudarcot vallott Marsch, aki túl hirtelen akarta visszavezetni a csapatot a keményvonalas letámadáshoz és a gyors átmenetekhez. Emellett az is jobb feltételeket teremt az alapkoncepcióhoz való visszatéréshez, hogy ezúttal Eberllel és Schröderrel vannak már olyan szakemberek a klubvezetésben, akik Roséval együttműködve átlátják, hogy mire van szüksége a keretnek. A csapatnak Krösche távozása után több mint egy évig nem volt sportigazgatója, ami kisebb káoszt eredményezett a kerettervezésnél.

A támadósorba öt fiatal játékos érkezett, rutinosnak közülük talán Christoph Baumgartner mondható, aki az elmúlt szezonban a TSG Hoffenheim üde színfoltja volt. Az osztrák válogatott játékos már nem egyszer csillogtatta meg technikai tudását a Bundesligában. Fabio Carvalho a Liverpooltól érkezett kölcsönbe, de ő eleinte még alighanem a cserék közé fog tartozni. Vele ellentétben Lois Openda és Xavi Simons már a nagyközönség előtt is megmutatták magukat. Openda a Vitesse Arnhem és az RC Lens színeiben már a holland és a francia élvonalban is bizonyított, fürge centerként Timo Werner partnere lehet a csatársorban.

Xavi Simons a barcelonai ikon, illetve mostani edző után kapta a nevét, a La Masiában nevelkedett, majd PSG-s kitérő után az előző szezonban már a PSV Eindhoven kulcsemberei között jeleskedett (34 mérkőzés, 19 gól, társbérletben a holland liga gólkirálya). Értékét növeli, hogy a támadósor legtöbb posztján bevethető.

Benjamin Sesko a többi érkezővel ellentétben a „futballcsaládon” belülről, Salzburgtól tette át székhelyét Lipcsébe, aki hórihorgas magassága ellenére sprintjeivel is kitűnik. Személyében tehát egy igazi center érkezett a klubhoz, ami maga után vonta André Silva távozását. A portugál csatár nem tudott kiemelkedő produkciót nyújtani lipcsei mezben. A középpályán szintén a Salzburgból előlépett Nicolas Seiwald lesz hivatott Laimert pótolni, míg a védelem közepén hosszú távon a PSG-től leigazolt 18 éves, nagy ígéretnek számító El Chadaille Bitshiabu lehet Willi Orbán partnere. Orbán és Gulácsi helyzetével a napokban szintén foglalkoztunk.

Annak ellenére, hogy a csapatot a sok fiatal érkező miatt többen féltették, Roséék egy hatalmas bravúrral indították a szezont. A Bayern Münchent az Allianz Arenában 3–0-val helyben hagyva sikerült elhódítani a német Szuperkupát. A főszereplő nyilvánvalóan a mesterhármassal a mérkőzést eldöntő Dani Olmo volt, akinek a megtartását nem véletlenül értékelte nagy eredményként Eberl. A spanyol mellett viszont az új érkezők is sokak csodálatát kiváltották. Openda és Simons kezdőként azonnal felvették a ritmust, míg a végére csereként beálló Sesko többször is helyzetbe került, bár a gól végül nem jött neki össze. Kevin Kampl sérülése miatt Seiwald végül az utolsó pillanatban került be a kezdőbe, ennek megfelelően rajta még érzékelhető volt egy kis bizonytalanság. A lipcseiek tehát megadták az alaphangot ennek a szezonnak, és a szezon folyamán bizonyíthatják a kétkedőknek, hogy nem kell félteni a fiatalokat.

Borussia Dortmund: A kudarc megerősít

Végül nem hozta el az aranyérmet a tavaszi nagy feltámadás Dortmundban. A hazai pályán a már tét nélkül szereplő FSV Mainz elleni botlás, illetve Jamal Musiala Kölnben szerzett gólja végül azt jelentette, hogy a Bayernnél maradt a salátástál. A 11 éve várva várt trófea elszalasztása nyilvánvalóan nagyon fájt Dortmundban, de a szurkolók ennek ellenére a kudarc után vastapssal fejezték ki elismerésüket Edin Terzic és csapata felé. Az edző az előző évek pangása után szenvedélyes hozzáállásával állította maga mögé a szurkolókat. Ezen szenvedélyt tükrözi hűen a bajnoki cím elbukása után könnyes szemmel tett kijelentése is:

„Most azon van a hangsúly, hogy a következő 34 mérkőzést úgy játsszuk le, hogy végre sikerüljön elérnünk a célt.”

Nem véletlen ez a szenvedély, hiszen Terzic korábban az ikonikus dortmundi szurkolótábor tagja volt. Vele tehát maximálisan tudnak azonosulni a dortmundi szimpatizánsok, ezen felül látszik is az edző megnyilvánulásain, hogy ő tényleg komolyan gondolja a Bayern trónfosztását. A bajorok kétségtelen erőfölénye ellenére korábban túlságosan is a kishitűség volt az úr Dortmundban. Talán ennek tudható be az is, hogy 2013 óta egyszer sem sikerült letaszítani a Bayernt a trónról, Terzic viszont ezzel szemben még a kudarc után is a bajnoki címről beszélt.

Nyáron a legfőbb kihívást mindenképpen Jude Bellingham Real Madridhoz történő távozása jelentette. A klub első körben Felix Nmecha leigazolásával próbálta betölteni a középpályán keletkezett rést. A fiatalabbik Nmecha testvér Wolfsburgban tavaly háttérbe szorította bátyját, a csatár Lukast, aki sérülés miatt kénytelen volt lemondani a katari világbajnokságról és aztán a tavaszi szezonban is a térdével bajlódott. Felix ezalatt alapemberré vált a középpályán, és egyelőre a Borussiában is jól teljesít. Az Ajax elleni hazai, utolsó felkészüli mérkőzést például az ő duplája döntötte el.

Még nagyobb fegyverténynek számított Marcel Sabitzer leigazolása. A korábbi lipcsei közönségkedvenc nem tudott megragadni Münchenben, a bajorok pedig egy féléves Manchester Unitednél töltött kölcsönjáték után végleg eladták. Sabitzer eddig különösen jó benyomást tett mindenkire dortmundi játékával. Emre Cannal ők alkothatják a védelem előtti sort, ahonnan az osztrák szervezheti a játékot, illetve mélységi befutásaival kelthet zavart az ellenfélnél vagy kezdeményezhet pozíciócseréket a támadókkal.

Kreatív játékosokból nincs hiány a támadóharmadban. Julian Brandt újra magára talált Terzic irányítása alatt, hiszen az edző megadja neki a szükséges szabadságot a pályán. Elsősorban a háromfős középpályán kerülhet bevetésre Can és Sabitzer partnereként, de szükség esetén a támadósorba is beállítható a bal szélen, de innen is sokat mozog el akár a másik oldalra. Szükség is lehet az ő kisegítésére elől, hiszen Karim Adeyemi nyári felkészülése izomsérülések miatt elég vontatottan haladt. A tavaly Salzburgból érkezett támadó rendkívül peches szezont tudhat maga mögött. Az őszi hónapok még rámentek az alkalmazkodásra, majd februárban pont akkor sérült meg, amikor már kezdett formába lendülni. Visszatérése után a lendülete töretlen maradt, de aztán az utolsó mérkőzés után újból visszatértek izomproblémái. Adeyemi mellett a másik szélsőt, Donyell Malent nem akadályozták sérülések. A holland másfél szezon után végre elérte az áttörést Dortmundban, hiszen tavaszra bombaformában szállította a gólokat és a gólpasszokat. Az ő és Adeyemi formajavulása határozottan összefüggésbe hozható Sébastien Haller februári visszatérésével. A francia csatárnál tavaly nyáron diagnosztizáltak hererákot, így kemoterápiás kezelésnek kellett alávetnie magát. Haller küzdelme, majd aztán sikeres visszatérése mélyen megérintette a közvéleményt, sokak számára motivációként szolgálhat. A csatárnak a Mainz ellen kulcsmomentumban elhibázott büntetője sem szegte kedvét, edzőjéhez hasonlóan fokozott motivációval készült az új szezonra.

Eközben a védősorból Raphael Guerreiro Münchenbe való távozása okozott érzékeny veszteséget. A portugál – ha éppen nem volt sérült – taktikai sokszínűségével hasznos és biztos pontja volt a csapatnak, hiszen még a középpályán is tudták használni. A helyére Ramy Bensebaini érkezett a Borussia Mönchengladbachtól, aki az egész bal oldalt képes befutni, ez pedig fontos tényező a Dortmund játékában. A védelem közepén a felkészülés folyamán jól állta a sarat a rutinos Niklas Süle–Mats Hummels duó, előbbi kifejezetten jó formában tért vissza a nyári szünetről. Mögöttük a fiatal és a labdával is kreatív Nico Schlotterbeck igyekszik sérülése után visszakerülni a kezdőcsapatba.

Júniusban nagy hírt jelentett az is, hogy Marco Reus hosszú évek után lemondott a csapatkapitányi karszalagról. A feleségével éppen a második gyermekét váró klubikon egyre inkább kiszorult a kezdőcsapatból és miután érezte, hogy sok szezonja már nincs hátra, önként hozta meg példamutató döntését. Terzic és a csapattársak egyöntetű döntése alapján a karszalagot Can vette át, aki a középpálya stabilitását biztosítja védekezésben. Ideális választás volt, hiszen a maga 29 évével ő pont most van pályája csúcsán.

A Dortmund felkészülése kétségtelenül jól alakult, bár nyilván az igazság pillanata majd a bajnokságban jön el. Az amerikai túra során a Manchester Unitedet 3–1-re sikerült legyőzni, míg a Chelsea-vel ikszelt a csapat. Az otthoni főpróbán az Ajaxot magabiztos játékkal 3–1-re múlta felül Terzic együttese, amely aztán a Német Kupa első fordulójában is gond nélkül lépett tovább, a Regionalligában szereplő TSV Schott Mainz együttesét idegenben verte 6–1-re.

Kiemelt kép: sporttv.de