A Bundesliga legnagyobb tizenegyesölője saját világot teremtett a kapuban
A Bundesliga történetében sok kiváló kapus védett, de a tizenegyesek tekintetében egyetlen név vált valódi mércévé. Rudi Kargus nem látványos bravúrokkal, hanem következetességgel és sajátos gondolkodásmóddal írta be magát a német futball történetébe. A különc hálóőr pályafutása során számos sorsfordító pillanatot teremtett azzal, hogy a bajnokságban és a kupasorozatokban is rendre felülkerekedett a büntetőt elvégző ellenfelein.
A hetvenes és nyolcvanas évek futballjában a tizenegyes még kevésbé volt analitikus kérdés, sokkal inkább mentális párharc. A kapus és a lövő játékos közötti játékban a rutin, a személyiség és az idegek döntöttek. Rudolf „Rudi” Kargus ebben a közegben találta meg az igazi terepét. Kapuskaraktere szorosan összefonódott a különcségével. A róla szóló történetek közül az egyik legismertebb a kesztyűválasztáshoz kötődik. Egy-egy mérkőzésre több pár kapuskesztyűt vitt magával, a döntés pedig szinte szertartásnak számított. Amelyik mellett végül letette a voksát, azt mindig ugyanazzal a mozdulattal vette birtokba. Ezek a rituálék kívülről furcsának tűnhettek, valójában azonban a kontrollról szóltak.
A tizenegyesnél Kargus ritkán sietett. Nem a gyors vetődésre épített, hanem a kivárásra. A korábbi támadó múltja miatt ösztönösen olvasta a lövő testtartását, a nekifutás ívét, az utolsó pillanat bizonytalanságát. Miközben a büntetőt rúgó játékos a gólt látta maga előtt, a kapus már a döntés késlekedését kereste.
Ez a szemlélet különösen a kupamérkőzéseken és a nemzetközi porondon vált felbecsülhetetlenné. A tizenegyespárharcokban Kargus jelenléte önmagában is nyomást helyezett az ellenfélre. Nem látványos gesztusokkal, hanem higgadtsággal, lassítással, az idő érzékelhető kitágításával. Ezekben a helyzetekben a kapus lett a domináns fél.
A módszer nem elmélet maradt, hanem újra és újra döntő pillanatokban tért vissza. Az 1973–74-es DFB-Pokal nyolcaddöntőjében, a Borussia Mönchengladbach elleni párharc megismételt mérkőzésén Kargus négy tizenegyesből hármat is kivédett. Horst Köppel, Rainer Bonhof és Dietmar Danner sem tudott túljárni az eszén, miközben a Volksparkstadionban mintegy ötvenezer néző figyelte, ahogy megtöri az ellenfeleket.
Két évvel később, az 1975–76-os kupamenetelés során ismét kulcsszerepbe került. A negyeddöntőben a FC 08 Homburg ellen hárított büntetőt, majd az elődöntőben, a Bayern München elleni megismételt mérkőzésen újra elővette legnagyobb fegyverét. Az Olimpiai Stadionban, 55 ezer néző előtt, a 83. percben, még 0–0-s állásnál kivédte Gerd Müller tizenegyesét. A mérkőzést a HSV végül egy góllal megnyerte, a pillanat pedig a kupasorozat egyik döntő momentumává vált. Az sem utolsó dolog, hogy a „nemzet bombázója” ellen ő az egyetlen kapus, aki tétmérkőzésen két alkalommal is büntetőt védett, ráadásul mindezt néhány hónapon belül. Az egymás elleni mérlegük összességében 2–2-re végződött, ami önmagában is ritka kiegyensúlyozottságot jelez egy ilyen kaliberű csatárral szemben, aki „kegyetlen ítéletvégrehajtó” hírében állt.
A nemzetközi porondon sem maradtak el az emlékezetes jelenetek. Az 1980-as BEK-döntős idényben, a negyeddöntőben a Hajduk Split ellen Boro Primorac tizenegyesét hárította. A mérkőzést ugyan 3–2-re elveszítette a HSV, ám idegenben lőtt gólokkal továbbjutott, és ez a védés ismét megmutatta, hogy Kargus jelenléte még vereség esetén is képes sorsfordítóvá válni.
A rekordok szempontjából külön fejezetet jelentett a nürnbergi időszak. A gyakran védekezésre kényszerülő csapatban jóval több alkalommal kellett szembenéznie büntetőkkel, mint korábban, ez pedig lehetőséget adott számára, hogy tovább növelje kivédett tizenegyeseinek számát. Legsikeresebb idényében öt büntetőt is megfogott a bajnokságban, ami önmagában is ritkaságnak számított, nála azonban szervesen illeszkedett a karrierje egészébe.
Pályafutása befejezése után rövid ideig próbálkozott edzőként, de gyorsan kiderült, hogy nem a kispad az ő terepe. Tudatosan távolodott el a futballtól, és végül a festészetben találta meg azt az alkotói szabadságot, amely mindig is jellemezte. Képei ma is kiállításokon szerepelnek, alkotóként ugyanazt az egyéni utat járja, amely játékosként is meghatározta.
Rudolf Kargus története ezért is több, mint rekordok felsorolása. A Bundesliga legnagyobb tizenegyesölője nem statisztikák mentén vált legendává, hanem azzal, hogy saját világot teremtett a kapuban. Miközben a jelen új hősei építik a maguk hírnevét, az ő mércéje továbbra is érintetlenek tűnik.
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
