A Chelsea BL-győztese Szoboszlain ámul, Pátkai és Németh a magyar mentalitáson változtatna

Marozsán Fábián

Huszonnégy éves teniszezőnk idén játszott életében először ATP-tornán, vagyis a profi tenisz legmagasabb szintjén. A 135. helyen állt a világranglistán, amikor megverte a világ jelenlegi talán legjobb játékosát, Carlos Alcarazt, ezt követően az edzőjével, Palágyi Miklóssal készítettünk interjút. Ezúttal viszont magával a „főhőssel” beszélgettünk – a százhalombattai kezdetekről, a teniszezők lassacskán elviselhetővé váló magányáról, és arról, miért van a stábjában sportpszichológus és kineziológus egyaránt.

Természetesen arról is kérdeztük, hogy az idei nem várt sebességű fejlődése, a világranglistán elért 61. helyezése ellenére miben kell még biztosan javulnia.

„Szinte minden játékelemben szükséges fejlődnöm. (…) Egyik állóképességi, fizikai, technikai mutatóban sem 10-20 százalékos javulást érdemes várni ezen a szinten. Ha mindegyikben apránként, 2-3 százalékkal jobbat tudok, akkor az összteljesítmény is markánsan fejlődhet. (…) Lehet, hogy vannak olyan meccsek, ahol nagyobb önbizalommal még többet érhetek el, de én nem vagyok olyan típusú teniszező, mint sok horvát, spanyol, argentin rivális, akik a fellépésükkel is próbálnak előnyhöz jutni. Én ezt nem pártolom, visszafogottabb, szelídebb, fair játékos vagyok.”

Garát Zsombor

Meglehetősen ritkán adatik meg magyar jégkorongozónak, hogy bekerüljön a világ legjobb bajnoksága, az NHL „előszobájába”. A magyar válogatott 26 éves hátvédjének, Garát Zsombornak ez mégis sikerült, a New York Islanders edzőtábor-meghívót küldött neki, ahol aztán a krémek krémjével készülhetett együtt. A bekk azóta az ECHL-ben (East Coast Hockey League) bizonyít, és a saját bőrén tapasztalja az észak-amerikai sportvilág fényes és árnyékos oldalát. Az elmúlt hetek történéseiről beszélgettünk vele.

„(..) amikor az NHL-es tábor előtt két nappal megérkeztem New Yorkba, akkor velük is le tudtam menni egy tréningre, ami számukra átmozgató volt, nekem meg életem legkomolyabb edzése, de legalább elkezdtem az akklimatizációt”

– mondta a kezdetekről.

Beszélt az NHL-es életérzésről, az infrastruktúráról, illetve arról, hogy mi a különbség a kinti és az itthoni legjobbak között.

„Otthon, ha edzés közben romlik a jég minősége, akkor lejövünk róla, és addig szünetet tartunk, amíg a rolba rendbe nem teszi. Itt meg csak simán átsétáltunk egy másik jégfelületre, ahol egyből folytatódott a tréning. Ami pedig a szintet illeti: persze, ügyesebbek és jobban látnak a jégen, de a valódi különbség abban van, hogy hogyan játszanak akkor, amikor másnál van a korong és másnak kell segíteni. Otthon, ha valakinek van három méter helye, akkor nem megyünk közelebb, oldja meg. Itt, ha valakinek van öt métere és úgy tudok neki segíteni, hogy odamegyek, akkor oda is megyek. Senki sem rest beletenni a pluszmunkát és senki sem apellál arra, hogy majd a társ egyedül megoldja a helyzetet.”

Németh Szabolcs

A szombathelyi születésű Németh Szabolcs játékosként és edzőként is belelátott, belelát az osztrák és a magyar futballba. Dolgozott vezetőedzőként a Haladásnál, a Sopronnál és Dorogon, jelenleg a TSV Hartberg U15-ös csapatát irányítja, de úgy érzi, neki Magyarországon kellene dolgoznia. Mégsem itt tevékenykedik, és ennek nyomós okai vannak. Az egyik az, hogy nincsenek meg a szükséges kapcsolatai, ahogy ő fogalmaz, a hátszele, másfelől kifogásolja itthon a futballhoz való hozzáállást.

„Mondok egy egyszerű példát: ha Magyarországon azt mondom, hogy a tizenhatostól a félpályáig kell sprintelni, akkor a magyar gyerek a félpályához már úgy ér oda, hogy sétál. Az osztrák gyerek ott kezd lassítani. Ez nagy különbség a két közeg között. Továbbá nagyon pozitív, hogy a gyerekek Ausztriában motiválják egymást, segítik, biztatják a másikat. Ezt hiányolom a magyar közegből. Azt látom, hogy a magyar gyerek focizni, focizgatni szeret, az osztrák gyerek nyerni. Ez a hozzáállás megmutatkozik a mindennapi edzésmunkában.”

A vele készült interjúban kiemelte, hogy az osztrák futballban a tudatos nevelés, a szabálykövetés az elsődleges, a magyarban az eredmény, illetve mi rendületlenül keressük a kiskapukat, a cseles megoldásokat a hétköznapi életben és a futballban is. Az osztrák futball stílusjegyeit el tudta sorolni, a magyarét nem, mert a képzéseken erről nem esett túl sok szó.

Limperger Zsolt

Sárosi László, az FTC utánpótlás-csapatának akkori edzője Pápára is elutazott, hogy megkérje a 16 éves Limperger Zsolt szüleit, engedjék el a fiukat a Ferencvárosba. Nem engedték, csak később, ám a fiatal játékos így is hamar a Fradi-tábor egyik kedvence lett.

Mesélt a 4500 forintos fizetéséről, Dalnoki Jenő húzásáról, amely után a védősorba került, védőtársáról, Simon Tiborról, illetve spanyol csapatairól, a Real Burgosról és a Celta Vigóról. A labdatartásra épülő spanyol futballidentitást a sajátjának tartja, és Érden is ezzel próbált sikereket elérni.

Nagy Lajos

A magyar minifutball-válogatott bronzérmet szerzett az egyesült arab emírségekbeli Rász el-Haimában zajló világbajnokságon. De, mi az a minifutball? Mi áll a történelmileg mondható siker mögött? És hogyan tovább? Nagy Lajost, a minifutball válogatott szövetségi kapitányát kérdeztük.

Nem csupán a válogatottnál végzett szakmai munkáról diskuráltunk vele, de a kiválasztási feltételeit is részletesen elmagyarázta.

„Figyeltem, hogy ha valaki belekerül egy olyan csapatba, ahol alig ismer valakit, hogyan viselkedik. És nem elsősorban a játékára gondolok, hanem az általános viselkedésére, a kommunikációjára, az emberi tulajdonságainak megjelenésére. Ezen a területen rengeteget fejlődtem, jól átlátom ezeket a tényezőket, és talán a világbajnokságon elért eredmény is bizonyítja, hogy helyesen gondolkodom.”

Dévényi Zoltán

1993-ban indult, 2006-ig élt a Focivilág magazin, amelyre a megalapítás 30. évfordulója okán olvasószerkesztőnkkel, a hetilap alapító főszerkesztőjével, Dévényi Zoltánnal emlékeztünk vissza.

Zoli úgy látja, az adatok, az információk, a statisztikák adták a magazin alapértékét, aztán később ezekhez az internet terjedésével már máshonnan is hozzá lehetett férni. Az interjúban szóba került az MTI-s munka, az amerikai sportos magazin ötlete a 90-es évek elejéről, a topliga szó elterjesztése, a fűtetlen lakásban, gyerek íróasztalon szerkesztett Focivilág, illetve a lapba író Knézy Jenő és Hajdú B. István.

A szerkesztőség indított statisztikai könyvsorozatot, megalkotta az az első magyar futballmenedzser-játékot, és elsőként foglalkozott a hazai médiapiacon a futballultrák világával.

Neukum Tamás

A strandkézilabda vezető hatalmai közé tartozik Magyarország, bár a fizikai alapokban jelentős az elmaradásunk a skandinávokhoz képest. Itthon azért sokszor a közömbösség, a meg nem értettség kíséri a sportágat – Neukum Tamás elmondása alapján. A Nemzetközi Kézilabda-szövetség új munkacsoportjának tagjával, a Magyar Kézilabda-szövetség albizottságának vezetőjével arról is beszélgettünk, hogyan tudja egymást erősíteni a teremkézi és a strandkézi.

Neukum Tamás Olaszországgal Eb-t nyert strandkézilabdában, és úgy véli, a strandon játszott változat óriási lehetőség a teremkézilabda számára.

„A teremedzők közül sokan közömbösek velünk kapcsolatban, jelentős részük szerint teljesen más sport a kettő. Pedig a strandkézilabda tálcán kínál bizonyos dolgokat, amely a kézilabdázók számára kifejezetten előnyösek lehetnek. Kiváló lehetőséget ad a nyáron olyan képességek fejlesztésére, amelyeket gyakran hiányolunk a teremkézilabdából. A homokon futás például sok más mellett a törzsizmot is erősíti, a felugrások rendkívüli erőfeszítést igényelnek. A legsikeresebb kézilabdacsapatok ma már nem a faultokra mennek, hanem labdacentrikusan védekeznek, a strandkézilabda pedig éppen erről szól.”

Daniele Dei

San Marinó-i szurkolónak lenni különleges, a válogatott ugyanis sorozatban 134 nyeretlen mérkőzéssel maga mögött hivatalosan is a világ legrosszabb nemzeti együttese. De hogyan viszonyulnak a vereséghez, a gólhoz a miniállam drukkerei? Egyáltalán hogyan lehet hozzászokni a sorozatos kudarcokhoz? Egyebek között ezekről kérdeztük a San Marinó-i szurkolói csoport, a Brigata Mai 1 Gioia egyik tagját, Daniele Deit.

Kitért rá, hogy a csoport 2012-ben jött létre, azóta van szervezett szurkolás a válogatott meccsein. Egyetlen gól a vágyálmokba tartozik, és győzelemmel ér fel számukra. A Dánia elleni Eb-selejtezős egyenlítő gól jól összefoglalja, mit jelent egy San Marino-i drukkernek a futball.

„Nagyon intenzív érzelmekkel éltem meg a gólt és magát a mérkőzést. Egy mellettem ülő barátom most látott először élőben San Marinó-i gólt, pedig már majdnem tíz éve jár a stadionba.”

Pátkai Máté

Kevés őszintébben fogalmazó volt futballista akad Pátkai Máténál, aki bajnoki címet nyert az MTK-val, a Győrrel és a Videotonnal is az NB I-ben, és 23-szor szerepelt a magyar válogatottban. A volt középpályással sokat beszélgettünk arról, milyen érzés volt egy éven át a korszak legjobbnak tartott akadémiáján edzeni, élni, ahol az ígérettel szemben egyetlen egy posztspecifikus edzést vezényeltek a kis játékosoknak. Pátkai visszaemlékezett arra az időszakra, amikor nem sokkal az MTK-s aranyérem után a klub fél éven át nem engedte, hogy a csapattal eddzen.

Kifejtette, mitől volt sokkal jobb edző Marko Nikolics, mint Garami József vagy Pintér Attila, illetve mi Marco Rossi sikerének a titka. Szót ejtettünk az ELTE matematika szakáról, ahová elkezdett járni, és arról, miért akarta lerúgni az U21-es válogatottban egyszer Szalai Ádámot. Most már inkább félti volt játékostársát – mégpedig a szakmai tanácsadói megbízatása miatt.

A magyar futballból leginkább az őszinteséget hiányolja, a következetesség és a magas minőségű szakmai munka mellett.

„Nem szeretik Magyarországon a kritikát. Nem a fröcsögésre gondolok, hanem az észérvekre, amelyekkel a tulajdonost, a szertárost, a masszőrt meg lehet győzni arról, hogy változtasson a hozzáállásán, a munkáján a klub érdekében. A szikráját nem látom, hogy ebben lehetne változást elérni, pedig az anyagi helyzet, az infrastruktúra, az emberállomány meglenne hozzá. A változások egy részéhez nem is pénz kellene, elég lenne valamivel több odaadás, odafigyelés, szervezettség, tervezés.”

Nagy Antal, Juhász Roland, Cseri Tamás

Miután a magyar labdarúgó-válogatott csoportgyőztesként kijutott a németországi Európa-bajnokságra, három volt válogatott játékost faggattunk az érzéseiről. Ki hogyan reagált a 97. percben esett bulgáriai gólra? Csak a szerencsén múlt volna? Mi a legnagyobb erénye a Rossi-féle válogatottnak? Mi lehet a cél a németországi Európa-bajnokságon? Nagy Antal, Juhász Roland és Cseri Tamás válaszol.

A bulgáriai egyenlítő gólnál Nagy és Cseri is ordított, Juhász szerint a szerencsénél sokkal több kellett a találathoz. Mindhárman a hitet, az egységet emelték ki a csapat erősségeként, és persze volt, aki Szoboszlai Dominikot, továbbá mindannyian azt gondolják, hogy a csapatnak most már a csoportkörből való továbbjutást kell célul kitűzni az Európa-bajnokságon.

Baumstark Tibor

Milyen a jó podcast? Meddig lehet még ennyire népszerű ez a formátum? Miben más abban részt venni, mint televíziós műsort készíteni? Mi a kommentátor legfontosabb erénye? Mennyire legyen szakértő a szpíker? Meg lehet a sok futballtól csömörleni? Honnan az AC Milan imádata?

Egyebek mellett ezekre is felel Baumstark Tibor, a Teljes Terjedelem podcast társházigazdája, valamint a Spíler Tv műsorvezetője, akivel kollégánk, Galambos Dániel évekig ült egy stúdióban a Premier League meccsein, így, ahogy írja is, olykor a szokottnál személyesebbre sikeredett a beszélgetés.

Koman Vladimir

Édesapja halála miatt ezekben a hetekben nem tud a labdarúgásra összpontosítani Koman Vladimir, aki 34 évesen is azt tervezi, hogy még visszatér a pályára. Nyáron a Diósgyőr kitette a keretéből, de békés volt az elválás. Az NB I-ről sarkos véleményt mondott nekünk a középpályás.

„Szerintem az NB I ebben az idényben egy kicsit alacsonyabb színvonalat képvisel, mint korábban. Alacsony minőségű külföldieket látok és gyenge fiatalokat. Biztos, hogy nem segít az sem, hogy mindenféle szabályokkal támogatva és védve vannak, nem készülnek fel a profi életre, a harcra. Nem azért kerülnek be sokszor a csapatba, mert annyira jók, hanem mert a klubjuk pénzt kap értük. Amit a leginkább fájlalok, hogy egyáltalán nem éhesek, kényelmesen megvannak a komfortzónájukban.”

Beszélgettünk vele a volt csapatáról, a Sampdoriáról, kedvenc játékostársáról, Antonio Cassanóról és indiai csapatáról, szerinte „a marketingben és a csapatmenedzselés terén itt voltak a legprofibbak”.

Matteo Lucarelli

Az egykori Serie A-gólkirály, Cristiano Lucarelli unokaöccse, a majdnem 400 olasz élvonalbeli mérkőzést a háta mögött tudó Alessandro Lucarelli fia, Matteo néhány hete az ETO FC Győr második csapatában futballozik.

Vele beszélgettünk a gyerekkoráról, a magyarországi benyomásairól és a hosszabb távú céljairól. Az ifjú védőt pedig édesapja, Alessandro és jelenlegi edzője, Szekeres Adrián mutatta be olvasóinknak.

Fazekas László

Fazekas László, az Újpesti Dózsa és a magyar válogatott korábbi gólvágója úgy látja, bravúr volt, hogy a válogatott csoportelsőként végzett Eb-selejtezős csoportjában. Szoboszlai Dominik őt is teljesen elvarázsolta.

„Nagyon könnyed a mozgása, roppant technikás, mindkét lábbal kiválóan lő, nagyszerű az érzéke a kombinációs játékhoz. Az első góljánál azt gondoltam, Messit utánozza. Szenzációs volt. Bevallom, kevés ilyen 23 éves tehetséget láttam életemben.”

A Belgiumban élő Fazekas szerint a belga aranygeneráció eddig csalódást okozott, de az új játékosokkal kiegészülve a válogatott jobb lehet, mint De Bruyne-ék. Beszélgetett velünk a Genkben még középszerűnek tűnő Haalandról, és arról is, miért kényszerült kerekesszékbe.

Andrusch József

Mit osztanak meg a kapusok a kapusedzőkkel? Ki dönt a kapuskérdésben Újpesten? Ki döntött a válogatottnál Dárdai Pál kapitányi időszaka idején? A volt válogatott kapus, Andrusch József kiadós interjút adott nekünk, amelyben részletesen elemezte, milyen típusú helyzetekből, milyen távolságról születik ma a gólok többsége, és ehhez mérten milyen új tudásra van szüksége egy modern kapusnak.

Mesélt kedvenc kapuvédőjéről, Thibaut Courtois-ról, a Herthánál szerzett tapasztalatokról, és megosztotta velünk egy sztorit Király Gáborról is.

„Amikor a válogatotthoz került, Egervári Sándor engem kért fel kapusedzőnek. Kikben gondolkozol, kérdeztem. Rám bízza, felelte. Én pedig úgy voltam vele, akkor hozzuk vissza Király Gabit. Azt mondtam neki: százszoros válogatott leszel. Józsi, ne hülyéskedj, ez lehetetlen, hitetlenkedett. De, csináljuk meg, győzködtem. 108-szoros válogatott vált belőle.”

John Obi Mikel

A Premier League és a Spíler Tv jóvoltából szerzőnknek, Bán Tibornak nemrég lehetősége nyílt arra, hogy exkluzív interjút készíthessen a Chelsea korábbi középpályásával, a londoniakkal minden létező trófeát megnyerő John Obi Mikellel.

A játékos Luis Díaz édesapjának elrablása kapcsán elmondta, mit érzett a 2018-as világbajnokságon, amikor azzal a tudattal kellett pályára lépnie, hogy az ő édesapját rabolták el.

„Az argentinok elleni sorsdöntő csoportmeccs előtt néhány órával kaptam a hírt, hogy apámat elrabolták. Úgy döntöttem, nem szólok senkinek és pályára lépek a mérkőzésen. Jól ment a játék, de többször is a rosszullét kerülgetett a pályán, mert egyszerűen nem tudtam nem gondolni arra, mi történik az édesapámmal. Csak a lefújás után osztottam meg a többiekkel, mi is történt.”

A volt középpályás anekdotázott José Mourinhóról, John Terry kirohanásairól, és óriási játékosnak tartja Szoboszlai Dominikot. Úgy hiszi, a fociban ma már minden a bizniszről szól, a Premier League szerinte továbbra is a legerősebb bajnokság. Reméli, hogy „az is marad, és nem igazol el mindenki Szaúd-Arábiába.”