A Chelsea–Liverpool mérkőzés megmutatta, miért lenne óriási szüksége mindkét csapatnak Caicedóra

A kezdőcsapatok kijelölésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a Chelsea most debütáló vezetőedzője, Mauricio Pochettino háromvédős rendszerben küldi pályára a csapatát, a két szélső védő, Reece James és Ben Chilwell viszont sokszor a vártnál is magasabban helyezkedett el. A középpályán Conor Gallegher kezdett mélyebben, egyedüli hatosban, Enzo Fernández és Carney Chukwuemeka pedig nyolcasban. A két támadó, a középen helyezkedő Nicolas Jackson és a rendre a jobb oldalra elmozgó Raheem Sterling volt. Ez a felállás azért volt meglepő, mert a felkészülés alatt egyik mérkőzést sem így kezdte a csapat. Több tényező befolyásolhatta az argentin mester döntését. Az egyik ok Nkunku sérülése volt, és ezért borította fel a jól működő 4-2-3-1-et, mert úgy érezte, hogy a franciát senki sem tudná érdemben pótolni a tízes poszton. Egy másik ok, hogy tartott a roppant erős liverpooli támadóhármastól, ezért erősítette meg így a védelmet. Továbbá ebben a felállásban tudja játszatni Thiago Silvát, mert ebben a rendszerben a lassúsága kevésbé jön ki, és a kiváló helyezkedésére és a magas szintű játékintelligenciájára hatalmas szükség van hátul.

Szoboszlai debütálása a Premier League-ben

A Liverpool kezdője kevésbé volt meglepő, mert az utolsó felkészülési mérkőzésen látott csapatot küldte pályára Jürgen Klopp, ami azt jelentette, hogy Szoboszlai Dominik debütálhatott a Liverpoolban, és jobb oldali nyolcas pozícióban kapott szerepet, ahogyan azt vártuk az átigazolásakor, hogy legtöbbször itt fog szerepelni. Védekezésben 4-3-3-ban állt fel a Liverpool, elöl Luis Díazszal, Diogo Jotával és Mohamed Szalahhal, mögöttük Szoboszlai és az elmúlt idény végén még hamis kilencesként játszó Cody Gakpo a nyolcas poszton, közöttük pedig egyedüli hatosként Alexis Mac Allister. Klopp tehát a képességek alapján a lehető legerősebb csapatot küldte pályára – Darwin Núnez vonatkozásában lehetne ezzel esetleg vitatkozni – így aztán sem Mac Allister, sem Gakpo nem a számára leginkább ideális poszton szerepelt. Hat középpályás távozott a nyáron, igaz, közülük Fabio Carvalho csak kölcsönben volt itt, de mindössze ketten érkeztek, ezért nagyon szűkös az állomány ezeken a posztokon, de főként a hatos pozícióban, mert a védekező fázisokban egyedüli hatosként senki sem jelent igazán jó megoldást. Támadásban az előző idény utolsó tíz mérkőzésén remekül működő 3-2-2-3-as formációban állt fel a Liverpool, és ezúttal is Trent Alexander-Arnold húzódott be a másik hatos mellé.

Felállás a mérkőzésen a labdát sokkal többet birtokló Chelsea támadásai során, saját szerkesztésű ábra

A Chelsea próbált az elejétől kezdve hosszabb, felépített támadásokat vezetni, és érdekes módon 3-1-ben építkezett az első fázisban, de ami ennél is meglepőbbnek hatott, hogy Gallagher volt az egyedüli hatos a három védő előtt. Bő 20 perc elteltével Pochettino észlelte, hogy ez így nem fog működni és onnantól Fernández visszalépett mellé, és 3-2-ben már sokkal nagyobb hatékonysággal ki tudták hozni a labdát a térfelükről. Gallagher hatosként való szerepeltetése teljes tévút. Az egyetlen igazán jó szezonját a Crystal Palace-ban futotta, amikor támadó nyolcast játszott, és a tizenhatos környékén kapta meg a labdát és tüzelhetett. A támadások elindítására, progresszív passzokra egyáltalán nem használható, ezért mindig csak visszatette a védőknek a labdát, a „kékek” pedig ezzel nem haladtak előre. Védekezés terén látványos becsúszásokat mutat be gyakran, ahogyan ezen az összecsapáson is, mert ezzel kompenzálja, hogy nem jól helyezkedik, ami nem véletlen, mert ez nem az ő posztja.

Feltűnő volt az első félidőben, hogy Levi Colwill milyen sok hibával játszott támadásban, pedig az elmúlt idényben a Brightonban – ahol kölcsönben szerepelt – a liga egyik legjobban passzoló belső védője volt. Ami zavaró lehetett számára, hogy a Brightonban négy védővel és két hatossal játszó együttesben futballozott, a vasárnapi találkozón pedig a háromvédős rendszerben játszott, ráadásul a szárnyvédő sokszor nem nyújtott passzopciót, mert annyira magasan helyezkedett Chilwell, Gallagher pedig nem érezte az ütemet, hogy mikor kérhetné el Colwilltól a labdát, így rendre csak Silvához tudott biztonságosan passzolni. Az első félidő első felében bemutatott liverpooli presszing nagyon zavarta őt is.

Közel kétszer annyit birtokolta a labdát a Chelsea

A Liverpool ahogyan írtuk korábban 4-3-3-ban védekezett, de a harmincadik perc után teljesen visszavett az intenzitásból, és 14,9-es PPDA mutatóval zárta mérkőzést, ami a „vörösök” esetében szinte hihetetlennek tűnik. Évekig az intenzitás volt a legerősebb fegyverük, most pedig csak az összecsapás elején mutatták ezt be. Ebből a szempontból egyértelműen Szoboszlai volt a legjobbjuk, vélhetően ezért volt ő az egyedüli a támadóötösből, aki végigjátszotta a találkozót. Elképesztő dinamikával támadta meg a labdás játékosait a Chelsea-nek. Kikényszerített labdaeladást, labdát szerzett, illetve néha egyszerűen csak zavarólag hatott az ellenfelekre a nyomás gyakorlása. Az első védekező interakciót átlagosan 40 méterre a saját kapujuktól követték el, míg a Chelsea 49 méteren, mivel átengedte a Liverpool a kezdeményezés lehetőségét a londoniaknak.

A Liverpool támadójátékában nem láthattuk azt a tudatosságot, amit az előző idény végére Kloppék kidolgoztak a 3-2-2-3-as formációban. Alig-alig hozták ki a labdát a tizenhatosuktól kezdve, rögtön felrúgták előre, vagy lapos felpasszokkal próbálkoztak, ezért idejük sem volt a játékosoknak a pozíciós játék kialakítására. Keveset birtokolták a labdát, csupán 34%-ban és a támadóharmadban történő labdaérintések százalékarányát tekintve is messze elmaradtak riválisuktól, 39%–61%. Amikor kontratámadás végén a Chelsea rendezetlen védelmére futhattak rá, akkor Szalah és Díaz is zseniális dolgokat művelt, az egyik ilyenből született a gól, de a támadásépítéseket felállt védelemmel szemben nem tudták megszervezni. A Chelsea jól megszervezte Alexander-Arnold őrzését, aki az alfája és az omegája a támadások elindításának. Chilwell szoros emberfogással őrizte válogatottbeli társát, amikor fellépett hatos pozícióba, így nem volt helye kiosztani a kulcspasszokat. Núnez beállásával őt próbálták rendre megjátszani, Szoboszlai ekkor bal oldali támadó lett, az uruguayi az összjátékban egyáltalán nem tudta hasznosítani magát, mert rendre rosszul vette át a labdát.

Fernández visszalépéseivel megélénkült a Chelsea támadójátéka

A Chelsea-nek sokkal több helyzete alakult ki kidolgozott akciók végén. Onnantól, hogy Fernández segített hatosban Gallaghernek kihozni a labdákat, el tudtak jutni a támadóharmadba, ahol a meglepően magasan helyezkedő James és a jobb oldal irányába elmozgó Sterling összjátéka rendre zavarba hozta Robertsont. Gakpo nem segített vissza eleget, mert kilépett a már mélyen helyezkedő Fernándezre, míg Mac Allister nem érezte, hogy mikor kellene felvenni neki az elmozgó Sterlinget. Sterling és James játékkapcsolata kiválóan működött, és a Chelsea lehetőségeinek a zöme ebből a kombinációból és James kiválóan belőtt labdáiból alakult ki.

Különösen érdekes volt megfigyelni a hatosok játékát abból a szempontból, hogy ez a két klub egymással versenyzett a múlt héten Moises Caicedo kegyeiért. Sokáig a Chelsea tűnt befutónak, de a Liverpool 110 millió fontos ajánlattal 10 millió fonttal túllicitálta a Chelsea-t, a Brighton a Liverpool ajánlatát elfogadta, de a játékos kizárólag a Chelsea-be akart igazolni, és végül Todd Boehlyék 115 millió fontos ajánlatot küldtek vasárnap este, amelyet elfogadott a Brighton és Fabrizio Romano szerint megvan az egyezség a játékos és a két klub között is. Arról írtunk, hogy Gallagher ebben a szerepkörben nem jelent megoldást, a frissen szerződtetett 19 éves Lesley Ugochukwu beállítását pedig nem merte meghúzni Pochettino. Caicedo – ha valóban érkezik – óriási előrelépést jelent majd, mert nyomás alatt is át tudja venni a labdát, lerázza magáról a védőt, és fel is tudja passzolni a nyolcasoknak a labdát. Ebben az esetben Fernándeznek nem kell majd a saját tizenhatosa előtt kérni a játékszert. Védekezésben pedig szintén extrát fog hozni, várhatóan elsősorban a labdaszerzések terén, de a párharcok jelentős arányát is meg tudja nyerni.

A Liverpoolnál Mac Allister nem játszott rosszul hatos pozícióban, de nyolcasban ennél is sokkal jobb teljesítményre képes. Ha a számára legkézenfekvőbb helyen, a bal oldali nyolcasban játszhat, akkor biztos vagyok benne, hogy Sterling és James nem tudott volna ilyen könnyen helyzeteket kialakítani. A Liverpoolnak még két középpályás kellene, abból az egyik hatos posztra, a kezdőbe. A felmerülő lehetőségek közül Cheikh Doucouré (Crystal Palace) lehetne a legjobb megoldás, legtöbb potenciál pedig Roméo Laviában (Southampton) van. Az mindenesetre jól látszott, hogy az átmenetek levédekezéséhez erősíteni kell mindkét félnek, mert nagyon hektikus játék alakult ki, a Chelsea tudta csak időnként „megnyugtatni” a labdát és irányítani az 1–1-re végződő meccs ritmusát.

Kiemelt kép: Alamy Live