A City dominált, a Real a hibákból élt, így lett a vége 4–3
Azok után, hogy az Atlético Madrid elleni negyeddöntős visszavágón egy szurkolói szempontból eléggé elkeserítő meccsen jutott végül tovább a Manchester City, a másik madridi együttes, a Real ellen már a szebbik arcát mutatta. Egy lehengerlő félórával adták meg a mérkőzés alaphangját Guardioláék, viszont a játék nem volt hibáktól mentes, ez pedig az egyébként nem túl jól játszó Realnak pont elég is volt, hogy a madridi visszavágóra halassza a párharc végkimenetelének eldöntését. A mérkőzés végül hét gólt hozott, amivel holtversenyben beírta magát a legtöbb gólt hozó Bajnokok Ligája-elődöntők közé.
Mindkét csapat izgalmas párharcon volt túl a negyeddöntőkben. A Manchester City az Atléticót győzte le egy szűk hazai, 1–0-s sikerrel és egy futballhoz méltatlan madridi visszavágóval. Az égszínkékek tulajdonképpen az Atlético saját fegyverét alkalmazták, és semmit nem mutattak meg abból, amit tudnak valójában, a mérkőzés vége már inkább pankrációra hasonlított. Még ha célravezető is volt ez a taktika, azért nem éppen vetett jó fényt a Cityre és Guardiolára, akik a Real Madrid ellen mutathatták meg újra igazi oldalukat, a tét pedig ezúttal nem kisebb, mint a BL-döntőbe jutás.
Két bajnoki siker után viszonylag magabiztosan várhatta az első mérkőzést az angol együttes. A legutóbbi, Watford elleni, 5–1-es győzelemhez képest négy helyen módosult a kezdő. Jack Grealish és Raheem Sterling kikerült, helyükre pedig Phil Foden és Rijad Mahrez került be a kezdőbe – közrefogva Gabriel Jesust, aki a mesternégyese után megragadt a kezdőben és ezúttal sem okozott csalódást. A középpályára Bernardo Silva került vissza Fernandinho helyére, viszont a brazil még az első félidőben újra lehetőséghez jutott, csak ezúttal már a jobbhátvéd posztján, hiszen a kezdő John Stones sérülés miatt nem tudta folytatni a játékot.
Guardiola összességében ezúttal nem próbált meg semmi újat húzni, a legerősebb összeállítását küldte a pályára, a tőle megszokott taktikai elemekkel, amelyek elsősorban Kevin de Bruynének kedveztek.
A Real Madrid egy 3–1-s londoni siker után hazai pályán egy magas színvonalú mérkőzésen végül csak hosszabbítás után tudta kivívni a továbbjutást a Chelsea ellen. A LaLigában eközben már lassan teljesen biztos az újabb bajnoki cím, így az Osasuna elleni győzelem alkalmával rotálhatott is Carlo Ancelotti. Öt helyen módosult a csapata. A támadósorba visszakerült Vinícius Júnior, a középpályán összeállt a Federico Valverde, Luka Modric, Toni Kroos tengely, amely összességében elég kritikus pontnak mutatkozott az egész mérkőzésen, míg a védelem két szélére Ferland Mendy és Daniel Carvajal került, utóbbi végül a mérkőzés egyik negatív hősévé vált.
GYORSAN ELDŐLHETTEK VOLNA AZ ÉRDEMI KÉRDÉSEK
A mérkőzés elején a hazaiak nekiestek a Realnak, a spanyolok pedig szemmel láthatóan csak futottak az események után. Az alaphangot Kevin de Bruyne adta meg már a második percben, amikor tőle szokásos módon remek ütemben érkezett mélységből Mahrez tanári beadására. A belga irányító egyszerűen megfoghatatlan volt a mérkőzés jó részében, nagy szerepet játszott abban, hogy a City játékban elég egyértelműen felülmúlta ellenfelét. Senki nem tudta felvenni, folyamatosan változtatta a pozícióját – jellemzően a bal oldalon igyekezett létszámfölényes helyzeteket kialakítani. Az ő közreműködésével az angolok hatványozottan játszottak rá a Real jobb oldali védekezésére, ott pedig első sorban Carvajalt pécézték ki maguknak, mint gyenge pont. Az első gólnál is ő volt az, aki nem tudta lereagálni De Bruyne beindulását, aki csak úgy lubickolt a vendégek csapatszerkezetében meglévő elég jelentős méretű résekben. Miután nem volt egyértelmű, hogy ki vegye fel, jellemzően senkitől sem zavartatva tudott szervezni, és zavart kelteni a keresztlabdáival vagy éppen a bal félterületből jövő beadásaival.
Nyilvánvalóan tehát a belga irányítón volt a reflektorfény, viszont méltatlan lenne nem megemlíteni mellette még Rodri játékát, aki ezúttal is szürke eminenciásként tett be a közösbe a hatos poszton. Ő is a Real szerkezeti gondjaiból húzott hasznot, hiszen a spanyolok 4-3-3-s alapfelállásból adódóan nem volt egyértelmű, hogy ki lép ki rá. Itt jöttek előtérbe a Guardiola által előszeretettel alkalmazott hamis szélsővédők. A bal oldalról Olekszandr Zincsenko lépett be középre osztogatni, ezzel lekötötte a Real nyolcasa, Valverde figyelmét, Rodrira viszont egyáltalán nem tudtak kiváltani, tulajdonképpen egy légüres térben mozgott, ami teljesen ellehetetlenítette a vendégek letámadási kísérleteit, a hazaiaknak pedig rendkívül nyugodt építkezési fázisokat biztosított.
A második gólt is egy nyugodt építkezési fázis előzte meg. Látható, hogy Rodri (16) környezetében közel és távol egy madridi sincs közbelépésre készen. A középpályások mélyen egy U-alakot vettek fel és le voltak kötve a feljebb lépő City-játékosok által.
A második gólt Gabriel Jesus szerezte, aki a bajnokságban szerzett mesternégyese után ott folytatta, ahol abbahagyta. A brazil kiváló játékolvasási képességekről tett tanúbizonyságot, amikor kellett, balra lépett ki létszámfölényt biztosítani, folyamatosan mozgásban volt, a góljánál pedig rendkívül higgadtan fűzte át az őt megelőzni igyekvő, nem éppen tapasztalatlan David Alabát.
A madridi védők az egyik legnehezebb fél órájukat élték át a mérkőzés elején, hiszen a két kapott góllal még nem értek véget a megpróbáltatásaik. Tulajdonképpen nem láthattunk épkézláb Real-támadást, ami leginkább a hazaiak remekül megszervezett letámadását dicsérte. A vendégek védői, illetve Thibaut Courtois kapus folyamatos nyomás alatt volt kénytelen játszani. A City támadói itt is az ellenfél bal oldalára koncentrálták erőiket, az építkezéseket rendszerint az oldalvonal felé irányították, ahol aztán működésbe lépett a gépezet. Ezúttal is bizonyságot nyert, amit én a tavalyi, Paris Saint-Germain elleni elődöntőről már elemeztem, hogy a fedezőárnyékok használatát illetően a City az egyik, ha nem a legjobb csapat, így pedig labda nélkül is tulajdonképpen irányítja a játék menetét.
Éder Militao (3) a fenti szituációban eléggé szorult helyzetbe került. A hazaiak támadói futásirányukkal fokozatosan az oldalvonal felé kényszerítették a védőt, ahol már várta őt a presszingcsapda. Visszafelé nem tudta játszani a labdát, hiszen Courtois (1) és Alaba (4) környékén ott figyelt de Bruyne (17), így jobb híján Carvajalnak (2) passzolt. A szélsővédő viszont azonnal kénytelen volt visszapasszolni a labdát, hiszen teljesen beszorították az oldalvonalhoz, az egésznek a vége pedig egy kósza előreívelés lett, ami a területet hatékonyan szűkítő City-védők zsákmánya lett. Itt is megfigyelhetőek a Real szerkezeti gondjai, hiszen a középpálya teljesen kiürült, annak köszönhetően, hogy a középpályások is mélyen visszaléptek.
Nehéz pillanatai voltak Toni Kroosnak is, aki nem elég, hogy a City letámadása miatt képtelen volt szervezni csapata játékát, még labda ellen is sokszor kiszolgáltatott helyzetben találta magát. Bebizonyosodott, hogy elég merész dolog őt egy szem szűrőként hagyni a védők előtt, viszont a hazaiak szélvészgyors megindulásait látva valószínűleg egy romboló hatos is komoly kihívásokkal találta volna szemben magát. A körülötte meglévő üres területek nyújtottak ideális táptalajt De Bruyne számára is, a középpálya ily mértékű átjárhatósága pedig nagyban hozzájárult a védők kiszolgáltatottságához.
A fenti szituációban a Real megpróbált magasan letámadni, ami azonban a visszájára sült el. Végül Mahrez (26) tudta kijátszani a labdát a sűrűből, és indítani a lehetőséget megint jól meglátó Jesust (9). A brazil azonnal középre tette a labdát a támadást kísérő De Bruynének (17), akit az egyedül maradó Kroos (8) képtelen volt lekövetni. A belga egy mélységi indítással végül Phil Fodent (47) hozta ziccerbe, aki a befejezésnél viszont pontatlan volt. Látható, hogy Alaba (4) – észlelve Kroos kiszolgáltatottságát – a védősorból kirontva igyekezett felvenni Mahrezt, ami viszont azt eredményezte, hogy a védelem közepe megnyílt.
ÉBREDEZŐ REAL
A játék képe alapján Guardiola csapata akár 3-4 góllal is vezethetett volna, de az első percek után gondok akadtak a hatékonysággal, ez pedig megbosszulta magát. A Real Madrid az első félóra után már mutatott egy-két életjelet. Bár továbbra is alárendelt szerepet játszott, és nyilvánvaló volt a hazaiak mezőnyfölénye, egy-két kisebb változtatás ahhoz már elég volt, hogy jó szokásukhoz híven – problémák ide vagy oda – kegyetlenül lecsapjanak az előforduló hibákra a spanyolok. Márpedig ezekből volt elég. Ederson és a hazai védők jó pár labdát könnyelműen szórtak el, ez pedig szépen meghozta Karim Benzema étvágyát, aki igazi vezérként állt ismét a csapata élére. A 33. percben egy könnyelmű középpályás védekezés után a bal oldalon felfutó Mendyhez került a labda, akinek a pontos beadását Benzema mintaszerűen értékesítette. Ancelotti is próbált belenyúlni a mérkőzésbe és megváltoztatta az első fél órában csődöt mondó középpályás szerkezetet. Valverde a biztosítás miatt visszazárt Kroos mellé, míg Modric feljebb lépett Rodri hatékonyabb őrzése végett. A gondok azonban ettől nem oldódtak meg. Bár annyi eredmény volt, hogy a szünetig már nem rohant át City a királyiak középpályáján, viszont az angolok labdakihozatalai ellen továbbra sem volt ellenszer. Bár Rodri őrzése hatékonyabb volt valamelyest, de ekkor meg vagy Zincsenko, vagy pedig a hátulról előszeretettel fellépő Aymeric Laporte került előtérbe.
A fenti helyzetben Laporte (14) – látva, hogy előtte szabad az út – megindult a labdával. Itt is Benzema (9) próbált a letámadás élére állni, és futásirányával tőrbe csalni az ellenfelét, de ez nem jött össze. Mint látható, mindegyik társa le volt kötve valaki által, így mindenki csak késve tudott kilépni Laporte-ra, aki egészen a félpályáig vezette a labdát, majd aztán az üresen álló Silvához (20) passzolt és sietve zárhatott is vissza a madridi csapat. Silva szerepe kulcsfontosságú volt, visszalépéseivel vagy opciót biztosított társainak, vagy egyszerűen manipulálta az őt őrző játékos pozícióját.
A MÁSODIK FÉLIDŐ SEM HOZOTT UNALMAT
Szerencsére a szünet után ott folytatták a csapatok, ahol abbahagyták. Ezúttal is a manchesteriek ragadták magukhoz a kezdeményezést és rögtön egy dupla ziccerrel indítottak. Mahrez egy az egyben rohanhatott Courtois kapujára, de a kapufára lőtt, majd Jesus a gólvonalon álló Carvajalt találta el. A nyomás viszont nem múlt el gól nélkül. Az 53. percben Phil Foden jelentkezett, de a főszereplő az első félidő végén beálló Fernandinho volt.
A szokásos City-presszing ezúttal is hatékony volt. Mendy (23) Vinícius (20) felé indított passzát Fernandinho (25) fülelte le, aki egy Mahrezzel (26) való kényszerítő után beadásig jutott. Labdáját a jó ütemben befutó Foden (47) váltotta gólra, aki mögött ezúttal is Carvajal (2) maradt le
Vinícius viszont villámgyorsan kiköszörülte a csorbát. Az 55. percben már ő járt túl Fernandinho eszén, aztán pedig – mivel senki nem lépett ki rá – egészen Ederson kapujáig nyargalt és fejezte be a saját maga által kialakított helyzetet. Vinícius feljavulása is kellett ahhoz, hogy a Real a problémái ellenére is tudta tartani magát eredményben. A brazil a szünet után már jóval többször kamatoztatta extra képességeit és tempófölényét az egy az egy elleni szituációkban. A mérkőzés ezután kissé nyugvópontra került, Ancelotti a 70. percben Eduardo Camavinga beállításával a középpályát próbálta stabilizálni, viszont a 74. percben Zincsenko, majd aztán Silva ellen nem volt ellenszer.
A madridi játékosok túlságosan a bal oldalra koncentrálódtak és teljesen elfeledkeztek a hamis szélsővédőként a centrumba fellépő Zincsenkóról (11), aki Rodritól (16) kapta a labdát. Valverdét (15) Foden (47) tartotta hátul, míg Gabriel Jesus (9) Militaót (3) akadályozta a közbelépésben. Végül Kroos (8) lépett ki, aki szabálytalanul állította meg Zincsenkót, a labda viszont Silvához (20) került, aki azt egyből bevarrta a kapuba
ÖSSZEGZÉS
A Real esélyeit megint egy elkerülhető hiba hozta vissza, ennek köszönhetően pedig egy rendkívül éles visszavágó elé nézhetünk Madridban. Laporte felelőtlen kéztartása és labdaérintése büntetőt eredményezett, amit ismét Benzema váltott gólra. A francia vezérletével a Real ezúttal is kíméletlenül lecsapott az ellenfél kósza hibáira, ezzel pedig a rendkívül jelentősnek mondható szerkezeti és játékbeli problémák ellenére is meccsben maradt a döntőbe jutásért.
Ezzel szemben a City kissé talán bosszankodhat a győzelem ellenére is. Összességében kifizetődött az, hogy Guardiola ezúttal az alapjátéka mellett tette le a voksát, de ezek az egyéni hibák egy Real Madrid ellen nem férnek bele.
Kiemelt fotó: Jose Breton (NurPhoto via AFP)
Szerző
