A dánoknak és a magyaroknak is van egy korszakos tehetsége, de csapatként a mieink voltak jobbak

„A lányoknál a korábban érő, alacsony, erős, ügyes előbb fog meccset nyerni, mint a később nyúló koordinálatlan, így az utánpótlás-válogatott versenyekre is jobbára »tornászválogatottal« utazunk el” – fogalmazott Elek Gábor pár napja a maga sajátos stílusában ebben a 24.hu munkatársa, Kálnoki Kis Attila remek interjújában, és ez igencsak emlékeztet arra a gondolatmenetre, amit a múlt héten vázoltunk fel az utánpótlás-csapatok sikeressége és a felnőtt korosztályba való átmenet kapcsán. És bár ez a probléma továbbra is fennáll, Szilágyi Zoltán mostani Európa-bajnok együttese bizonyos szempontból előrelépett a korábbi válogatottakhoz képest: taktikailag sokszínűbb volt, és bár talán kevesebb kiemelkedő egyéniség van a soraiban, az átlagteljesítménye magasabb szintet képviselt.

Ugyan Dánia a döntő első félidejében ráijesztett a mieinkre, egy taktikai váltás elég volt az üdvösséghez.

Elődöntő: Magyarország–Románia 34–26 (18–16)

Az elődöntőben a magyar csapat ellenfele a házigazda Románia volt, amely ebben a korosztályban egyébként a legutóbbi Eb-n az 5. helyen végzett. A junior mezőnyben tehát felveszik a versenyt a kontinens legjobbjaival a szomszédaink, akik felnőtt szinten hullámvölgybe kerültek az elmúlt években. Most is viszonylag magabiztosan, mindössze egy – igaz, elég súlyos, 30–36-os – vereséggel jutottak a legjobb négy közé, azonban az előzetesen is egyértelmű volt, hogy a magyar csapat előrébb tart és nagyobb eséllyel pályázik a döntőbe jutásra.

Ennek ellenére a mérkőzés elejét óriási kapkodás jellemezte, egyik gárda sem tudott stabil teljesítményt nyújtani. A középre korlátozódó román védelem lehetőséget biztosított a magyar szélsők számára, a korábban említett rohanás miatt pedig sok egy-egy elleni párharc alakult ki, amelyben hagyományosan jók a magyar játékosok, ez pedig most is biztosította a viszonylag magas gólszámot.

A kapuban ezúttal Imre Szofi kezdett, akitől nem jöttek igazán a védések, a torna végén az All Star-csapatba is bekerülő Zaj Klára beállása azonban jelentős javulást hozott, ennek megfelelően a 18. percben már háromgólos volt a magyar előny. A második félidőben egy kisebb hullámvölgy után a mieink stabilizálni tudták a teljesítményüket, igaz, ugyan, hogy sokszor csak az Eb MVP-jének választott Simon Petra megoldásai eredményeztek gólokat. Összességében viszont megint csak kijött, hogy ebben a korosztályban még minden téren hatalmas az előnye a magyar csapatnak, ami szinte tendenciaszerűen a második félidőkben jön ki igazán.

Döntő: Magyarország–Dánia 35–26 (14–17)

A Szilágyi-csapat a középdöntőben is összefutott a dán válogatottal, és akkor a mieink nagyon sima, 41–23-as győzelmet arattak, ám szinte biztos volt, hogy a nagy különbségből nem érdemes kiindulni, hiszen nem volt egyértelmű, hogy melyik csapat hogyan súlyozott, melyik ágra szeretett volna kerülni a legjobb négy között. Ugyanakkor az elődöntőbeli eredmények is azt mutatták, hogy a magyar együttes lesz az esélyes, hiszen míg a mieink simán megverték Romániát, Dánia végig szenvedett és csak hosszabbításban tudta felülmúlni Portugáliát.

A meccs eleje ennek megfelelően jóval szorosabban alakult, ám már ekkor is több érdekességet láthattunk. A magyar csapat a már megszokott, magasabbra feltolt védekezéssel kezdett, ami láthatóan meg is zavarta a dánokat, ugyanakkor a meccs elején mindkét oldalon bizonytalanok voltak a befejezések, a találkozó első négy lövéséből nem született gól. Bár a koncepció szintjén jó ötlet volt a magasan fellépő kettesekkel operáló védekezés, az egész torna egyik legjobb játékosa, Julie Scaglione remekül találta meg az ellenszerét ennek. A dánok átlövőjére érdemes lesz figyelni a jövőben, a testalkata és a játékstílusa emlékeztet a norvégok klasszisára, Henny Reistadra, ráadásul az Ikast színeiben már a felnőtt kézilabdába is belekóstolt.

A magyar stáb azonban hamar reagált arra, Scaglione jó formában kézilabdázik, hamar váltottak és elkezdték követő emberfogással kivenni a játékból a dán lányt. Ennek leginkább a második félidőben lett meg az eredménye (az első játékrész emberhátrányai miatt időszakosan át kellett szervezni a védekezést), elöl pedig szokás szerint a kettesek melletti területeket támadta leginkább a magyar együttes.

Kifejezetten jól működött a mieink átlövőjátéka: Varga Emília tizenegy, Csíkos Luca pedig nyolc góllal zárt, a külső veszélyre nem talált megoldást a dán védelem, a második félidőben pedig a skandinávok kapusteljesítménye is visszaesett. Az pedig a jövő szempontjából kifejezetten üdítő, hogy távolról stabilan veszélyt tudtak jelenteni a magyar átlövők a dánok kapujára, az ugyanis biztos, hogy Szöllősi-Zácsik Szandrát hamarosan pótolni kell majd a felnőtt válogatottban.

Ezt az Európa-bajnokságot is úgy nyerte meg a magyar csapat, hogy igazán egy meccsen sem forgott veszélyben a győzelme. A siker lehetséges utóhatásairól már sok szó esett, de Szilágyi Zoltán is beszélt erről a tornát követő interjúk során:

„Nem kérdés, hogy minden mérkőzést szerettünk volna megnyerni. Nagyon örülünk az aranyéremnek, de nem az a lényeg, hogy itt nyerjünk, hanem az, hogy később ebből a keretből hány felnőtt válogatott játékos lesz, és milyen szintű játékosok lesznek. Ebben próbálunk segíteni nekik, és olyan dolgokat tanítani, amelyek később segítséget nyújtanak nekik.”

Kiemelt fotó: Magyar kézilabda-válogatott Facebook