A dortmundi nagybevásárlás mindenre gyógyír?

A sárga-feketék vezetősége Marco Rose kissé meglepő szezonvégi menesztésekor a legfőbb indoknak az óriási sérüléshullámot jelölte meg, amit a tréner edzésmódszereire vezettek vissza és az ebből adódó rengeteg izomsérülésre, ami lehetetlenné tette az eredményes munkát. A gócpont viszont aligha az edző személye, ugyanis korábbi állomáshelyein sem az elődei, sem az utódai nem dolgoztak kevesebb sérülttel, mint ő, miközben Dortmundban ez már egy évtizedes probléma.

Amióta Jürgen Klopp a maga képére formálta a klubot és megtalálta azt a stílust, amivel a Sárga Fal is azonosulni tud, az orvosi szoba lett a játékosok második otthona. A Klopp-korszakban ezen problémákat a szűkös keretre vezették vissza és arra, hogy ez az egyesület nem szórhatja a pénzt, ami azzal jár, hogy leértékelt, mások által eldobott labdarúgókba fektet. Márpedig az ilyen termékeknek mindig van valamilyen hibájuk, legtöbbször a sérülékenység. A dortmundi projekt növekedésével ez az alibi is megszűnt, de a problémák továbbra is fennálltak, pedig a keret mélysége egyre nagyobb lett és jobbnál jobb játékosok érkeztek a sárga-feketékhez.

A helyzet Thomas Tuchel és Lucien Favre regnálása alatt sem javult, pedig a jelenlegi Chelsea-edző pozíciós játéka, illetve a svájci mester mid-blockból indított kontrái sem annyira feszegetik a focisták fizikai határait, mint a heavy metal futball. Idény nyáron már az orvosi stábot sem kerülhette el a változás szele. A klubot 15 évig szolgáló Thomas Zetzmann, a fizioterapeuta csapat vezetője már áprilisban bejelentette a távozását, a helyére érkezik Frank Zöllner, aki 1990 és 2010 között már dolgozott a BVB-nál. A Herthától megszerzett Michael Beckerrel is bővül a fiziók száma, de az nem túl biztató, hogy a dortmundi problémák a fővárosi klubnál is megvoltak.

Frank Zöllner ismerős környezetben érkezik (Forrás: Sport 1)

A tökéletes ugródeszka?

A nyolcszoros német bajnok a legtöbbek fejében az egyik legkiválóbb transzferklubként él. De tényleg olyan zseniális munkát végez a háttérstáb, a játékosmegfigyelők, az adatelemzők és a sportvezetők hada? Az uborkaszezonban bedobott cikkek és posztok, amelyek ex-Dortmund játékosokból álló kezdőkről szólnak, ezt sugallják, viszont ez elég távol van az igazságtól. A hatékonysági ráta összeségében a Ruhr-vidékieknél sem kiemelkedően magas, ugyanakkor időről időre valóban óriási haszonnal szállnak ki egyes támadók játékjogának értékesítéséből. A sikerességi arány azonban a pályán visszafelé haladva egyre inkább csökken, sőt a védekező típusú játékosok esetében az a meglepetés, ha egyáltalán hasznot hoznak a konyhára. A védők közül az utolsó mohikán, azaz akit több pénzért adtak el, mint vettek, az Szokratisz Papasztatopulosz volt – őt 2018-ban igazolta át az Arsenal –, míg a középpályások tekintetében a Julian Weiglért 2020-ban a Benficától kapott 20 millió eurós összeg az utolsó sikeres üzlet. Eközben például a Thomas Delaney, Axel Witsel duóért 40 milliót perkált ki klub, majd összesen hatmillióért távoztak. Voltak játékosok, akikről pillanatok alatt lemondtak, mint amilyen az azóta a spanyol válogatottban már tíz mérkőzésen is túl jutó Mikel Merino vagy épp Alexander Isak, akinek a neve az Erling Haaland-utód keresése során is felvetődött, de a svéd nem kívánt visszatérni egykori csapatához. Ezalatt a nagy csapatoktól igen fiatalon megszerzett, de állandóan sérült focisták, amilyen Dan-Axel Zagadou vagy Mateu Morey talán mindenkinél több esélyt kaptak. Aztán végül a francia ingyen távozott, és valószínűleg a spanyolra is ez vár. A legnagyobb melléfogás címe azonban kétségtelenül Nico Schulzot illeti, a 25,5 millió euróért igazolt baloldali mindenes mára olyan státuszba került a sárga-feketéknél, hogy akár ingyen is távozhatna, csak ne kelljen állni a fizetését.

A sokszor csikócsapatként aposztrofált BVB-nél mindig is fontos cél volt, hogy a fiatalok mellett legyen egy 24-27 évesekből és/vagy egy 30 körüli játékosokból álló mag is. E cél eléréséhez gyakran a klub korábbi futballistáihoz nyúltak vissza, de a Mario Götze, Nuri Sahin vagy éppen Kagava Sindzsi-féle biznisz épp akkora melléfogás lett, mint amikor „külsőst” szerződtettek Gonzalo Castro, Ömer Toprak vagy Emre Can esetében.

A veteránokkal többnyire csak mellé nyúltak Dortmundban (Fotó: Getty Images)

Mindig félig üres pohár

Adatforrás: Understat; WhoScored

Ugyan a Klopp-korszak nem a fegyelmezett védekezéséről lett híres, de a bajnoki címmel záródó idényekben 21 és 25 gólt kaptak. A jelenlegi liverpooli edző utolsó két dortmundi szezonjában már gyengült a retesz, de még a legrosszabb szezonjának nevezett 2014-15-ös Bundesliga-kiírásban is az engedett helyzetek minősége (xGA) nem haladta meg a 34-et, ami azt jelenti, hogy mérkőzésenként kevesebb, mint egy gólt kellett volna kapniuk az ellenfél által kialakított helyzetek alapján. Az erre kapott 42 gól jelezte, hogy Roman Weidenfeller ideje lejárt, de gyengélkedő kapusnál is nagyobb problémát okozott a rögzített játékhelyzetek levédekezése. A kapott gólok több, mint 30%-a (SP/GA) ilyen szituációk után esett.

Az egy évnyi Bundesliga-rutinnal rendelkező Roman Bürki lett az új kapus, aki előrelépést jelentett a leszállóágban lévő klublegenda után. A kispadra pedig Thomas Tuchel ült le, aki elődjéhez hasonlóan intenzív letámadással (PPDA) képzelte el az optimális kezdőt. A pozíciós játékra alapozó csapat egy Pep Guardiola nélküli német bajnokságot meg is nyerhetett volna, de így maradt számukra az ezüst. A rögzített helyzetek után kapott gólokat drasztikusan sikerült csökkenteni, azonban a csapat továbbra is sebezhető maradt a kontratámadások esetén (CA/GA). Hiába volt a rekordmagas labdabirtoklás (61%), a mérkőzések kontrollálása a legfontosabb pillanatokban kicsúszott a kezükből, és ez egy átmenetekben sebezhető csapat számára meg is húzza a plafont. Tuchel második éve inkább a veszekedésektől volt hangos, de az akkori számokat azóta se sikerült megismételni egyébként.

A kapus poszton akadtak gondok összességében mindig is (Fotó: Getty Images)

A rosszul sikerült 2017-18-as szezont kövezően az a Lucien Favre kapta meg az esélyt a bizonyításra, aki stílus terén az elődeihez egyáltalán nem hasonlítható, és utoljára Svájcban dolgozott bajnokaspiráns egyesületnél. A korábbi években látott intenzív nyomásgyakorlás (PPDA) eltűnt, a számok alapján a német első osztály egyik legpasszívabb csapatává vált a BVB. A szurkolók számára kevésbé volt tetszetős ez a filozófia, mint a korábbi években látott. Kétségtelen, hogy a támadásból védekezésbe való átmenetekben tapasztalt problémák megszűntek, ellenben a rögzített helyzeteknél tapasztalt hiányosságok újra megjelentek. Amennyire jó hatással volt tehát a támadókra az a szabadság, amit a támadásvezetések szervezésénél kaptak, olyan rosszul érintették a csapatot a rögzített szituációk esetében hiányzó mankók. A Dortmund a 2018-2019-es idényben a Niko Kovac-féle Bayern mindent megtett a trónfosztásért, de egy olyan klub nem lehet bajnok, amelyik majdnem kétszer annyi gólt engedélyez rögzített helyzetek után, mint a legfőbb riválisa (a végelszámolásnál két ponttal maradtak el a bajoroktól).

Ezek után két évadnyi stagnálás után tavaly nyáron Marco Rose óriási várakozások közepette vette át az 1997-es Bajnokok Ligája győztest, de hatalmas bukással zárult a kaland. A csapat letámadása nem volt olyan agresszív, mint az elmúlt időszak két meghatározó német edzőjénél, és nem is volt olyan óvatos, mint Favre-nál. Az átmenetekben és a rögzített játékhelyzetek során is katasztrofálisan nézett ki a védekezés, és ezen Gregor Kobel sem segített, akit Bürki utódjának szerződtettek. A 15 millióért igazolt kapuvédő előrelépés, de még mindig nem egy olyan szintű kapus, akivel egy bajnoki címre pályázó klub teljes nyugalommal nekiindulhatna egy bajnoki szezonnak.

Lesz-e a hollywoodi sztorikban látható happy end?

A Favre és Rose közötti hiátust a most nyáron az utóbbi helyére kinevezett Edin Terzic töltötte ki, akit még a svájci tréner hozott vissza a Dortmundhoz. A rutintalan szakember annak idején a beugrása során (Favre menesztése, azaz 2020 decembere és az akkor futó szezon vége között dolgozott megbízott vezetőedzőként) kiváló tűzoltó munkát végzett, a szétesett közösséget pillanatok alatt összeszedte, a tavasz során Julian Nagelsmann Lipcséjével, illetve a Hansi Flick-féle Bayernnel is felvették a versenyt. Emellett a kupasorozatokra is maradt ereje a BVB-nek, Klopp óta ő volt a legközelebb ahhoz, hogy a Bajnokok Ligája elődöntőjébe vezesse a csapatot, és Német Kupát is megnyerte.

Terzic jelentheti a megoldást a vezetőség szerint (Fotó: Getty Images)

Az akkori sikeres félév és az azóta a klubnál végzett technikai menedzseri tapasztalat ellenére nincs kikövezve a 39 éves Terzic útja a salátástálig. A kezei alatt egy presszing szörnyként viselkedett a csapat vagy az elődje által megszokott középső blokkban védekeztek, majd a labdaszerzések után kontráztak. Ezek a meccstervek a legtöbb alkalommal kiválóan ültek, ámde amikor bele kellett volna nyúlni a találkozóba, nem mindig érkezett segítség a kispadról. Ez kis csapatok ellen olykor ötlettelen tologatáshoz, a nagyobbak ellen pedig az előny leadásához vezetett. Az akkori Terzic-csapat kulcsfigurái közül Jadon Sancho és Erling Haaland már Manchesterben van, míg Raphael Guerreiro a hírek szerint maradna, de 2023-ban lejár a kontraktusa.

Sébastien Haller és Karim Adeyemi személyében új fegyverek érkeztek, az már csak a fiatal tréneren múlik, hogyan használja őket, illetve kérdéses, hogy a védelem közepén a Niklas Süle, Nico Schlotterbeck tandem elég szilárd lesz-e ahhoz, hogy 11 év elteltével egy Dortmund-szurkoló edző visszavigye a bajnoki címet a városba.

Kiemelt kép: Bleacher Report