A Ferencváros százszázalékos bajnoki címe – egyszeri és megismételhetetlen bravúr?

A magyar rekordbajnok Ferencvárosi TC számtalan sikersorozatot élt meg a története során, hiszen a zöld-fehérek a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt kimagasló eredményeket értek el.

A kilencedik kerületiek a mostanit megelőző öt szezon mindegyikében diadalmaskodtak, tavasszal pedig akár az egymást követő hatodik magyar bajnoki címet is elhódíthatják. Hasonló bravúrra csak az MTK volt képes a magyar első osztály történetében, amely 1916 és 1925 között zsinórban kilenc(!) bajnokságot nyert meg.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legelső, 1901-es kiírást a BTC ugyancsak hibátlan mérleggel nyerte meg, de akkor ez mindössze nyolc mérkőzésen elért nyolc győzelmet jelentett, amelyből egyet ráadásul a zöld asztalnál szerzett az egyik ellenfél, az MFC visszalépése miatt.)

Úgy fordult a később százszázalékosan teljesített szezonra a Ferencváros, hogy az azt megelőző három kiírás egyikét sem tudta megnyerni, és ez egyértelmű csalódás volt a klubnál. Nagyon igyekeztek javítani, de sokan nem tartották őket esélyesnek, nem voltak a legjobbak az előjelek. A Sporthírlap az 1944. február 26-i számában így tekintett vissza a különleges idény előtti állapotokra:

„Ki gondolta 1931 őszén, a bajnoki idény indulásakor, hogy a sok belső és külső bajjal küzködő Fradi nyeri a bajnokságot, mégpedig olyan módon, ahogyan sem előtte, sem utána még ezt a bravúrt senki megcsinálni nem tudta. Hallgassuk csak meg Pataki Mihályt, mit mondott az idény indulásakor: „— A Ferencváros nem erősít, nem vásárol játékosokat az új bajnokságra. A csapat adva van. A délamerikai portyán összeforrott ez a csapat, a fiatalok betörtek, megizmosodtak és én bízom abban, hogy a Ferencváros múltjához és nevéhez méltóan fog szerepelni az elkövetkező bajnoki idényben.”

A legendás Blum Zoltán által immár edzőként irányított csapat kétséget sem hagyott afelől, hogy visszaszerzi magának a trónt. A Ferencváros már a szeptemberi három mérkőzésén elsöprő győzelmeket aratott (7:2, 7:1, 6:1).

Az első fordulóban a III. Kerület elleni mérkőzés parázs hangulatban zajlott és a sima végeredmény ellenére szorosan kezdődött:

„10 percig a bíró nem akart vezetni, 15 percig a III. ker. nem akart folytatni. Szócsövön pályakiürítéssel fenyegették meg a fegyelmezetlen »hülyéző« közönséget, de a szünet miatt ekkor is csak óvás alatt állt ki a folytatásra”

– tudósított a Nemzeti Sport a találkozóról.

Az idény legszorosabb meccse az Újpest elleni rangadó volt. A kilencedik fordulóban Toldi Géza góljával győzött 1:0-ra Fradi az Üllői úton, azon kívül viszont a bajnokcsapat valamennyi mérkőzését legalább kétgólos különbséggel nyerte meg, jobbára kiütéses sikereket aratva.

A bajnoki cím felé vezető úton a Ferencváros 5:0-ra lépte le idegenben az Újpestet, majd a Nemzeti Sport egy nagy kérdést tett fel a másnapi számában:

„A Ferencváros egysége szétmorzsolta a minden részében ingadozó Újpestet… Szinte nem tudja megítélni, hogy a Ferencváros nőtt-e ennyire ellenfelei fölé, vagy a többi csapat süllyedt-e olyan mélyre a futball világában, hogy nem tud még csak tisztes eredményt sem kiharcolni egyik sem a zöld-fehérekkel szemben!?”

Nem volt megállás, a Fradi ugyancsak ötöt gurított a Hungária néven játszó MTK és a Kispest vendégeként is. Az idény legnagyobb különbségű győzelme szintén a történelmet író csapathoz fűződött, ugyanis a 20. fordulóban a Ferencváros 10:1-es diadalt ért el a kaposvári Somogy FC otthonában.

„A zöld-fehérek fellegvára, az Üllői úti pálya ott áll megkopottan, de örökifjan, mint az eszme, amelyet az FTC-Ferencváros képvisel. Vetheti a zivatar a falakat, sújthat rá villám, de a Ferencváros, a IX. kerület sporteszméje örökké élni fog azok révén a tagok révén, akik lelkükben tovább hordják a szent lángot A Ferencváros mindig önmagából támadt fel, lelkesedéssel törte fel magát újból és újból a magyar labdarúgás élére. Most is vannak még ilyen fanatikus képviselői annak a gondolatnak, amit röviden úgy szoktak nevezni: »Fradi-szellem«. Ez fogja elvezetni a helyes útra a most ingadozó zöld-fehér gárdát. Csak hinni és bízni kell és hittel énekelni az indulót: »Csak összetartás, harc és jó kedély!«”

– zárult a Sporthírlap említett visszatekintője.

A magyar bajnokság 1931-1932-es idényének végeredménye (Forrás: wikipedia.hu)

A végelszámolásnál a százszázalékos Ferencváros nyolc ponttal előzte meg – ekkoriban még javában két pont járt egy-egy győzelemért – az Újpestet és kilenccel a harmadik helyen végző Hungáriát.

A bajnokság legeredményesebb játékosa Takács II József lett a bajnokcsapatból 42 találattal, míg a 26 gólos Cseh II László (Hungária) mögött a góllövőlista harmadik helyén egy másik ferencvárosi, az örökös bajnok Toldi Géza végzett 23 találattal. Az idény legjobb játékosának a 12 találatig jutó Turay Józsefet választották meg.

A Ferencváros soraiban a gólkirály mellett Takács I Géza, Lyka Antal, Lázár Gyula és Táncos Mihály lépett pályára az összes mérkőzésen, Kohut Vilmos csak egy, Sárosi György csupán három találkozót hagyott ki. Sérülése miatt az emlékezetes idényben Berkessy Elemér egyetlen mérkőzésen szerepelt, akárcsak később az MTK edzőjeként nagy sikereket elérő Bukovi Márton.

(Forrás: wikipedia.hu)

A Ferencváros ebben az idényben a Magyar Kupát is megnyerte, így a duplázás összejött, de a tripla már nem: a Közép-európai kupában a Juventus már a negyeddöntőben kiejtette a százszázalékos magyar csapatot.

A következő bajnoki idényt hihetetlenül szoros hármas befutó végén az Újpest nyerte meg, a Fradi pedig „csak” harmadik lett egy ponttal a második Hungária és kettővel a bajnok rivális mögött. Azonban a Magyar Kupa 1933-as döntőjében a zöld-fehérek az UTE 11:1-es legázolásával vigasztalódhattak.

Manapság a 33 fordulós bajnokságban szinte teljesen elképzelhetetlen, hogy bármelyik csapat hasonló teljesítménnyel nyerje meg a magyar bajnokságot. Nem csak szorosabb a vetélkedés, hanem a bajnoksággal párhuzamosan zajló hazai és nemzetközi kupasorozatok miatt is nagyobb a terhelés, több mérkőzést kell játszaniuk a csapatoknak, mint akkoriban. A Ferencváros százszázalékos bajnoki címe a klub és az NB I történetében egyaránt örökre fennmaradó, megismételhetetlennek tűnő mérföldkő.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

https://futballtango.blog.hu/

Kiemelt fotó: fradi.hu