A Ferencváros újabb neves riválisnak volt egyenlő ellenfele az európai porondon

A belgiumi találkozón két különböző arcát mutatta a Ferencváros, amely a találkozó elején labda nélkül rendkívül kezdeményező stílusban futballozott, azonban a folytatásban – a nyilatkozatok alapján – tudatosan átállt egy reaktív harcmodorra, amelynek a célja a Genk védelme mögött megnyíló területek kihasználása volt. A döntés elbírálása a Dejan Sztankovics vezetőedző számára rendelkezésre álló információk ismeretének hiányában helytelen magatartás lenne, ellenben a játék megváltozásának következményeit mindenképp érdemes feltárni a mérkőzésről szóló elemzésben.

A korábbi, firenzei mérkőzést követően egybehangzó véleményként formálódott meg, hogy magyar csapatot nemzetközi kupameccsen ilyen bátor felfogásban futballozni régen láttak utoljára. Természetesen a Genk nem Fiorentina szintű csapat, és a Fradi a belgák ellen még bevállalósabb felfogásban kezdett, mint azt Olaszországban tette.

A találkozó első fél órájában az FTC védekezését az egy az egy elleni letámadás dominálta, ami nagyszerűen működött. A két védekező középpályás, a Csercseszov utáni időszakban új életre kelő Sigér Dávid és az egyértelműen topligás szinten futballozó Mohamed Abu Fani rendszeresen magasan felléptek az ellenfél középpályásaira.

De nem lettek, mert a játékosok nagyszerűen hajtották végre a tervet. A Genknek tulajdonképpen nem volt elképzelése azon túl, hogy a kapust bevonják a játékba. Ez utóbbi pedig előrelépést szinte egyáltalán nem jelentett, mivel a zöld-fehérek nem támadták meg a kapust, így az rendszeresen hosszan előre ívelte a labdát, amelyből veszély szintén nem alakult ki, mivel a fradisták magabiztosan nyerték a fejpárbajaikat (60%). Ezek az előreívelt labdák is azt mutatják, hogy a Genk nem készült a Ferencváros e fajta presszingjére és nem is volt különösebb megoldásuk rá a találkozó alatt sem, amire az a tény is ráerősít, hogy improvizatív megoldásokkal, egy-egy csellel próbáltak meg előnyöket kialakítani.

(A kép forrása: M4 Sport)

Remekül kirajzolódnak a párok az egy az egy elleni letámadás során. Ezúttal Marquinhosnak sikerült meglepnie a kapust, aki félig estében tudott csak szabadulni a labdától. A Genk építkezését ez esetben az sem segítette, hogy a két belső védő közel helyezkedett a kapuvédőhöz, ezáltal lerövidítették a távolságot, így brazil szélsőnek lehetősége nyílt a direkt labdaszerzésre is

(A kép forrása: M4 Sport)

Az egyedüli szabad ember ezúttal is a kapus, ami nagyban köszönhető annak, hogy Sigér és Abu Fani egyszerre lép fel a Genk duplaszűrőjére. Az ábrán is látható, hogy mennyire közel helyezkednek az ellenfeleikhez, ezáltal belga szempontból extrém magas rizikófaktorral bíró akció lenne felpasszolni irányukba a labdát

Az FTC is nagyon szenvedett azzal, hogy Dibusz Dénestől eljusson a labda a Genk térfelére. Részben talán emiatt is dönthetett amellett a szerb vezetőedző, hogy feladja a proaktivitást és átadja a kezdeményezés lehetőségét a belgáknak, ezáltal kinyitva a mögöttük meghúzódó területeket, amelyekben gyors kontratámadásokat vezethetnek a tanítványai. Azonban ez az ötlet nem hozott átütő változást, mivel a Fradi nem igazán tudott kontrákat vezetni, ráadásul az ellenfélnek több helyzete is adódott, igaz, csak alacsonyabb minőségűek, ám összességében így is 1-es xG fölé jutottak (1,28).

Egészen egyszerűen a Ferencváros játékosai messzebb helyezkedtek az ellenfeleiktől, kevésbé voltak agresszívek és több teret engedtek nekik a labdabirtoklásra. Mintha a IX. kerületi gárda nem csak a letámadása intenzitását csavarta volna lejjebb, hanem a komplett védekezési fázisait is. Ebből kifolyólag sokszor tudott a Genk tempóelőnyös helyzeteket kialakítani, beadásokig és lövésekig is többször eljutottak, ám ezekben a szituációkban gyakran rossz megoldást választottak.

(A kép forrása: M4 Sport)

A fenti képen látható, amint a narancssárga körrel megjelölt Bilal El Khannouss teljesen elszakadt Abu Fanitól, aki nem kellő intenzitással követte le a marokkói szélső mozgását, így Cristian Ramíreznek kellett fellépnie, a mögötte nyíló területet pedig könnyedén tudta megjátszani a Genk.

(A kép forrása: M4 Sport)

A 76. percben is egy hasonló helyzetet láthattunk, annyi különbséggel, hogy itt megjelent a Genk egyetlen igazán ötletes bontási mechanizmusa is, amely lényegében arról szólt, hogy a szélsőjük visszalépett, vele jött az FTC jobbhátvédje, majd az üres területbe sprintelt a kék-fehér balhátvéd, akit viszont már nem mindig sikerült lekövetni. Marquinhos ezúttal is a labdára fókuszált, miközben a felfutó játékos már rég elhagyta azt a zónát, ahol még a brazil közbe tudott volna avatkozni. A második félidőben meglehetősen sok beindulással próbálkozott a Genk. Sokat látott elem volt az ilyen és ehhez hasonló váltás, de ezeket a játékokat nem mindig sikerült pontosan végigvinniük, illetve a zöld-fehérek hátsó alakzata is masszívan állt a lábán.

Ugyanis a Genk otthonában egy olyan döntetlen elérni, amely egyetlen percig sem forgott kockán, sőt maguk a belgák nevezték meg mentőangyalukként Maarten Vandevoordt kapust, igenis jó eredmény és bizakodásra ad okot a folytatást illetően.

Kiemelt fotó: fradi.hu