A finálék specialistája a vb-döntőben is betalált
Argentína harmadik világbajnoki címéből góllal vette ki a részét a döntők kihagyhatatlan szereplője, Ángel Di María. A válogatottban mindig kettőzött erővel küzdő 34 éves szélső egyedülálló tettet hajtott végre azzal, hogy egy olimpiai döntő és egy kontinensbajnokság fináléja után vasárnap a világbajnokság utolsó mérkőzésén is betalált. A Real Madridot, a Manchester Unitedet és a Paris Saint-Germaint is megjárt támadó így pályafutása legnagyobb sikerét érte el aktív karrierje alkonyán.
Az idei világbajnokság őrült döntőjében Ángel Di María szerezte az argentinok második gólját, amely sokáig a 2–0-s vezetést jelentette csapatának. A torna korábbi szakaszában térdsérüléssel bajlódó szélsőt a 63. percben még kétgólos vezetésnél cserélték le, valószínűleg ennyit bírt fizikálisan, így a kispadról kellett végig izgulnia a hajrát és a hosszabbítást.
Neves csapatokban, változó sikerekkel
Az egykor hatalmas tehetségként számon tartott Di María 19 évesen az argentinok által megnyert, 2007-es U20-as világbajnokságot követően igazolt Európába a Benficához. Segítségével a lisszaboni gárda öt év után újra elhódította a portugál bajnoki címet, majd 2010-ben 25 millió euróért és további bónuszokért cserébe a játékjoga a Real Madrid birtokába került. A „királyi gárdánál” 2012-ben bajnokságot, 2014-ben Bajnokok Ligáját nyert, emellett egyéb címek mellett kétszeres Király-kupa-győztesnek mondhatja magát. Di María a négy év alatt szerzett 37 gólja ellenére mindig is megosztotta a Real szimpatizánsait: voltak nagyszerű pillanatai, a többségnek mindig is az lehetett az érzése vele kapcsolatban, hogy nem hozza ki magából a legjobb tudását, nem volt kellően kiegyensúlyozott. 2014-ben hagyta el a madridiakat és igazolt akkori szigetországi átigazolási rekordösszeget jelentő 59.7 millió fontért cserébe a Manchester Unitedhez. Louis van Gaal kezei alatt, akit nyíltan pályafutása legrosszabb edzőjének tart, rendkívül gyengén muzsikált. Utólag kijelenthetjük, hogy mind a klub, mind a játékos szempontjából balul sikerült a transzfer.
Di María egy év után klubot váltott és új otthonra lelt az akkoriban egyre ambiciózusabban épülgető Paris Saint-Germainnél. Az argentin légiós hét év alatt csaknem 300 tétmeccsen játszott a párizsi csapat színeiben, ezalatt 92 gólt szerzett és hosszú időn át meghatározó játékosnak számított. A PSG-vel öt-öt francia bajnokságot és francia kupát, valamint négy-négy helyi ligakupát és szuperkupát nyert. Az elmúlt nyáron lejáró szerződése nem került meghosszabbításra, szabadúszóként a Juventus szolgálatába állt, az olasz rekordbajnokkal egyéves szerződést kötött. Nem titkoltan azért kötelezte el magát csak egyetlen szezonra, mert vissza szeretne térni nevelőcsapatához, és jelen állás szerint jó esély mutatkozhat arra, hogy 2023 nyarától újra a Rosário Central mezét viselje.
Di María a torinóiaknál eddig mindössze tíz tétmérkőzésen jutott szóhoz, egy gólt szerzett és egy felesleges kiállítást gyűjtött össze, miközben sérülésekkel bajlódott és piros lapja miatt eltiltva is volt.
Fotó: Sportinfoto/DeFodi Images via Getty ImagesNélkülözhetetlen a válogatottban
A klubcsapataiban mutatott hullámzóbb teljesítménye ellenére Di María az argentin válogatottban mindig magas szinten és eredményesen futballozott. A 2007-es U20-as világbajnokságon diadalmaskodó korosztályos csapatban három gólt szerzett a tornán, abból kettőt az egyenes kieséses szakaszban – bár akkor a fináléban még nem tudott eredményes lenni.
A 2008-as pekingi olimpiai aranyéremből is főszerepet vállalt, ugyanis a Hollandia elleni negyeddöntő hosszabbításában Lionel Messi gólpasszából szerezte a győztes gólt, majd a finálé egyetlen találata is az ő nevéhez fűződött, amikor Nigéria kapuját ugyancsak Messi kiugratásából vette be egy csodálatos emeléssel. A Kassai Viktor által vezetett találkozón mutatkozott meg először igazán a döntőben való nélkülözhetetlensége.
Ezt követően 2008 őszén debütált a felnőtt nemzeti csapatban, melynek mezét mostanáig 129 alkalommal viselhette.
A 2014-es világbajnokság negyeddöntőjében szenvedett sérülést, mely következtében nem léphetett pályára többet a tornán, így kihagyni kényszerült a Németország elleni vb-döntőt, melyet az argentinok hosszabbításban vesztettek el. Egy évvel később a Copa Américán is alapembere volt csapatának, két gólt szerzett a Paraguay elleni, 6–1-re megnyert elődöntőben. A házigazda Chile elleni döntőben viszont sérülés miatt le kellett cserélni, majd a „gauchók” gól nélküli döntetlen után tizenegyesekkel elvesztették a finálét. A 2016-os centenáriumi kontinensbajnokságot jól kezdte és az első mérkőzésen bevette a címvédő kapuját, a második meccsen Panama ellen megsérült és már nem léphetett pályára többször – az argentinok végül ismét tizenegyesekkel bukták el a döntőt a La Roja ellen.
Fotó: Robbie Jay Barratt - AMA/Getty ImagesA 2018-as világbajnokságon éppúgy a franciák ellen szerezte az egyetlen gólját, mint az idei seregszemlén, méghozzá egy látványos távoli lövésből volt eredményes az akkori nyolcaddöntőben. A tavaly nyári Copa Américán kiegészítő szerepet töltött be, melyet rendre ígéretesen látott el: a kispadról mindig színt és dinamikát tudott vinni a csapat játékába, stabil csapattagnak számított. Az egész tornán mindössze két meccsen volt kezdő: a Paraguay elleni csoportmeccsen gólpasszt adott, a brazilok elleni döntőben pedig győztes gólt szerzett. Lionel Scaloni – akárcsak Katarban – a Copa-döntőben is nagyot húzott a kezdetésével.
Argentína ezzel 28 év után nyert újra felnőtt nagy trófeát, méghozzá éppen az ősi rivális Brazília szentélyében, a Maracanában diadalmaskodva.
Az idei világbajnokságon hasonló szerepet töltött be, ugyanis a három csoportmérkőzésen még kezdő volt, kisebb térdsérülése miatt azonban cserepadra szorult az egyenes kieséses szakaszban. A döntőbeli reaktiválásáig csak egyszer, a negyeddöntő hosszabbításában került bevetésre. Vélhetően amennyiben az elődöntő szorosabban alakult volna, akkor a második félidőben beállt volna, mivel már játékra kész állapotban volt. A világbajnoki döntőben több veszélyes elfutása volt a bal szélen, kiharcolt egy tizenegyest és szerzett egy már-már védjegyévé váló kontra után gólt, mellyel az első félidőben kétgólos előnyhöz juttatta csapatát. A találata után a felfokozott érzelmi állapotában el is sírta magát a pályán.
Ha hozzávesszük, hogy a nyári Interkontinentális Szuperkupán is bevette az olasz válogatott kapuját, akkor pedig egy újabb döntős gólt jegyezhetünk fel a neve mellé. Az elmúlt másfél éven belül az argentin válogatott három lejátszott döntőjének mindegyikén eredményes tudott lenni.
Vitatathatatlan, hogy Di María a nemzeti csapatban a fontos meccsek kabalája. Elképesztő erőbedobással és akarattal tud küzdeni hazája színeiért. Néhány alkalommal, amikor Lionel Messi sérülés miatt nem állhatott a nemzeti csapat rendelkezésére, akkor pedig előfordult, hogy a csapatkapitányi karszalagot is viselhette, például a legutóbbi vb-selejtezősorozatban is volt rá lehetősége, fokozottan bedobta magát és az egyéni jó játéka mellett még a társakat is nagy lelkesedéssel fanatizálta.
Nyert már korábban különböző bajnoki címeket és a Real Madriddal 2014-ben Bajnokok Ligáját is, de a válogatottal elért legutóbbi sikerek, kiváltképpen a katari világbajnoki cím alighanem a pályafutása fénypontját jelenti. Főleg így, hogy rendre emlékezetessé tudta tenni a finálékat.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: Dale MacMilan/Soccrates/Getty Images
Szerző
