A helyi hős valósíthatja meg a volendami felemelkedést

Amikor 1998-ban, tizenkét élvonalban eltöltött szezont követően kiesett az FC Volendam a másodosztályba, akkor a mindössze 22 ezer lakosú város minden szurkolójának a szíve összetört. Halovány időszak köszöntött az együttesre, és ezt sem a 2003-04-es, sem a 2008-09-es Eredivisiében eltöltött szezon nem tudta igazán ellensúlyozni, mert mindkétszer azonnal ki is pottyantak. Az előző évtized első fele inkább hullámzó volt, majd egy sokkal kiegyensúlyozottabb időszak következett, amikor is négy év alatt háromszor végeztek rájátszást érő helyen, de a feljutás nem jött össze. A 2017-18-as és a 2018-19-es idény aztán a legsötétebb időket hozta el, mert a csapat nem tudott kimozdulni a másodosztály alsó régióiból sem. Hiába tért vissza Hans de Koning, akivel a jobb szezonokat összehozta a narancsmezes együttes, vele sem tudtak kilábalni a gödörből.

A klubot alapító halászok révén angolnatenyésztőknek becézett egyesület vezetősége 2018 nyarán úgy döntött, ideje más irányba fordulni, és egyszerre nyúltak vissza a múlt szép emlékeihez, valamint alakították át a klub filozófiáját, hogy egy sokkal modernebb gondolkodásmód honosulhasson meg. Ennek egyik arca lett a vezetőedzői posztot betöltő Wim Jonk, aki a város szülöttje, a klub egykori neveltje és játékosa, aki válogatott szintig vitte. És még ha nem is lett az egyik legnagyobb hollandiai sztár, sokat elmond róla, hogy a legendás Johan Cruyff is csak dicsérni tudta őt az önéletrajzi könyvében.

Az Ajaxnál nem kértek a szaktudásából, ellenben a Cruyff-család igen, és 2016-ben, a legenda halálakor ő vette át – Jordival közösen – a Cruyff Football, az ikonikus futballista emlékét ápoló intézet vezetését. Aztán 2019-ben jött ez a felkérés szülővárosából, a nevelőegyesületétől, amelyre nem tudott nemet mondani. Jonk kettő plusz egyéves szerződést írt alá, és a holland sajtó szerint szabad kezet kapott a keret kialakítását illetően. A sportigazgató, Jasper van Leeuwen ezt ugyan nem erősítette meg, de egy interjúban utalt arra, hogy a végső döntést nem ő hozza meg az új igazolásokat illetően, még ha a pénzügyi részeket ő maga is intézi. Ennek fő oka az volt, hogy Jonk hozta magával az amszterdami szemléletet és nem a pénzköltés útján akart erősítést, hanem ki akarta aknázni az országon belül jónak számító helyi utánpótlásbázist.

Már az első nyáron hat játékost hozott fel az akadémiáról, akiket 2020 nyarán ismét féltucat tehetség követett, majd a mostani szezon előtt tíz újabb, a saját utánpótlásból érkezett fiatal került be a keretbe. Persze néhányukat eleinte kölcsönadtak, de összességében elmondható, hogy remekül ment a közös munka az akadémia igazgatója, Stanley van Kesteren és Jonk közt. Mi sem igazolja ezt vissza jobban, mint hogy az új vezetőedző első két idényében is csupán a négy U23-as együttes keretének volt fiatalabb az átlagéletkora, mint a volendamiaké. Ez ebben az évadban már nem igaz, és az az oka, hogy a klub a fiatalok fejlesztése mellett immár sikereket is el akar érni, ehhez pedig némi rutinra is szükség van.

Persze a keretben még így is a helyi fiúk vannak fölényben, a 33 fős keretben 16 saját nevelésű játékos van, mellettük pedig három olyan, aki itt nevelkedett, majd visszatért a gárdához. Köztük az is, aki a Keuken Kampioen Divisiében a sikerek kulcsát jelenti az elmúlt évek során. Robert Mühren története önmagában megérne egy írást, hiszen a 32 éves támadó itt, Volendamban nevelkedett.

„Nagyon boldog vagyok, hogy a következő három évben az FC Volendam mezében játszhatok. Jóleső érzés volt már a tárgyalások során is, hogy azt éreztem, szerződtetni akarnak, valamint az a lehetőség is, hogy az aktív pályafutásom után szerepet vállalhatok a klub működtetésében. Nagyon várom, hogy Wim Jonkkal dolgozhassak, és mindent meg fogok tenni azért, hogy valami nagyszerűt érjek el az FC Volendammal” – szólt Mühren székfoglalója.

A csatár megjárta a holland élvonalat és Belgiumot is, aztán az előző két idényben kétszer lett a holland második liga bajnoka és gólkirálya – az SC Cambuur (Kiss Tamás jelenlegi klubja) színeiben. Ez úgy esett meg, hogy a Cambuur először nem jutott fel, hiába vezetett, mert a holland szövetség a koronavírus miatt félbeszakította a bajnokságot, míg az előző idényben hiába léptek előre ténylegesen is, a veterán csatár inkább hazatért, hogy segítse Wim Jonk munkáját és ismét feljutást ünnepelhessen. Az elmúlt két szezon legjobb góllövője idén sem spórol, és ugyan Thijs Dallinga miatt jelenleg nem vezeti a góllövőlistát, de a húsz találata ebben az évadban is elég jól mutat.

Minden kezdet nehéz, így volt ez a Jonk féle átalakítással is, hiszen a Hans de Koning által preferált védekezőbb 4-2-3-1-hez képest éles váltás volt, hogy az új tréner a Cruyff-féle, támadó felfogású 4-3-3-at játszatja, agresszív letámadással és rövid passzokkal, ahogy azt a hollandok a totális foci idején is csinálták. Ez mindenek felett állt Cruyff gondolkodásmódjában, és ott áll Jonkéban is, a helyi közönség pedig élvezheti is ezt a stílusú focit a csapat sikeres teljesítményével együtt.

A munka a most zajló szezon is ezen elképzelések mentén szerveződik Volandamban, és bár a nyáron érkezett új futballisták miatt némileg lassabban indult be a szekér, mostanra nem igazán látszik, hogy mely ellenfél is állhatná az útjukat. Döntetlen az első és a harmadik fordulóban, hazai vereség a másodikban – ez nem volt éppen a legjobb rajt, azóta viszont nem találtak legyőzőre, sőt mindössze hatszor hullajtottak pontot, és ezzel a teljesítménnyel egyelőre kiemelkednek a másodosztály küzdelmeiből. Csak az ADO Den Haag tudja tartani velük a lépést, de mivel a hágaiaktól az anyagi gondjaik miatt pontokat vontak le, ők sem veszélyeztetik az első helyüket. A bajnoki címre a Volendam mellett már tulajdonképpen csak az FC Emmennek lehet esélye, ők a stabil védekezésükkel tudnak előkelő helyen állni, de miután két automatikus feljutást jelentő pozíció van, így a volendami feljutás már most szinte biztosnak tűnik.