A horvátokat is legyőzte, közel egy óriási bravúrhoz a kézilabda-válogatott

Támadás

Chema Rodríguez szövetségi kapitánynak nemcsak azért kellett átgondolnia a csapat rotációját, mert az osztrákok elleni találkozó úgy sikerült, ahogy, hanem mert Szita Zoltán szombat reggelre belázasodott, így nem tudta vállalni a horvátok elleni mérkőzést, pedig a szegediek nyáron Plockba visszaszerződő átlövője a védekezésnek és a támadásnak is alapembere.

Helyére annak a Bodó Richárdnak kellett beállnia, akivel kapcsolatban épp az előző cikkünkben emeltük ki, hogy a torna elejéhez képest javuló tendenciát mutat a játéka. Ez erre a találkozóra még hatványozottabban igaz volt, bár közel sem játszott hibátlanul a szintén szegedi átlövő, nagyon fontos pillanatokban alkalmazott remek megoldásokat. S nála is a tudatosságot kell sokszorosan aláhúzni: azokban a szakaszokban, amikor érezte, hogy nem megy neki igazán a lövés, nagyon jó érzékkel szolgálta ki a társait.

De életjeleket mutatott a magyar szélsőjáték is. Imre Bence produkciója már most az egész Európa-bajnokság egyik legerősebb bemutatkozása. A Ferencváros fiatal szélsője bátran, színes lövőrepertoárral játszik, és ami talán még fontosabb, a védekezésből is kiveszi a részét. Teljesítményére óriási szükség volt, hiszen a horvát válogatott jól megszervezte a középső védekezését, így a mieink beállójátéka nem tudott a korábbiakhoz hasonló mértékben érvényesülni.

Védekezés

Ki kell jelenteni, hogy a magyar válogatott hátsó alakzata szintet lépett erre az Európa-bajnokságra.

A mostani javulás oka kettős: egyrészt Chema rendszere remek abból a szempontból, hogy senkitől sem vár el többet annál, mint amire jelen állapotában képes, másrészt a védekezésben kizárólag olyan játékosok kapnak szerepet, akik saját klubjukban is jól teljesítenek hátul. De a visszarendeződés megszervezése is sokkal pontosabb, mint korábban, pedig a horvát részről előzetesen olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy ebben látják a magyar csapat egyik gyenge pontját.

Volt egy szakasza a találkozónak a második félidő elején, amikor nagyon visszaesett a magyar támadójáték, ekkor túlzás nélkül azzal maradtak meccsben a mieink, hogy hátul nem estek szét. Bartucz László is kitűnően védett, de érdemes volt figyelni, hogy a fal mennyire tudatosan segít neki sáncokkal, apró lökésekkel, amelyeket konzekvensen (és véleményem szerint helyesen) mindkét oldalon engedtek a játékvezetők.

A meccs embere

Ezúttal sem igazán érdemes vitatkozni az európai szövetséggel, amely Bartucz Lászlót választotta a találkozó legjobbjának. A magyar hálóőr 17 védéssel és 40 százalékos hatékonysággal zárta a találkozót, végig egyenletes teljesítményt nyújtott. A magyar kapusok játéka egyébként bőven felülmúlja a várakozásokat, Bartucz története pedig egyébként is igen tanulságos.

Ő a 2016-os Európa-bajnokság egyik „áldozata”, ez volt az a torna, amire Talant Dujshebaev egy szinte teljesen rutintalan játékosokból álló kerettel utazott ki, és amely annyira rosszul sikerült, hogy sokak helyzetét évekre visszavetette a válogatottat illetően.

Bartucz László (Forrás: Alamy)

Mire kell figyelni a továbbiakban?

Lehetetlen nem számolgatni, ugyanis a magyarok csoportjában elképesztően szoros találkozókat játszanak a középdöntőben. A mieink közvetlen riválisai, Ausztria és Németország szombat este döntetlent értek el egymás ellen, s ez bizony azt jelenti, hogy még az osztrák csapat is bejuthat az elődöntőbe, a mieinknek nem feltétlenül lesz elég a Németország elleni győzelem, figyelni kell majd a többi meccs eredményét is.

Persze önmagában a győzelem megszerzése sem lesz könnyű egy hazai pályán a nagy eredmény utolsó szalmaszálába kapaszkodó csapat ellen. Ugyanakkor ez a német együttes most egyáltalán nem verhetetlen, sőt, a tavalyi világbajnoksághoz képest vissza is esett Alfred Gislason csapatának teljesítménye. Ám fontos lesz, hogy mint a magyar kézilabda történetében oly sokszor, most ne hagyja veszni a nagy lehetőséget a csapat.

Kiemelt fotó: Alamy