A Hungária FC elfeledett története (könyvajánló)
A második világháború utáni viszontagságos időszakban sok labdarúgó is elhagyta Magyarországot a jobb élet reményében. Az MLSZ egy ideig nem gördített akadályt a disszidálások útjába, később azonban a tömeges távozások miatt a FIFA-n keresztül nemzetközi eltiltásban részesítette az országot elhagyó játékosokat. Külföldre szakadt honfitársaink egy csoportja játékengedély hiányában egy római menekülttáborban saját csapatot alapított, majd edzőmérkőzéseket játszott profi klubokkal, melyek közül többet le is győzött. A könyv szerzője, Hrotkó Zoltán nagybátyja, Hrotkó Miklós is tagja volt a Hungária FC névre keresztelt csapatnak. A Kubala és Zsengellér csapata az ő családjához írt levelei alapján készült.
1948 táján egyre többen hagyták el Magyarországot a folyamatosan romló gazdasági helyzet, később pedig az erősödő szovjet befolyás eredményeként kialakult pártállami rendszer diktatórikus hatalomgyakorlása által okozott társadalmi feszültségek miatt. Számtalan neves labdarúgó döntött a disszidálás mellett, és mivel Olaszország szívesen fogadta a magyarokat, egyre többen indultak Itáliába.
A Kubala és Zsengellér csapata című könyv valós történéseken alapul, a szereplők létező személyek voltak. A párbeszédek regényes formában íródtak, tartalmukban és nyelvezetükben igyekszik megfelelni az adott kornak, és bemutatni az időszak viszontagságait, fontosabb eseményeit.
A történet az MTK akkori fedezettje, Hrotkó Miklós kivándorlásával indul, aki két – nem labdarúgó – társával együtt kalandos körülmények között, Ausztrián keresztül jutott el Itáliába. Útjuk végén a római Cinecittá filmgyár területén működő menekülttáborba kerültek, amíg nem kapták meg hivatalosan a menekült státuszt.
Az 1938-as vb-ezüstérmes magyar válogatott kiválósága, Zsengellér Gyula már Olaszországban játszott, és besegített barátainak a római táborban az eltiltott magyarokból álló csapatnál. Az Újpest klasszisa korábban szerződött az AS Romához, őt még nem tiltották el, az Anconához való átigazolása előtt 1949-ben a táborban verbuválódott Hungária FC játékosaival edzett. Később Kubala László is csatlakozott a csapathoz, sógorával, Ferdinand Daucíkkal együtt, aki a csapat edzője lett.
Az AS Roma elleni, 2–0-s siker után a fővárosiak edzője, Fulvio Bernardini hallani sem akart a visszavágóról, mert a vereség után klubjánál erősen megkérdőjelezték a pozícióját.
A játékosok abban reménykedtek, hogy jó teljesítményükkel felhívhatják magukra a helyi klubok figyelmét, amelyek eltiltásuk lejártával szerződtethetik őket. Miután Olaszországban a hatalom egyre kevésbé támogatta, hogy a helyi csapatok megmérkőzzenek velük, a Hungária „csapatmenedzsere”, dr. Berke József 1950 nyarán egy spanyolországi túrát szervezett.
A spanyol útra Zsengellér már nem tartott az együttessel, mert csatlakozott az Anconához, de további magyar játékosokkal, Kubala két Pro Patriából érkező csapattársával felvértezve indultak útnak.
A kötet részletesen beszámol a csapat spanyolországi kalandjairól, mely során a Hungáriát minden stadionban nagy érdeklődéssel és szeretettel fogadták.
A nézők természetesen főleg Kubalára voltak kíváncsiak, akit nem titkoltan a Real Madrid és az FC Barcelona is meg akart szerezni és ajánlatokkal bombázott ebben az időszakban. Betekintést nyerhetünk Kuksi klubválasztásának részleteibe, s a könyvből az is pontosan kiderül, hogy a katalánok későbbi klubikonja miért választotta a Barcát, annak ellenére, hogy a Real kereste meg korábban.
Bár a mű elsősorban a Hrotkó család szemszögéből eleveníti fel a történteket, így ír Miklós öccséről, a Spanyolországban igazoltan futballozó Jánosról is, a többi játékos életének egy-egy szegletét is megismerhetjük a párbeszédek során. A megannyi összefüggést és véletlen találkozást olvasva megfogalmazódik bennünk, hogy mennyire kicsi a világ, és milyen sok honfitársunk ment annak idején egymástól függetlenül nyugatra szerencsét próbálni.
Fotó: lagalerna.comA hispániai utazás végeztével Kubala mellett négy másik magyar labdarúgó is Spanyolországba szerződött. A többiek visszatértek Rómába, a megmaradt csapat alapmagja pedig immár újra Zsengellér vezetésével Kolumbiába utazott és spanyolosan, Hungría FBC néven folytatta tovább szereplését.
A dél-amerikai ország akkoriban szakadt ki a FIFA égisze alól és iszonyatos pénzt fektetett a labdarúgásba, a játékosok jóval magasabb fizetést kaptak, mint amennyit Európában bárki kereshetett volna. Kolumbia nemzetközi szövetségből való kiválása miatt itt a magyarokra vonatkozó eltiltás sem volt érvényben. A csapat a távoli kontinensen sem vallott szégyent, és a kéthónapos túra végére a keret valamennyi tagját szerződtették a kolumbiai csapatok. A legnagyobb magyar kontingens a Deportivo Samarioshoz került. A kalózliga kétéves működése alatt később is csatlakoztak a mezőnyhöz magyar játékosok, akik jelentős része hosszú távon külföldön telepedett le.
Mivel a nemzetközi eltiltásnak sem volt visszatartó ereje, a magyar állam 1951-ben a koncepciós perbe fogott Szűcs Sándor kivégzésével vetett véget a válogatott labdarúgók kivándorlásának. Hazánkban sokáig elhallgatták a tékozlónak tartott játékosok sikereit, úgy voltak vele, hogy nem vetettek jó fényt az országra azzal, hogy elhagyták azt.
A könyvnek köszönhetően a Hungária FC története immár kézzel fogható formában is fennmarad, így méltó emléket állítva az egykori magyar labdarúgók sikeres külföldi kalandozásainak.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt fotó: MTI
Szerző
