A Kecskemét csodavirágzása a futballrealizmus talaján szökkent szárba

Az már önmagában figyelemre méltó, ha egy csapat minden évben feljebb lép egy osztályt, de ha eléri az elsőt, és ott is a csúcs közelébe ér, amellett már semmiképpen sem lehet szó nélkül elmenni. Persze a hírös város együttesének teljesítményindexében a többi szereplő koncepciótlansága is benne foglaltatik, de ez mit sem von le a KTE érdemeiből.

A Kecskemét (négy fordulóval a vége előtt) stabilan áll az OTP Bank Liga második helyén, kilenc ponttal a Ferencváros mögött és néggyel a harmadik helyezett Paks előtt, 13-12-4-es győzelmi mutatóval; 45–28-as gólkülönbséggel. Még a Fradi is többször kapott ki (ötször), mindenki más sokkal több fiaskót számlál. Csupán az FTC kapott kevesebb gólt az egész mezőnyben, és a szerzett találatok tekintetében sem állnak rosszul, náluk többször csak a Ferencváros, Paks, Debrecen trió volt eredményes. Mindezt újoncként, sztárok, válogatottak és szinte légiósok nélkül, alacsony költségvetéssel. Joggal merül fel a kérdés, akkor hát mégis hogyan?

Cölöpök

A kecskeméti csoda egyszerűsége ténylegesen gyönyörködtető. Nincsenek titkok, trükkök, csodafegyverek. Van egy klub, amelynek vezetői ésszerűen és szakszerűen gondolkodnak távlatokban is, és megtalálták a megfelelő embert a megfelelő időben (aprócska szerencsefaktor). Szabó István vezetőedző lokálpatrióta, a szó legszorosabb értelmében professzionális mentalitású tréner, a 21. századi magyar labdarúgás egyik első úttörője, a nyugatos szemlélet és attitűd képviselője, az életfogytig tartó tanulás és szakmai alázat reprezentánsa. Folyamatosan képzi magát, angol nyelvű szakkönyveket forgat, pszichológiával foglalkozik, a gyerekneveléstől kezdve az összes élettapasztalatát igyekszik hasznosítani a munkája során.

A belé helyezett bizalom az abszolút origó. A Pro-licenc nélküli edző a vele való feljutás tényének köszönheti, hogy az alföldi mezőváros kispadján ülhet, ugyanakkor filozofikus gondolkodásának és az eddig mutatott teljesítményének fényében bátran állíthatjuk, az egyik legkiválóbb magyar edző – bár ő ezt alighanem kikérné magának, mi azért lejegyezhetjük: szakmaiságát, profizmusát ismerve a legmagasabb szintű képzést hazánkban neki nem elvégeznie kellene, hanem mesterkurzust tartania rajta. (Szabó egyszer, 2011-ben jelentkezett az ominózus képzésre, de elutasították. Azóta nem próbálkozott, de most, hogy újra az NB I-ben dolgozik, várja, hogy elinduljon a következő tanfolyam.)

Már a klub első sikerkorszakának is részese volt, 2011-ben még Tomiszlav Szivics pályedzőjeként, amikor Magyar Kupát nyert a KTE. Majd a következő szezon közepétől már ő (és Visinka Ede) felelt a szakmai munkáért (névleg az éppen akkor a Pro-licenc tanfolyamot végző Török László volt a vezetőedző), amikor a Kecskemét története eddigi legjobb bajnoki helyezését érte el: az 5. helyen zárt az akkor még 16 csapatos NB I-ben.

„Amikor a csapat tavaly feljutott a harmadosztályból az NB II-be, leültünk beszélgetni a tulajdonossal és Tóth Ákos szakmai igazgatóval. Úgy láttam, hogy bár az anyagi háttér rendezett volt, mégsem volt egység a csapatban, így különböző okokból 16 játékostól is megváltunk. Közös volt az elhatározás, hogy más típusú edzőre és futballistákra van szükség, mint addig.

Ismertem a nagy fizikai igénybevételt jelentő NB II mezőnyét, és emiatt jó állóképességgel rendelkező, jó felépítésű, speciális gyorsasággal bíró játékosokra volt szükségünk, akik technikailag is megbízhatóak. Fontos volt, hogy olyan labdarúgók jöjjenek, akik nem csak megértik a taktikát, de véghez is akarják vinni, és nyitottak az újra. Kiemelt szempont volt a sportemberhez méltó életmód.

Ezek szerintem hétköznapi kritériumok egy csapatnál, meg is találtuk a megfelelő játékosokat. Amikor feljutottunk az NB I-be, nem értettem, hogy miért kellene szétszedni a csapatot csak azért, mert az első osztályban fogunk játszani. Az elvárások ugyanazok voltak feléjük, mint addig, ezzel tisztában voltak, az adatok mérésével ellenőriztük, hogy jól teljesítenek-e, és nem csalódtunk. Miért kellett volna váltanunk?” – nyilatkozta lapunknak Szabó István még 2022 őszén.

Döntése derekasan állja az idő próbáját, ugyanaz a játékoskeret, amelyik a Merkantil Bank Ligában sem tartozott első ránézésre a legacélosabbak közé, most az első osztályban is megmutatja a rátermettségét.

Fotó: Kecskeméti TE facebook

A Szabó-faktor

Bár lett volna tulajdonosi szándék az erősítésre az élvonalba jutáskor, Szabó István nem tartotta indokoltnak a nagybevásárlást. Ő a meglévő állomány folyamatos fejlesztésében, valamint – légiósok szerződtetése helyett – az utánpótláskorú labdarúgók tudatos felépítésében hisz. „Ezeket a labdarúgókat már érkezésük óta egyéni és csapatszinten is képezzük. Látjuk a fejlődésüket, a pályán kialakult és működő munkakapcsolataikat, ismerjük az erényeiket, az esetleges hiányosságaikkal is tisztában vagyunk. Többet érnek, mint egy ismeretlen külföldi, aki adott esetben az első bajnokin a kezdőkörben mutatkozik be a többieknek” – fogalmazott a közelmúltban a 24.hu-nak adott nagyinterjújában.

A Kecskemét keretében mindösszesen két „külföldi” található: az Ukrajnából származó Mihajlo Meszhi és Mihajlo Rjasko, mindketten régóta futballoznak Magyarországon, utóbbi már a magyar állampolgárságot is megszerezte. A légiósokat illetően Szabó hitvallása az, hogy csak akkor játsszanak, ha jobbak, mint a magyarok, ha csak ugyanolyan jók, az nem elég.

„A filozófiám része, hogy végleg vagy kölcsön hozzunk fiatal játékosokat az első csapathoz. Itt jut szerep annak, hogy éveken át dolgoztam utánpótlásban, és az utánpótlás és a felnőtt futball közti átmenetet is ismerem. Nagyon jól tudom, hogy ebben az időszakban mi kell nekik és miért. Türelem, játéklehetőség, igazságos szemlélet, állandó beszélgetés, kommunikáció, hogy tudja, mit várunk tőle.

Ha játszik az NB I-ben, vagy ha éppen nem lép pályára, akkor is az első csapattal edzhet, és hétvégére megkapja a célfeladatokat a kooperációs partnerünknél, az NB II-es Tiszakécskénél vagy az NB III-as csapatunkban.”

Az igazságos szemlélet számára azt jelenti, hogy amit ígér, azt be is tartja.

„Megszereztük például a Honvédtól Polyák Kristófot. 2004-es születésű belső védő. Látjuk, hogy jó helyekre veszi át a labdát, jó mentalitású, remek felépítésű srác. De, hát 18 éves, értelemszerűen vannak hiányosságai. Felvázoltuk neki, hol tart, mit látunk, miben kell fejlődnie, hova kell elérnie, ezért mit tesz majd a szakmai stáb, és majd ha elérte a kitűzött célt, akkor beszélgetünk újra. Eközben nap mint nap, hétről hétre monitorozzuk. Nálam elképzelhetetlen, hogy egy évig hozzá se szóljunk, partvonalon kívülre tegyünk játékost azért, mert még nem érett az első osztályra.”

Az is megszívlelendő, ahogyan a sérülésből felépülő játékosokhoz viszonyul. Fia, Banó-Szabó Bence tavaly nyáron „tért haza” a Honvédtól, ahol a két évvel ezelőtti rehabilitációját követően nem kapott újra bizalmat. A középpályás mára fokozatosan alapemberré vált Kecskeméten, öt bajnoki gól is szerepel a neve mellett. Édesapja így nyilatkozott az ő esetéről:

„Bence esete sajnos nem egyedi... Kecskeméten igyekszünk megtalálni azokat a játékosokat, akik máshol nem futhatták be azt a karriert, amire a tehetségük alapján képesek lennének. Bence hiába tért vissza a térdszalag-szakadásából, már nem kapta meg azt a lehetőséget, ami alighanem járt volna neki. És ezt nem azért mondom, mert a fiam, hanem azért, mert azt látom, hogy másokról is könnyen lemondanak, miközben – legalábbis szerintem – a kluboknak az is a feladatuk lenne, hogy egy-egy súlyosabb sérülés után előbb felépítsék, majd játszassák a futballistát. Vallom, hogy a bizalom mindenkinek jár, ráadásul mindenkinek jót tesz.”

Fotó: Kecskeméti TE facebook



Polihisztor a futballban, sok mindenhez ért és van rálátása az egyes területekre, de ahogy a bölcs emberek szokták, ő is rendre nagy tudású emberekkel veszi körbe magát, és olyanokat választ ki segítőiül a stábjába, akik a saját szakterületükön sokkal jobbak nála.

„Felkészült tréner, minden egyes területre rendkívüli alapossággal figyel, és azzal sem árulok el nagy titkot, ha megjegyzem, munkamániás. Fanatikus. Semmi sem kerülheti el a figyelmét, nem csak a futballszakmai szegmenst, a játék pedagógiai, pszichológiai vetületét is lényegesnek tartja, pontosan úgy bánik velünk, ahogy arra nekünk szükségünk van. De ugyanez elmondható a teljes szakmai stábról. Ami új tapasztalást jelentett Pista bá’-nál, az az edzésmennyiség. Hogy sokkal többet edzünk, mint bármely más klubomnál. A bajnoki szezon közben is olyanok a tréningek, mint máshol legfeljebb a felkészülés alatt. Az elején furcsálltam is, hogy benne vagyunk már az idényben, közeledünk a hétvégi meccshez, mégsem könnyebbednek a tréningek, de a koncepció működik. Több munkát végzünk el, és sokkal intenzívebben ahhoz képest, mint amit korábban tapasztaltam, de minden egyes hét, minden egyes foglalkozás nagyon tudatosan felépített.” – hangsúlyozta Tóth Barna, a KTE támadója az edző szerepének fontosságát a Büntetőnek adott márciusi interjúban.

Összegezve tehát:

Fotó: Kecskeméti TE facebook

A produktum – a játék maga

Most vizsgáljuk meg, hogy néz ki mindez a gyakorlatban. Értelemszerűen a kecskeméti foci nem a látványosságáról híres, hazai szinten azonban egészen lebilincselő taktikusság jellemzi: mérkőzésről mérkőzésre való precíziós felkészülés az adott ellenfél játékrendszerével szemben. Ezt persze elméleti szinten vélhetően minden csapat elmondhatja magáról, csak a megvalósításban (meg ugye sok minden másban is) messze elmaradnak a KTE mögött. Szabóék amellett, hogy a stratégiai pontokat végigveszik, a taktika megértetését is kiemelten fontosnak tekintik:

„Mert, ha nem értik a taktikát, nem érzik teljes egészében a magukénak a leosztott szerepeket, félszegekké válnak a pályán, amiből félmegoldások sora, végső soron vereség jöhet” – mondta erről a 24.hu-nak.

A Kecskemét edzője ragaszkodik a háromvédős rendszerhez, klasszikus 3–5–2-es felállálásban játszanak, de a siker titka alapvetően nem (csak) ez, noha a kapott gólok relatív alacsony száma is erős visszaigazolás.

Ez a modern futballban elengedhetetlen képesség, itthon azonban egyelőre még inkább csak gyerekcipőben jár.

„Minden a kontrollált átmenetekről szól. A labdabirtoklási fölény nem lényeges, a pálya különböző zónáiban labdaszerzésnél és vesztésnél, a játékosoknak megvan a támadó és védekező feladatuk is, hogy meglegyen az egyensúly a csapaton belül a labdabirtoklás-váltásoknál” – világította meg ifjabb Mihalecz István a csakfoci.hu számára készített elemzésében a KTE játékának kvintesszenciáját.

Az alföldi csapat már az NB II-ben betanulta a 4–2–3–1; 4–3–3; 4–4–2 elleni pozíciós játékot, az első osztályban pedig folyamatosan finomhangolja az immár automatizmussá váló mechanizmusokat. Egészen szélsőségesnek tűnő húzások is előkerülnek olykor az edzői eszköztárból, a Fradi elleni őszi hazai győzelem (2–0) taktikája nagyon erős példázata Szabó rátermettségének.

„Hátsó zónából ma már csak és kizárólag akkor játszunk, amikor az ellenfél ránk kényszeríti az akaratát, lásd a Fradi. De fontos, ha már ránk kényszerítik, akkor legalább csináljuk jól. Ősszel otthon a Fradi ellen hat védővel, 6–3–1-es felállásban játszottunk. A játékosaim kérdezték, mi értelme ennek? Fölfestettem zónákra a pályát ahhoz, hogy megmutassam, mi vár ránk. A Fradi két szélső hátvédje a 4–2–3–1-ből támadásnál azonnal felment, felállt védelem ellen gyakran öten voltak a támadóvonalban. Egy az egyben mi nem vagyunk annyira jók, mint ők, de 6 az 5 ellen egy mindig tud segíteni a másiknak, így mindig kettő az egy ellen tudtak védekezni. Ebből a mélységből aztán a meccs során azt láttuk, hogy a Fradi bal oldala rendre elcsúszik, mert a balbekk tán a kelleténél többször, és túl agilisen lépett be támadásba. Ezért a labdaszerzésünk utáni átmenetben Nagy Krisztián már tudatosan tört be a helyére, és a védősorból Szalait is beléptettük a középpályára, aki aztán egy gyors súlypontáthelyezéssel hozta őt gólhelyzetbe.”

Nos, a védekezés minden esetben egy olyan alapja ennek a játéknak, aminek szervezett megléte nélkül szabályos szerencsejátékká válik e csodálatos sportág.

Napjaink labdarúgásában egyre nagyobb hangsúlyt is kap a védekezés, egyre kevesebb a rés a pajzsokon, szűkül a pálya, szűkülnek a bejátszható területek is.

„Ha az ellenfél presszingel, rúgd át a középső zónát és koncentrálj a második labdák megszerzésére. Ha megszerezted a labdát, és nem tudsz kontrázni, játssz, húzd szét az ellenfelet pár forgatással, ezáltal csinálj szabad területeket” – fogalmazta meg Mihalecz a kecskeméti támadásépítés alapköveit. A védekezés komplexitásáról ezt mondta: „Magas presszing az ellenfél labdakihozásánál, a három támadó az ellenfél két belső védőjét és a védekező középpályást helyezi nyomás alá egy az egyben, a középpályások területet védenek és a passzirányokat támadják. A három védő is előre védekezik, és létszámfölényt ad, ezzel biztonságot az ellenfél támadóival szemben. Ha nem sikerül a presszing, akkor szervezett visszaállás a saját védőharmadba.”

Ténykérdés, hogy a labda nélküli játékuknak, hatékony letámadásaiknak köszönhetően állnak a második helyen – és az alapoktól építkező, rutintalan, de feltörekvő csapatok útja pontosan az, amin a Kecskemét is jár. Persze van még hova fejlődni a játékban, hiszen az xG és xGA mutatókban és a várható pontok tekintetében is a középmezőnyhöz tartoznak csupán, ugyanakkor a produktivitásuk ezen szikár tényeket mindenképpen pozitív irányban árnyalja. A lankadatlan fejlődés pedig immár Szabó István csapatának védjegye. A felépített játékrendszer adott, és a mester további teljesítményjavulást vár az egyéni képességek terén is. Alighanem joggal, és tegyük gyorsan hozzá, az alapcsapat átlagéletkora mindössze 24 év!

Fotó: Kecskeméti TE facebook

Na de, mit hozhat a jövő?

Ha abból indulunk ki, hogy a mostani játékuk folyamatosan erősödik tovább, akkor az élvonal egyik topcsapata lehetnek tartósan. Feltételezve a jelenlegi realitást, hogy tavasszal a második helyen végeznek, onnan már csak a bajnoki cím lenne feljebb, annak elhódítása a Ferencvárostól órási fegyvertény volna, de nem lehetetlen. Ugyanakkor a KTE számára, akár az összes többi csapat esetében is, az igazi fokmérő a nemzetközi porond lesz. Bár Szabó nagyon szerény, és egyelőre a klubrekordot jelentő negyedik helyet emlegeti csupán, annak már most biztosnak tűnő felülmúlása a Konferencia-ligával való ismerkedést is elhozza magával a nyáron. Igazán érdemes lesz a figyelemre, hogyan ugorja meg a csapat az EKl jelentette új kihívást. Eddigi egyetlen nemzetközi jelenésük – a 2011-es MK-diadalt követően – küzdelmes mérkőzések utáni első körös búcsút hozott az Európa-ligában, az Aktobe FK ellenében (otthon 1–1, majd 0–0 Kazahsztánban). Az akkor még súlyozott jelentőségű idegenben szerzett kazah gól okozta a KTE vesztét – és azt a teljesítményt nem lesz nehéz idén nyáron felülmúlni.

A Szabó-csapat az élő és viruló bizonyítéka annak, hogy a magyar közegben is lehet extra pénzek, légiósdömping és nagy nevű honi játékosok igazolása nélkül is jelentős eredményeket elérni! Sőt éppen ezek mellőzésével lehet! Hosszú távú koncepcióval, állandósággal, kiszámíthatósággal, a bevett játékrendszerhez igazodó felelős játékospolitikával, a meglévő értékek megbecsülésével, gondozásával és fejlesztésével. S lőn, így lesz nagyszerűség a csupa egyszerűségből. Tessék utánuk csinálni!

Kiemelt fotó: Kecskeméti TE facebook