A kiválóan védekező franciáknak 86 lövés sem volt elég egy akciógólhoz

A portugálok kezdő tizenegye nem változott a szlovének elleni mérkőzéshez képest. Joao Cancelo szerepköre más volt, mert ezúttal nem húzódott be a dupla hatosba Joao Palhinha mellé, hanem végig az oldalvonal mellett robotolt. Ez számára közel sem az ideális feladat, hiszen ő irányítani és a kulcspasszokat kiosztani befelé húzódva tud. (Kicsit előre szaladva a történtek elemzésében, Cancelo a második félidő derekán a mérkőzés egyik legnagyobb helyzetét alakította ki, amikor centrális zónából ugratta ki Bruno Fernandest.)

Azért is volt furcsa ez a megoldás Roberto Martíneztől, mert így a franciák védekezése szempontjából gyengébbik szélen egy olyan futballistát hagytak, aki nem egy az egy elleni játékban jó. Azáltal, hogy Cancelo tartotta a szélességet, Bernardo Silva folyamatosan befelé mozgott és őt általában Eduardo Camavinga vette fel. Sokkal jobb lett volna portugál szempontból, ha az egy az egy elleni játékban és kombinációs képességben is kiváló Silva került volna rendre szembe az egyébként is az első félidőben rengeteget felfutó Théo Hernandezzel továbbá biztosan építhettek volna arra, hogy Kylian Mbappé nem fog visszazárni védekezni. A 75. perctől, Francisco Conceicao beállításával ez lehetett Martínez célja, és Silva húzódott vissza a mélyebben a középpályára, ahol egyébként szintén remekül játszott. Amellett, hogy a Manchester City erőssége futotta a legtöbbet a pályán lévők közül, 79 passzából 78 csapattárshoz ment, ami a kapusoknál előforduló mutató, nem a támadó középpályásoknál. Szinte párját ritkító adat, hogy akár középpályásként, nemhogy támadóként, 70 fölötti passznál csupán egyet rontson valaki ezen a szinten, és közben még három kulcspasszt is kiosszon, valamint a párharcainak több mint felét megnyerje.

A francia kezdőben két személyi változtatás volt a belgák elleni sikerhez képest. Az egyiket kényszerűségből tette Didier Deschamps, mert Adrien Rabiot eltiltását töltötte ezúttal, de olyan erős a francia keret, hogy így a Real Madriddal 22 éves korára kétszeres Bajnokok Ligája-győztes Eduardo Camavinga került be a kezdőbe. A másikat vélhetően az vezérelte, hogy Randal Kolo Muani jól szállt be a belgák ellen, míg Marcus Thuram eddig az Eb-n nem remekelt, sok lövést vállalt, de rossz helyzetekből.

Griezmann negyedik meccse kezdőként és a negyedik szerepköre

A Belgium elleni 4–3–3-as felállás megmaradt a franciáknál, és Antoine Griezmann a hollandok elleni mérkőzéshez hasonlóan az első vonalban kapott szerepet, nem pedig a középpályáról kellett irányítania. Griezmann a centrális zónákban Mbappét pótolva Hollandia ellen remekül került helyzetbe, de a belgák ellen a bal szélről sem előkészítésben nem tündökölt, sem kapura nem volt veszélyes, ellenben az osztrákok ellen a középpályán játszva 1,0-hez közeli várható gólpassznyi lehetőséget alakított ki társainak.

Logikus lett volna, ha jobb oldali nyolcasként kezd, de ez Deschamps számára túlzott kockázatvállalást jelentett volna, és mint tudjuk, ezt próbálja leginkább kerülni a francia kapitány. Abból kiindulva, hogy Griezmann-nak nem fekszik a jobb oldal, a középpályán pedig Deschamps ragaszkodik a védekezésben és labdaszerzésben is jó három játékoshoz, így tízesként küldte pályára az Atlético Madrid játékosát. Ebből adódik a következő kérdés, hogyha kétcsatáros szisztémát választott, akkor miért most vette ki a kezdőből Thuramot, aki az Interben éppen Lautaro Martínez csatártársa, aki Mbappéhoz hasonlóan sok érintéssel játszik, szereti is vezetni a labdát, és kiválóan kiegészítik egymást. Ez sokkal jobban állt volna neki, mint amikor alkalmaként ki kell mennie a balszélre, mert Deschamps (vagy Mbappé) gondol egyet és a Ligue 1 gólkirálya bemegy centernek, hogy kevesebb legyen a védőfeladata is.

A Ronaldo-hatás negatívan hat a portugál támadójátékra

A portugálok az eddigi mérkőzéseiken rendkívül intenzíven presszingeltek, ez teljesen megváltozott most, hogy egy hozzájuk hasonlóan erős kerettel rendelkező csapattal találkoztak. A franciák eddig is hagyták az ellenfeleiket labdát járatni a térfelükön és középmagas blokkban védekeztek, most is így tettek, de a középpályásaik gyémánt alakzatba (1–2–1) rendeződtek védekező fázisban is. A felállásból egyébként is adódik, hogy a pálya közepét védték igazán, hogy Vitinha, Bruno Fernandes és jobb oldali félterületben helyezkedő Bernardo Silva ne tudjanak kulcspasszokat kiosztani. Ezzel azt próbálták meg elérni, amit a portugálok eddig is előszeretettel erőltettek: a beadásokat.

Az Eb-mezőnyben megközelítőleg sem próbálkozott annyi beadással egyik csapat sem, mint a portugál, de a sikerességi aránya csak középszerű. Martínez munkájáról sokat elmond, hogy a mezőnyben az egyik legjobb passzkészségű középpályássorával erre játszanak rá. Nyilvánvalóan az áll az elképzelés mögött, hogy a hierarchiában továbbra is Cristiano Ronaldo van a csúcson, neki kedvez, hogy érkezzenek felé a beadások és minél több labdát kapjon. Minden mérkőzésen látni lehetett, hogy miként üvölti le gyakorlatilag bármelyik csapattársát, aki éppen nem őt keresi labdával, hanem lövésre vállalkozik. A Martínezre gyakorolt hatása is óriási lehet, hiszen nemhogy a kezdőből nem meri kihagyni, de még lecserélni sincsen bátorsága, miközben ott ül a padon a beadásokra a Liverpoolban remekül érkező Diogo Jota, vagy a mélységbe jól induló Goncalo Ramos, aki a 2022-es vb-nyolcaddöntőben rögtön remekelt kezdőként.

Az első félidőben a portugálok a bal oldalon Rafael Leao és Nuno Mendes révén veszélyeztettek, vagy egyéni akció vagy kettejük összjátéka révén. Ez alapvetően nem lehetett a franciák ellenére, hiszen Jules Koundé és Dayot Upamecano jutott rájuk, de nem voltak képesek felvenni a sebességüket, csak a második félidőre tudták őket kikapcsolni. William Salibának kellett őriznie Cristiano Ronaldót, akit – ahogy várni lehetett, és az eddigi ellenfelek csatáraival is tette az Eb-n – szinte leradírozott a pályáról. A mélységet ezúttal sem kereste Ronaldo, de most Leao többször indult be Upamecano és Koundé közé, sőt volt, amikor Nuno Mendes is megtette és abból alakultak ki helyzetek. A második félidőben pedig Vitinha, Bruno Fernandes és Cancelo egyérintős passzaiból voltak veszélyesek a jobb oldali félterületben.

Dembélé Eb-rekordja csereként

A második félidőre oly módon változott meg a játék képe, hogy a franciák igyekeztek gyors támadásokat vezetni, míg a portugálok továbbra is lassú, hosszan felépített akciókra törekedtek. A portugálok 4–1-es alakzatban építkeztek első fázisban és az öt játékos ellen csak kettő plusz egy védekezett, továbbra is a középső részekre és a támadó nyolcasokkal szembeni védekezésre koncentráltak, de ez egyszer-egyszer elcsúszott. A francia kontrákban éppen annyira megvolt a veszély, mint a kidolgozott portugál akciókban, és a lövések számában sem volt jelentős eltérés, ahogyan a befejezések pontatlanságában sem.

Az igazán jelentős változást a franciák támadójátékában Ousmane Dembélé hozta, aki az Opta mérései szerint hat helyzetet alakított ki, miután beállt a 67. percben. Az Eb-k történetében erre eddig egyetlen játékos volt képes (Francesc Fabregas 2008-ban), emellett még volt hat sikeres csele és hat progresszív labdavezetése. Hasonló volt számára ez a mérkőzés, mint a teljes Ligue 1-szezonja: szinte minden kreatív mutatóban a legjobb volt, de végtermék nem jött, mert se gólja, se gólpassza nem lett, utóbbi nem rajta múlott. Dembélé beállásával visszaállt támadásban a 4–3–3-ra a francia csapat, de védekezésben maradt a 4–1–2–1–2. Ezzel a támadóalakzattal – elsősorban Dembélé fantasztikus cseleivel – könnyebben jutott el helyzetekig. Az első félidőben a két szélső hátvéd adta a szélességet a támadások során az első vonalban, de a második játékrészben inkább a két nyolcas, N’Golo Kanté és Camavinga léptek fel magasabbra a három támadó közelébe, Koundénak így hatásosabb lett a védekezése Rafael Leaóval szemben.





A franciák 18 lövésig jutottak, ezzel az Eb-n immáron 86 próbálkozásnál tartanak és 8,0-as npxG-nél, de ennyi sem volt elegendő nekik ahhoz, hogy betaláljanak akcióból, ami egy átlagos csapattól is döbbenetes lenne, nemhogy egy olyantól, amely a világ talán legjobb befejezőjét és még számos kiváló csatárt tudhat a soraiban. Dembélén kívül ezúttal is zseniális teljesítményt hozott Aurélien Tchouaméni hatosban és Saliba bal oldali belső védőként. Előbbi 97 százalékos pontossággal passzolt, miközben 18 progresszív passza volt és Toni Kroos mögött a második e tekintetben az Eb-n, valamint támadóharmadba juttatott labdák tekintetében is. Griezmann visszafogottabb teljesítményt nyújtott, de úgy tűnik, hogy méltó helyettese lett (mélységibb) irányítóként. Saliba védekezésben ugyanazt az extraklasszis teljesítményt hozza a válogatottban, mint az Arsenalban, a különbség csupán, annyi, hogy itt a támadásépítésekben nincsen komoly szerepe, mert Deschamps-nál vagy gyors támadást vezetnek, vagy ha építik is az akciót, az nem a belső védők feladata és nem kell fellépniük az ellenfél térfelére.

A hosszabbítás taktikai újítást nem hozott, csak néhány személyi változtatást, a franciák kontrákra játszottak, míg a portugálok járatták a labdát. A tizenegyespárbajban pedig a franciák voltak jobbak, minden büntetőt belőttek annak a Diogo Costának, aki Szlovénia ellen mindegyiket kivédte, a luzitánoknál Joao Félix hibázott, ezzel az Eb véget ért számukra.

Kiemelt kép: Maurizio Borsari / AFLO / Alamy Live News