A legismertebb afroamerikai filmrendező szenvedélyesen szereti a sportot

„Spike Lee az afroamerikai közösség első számú filmes reprezentánsa. Jóval több mint egy filmrendező. Történelemtanár, híradós, szenvedélyes Knicks-drukker és közéleti személyiség, aki a fekete amerikaiak problémáit, konfliktusait, múltját és jelenét egyaránt bemutatta már munkáiban”

– foglalta össze Boros Gábor egy Filmvilágban megjelent cikkében az Oscar-díjas alkotó jelentőségét, ebből a remek summázatból pedig számunkra két mozzanat igazán fontos.

Egyrészt a New York Knicks, ami később jelentős szerephez jut majd a cikkben, másrészt az, hogy minden bizonnyal hibát követünk el, ha Lee kulturális szerepét csak a filmek által próbáljuk megragadni, pedig a Szemet szemért (Do the Right Thing), a Malcolm X, Az utolsó éjjel, vagy épp a Csuklyások – BlacKkKlansman az elmúlt évtized meghatározó alkotásai közé tartozik. Ezeknél azonban sokkal fontosabb, hogy a rendező Michael Jordanhez mérhető ikonnak számít a fekete amerikaiak körében.

Lee életrajzát figyelve mintha minden egy irányba mutatott volna. A filmes 1957-ben látta meg a napvilágot Atlantában, édesanyja irodalomtanár, édesapja zenész volt. A család a fiú gyerekkorában New Yorkba költözött, s ez kulcsfontosságú volt a rendező szocializációjában. Bár a művészi pálya kezdetekből magától értetődőnek tűnt, Lee több interjúban utalt arra, hogy nagyon szeretett volna élsportoló lenni.

A rendező első nagy sikerét a korábban említett Szemet szemért című alkotással aratta, amit megjelenése idején Roger Ebert, a legendás amerikai kritikus az évtized egyik legfontosabb alkotásának nevezett. A film Brooklyn utcáin mutatja be a különböző kisebbségek együttélését, ahol az állam beavatkozásával párhuzamosan szabadulnak el igazán az indulatok.

Mez mindenek felett!

A remek stílus, a zenei világ és a mondanivaló mellett ebben az alkotásban rengeteg sporttal kapcsolatos utalást vehet észre a szemfüles néző. A korai Lee-filmeket Kerr Houston elemezte ebből a szempontból. Rámutatott, hogy ezek a vizuális elemek (például a mezek, sporttal kapcsolatos relikviák) Lee filmjeiben kettős szerepet töltenek be: egyrészt tovább erősítik a rendező vizuális stílusát, amely szoros kapcsolatot ápol az urbánus kultúrával, másrészt építik a karaktereket és a konfliktust.

Egyik első, She’s Gotta Have It című mozijában a Lee által alakított férfit először egy Knicks-dzsekiben és egy Georgetown-pólóban látjuk. Az 1980-as évek két emblematikus kosárlabdacsapata jelenik meg a ruházatában, amelyek ráadásul a fekete kultúrában is fontos szerepet töltöttek be. A Georgetown például az egyik első olyan egyetemi kosárlabdacsapat volt, amely afroamerikai edzővel (John Thompson Jr.) és olyan vezéregyéniségekkel, mint Patrick Ewing vagy Alonzo Mourning ért el nagy sikereket.

A Szemet szemértben pedig konkrétan a mezek (és a cipők) miatt alakul ki konfliktus. Egy jelenetben egy biciklis fiú Larry Bird-pólót visel, míg az ellenkező oldalon mindenki Magic Johnson nagyságát hirdeti. A párharcot nem kell bemutatni: a korszak leghíresebb nem afroamerikai kosárlabdasztárja és utóbbi közösség ikonja nemcsak a pályán csapott össze, hanem az embereken keresztül az utcákon is.

Lee első alkotói szakaszának végén pedig specifikusan a sportról is készített filmet. A játék ördöge egy fiatal kosárlabdázóról, Jesusról szól, akit számtalan csapat megkörnyékez, így megbízható és kevésbé megbízható tanácsadók egész sora próbálja elnyerni a bizalmát. Utóbbi csoportba tartozik a fiú édesapja (a színészlegenda, Denzel Washington), aki a börtönt is megúszhatná, ha a megfelelő csapathoz édesgeti Jesust. A film különlegességét többek között az adja, hogy a főszerepet a Milwaukee Bucks, a Boston Celtics és a Miami Heat korábbi játékosa, Ray Allen játszotta, aki a premiert követően kapta csapattársaitól a Jézus becenevet, utalva a filmben alakított karakterére.

Lee-től egyébként sem állt messze, hogy sportolóknak adjon szerepet a munkáiban. Szintén A játék ördögében szerepelt Jim Brown, a Cleveland Browns korábbi játékosa, akiről később Jim Brown: All American címmel még dokumentumfilmet is forgatott a rendező.

De Knicks-drukkerséget félretéve a Los Angeles Lakers legendájának, Kobe Bryantnek is bemutatta a mindennapjait a Kobe Doin' Work című dokumentumfilmben. Az If God Is Willing And Da Creek Don't Rise ugyan nem kifejezetten sportról szó – New Orleans újjáépítését mutatja be a Katrina hurrikán után –, de külön fejezetet kap benne a Saints 2010-es Super Bowl-győzelme. Lee következő projektje pedig szintén egy sporttal kapcsolatos produkció lesz, ő is feldolgozza majd Colin Kaepernick történetét. A rendező legutóbb tavaly év végén nyilatkozott a sorozatról, akkor elmondta: évek óta foglalkozik már a témával, és reményei szerint hamarosan lezárul a készítés folyamata. A végeredményt az ESPN forgalmazásában lehet majd megtekinteni.

Mindörökké Knicks

Spike Lee azért kifejezetten üdítő jelenség szurkolóként, mert bár pontosan tudja, hogy mindenki ismeri, nem fél kimutatni az érzelmeit. A New York Knicks mérkőzésein gyakran látni őt a pálya mellett, amint jellegzetes szerelésében buzdítja csapatát. A gárda iránti szenvedély egészen az 1960-as évekig, azaz gyermekkoráig nyúlik vissza, a következő évtized eleji sikereket, az első bajnoki címet máig meghatározó élményként emlegeti:

„Olyan emlék, amit sosem felejtesz el. Willis Reed visszajött, behúztuk a címet, majd megőrült az egész csarnok.”

Amikor a New Jersey Nets Brooklynba költözött, sokan azt gondolták, Lee csapatot vált, hiszen utóbbi városrészben nőtt fel.

„Ha csak egy dollárt kapnék minden alkalommal, amikor ezt kérdezik tőlem, már finanszírozhatnék egy új filmet. Nem, semmi esetre sem váltok, én örökre narancssárga-kék maradok”

– fogalmazott akkor.

A rendezőnek néhány évvel ezelőtt volt egy konfliktusa a klub vezetésével (azzal vádolta őket, hogy ki akarják tiltani a csarnokból, míg a csapat hivatalos kommunikációja szerint Lee egyszerűen olyan bejáratot használt, amit az ő jegyével nem lehetett), de néhány nyilatkozat és sajtóközlemény után végül kibékültek a felek.

„Azért jobbak a meccsek, mint a filmek, mert egy sportesemény forgatókönyvét egyszerűen nem lehet előre megírni”

– hiába az ikonikus Knicks-dzseki, ezt egy baseballmeccs után mondta Lee, aki előbb a New York Mets, majd a New York Yankees rajongója lett. A baseball-lal való kapcsolatba kevésbé ikonikus, nemrég viszont mém született egy meccs közbeni reakciójából.

Szintén tévednénk, ha azt hinnénk, az Oscar-díjas rendezőt csak az amerikai sportok iránt érdeklik, hiszen néhány éve az Arsenal FC egyik mérkőzésén is látták, majd az újságíróknak is nyilatkozott a londoni csapathoz fűződő viszonyáról.

„Thiery Henry. Vele kezdődött, és azt hiszem, ezért senki sem hibáztathat.”

Kiemelt kép: The Knicks Wall